A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 36. szám - A bagatell-törvény némely hibáinak orvoslásáról

A J volna felperes átmeneti árúitól a helyi díjszabásban kitett fuvardijat követelni. Azon körülményre tehát, hogy a kérdéses hirdetésben a leengedés számszerű mennyisége mellett a helyi díjszabály összege is kitétetett, a hirdetés értelmének meghatározásánál semmi súlyt nem lehet fektetni. Ezek szerint, minthogy a kérdéses hirdetésben a visszatérítendő összeg számszerűleg megjelöltetett, az pedig, hogy a mellett a helyi díjszabás összege is kitétetett, a fent előadottak szerint figyelembe nem vehető: az A.\ . alatti okmányban foglalt hirdetésnek csak azon értelmet lehet adni, hogy azok, kik alperes vasutján az alföldi vasút vonalaira egy év alatt" 100,000 m.-mázsa szenet szállítanak, a szállítási díjból m.-mázsáukint 10*7 kr. leengedéshez tarthatnak igényt. Támogatja ezen felfogás helyességét azon körülmény is, hogy azon esetben, ha a 10-7 kr. leengedéshez csak az tarthatna igényt, ki 18-8 kr. helyi díjszabás szerinti szállítási díjat fizet, 10.7 kr. leengedés megtérítésének ígérete teljesen helynélkülivé lenne, mert a 126. számú hirdetés leengedést csak az átmeneti szénárú után igért, átmeneti árúknál pedig, mint azt alperes is beismeri, nem a helyi, hanem csak a köteléki díjszabás szerinti szállítási dijat követelhette s igy a kérdéses hirdetésben kitett 107 kr. visszatérítésének esete be sem következhetett volna, már pedig a keresk. törvény 266. §-a intézkedésének hasonlatossága alapján a kérdéses hirdetésnek nem lehet oly értelmet adni, mely szerint a 10-7 kr. visszatérítésének esete elő nem fordulhat. Azt állítja ugyaD alperes, hogy díjleengedés alkalmazást nyer alperes által az alföldi vasút részére szállított saját szén-szállitmányánál. De ezen hirdetésnek oly értelmezését, hogy ez csak alperes szénszállítmányára nyerjen alkalmazást, kizárja a G. a. miniszteri rendelet azon intézkedése, hogy a leengedés kedvezményében mindenki, ki a hirdetés feltételeinek eleget tett s a kedvezmény elnyerése végett jelentkezett is, mint ezt felperes tette, egyformán részesítendő. De hogy ezen hirdetést maga alperes is úgy értelmezte, kitűnik abból, hogy felperes a 9. sz. a. csatolt levél szerint világosan és határozottan a 126. sz. a. hirdetésben közzétett 107 kr. szállítási díj kedvezmény elnyerése végett jelentkezett és alperesnek O. alatt csatolt értesítése szerint, ezen kedvezményre elő is jegyeztetett; már pedig az esetben, ha alperes ezen levél írásakor a kérdéses hirdetést úgy értelmezte volna, hogy felperes nem 107 kr., hanem csak 8.5 krajcár, illetve 6 6 krajcár kedvezményre tarthat igényt, felperest tévedéséről már akkor felvilágosította volna. De még ha a kérdéses hirdetést úgy felperes, mint alperes értelmezése szerint is lehetne magyarázni, az tehát homályos értelmű volna, ezt akkor is csak alperesnek, ki azt közzétette, hátrányára kellene értelmezni. De nem lehet figyelembe venni alperes azon ellenvetését sem, hogy felperes, ki a 8. •/. alatti levél igazolása szerint előbb a 127, sz. hirdetésben igért kedvezmény elnyerése végett jelentkezett és ki a 126. sz. hirdetésben igért kedvezményre lett előjegyzés után is csak annyi szállítási díjat fizetett, mint az előtt, tudta, hogy a szállítási díj nem a helyi, hanem a köteléki díjszabás szerint vettetett ki, mert mint fentebb kifejtetett, jelen esetben nem az a döntő kérdés, hogy felperes mennyi szállítási díjat fizetett, hanem az. hogy a 126. sz. hirdetésben számszerint kitett leengedéshez tarthat-e igényt? és mert abból, hogy felperes a 127. sz. hirdetmény 50,000 m.-mázsa szén szállítása után métermázsánkint 6'2, illetve 43 kr. számszerűleg kitett díjleengedésben részesül, épen azt lehet következtetni, hogy 100,000 m.-mázsa tehát kétszer annyi mennyiségű szén szállítása esetében, habár csak ugyanazon szállítási díjat (165 kr. és 14"6 kr.) fizeti is, az épen ezen esetre kötelezett s a 126. sz. hirdetésben közétett 10.7 kr. díjleengedésre tarthat igényt. De nem lehetett figyelembe venni alperesnek fen előadott azon védekezését sem, hogy felperes tényleg 10-7 kr. kedvezményben részesült és azon 2-2 kr., illetve 4.1 kr. különbözetet, mely az alperes által megtérített 8 5, illetve 6"6 kr. és a 10-7 kr. között mutatkozik, felperes már megnyerte az által, hogy 18'7 kr. helyi díjszabás helyett 16-5, illetve 14"6 kr. köteléki díjszabás szerint fizetett díjat, mert felperes azon 2-2 kr., illetve 4-1 kr. különbözetet nem a 126. sz. hirdetés alapján, hanem azon alapon nyerte meg. mert alperes saját beismerése szerint, a Villányon túl az alföldi vasút vonalára szállított szenet a köteléki díjszabás értelmében métermázsánkint 16-5 krért, illetve 14"6 krért, tehát a helyi díjszabás szerint megállapított szállítási díjnál (187) 2'2 krajOG. 