A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 41. szám - Közjegyzői okirat vagy tárgyalási jegyzőkönyv

A J Felperes keresetét nem a csődvagyonból leendő kielégítés célzatával indítván, azt sem a csődbíróságnál folyamatba tenni, sem a tömeggondnokot perbe idézni nem tartozott; alperesnek vonatkozó kifogását ennélfogva a választott bíróság helyesen mellőzte. De nem érdemel figyelmet alperesnek az 1881 : L1X. t.-c. 95. §-ából levont érvelése sem; mert a felek egyező beismerése szerint felperes jelen perbeli követelését az alperes csődtömege ellen bejelentette ugyan, azonban a követelés kifogásoltatván, felperes a pert a csődbíróság előtt meg nem indította. Minthogy pedig valamely követelésnek bejelentése annak kereset utján érvényesítésével egy tekintet alá nem esik; a hitelezőt pedig arra, hogy egy a felszámoláskor kifogásolt követelését a csődtömeg ellen irányuló perrel érvényesítse, kötelezni nem lehet és tekintve, hogy ezek szerint az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-ának esete a jelen ügyben feun nem forog, helyesen járt el a tőzsdebiróság, midőn a fenforgó peres kérdés érdemleges elbírálásába bocsátkozott. (1887. aug. 9. 5,125. sz. a.) Bün-ügyekben. A büntető ítélet a bűncselekményből származó kár követelhetése tekintetében a kártérítésre való jogot minden esetben megállapítja, még akkor is, ha ez külön a büntető ítéletben kimondva nem lett. A ni. kir. CuTÍa (5 szemérem elleni erőszak miatt vádolt H. József elleni bűnvádi ügyben): Tekintve a bűnhalmazatot, továbbá, hogy a vádbeli bűncselekményt vádlott huzamosabb időn át folytatta, a büntetés megállapítására nézve, mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet részben megváltoztattatik, vádlott szabadságvesztés büntetése négy és fél (47-2) évi börtönre felemeltetik ; egyebekben a kir. ítélő tábla Ítélete vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik azon kijelentéssel, hogy az ítélet ama rendelkezése, miszerint panaszosok kártérítési igénye megállapíttatik ugyan, azonban azok számszerinti felszámításával a polgári perutra utasittatik, helytelen és kimondatik, hogy a büntető Ítélet a bűncselekményből származó kár követelhetése tekintetében, a kártérítéshez való jogot minden esetben, e részbeni intézkedés nélkül is megállapítja. (1837. évi szeptember 15, 85(J. sz. a.) Feljelentő a bűnvádi eljárási költségekbe- vádlott felmentése esetére sem marasztalható, midőn a magán inditványú feljelentést az ügyész magáévá tetie. A m. kir. Curia (rágalmazás vétsége miatt vádolt Cs. Ferenc elleni bűnügyben, melyben a szegszárdi kir. törvényszék 1887. évi január 2l-én 291. sz. a. vádlottat felmentette, P. István magánvádlót pedig a rosszhiszemű feljelentésével okozott bűnvádi eljárási költségek megfizetésére kötelezte, a budapesti kir. Ítélőtábla azonban 1887. évi április lts-án 80i8. sz. a. hozott ítéletével vádlottat a vádbeli vétségben bűnösnek kimondta. A kir. itélő táblának Ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék Ítélete . . . azzal a részleges változtatással mindazonáltal helybenhagyatik, hogy P. István sértett fél, mint vádló az eljárási költségek viselésének kötelezettsége alól felmentetik ; mert a kir. ügyész, mint a vádhatóság képviselője a vádat magáévá tette s az által a vád a közönséges bűnvádi eljárás jellegével ruháztatott fel. (1887. szept. 13. 6,407. sz.) Oly esetben, midiin a bűnös korábbi büntetésének tartama alatt követ el büntettet, nincsen a btk. 104. §. szerint megállapítandó összbüntetésnek helye, hanem az 1880. évi XXXVIí. t.-c. :'6- §• értelmében az összbünletés helyett, a Különböző ítéletekben hozott büntetéseket kell a végrehajtás céljából a büntetés nemére nézve egységesíteni, stb. (Magyar királyi Curia 1887. évi szeptember 11., 7,021. sz. a.) A ki másnak egy az élet kioltására különösen alkalmas eszközt a végre adott át, hogy azzal sértettet sújtson, felelős mindazon következményekért, mely ezen ntásitásnak végrehajtásából származik. A in. kir. Curia (a nyitrai kir. törvényszék előtt szándékos emberölés bűntette, illetve azon bűntettben való bünrészesség miatt vádolt P. István és társai elleni bűnügyben) . . Z. József II. rendű vádlott a szándékos emberölés bűntettében a btk. 69. §. 