A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

A JOG. 347 illetve nyilvános érdekek megóvása képezi. Az erre vonatkozó oltalmi jog és kötelezettség mikénti gyakorlása nem bizható kizárólag a személyes cselekvési képességet nélkülöző tulajdonos for raális képviseletével megbízott személy szabad belátására, hanem szükséges, hogy a képviselt egyén vagyoni viszonyaira kiható intézkedési jog a törvényes képviselő, és az ennek közhivatali jellegű eljárását ellenőrző hatóság között legyen megosztva. Ez okból nem szorul további magyarázatra, hogy a törvényes képviselő, a képviseltje tulajdonából kifolyó elidegenítési jogosultságot is csak a köztekinteteknél fogva megszabott képviseleti jogosítvány határain belül gyakorolhatja; következőleg abban, hogy ez iránti cselekményeinek érvényéhez a felettes hatóság hozzájárulása kívántatik meg, magának az elidegenítési jogosultságnak korlátozását constatálni nem lehet. Ily korlátozásról csak akkor lehetne szó, ha oly momentumok forognának fenn, a melyeknél fogva törvényes képviselet alatt álló személy tulajdonjogának az elidegeuitési jogosultság szempontjábóli érvényesülése még az esetre is ki volna zárva, ha az elidegenítés foganatba vétele a tulajdonos vagyonjogi személyiségének képviseletére hivatott valamennyi közeg (ideértve a felügyeletet gyakorló hatóságot is) egybehangzó akaratával találkoznék.75 Tárgyi szempontból a korlátozó rendelkezés az elidegenítés ellen van irányozva. E szerint tulajdonképeni célja abban áll, hogy a mennyiben elidegenítési tilalom alakjában jelentkezik: a jognak teljes átruházását (esetleg megszűnését), a mennyiben pedig mint terhelési tilalom lép fel: a jognak dologi terhelését megakadályozza, oly módon, hogy a jogot, a tényleges elidegenítés dacára, továbbra is az az előtti jogosított (auetor) csorbítatlanul tartsa meg.7Ü Ezen eredmény előidézésével a tilalom hivatása be van töltve, miből következik, hogy az elidegenítést tiltó rendelkezés, az elidegenítési ügylet érvényét, különösen pedig az elidegenités céljából létrejött kötelmi viszony folyományát képező egyéb vagyonjogi igények érvényesítését szükségképen ki nem zárja.77 Erről egyébiránt a jelen dolgozat második részében részletesebben fogunk szólni. Az elidegenítési tilalom nyomában járó, kétségtelenül s úlyos következmények, melyek azon esetben, ha a bekövetkezésüket előidéző jogalap megteremtése az egyéni önkényre bízatnék, a tulajdon szabadságát s a vagyon forgalmát jelentékenyen megzsibbasztani alkalmasak, magukkal hozzák, hogy az elidegenítési jogosultság tilalom általi korlátozásának csak akkor lehessen helye, ha ez a dologra vonatkozólag mások által szerzett, vagy feutartott, közvetlen (dologi) jogok megóvása végett szükségesnek mutatkozik. Az elidegenítést tiltó rendelkezésnek a korlá tozott tulajdonostól különböző s a dolgot illetőleg k ö z v e 11 en ü 1 jogositott személy javára kell szólni, a kinek jogi é r d e kében áll, hogy az elidegenítési ügylet által célba vett eredmény elmaradjon.78 A mi végül a korlátozó rendelkezéssel szemben álló kötelezettséget illeti, annak tartalmát a jelzett rendelkezés által kifejezett akaratnyilvánítás tilalmi jellegéhez képest egyedül az elidegenítési jogosultság gyakorlásának abban hagyása képezi, miért is a korlátozott tulajdonost, a tilalom erejénél fogva, positiv szolgáltatásra kötelezni nem lehet. Az előadottak során kifejtett 1 é n y e g e s monumentumokat összefoglalva s a tulajdoni jogra alkalmazva, a kérdésben forgó tilalom fogalmát következőleg határozhatjuk meg ; Az e 1 i d e g enitési, illetve terhelési tilalom a harmadik személyeket a dologra vonatkozólag közvetlenül megillető jogok megóvására szolgáló s a dolog tulajdonosa ellen irányzott korlátozó rendelkezés, mely az elidegenítési jogosultság egészbeui vagy részbeni elvonása által, rendszerint az elidegenítés érvénytelenségét eredményezi. Különben alig szükséges megjegyeznünk, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom lényegére és hatályára vonatkozó elvi alapoknak megvetése, a tilalom úgy alanyi, mint tárgyi irányának megtelelően a dologi jog körébe tartozik. 