143 cárral, illetve 4"1 krral olcsóbban tartozott szállítani, ezen 2-2 kr.. illetve 41 kr. különbözet tehát, mely felperest nemcsak l00,00<» métermázsa, hanem a köteléki díjszabás értelmében 100 m.-mázsa szállítása esetében is megilleti, nem a 126. sz. hirdetés, hanem a köteléki díjszabás alapján számíttatott felperes javára. Minthogy pedig alperes beismeri, hogy a felperest megillető leengedés öszszege, ha az métermázsánkint 107 krral számíttatik, 11,035 frt 20 kr. lesz, miből felperesnek csak 8,008 frtot téritett meg, felperes követelése 3,027 frt 20 kr. Ugyanezért alperest ezen tőkének s ezután a nem kifogásolt időponttól számított 6°/0-os kamatnak fizetésére kellett kötelezni. A in. kir. Curia: A kir. ítélő tábla fentebbi keletű és számú Ítélete indokainál fogva helvbenhagvatik. (1887. január 26-án, 882. sz ) Bün-ügyekben. Okirathamisitásért az illetőre már büntetés kiszabva lévén, a hamisított okiraton készített hamis pecsét készítéséért külön nem büntethető. A m. kir. Curia fa pécsi kir. törvényszék előtt közokirat, magánokirat és bélyeghamisítással vádolt B. Ferenc és társai elleni bűnügyben) . . . tekintettel arra, miszerint B. Ferenc vádlott azon hamis okiratok elkészítése miatt, melyekre a kérdésben forgó hamis pecséteket alkalmazta, büntetésben részesül s ennélfogva a hamis pecsétek elkészítése külön nem büntethető, mind a két alsóbb bírósági Ítélet vonatkozó részeinek megváltoztatásával, nevezett vádlott a btk. 412. §. alapján ellene emelt vád alól felmentetik, stb. (1887. aug. 23." 5,562. sz.) Idült borszesz-mérgezés befolyása alatt elkövetett bűntett beszámithatósásra. Ellenkező szakértői vélemények mérlegelése. A,pestvidéki kir. törvényszék (1887. évi febr. 7. 1,243. sz. a.): Török Árpád ügyvéd által védett, halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt vádolt B. János (34 éves, 2 gyermek atyja, földmíves) a btk. 279. §. alá eső szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért a btk. 280., 289. §. alapján a 92. §. alkalmazása mellett 15 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok: A vizsgálat és a bizonyítási eljárás adatai szerint vádlott 1886. évi január 26-án délután 4 órakor Maglódon saját házában édes anyját, özv. B. Jánosné, szül. B. Terézt, állítólag azért, mert ittassága miatt neki szemrehányásokat tett, a bűnjelt képező nagy konyhakéssel orozva hátulról megtámadta és azzal a jobboldali 4—5 oldalborda közt megszúrta, ki is a szenvedett sérülés folytán 1886. évi febr. 1-én meghalt. Az orvosi látlelet és boncjegyzőkönyv szerint özv. B. Jánosné a jobb oldalon a 4—5 borda közt 3 cm. hosszú és 1 cm. széles késsel ejtett sérülést szenvedett, mely külső sérülésnek megfelelő irányban a tüdőbe is mélyen beható és azt hasító seb megállapíttatik. Az orvosi vélemény szerint a tüdőn ejtett sérülés a vérbeni geny felszívása által — mely gyógyithatlan lévén — feltétlen halálos volt. Vádlott a vizsgálat és a bizonyítás során, a kiderített ténykörülményekkel megegyezőleg beismerte, hogy a kérdéses időben és helyen a bűnjelt képező kést, mely egy padon vagy asztalon volt, felvette és azzal édes anyját hátulról a jobboldali 4—5 borda közt szándékosan megszúrta és hogy ezen sérülés folytán édes anyja meghalt, de tagadásba vette, hogy szándéka édes anyjának megölésére irányozva lett volna. (Tekintve azonban, hogy vádlott, a mint ezt D. István és Sz. Ádám bizonyítják, édes anyjával ellenséges viszonyban állott ; tekintve, hogy vádlott édes anyja tettleges bántalmazásával oly eszközt (nagy konyhakést) használt, mely az élet kioltására rendszerint alkalmas eszköznek mutatkozik és tekintve, hogy vádlott édes anyját orozva, hátulról támadta meg, a hol a sérülés, a használt eszközre való figyelemmel, rendes körülmények között halált szokott előidézni, megállapítottnak v'olt veendő, hogy vádlott szándéka édes anyjának megölésére volt irányozva és minthogy az orvosok által igazolt, a vádlottnál fenforgó korlátolt elmetehetség a beszámitóságot ki nem zárja, vádlott bűnössége a btk. 279. §-a alapján volt kimondandó. A büntetés meghatározásánál enyhítő körülményül vétetett büntetlen előélete, bortól felhevült állapota és korlátolt szellemi tehetsége ; minthogy súlyosító körülmény fel nem merült, a 92. §.