A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából

328 A J OG. telek-jegyzőkönyvi igatlanra 1879. évi december hó 16-án teljesitett árverés alkalmával ezen korcsmaház tartozékát képező regalejog árverésen el sém adathatott, annál kevésbé pedig, mivel ezen árverésre vonatkozó, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt hirdetményben regale jogról e miit és sincs téve; Úgy tekintve, hogy az igénylő Braun Dobay Franciska által a most jelzett árverésen megvásárolt puszta-keresztúri 53. számú telekjegyzőkönyvi ingatlan erdő birtokot képez, e"r d ö b i rtok pedig korcsmáltatási jog gyakorlatával összekötve nem lévén, igénylő felperes azon állítása, hogy a kérdéses regalejog az erdőbirtokot képező ezen 53. számú tjkvi ingatlan után gyakoroltatott volna, törvényes alappal nem b i r ; Végül tekintve, hogy a fentebb jelzett ajándékozási szerződésben maguk a szerződő felek jelentették ki, - - hogy a korcsmáltatási jog a 7ú-ik számú telekjegyzökönyvben vezetett 133. hrs •/.., 34 összeirásiház után gyakoroltatik; Tekintve, hogy e szerint felperesnek azon állítása, hogy a végrehajtásilag lefoglalt regale jogot, mint az 53. számú tjkvi ingatlannak törvényes tartozékát, az 1879. évi december hó 16-án tartolt árverésen megvásárolta, a fentebbiekkel teljes cáfolatot nyer: az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett.« A közlött ítéletekből kitűnik, hogy a tábla az elsőbiróság azon indokát, miszerint igénylő az italmérési jogot azért, mert az árverés tárgyává nem tétetett, meg nem vette, első izben hozott ítélete szerint nemcsak nem osztja, hanem egyenesen kimondja, hogy az italmérési jog, mint a/, árverésre kitűzött ingatlan tartozéka — miután az árverés alól határozottan ki nem vétetett — el lett adva; — hogy továbbá az ital mérési jog az annak gyakorlásául szolgáló épület tartozéka, s nem lehet tartozéka erdőből álló nemesi birtoknak; a Curia feloldó határozatában pedig sejtetni engedi azon nézetét, hogy az italmérési jog a nemesi birtokból alakított t ("> 1) b telekkönyvi testek száma szerinti hányadokban oszlik meg. A tábla, midőn kimondta, hogy az ingatlan tartozékát képező italmérési jog is eladottnak tekintendő azért, mert az árverés elrendeléséről szóló végzésben árverés alá nem bocsátásának semmi nyoma: ellentétes álláspontot foglalt el, a volt semniitö törvényszék részéről számos izben kimondott s helyes alapon nyugvó azon enuntiatiójának, hogy árverésre kitíízöttnek csak az tekinthető, a mi — az előbbi eljárás szerint — az ö s s z e i r á s és becslés tárgyát képezte, s becsértékével a kikiáltási árban benfoglaltatik. A másodbiróság téves álláspontját utóbb hozott s az első bíróság ítéletét helyben hagyó határozatában többé fenn nem tartotta ugyan, de kimondván azt, hogy az italmérési jog a nemesi birtok, illetőleg annak gyakorlására szolgáló épületnek, korcsmaháznak tartozéka, különösen pedig, midőn az épületet az italmérési jogra vonatkozólag a nemesi birtok egyik, művelési ág szerinti része, vagyis az erdővel helyezte szembetűnően ellentétbe: meggyőződésem szerint újabb téves felfogásnak adott kifejezést. Ugyanis Verbőczy szerint a nemesi javak (jura possessionaria,) közé tartozik nemcsak a különféle mívelési ág szerint megkülönböztetve felsorolt földrész (rétek, mezők, erdők, legelök, szántóföldek, stb.), hanem a kisebb kir. haszonvétel is, s ezek között jelenleg is fennálló italmérési jog. — Szorosan véve tehát, ezen jog nem tartozéka a nemesi birtoknak, hanem a nemesi javak egy önálló része, s a nemesi birtok tulajdonosát megillető oly jövedelmi forrás, vagy földesúri haszonvétel (beneficium dominale), mely nem a nemesi ingatlannal, hanem ezen ingatlan birtokosával hozható jogi kapcsolatba. Hogy a nemesi birtok nem állaga (priucipale) az italmérési jognak, s ez viszont nem tartozéka (accessorium), a mellett bizonyít azon vitán kivül álló tény, hogy az udvar telekkel biró nemeseket (curialistákat) az italmérési és korcsmáltatási haszonvétel, hacsak privilégium, vagy elbirtoklás útján meg nem szerezték, nem illeti, hogy továbbá nemesi, majorsági ingatlant tényleg nem biró, de az úrbéri szolgálmányok s közlegelő élvezetében állott nemesek, úgy a községek is — ez utóbbiak idő tekintetében korlátolva bár, — az italmérési jog gyakorlatában állanak. De eltekintve ezen kir. kisebb haszonvétel jogi természetétől, merőben téves a tábla azon