A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 39. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 6. r.

A J OG. 155 s/.eptember 30-án Ee. kelt kir. leirat: »cum templum Graecorum Goronensium ipsorum Graecorum sumptibus erectum sit.< Görög nemzetiségű, magukat nyíltan görögnek valló férfiak alapították tehát a peres egyházat vélelmezhetőleg oly célzattal, hogy tisztán görög nemzetiségű egyház legyen. Támogatják e vélelmet az alapítás helye és körülményei is. Volt tudniillik akkoriban, az alapitókon kivül még számos görög család letelepedve Brassóban, a hova a török birodalomból is folytonosan ellátogattak a görög kereskedők. Volt ott egy erdélyi fejedelmek és magyar királyok privilégiumával ellátott görög compánia, mely a belvárosban 150 év óta külön görög imaházzal S ebben külön görög pappal, görög nyelvű szertartással bírt. Ennek az imaháznak voltak hivei, látogatói az alapítók is és az a hallgatók befogadására szűknek bizonyult. Bírtak akkoriban az oláhok is Brassó külvárosaiban saját görög-keleti templomokkal, de ezen templomok és a görög kápolna közt már akkor is válaszfalat képezett a nemzetiség, úgy hogy a görög imaház és ennek papja a perbeli okiratok szerint görög kápolnának, görög papnak, a külvárosi görög nem egyesült templomok és papok pedig oláh templomoknak, oláh papoknak neveztettek, és a görög pap még a belvárosban sem szolgáltatta a szentségeket az oláhoknak s a görögök oláh cselédjeinek, hanem szükség esetén külvárosi oláh pap jött be az oláh hívekhez a belvárosba, a görög pap ment ki a külvárosba a görög hívekhez; mert »Parochia Graeca et Valachica non localitatem, sed nationalitatun ret.piciat«. (X. a. gróf Nemes-féle vizsgálat 4. lap ; Frohnius-féle vizsgálat 31. iv.) Ily viszonyok közt alapíttatott a peres egyház és ezzel szemben a felperesek tartoztak volna bizonyítani azt, hogy az alapítók szakítva a százados szokással, templomi szervezettel és nemzetiségi particularismussal, nem tiszta görög, hanem vegyes görög-román egyházat akartak létesiteui. Ezt azonban nem sikerült a felpereseknek bebizonyítani; sőt ellenük szól azon általuk felmutatott okiratok nagyobb része is, melyek az alapítás történetét tüntetik fel. Itt mindenekelőtt tisztába kell jönni felperesek egy állitásával, a perbeli többnyire hivatalos okiratban annyiszor előforduló »görög« szó jelentőségére nézve. Állítják felperesek, hogy Erdélyben szokás vala minden görög-keleti vallásut és minden kereskedőt görögnek nevezni s hogy ehez képest a perbeli okiratban is a »görög« nem nemzetiséget, hanem görög-keleti hitfelekezetet, majd meg kereskedői foglalkozást jelentett volt. De ez nem fogadható el. Erdély törvényhozása a görögöket és oláhokat saját nevükön nevezte, mindig megkülönböztetve őket egymástól nemzetiségük szerint. Igv az oláhokról rendelkezik Ap. C. P. I. Tit. 8., 9. — P. 111. Tit 5., 53. — P. V. Ed. 38., 43., 44 ; azután a Comp. P. I. Tit. 1., *>., 10. — P. 111. Tit. 11. Emlékezik róluk az 1744 : VI. art. is és a románt mindenütt következetesen oláhnak, Valachusnak nevezi, sehol görögnek. Ellenben görögökről szól az Ap. C. P. III. Tit. 70. art. 1. és itt őket a maguk nevén nevezi, megkülönböztetvén ugyan őket még a többi, szintén Törökországból bevándorolt és szintén kereskedéssel foglalkozott jövevényektől : az Örményektől, rácoktól, bolgároktól is. Nemkülönben az 1791 : XXXVI. art., sőt az Ap. C. P. I. Tit. 1. még ott is, hol vallásfelekezetről van szó, az ugyanegy hitfelekezetű oláhokat és görögöket külön nevezi meg. (»Ide nem értvén az oláh vagy görögök sectáján lévőket, kik pro tempore szenvedtetnek usque beneplacitum Principum et Regnicolarum.«) Azon közjogi természetű perben is, mely a görög companiák kiváltságai iránt a nagyszebeni s brassói görög companiák felperessége alatt a szász nemzet, illetve Nagy-Szeben és Brassó városok, mint alperesek ellen az erdélyi 1811. évi országgyűlés előtt folyt és ott biráltatott el, az oláhok és görögök egymástól élesen megkülönböztetve fordulnak elő. í»Erdélyország l8li. évi gyűlésének jegyzőkönyve ugyanott az Ítélet 419. és következő lapokon : 7-szer. Meg nem Mzonyittatván az alperesek részéről, hogy a felperesek privilégiumok tartása ellen görög nemzeten kivül erdélyi lakos oláhokat vettek volna be companiájukba.») És a mi a hivatalos okiratokat illeti, maga Adámovits püspök hivatkozik a Frohnius-féle vizsgálati jelentés 10 ívén Kákócv György 1653. évi adománylevelének eme szavaira: »Cuidem itaque Brankovits et Correnith universum Ecclesiarum iuter Graecos, Rascianos et Valachos existentum Episcopatum dandum et conferandum.