75 Randa; i. m. 100. és köv. 1. "Randa: i. m. 185 1. " U n g e r i. m. II. 178 1. 23. jegyz. 78 V. ö. Randa i. m. 197. 1. Steinbach i. m. 150. és J66, 1. Ez által azonban az elidegenítő fél kereseti joga nem érintetik. Nyilt kérdések és feleletek. Az iránt való folytonos gondolkodásunk közepette, hogy olvasóinknak tudományos és gyakorlati kívánalmait minél több irányban elégítsük ki. azon észleletét tettük, hogy különösen a gyakorlatban számos jogi kérdés és kétely merül fel, melyeknek fölvetése és megbeszélése önálló cikkben, nagyobb ! irodalmi készülékkel, felette fontoskodónak tűnnék fel és azért sokak által inkább fel sem említtetnek. Alkalmat akarván nyújtani arra, hogy kartársaink, az ilyen természetű, néha igen érdekes kérdéseket egész egyszerűen, minden hivalkodó alak mellőzésével is lapunkban fölvethessék és azokra ép oly módon megfelelhessenek, ezennel a fenti felírással új rovatot nyitunk és bocsátunk t. kartársaink rendelkezésére. Eddigi tapasztalatunk, mely szerint ily alakban felvetett kérdések a legérdekesebb eszmecseréknek egész raját szólították életre, azt mutatja, hogy a gyakorlat egy kiváló érdekének fog ezen új rovat szolgálni, mit is szívből kívánunk ! A szerkesztőség. (Felelet egy nyilt kérdésre.) I. A »Jog« f. évi 40-ik számában M. F. kartárs ur által feltett nyilt kérdésre véleményem következő: Ha valaki — mint a nyilt kérdést tevő — meg van győződve arról, hogy a feltett kérdésben levő B n jogsérelem ejtetett, úgy a C. elleni elsőbbségi kereset az 1881. évi L1X. t.-c. 0. §-a értelmében a kir. törvényszék mint birtok-bíróság előtt lesz indítandó. Ámde nézetem szerint a felvetett kérdésben C. hitelező által B. örökös ellenében oly jogsérelem, mely elsőbbségi keresettel orvosolható volna, — nem követtetett el, sőt C. cselekménye jogsérelmet egyáltalán nem képez. A. ugyanis örökli az ingatlanokat, de tartozik B-t készpénzzel kiegyenlíteni, A. tehát akár végrendelet, akár szerződés értelmében csak oly feltétel mellett kapja ez ingatlanokat, ha B-t készpénzzel örökrészére nézve kielégíti. Ezen — mint az örökhagyótól származó — rendelkezés hatálya természetesen csak addig áll fenn, míg az örökösök másként nem egyezkednek. A felhozott kérdésben azonban a hagyaték tárgyalásnál A. átveszi az ingatlanokat, anélkül, hogy B-t kiegyenlítené, holott B-től függött egyszerűen megtagadni az ingatlanok átírásába való beleegyezését mindaddig, míg ő (B.j örökségére nézve nem elégíttetik. Ha tehát a jogáról önként lemondott azon ténye által, hogy A.-nak esetleg fizetési haladékot adott, sőt mellőzte azon óvatossági szempontot is, hogy az ingatlanok átírásával egyidejűleg örökrészének zálogjogi biztosítását kikösse, — úgy C. által történt megelőzése csakis saját lényében, illetve mulasztásában keresendő, s ezért C. ellen kereshetőségi joga nincs. Paul Kálmán, zombori ügyvéd. II. M. J. ügyvéd urnák a »Jog« 40. számában közölt kérdésére válaszom ez : A jelzett peres kérdés anyagi oldalatói eltekintve az ügyi hatáskört az l88l. évi LlX-ik t.-c. 6. §-a állapítja meg, mert törvényes zálogjog, tehát dologi jog érvényesítése céloztatik. Illetékes lesz azon kir. törvényszék, a melynek területén az ingatlanok fekszenek. Más kérdés, hogy mily eredménynyel fog a hagyatékot átadó végzést meg nem felebbező B. a jóhiszemű telekkönyvi előző ellen perlekedni. Dr. Orosdy Lajos, Turíc-Szt-Mártonban. III. M. J. kartárs urnák a »Jog« 40. számában közétett nyílt kérdéséhez kívánok hozzászólani. Az A. által B. részére fizetni kötelezett összeg azon ingatlan, vagy ingatlan-rész vételárának tekintendő, melyet B.-nek a hagyatékból — ingatlanokban — kapnia kellett volna, melyet azonban A. kapott, mert B. is ingatlant örökölt, nem pedig ingatlannak értékét.