nézete, hogy az italmérési-jog azon épület vagy korcsma tartozéka, melyben gyakoroltatik. A nemesi javak tulajdonosának ugyanis jogában áll, akar önállólag, akár pedig közbirtokos társaival (szokás határoz) együttesen az italmérést úgy a faluban (villa), mint a falu határában bárhol, fedett, vagy fedetlen helyen, saját, vagy más tulajdonát képező házban gyakorolni; — ha tehát az italmérés a gyakorlásáéi szolgáló épület tartozéka lenne, első sorban az épületnek, mint átlagnak kellene léteznie, s igy — a tábla eszmemenetét tovább fűzve, épület, vagyis állag hiányában nem lehet tartozék, vagyis nem lenne gyakorolható az italmérési jog. A kik úrbéri rendezési vagy arányositási perekbe befolytak, alkalmuk nyilt tapasztalni, hogy egyes községekben, a nemesi ingatlan birtokosa, vagy a közbirtokosság, az italmérési jog gyakorlatában állott a nélkül, hogy korcsmaépülettel birt volna, s a regale bérlője ezen jogot rendszerint, volt jobbágy beltelkcn emelt épületben gyakorolta. Bizonyos iránybani félreértés elkerülése céljából e helyütt megemlitendőnek találom, hogy kiválólag szab. kir.' városokban lényegileg iparűzésből kiinduló oly viszonyok keletkeztek, melyek az italmérési jog gyakorlását, vagyis a borkimérést elválaszthatlanúl bizonyos, rendesen az úgynevezett »Ring«-en, belpiacon fekvő házakhoz kötötték, s ekként állottak elő ezen házakra vonatkozólag a telekkönyvezés tárgyát is kiképező gyökös jogok. A mi végül a Curia által a regale-jog kérdésében sejtetni engedett álláspontot illeti, ez határozottan tarthatlan, mert ha az italmérési jog a nemesi birtok tartozékának minősíthető lenne is: ezen jog a magában álló nemesi birtok tulajdonosa által megosztatlanéi a jogközösségben levők között pedig a fennálló, s vagy a leszármazási fokok, vagy pedig a volt jobbágytelkek száma, vagy végül állandó gyakorlat szerint ingadozó kulcsnak megfelelő arányban megosztva haszonélvezhető csupán, tekintet nélkül arra, vájjon a nemesi birtok tulajdonosa a tkvi intézmény kedvezményének igénybe vétele mellett a természetben külön részletből álló ingatlanát a tjkvek szerkesztése idejében egy, vagy ezzel ellenkezőleg több tjkvbe vétette fel, vagy utóbb átvezetések s lejegyzések útján szétdarabolt jószágtest egyes részei számára külön telekjegyzőkönyvek nyitását kieszközölte. Fejtegetésem célját elérte, ha okúi, vagy talán alapúi szolgálatid oly eszmecserére, mely a mint egyrészt a felvetett kérdések tanulságos és alapos megvitatását eredményezi, úgy másrészt jogász-társaim fiatalabb tagjainál, a jelenleg már legnagyobb részben történeti jelentőséggel biró, de egyes alkotásaival jogi életünkbe mélyen benyúló ősiségi viszonyok iránti érdeklődést felébreszti. yA makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából. Irta: KAUFMAMN HENRIK M.-Szigct. A cim bizonyára nem lesz ismeretlen a t. jogászközönség előtt, mivel ez a gyakorlati jogélet terén azon controvers jogi kérdéseknek egyike, melyek eddig nagy porfelleget vertek fel, a nélkül , hogy végleges megoldást nyertek volna. Hogy az e fölött folyt eszmecsere mostanáig sikerre nem vezetett, ennek oka abban rejlik, mivel nézetünk szerint többen a római jog szempontjából tették azt vizsgálódás tárgyává, holott annak lénye, természete újabb felfogás szerint nem azonos azéval. Szabadjon nekünk a tárgy lehető tisztázása céljából hozzászólani. A makacssági Ítélet jogi alapjának vizsgálatával szorosan összefügg azon nagyfontosságú gyakorlati kérdés tárgyalása is : egy ilyen bir. határozat ellenében egyáltalában hely adandó-e felebbezésnek vagy nem ? A római jog — miből sokan, véleményünk szerint nem helyesen, vélik érintett fölebbezés megtagadásának helyességét levonhatni — miként sok egyébbel, igen röviden bán el e tárgygyal is. Szerinte alperes, midőn a praetor előtt a kitűzött tárgyalási órán belül meg nem jelenvén, ezen törvényellenes tényével a magistratusi imperiummal szemben engedelmetlenkedönek, a törvény parancsolatainak ellenszegülőnek tekintetett. Ezen épen nem szerencsés felfogásból kiindulva indokolt s következetes azon eljárása, mely szerint egy ilyen mintegy megbélyegzett egyéntől mindennemű jogi reinediumot megtagadott. Következéskép emiitett perorvoslat feltétlen ignorálása nem volt egyéb, mint alperes törvénytelen viselkedésének okszerű következménye. 1 1 V. ü. Vécsey Római jogi Institulióinak 286 1. Hoffmann Institutióinak 289. lapját.