-< Ugyanazon püspök ugyanazon vizsgálat folyamán \8. ív) fejtegeti, hogy az a görög, a ki házat vásárolt, nem lehetett többé tagja a görög companiának, hanem lett Civis graecus. De a per folyamán felmutatott számos okiratból is kitűnik kétségtelenül, hogy a »Cives graeci, Bűrger-Griechen, griechische Kaufleute<' kifejezésekkel mindig a görög nemzetiséget akarták jelezni, ellentétben nemcsak a görög compania tagjaival, hanem a szintén görög-keleti vallású oláhokkal íValachi, Walacben) is. így egyebek közt már az 1786-oan kelt H. a. folyamodvány szövegében is maguk a kérelmezők e kitétellel: »mi görög és román kereskedők* jónak látták a maguk különböző nemzetiségét kiemelni; a Brassó városi tanács 1786-ban kelt L. a felterjesztésében megkülönbözteti a görög kereskedőket a többi görög n. egyesült felekezetű (oláh) polgároktól és kereskedőktől, mig az ugyanazon évi P. a. összeírásban az oláh mészárosok a többi conscribáltaktól elkülönítve soroltatnak fel névszerint. Annak tehát, mintha Erdély törvényhozási, törvénykezési és hatósági nyelvén valaha görögöknek neveztettek volna az oláhok is, épen az ellenkezője áll. * Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltóelfogadó által kézv< zetéssel tett névalái^ >últójosi kötelezettséget szül. (1876 : XXV. t.-c. 1. § a.) Az ipolysági kir. törvényszék: Az 1885. évi dec. hó 14-ik napján, 2,206. sz. a. kelt elsőbirósági ítélet fel nem oldott részének kiegészitésekép az 1885. szept. 25-ik napján 2,<)40. sz. alatt hozott sommás végzés hatályának F. P. Róza másodrendű alperes irányában, részben fentartása mellett tartozik F. P. Róza másodrendű alperes az Ipolyságon 18t>5. évi július hó 15-ik napján 73 frt 68 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, 1 frt 68 kr. váltóösszeget megfizetni az esetre, ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy »igaz, miszerint őt, felperest, F. P. Róza megbizta azzal, hogy ennek nevét a keresetlevélhez A. alatt csatolt váltóra irja alá.>< Felperes a fentebbi összeget meghaladó keresetével másodrendű alperes irányában feltétlenül elutasittatik. Indokok: Másodrendű alperes kifogásában azon ellenvetéssel él, hogy a keresetlevélhez A. alatt csatolt váltóra, miután irni nem tud, nevét nem ő, hanem D. Dávid irta. Felperes válaszában azt beismerte, annak igazolására azonban, hogy ő az aláírást másodrendű alperes megbízásából teljesítette, S. Samu és E. Józsefné tanukra hivatkozott. Ezen tanuk közül S. Samu, ki felperes szolgálatában áll s ki azt vallja, a mit felperes maga sem állított, hogy az aláírást kézvezetés mellett másodrendű alperes önmaga tette, a perrendt. 193. §-a alapján alkalmas tanúnak el nem fogadtatott. Ellenben L. N. Francziska, kifogás alá nem eső tanú vallomásával fél bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy másodrendű alperes nevének aláírásával felperest megbizta. Miután pedig a V. T. 1. §-a szerint szenvedő váltóképességgel bir mindenki, a ki terhes szerződéseket jogérvényesen köthet s ugyanazon törvény 104. § a nem zárja ki, hogy az, ki terhes szerződéseket köthet, váltónyilatkozat tételére, tehát nevének aláírásával is mást megbízhasson, a tanúvallomás által szolgáltatott bizonyíték beigazolására a perrendt. 236. §-a alapján póteskü volt felperes részére megítélendő, melynek letétele esetén másodrendű alperesnek az A. alatti, minden lényeges kellékekkel biró váltón alapuló váltóbeli kötelezettsége meg volt állapítandó. Mindazonáltal, mivel az 1885. évi 2,206. számú Ítéletben már eldöntetett, hogy a kereseti váltón alapuló követelésre 72 frt fizettetett, a póteskü letétele esetére másodrendű alperes egyedül a még hátralékban maradt 1 frt 68 kr. tőke s ennek kamataiban volt elmarasztalható, felperest pedig ez összeget meghaladó keresetével el kellett utasítani. Ellenben, ha felperes a pótesküt le nem teszi, másodrendű alperesnek megbízásából teljesített aláírása igazolva nem lesz, irányában az A. alatti váltó kötelezettséget nem szül, ez esetben felperest a hátralékban maradt 1 frt 68 kr. tőke s ennek kamatai iránt támasztott követelésével is el kellett utasítani. (1886. jun. 19-én, 1,227. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét, mely szerint a kereseti követelésből 1 frt 68 kr. összeget meghaladó rész iránti keresetével feltétlenül elutasította, érintetlenül, felebbezett részét, mely által a per Kimenetelét felperes és másodrendű alperes között a felperes részére megítélt póteskütől tette függővé, helybenhagyja, a póteskü szövegét azonban a kir. itélő tábla megváltoztatja és felperest a pótesküt arra letenni kötelezi: »hogy F. józsefné, született P. Róza a kereseti váltón előforduló »P. Róza« elfogidci * Miután az Ítélet igen hosszú, befejező részét csak jövő számunkban adjuk. " A szerkesztősig.