2. pontja értelmében mint bűnsegéd mondatik ki bűnösnek és e miatt 6 évi hivatalvesztésre ítéltetik. OG. Mert az által, hogy P. István L rendű vádlottnak egy, az élet kioltására különösen alkalmas eszközt a végre adott, hogy azzal a védtelen G. . . Ferencet sújtsa, felelőssé lett mindazon eredményért, mely ezen utasításnak végrehajtásából származott . ténykedésének közvetlensége és annyira nagy mérve, hogy a nélkül a bűntett véghez vihető sem lett volna, különösen súlyositólag terheli, stb. Kettős házasság büntette nem létesül, ha az egyházi bíróság, bár helytelenül, kijelenti a feleknek, hogy az első házasság nem érvényes. (B. T. K. 8-'. és 251. §§.) A székelj udvarhelyi kir. törvényszék : K. Miklós Emma férjezett B. Istvánné és E. Béla az 1885. évi július 18-án elkövetett, a B. T. K. ;>51. §-ában s ugyané szerint büntetendő kettős házasság bűntetteért a bperrendt. 200. és 201. §-ai alapján vád alá helyeztetnek. Gegő György ellen a vizsgálat a bperrendt. 197. §-ának I. pontja értelmében megszüntettetik. Indokok: Az í. naplószám alatti okmányok K. Miklós Emma beismerése által a bperrendt. 264. és 275. §-ai értelmében bebizonyult, miszerint ő az 1»79. évi július 13-án H. Karolinától szabályszerűen elválasztott B. Istvánnal a szabályszerű lépések megtétele után törvényes házasságra lépett s ezen érvényes házasságának fennállása dacára 1885. évi július hó 18-án E. Bélával házassági frigyre újólag összeeskettetett-; továbbá E. Béla is beismerte, hogy midőn K. Miklós Emmával házasságra lépett, tudta, hogy K. Miklós Emma és B. István között érvényes házassági kötelék áll fenn. Ezen büntetésre méltó cselekmény által R. Miklós Emma és E. Béla a B. T. K. 251. §-ábau irt kettős házasság bűntettét követték el s e miatt a bperrendt. 264. §-a értelmében jogosan vádolhatók, mert a vádlott által hivatkozott, az erdélyi püspöki szentszéknek 1885. április 16-án tartott ülésében 83. sz. alatt kelt s 10. napiószám alatt csatolt határozatát éppen vádlottak mintegy leplül használták fel a végett, hogy az ev. ref. egyház elvei szerint K. Miklós Emmának B. Istvánnal törvényesen fennálló érvényes házasságának tartama alatt újabb házassági frigyre léphessenek s ekkép az emiitett határozat mentségi okúi nem szolgálhat. Ezek alapján vád alá helyeztetésük indokolt leend. Vádlottak szabadlábon hagyása a bperrendt. 156. §-a kellékeinek hiányán alapszik. Gegő Györgyre nézve a vizsgálatot megszüntetni kellett, mert ő mint lelkész a róm. kath. szentszék határozatának és rendeletének, mely reá nézve kötelező volt, végrehajtója, s igy ellene valamely büntetésre méltó cselekmény — tekintettel, hogy szándékosság fenn nem forog — meg sem állapitható (1886. június 4-én 1297. sz. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsöbirósági határozat azon részében, melyben a Gegő György ellen a B. T. K. 252. §-ába irt bűntettért indított vizsgálat a bperrendt. 197. §-ának 1. pontja alapján megszüntettetett, helybenhagyatik; más részeiben pedig megváltoztattatik és a K. Miklós Emma, valamint E. Béla ellen a B. T. K. 251. §-ában irt kettős házasság bűntette miatt indított vizsgálat is a bperrendt. 497. g-ának 1. pontja álapján megszüntettetik. Indokok: B. István helvét hitvallású egyén, az erdővidéki ev. ref. egyházmegyei házassági törvényszék által 1876. évi június hó 7-én hozott és az erdélyi ev. ref. egyház kerület házassági főtörvényszék által 1876. évi június hó 19-én 2l!». szám alatt helybenhagyatott Ítéletében első nejétől H. Karolinától engesztelhetetlen gyűlölség okából törvényesen elválasztatott és szerencsésebb házasságra bocsáttatott. Ennek következtében B. István 1879. július 13-án a sz.-udvarhelyi helvét hitvallású lelkész által összeköttetett K. Miklós Emma róm. kath. hajadonnal; e házasfelek azonban különválva éltek, mig K. Miklós Emma 1885. július 18-ik napján új házasságra lépett E. Béla helvét hitvallású egyénnel, miután az erdélyi püspöki szentszék 1885. április 16-án 83. szám alatt kelt határozatában kimondotta, hogy: miután B. István törvényes első nejétől halálos gyűlölség miatt, tehát oly alapon választatott el, mely a kath. egyház elvei szerint házasságbontó akadályt nem képez, s ennélfogva K. Miklós Emma rom. kath. nőnek vele kötött házassága, előbbi neje még életben lévén, a kath. egyház elvei szerint törvényesnek nem tekinthető: azért K. Miklós Emma római kath. nőt, ha egyéb akadály fenn nem forog, a B. Istvánnal megkisérlett házassága nem akadályozza, hogy egy harmadikkal törvényes házasságra léphessen*.