A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 2. szám - A kir. itélő-tábla új elnökeinek székfoglalása

6 A J O G. egyébként is nem általában, hanem csak annyiban tétettek hatályon kivül, mennyiben az erdőtörvény intézkedéseivel kifejezetten ellenkeznek és hogy nem minden kártételek tartoznak a közigazgatási hatóság hatásköréhez, ez a 134. és 138. szakaszok rendelkezéséből is kitűnik. Mert végre a polgári bíróság az előtte folyamatba tett kártételek iránti perekben illetőségének közvetlen megállapításában az erdőtörvény intézkedései által nem gátoltatik. (1886. szept. 10-én. 2,555.) A törvényszék mint perbíróság az adós tiszti fizetését, melyre végrehajtást rendelt, az illető közpénztárnál közvetlenül letilthatja, de ezen lefoglalt fizetés kiutalványozására, nem az, hanem a végrehajtás foganatosítására illetékes birósáe van hivatva. Nagykikindai törvényszék felterjesztette a kii . Cuuához az ügyiratokat azon illetőségi összeütközé^ elintézése végett, mely közte s a nagykikindai járásbíróság között merült fel ama végrehajtási ügyben, mely a nagyjécsai népbank által S. Ferenc ellen tétetett folyamatba. Ebben alperesnek birói fizetéséből a 800 forintot meghaladó rész folyó év 5,998. sz. végzéssel a törvényszék által foglalás alá vétetett és az ugyanottani járásbíróság 6,783. számú végzésében a kiutalványozás eszközlése végett megkerestetett. Ez azonban 8,375. sz. alatta kiutahányozásra magát illetéktelennek tartotta. A m. kir. Curia jelen ügyben a fizetés kiutalványozására a járásbíróságot mondta ki illetékesnek; »mert az 1881 : LX. t.-c. 84. §-nak megfelelően járt cl a törvényszék mint perbíróság akkor, midőn a végrehajtást az adós tiszti fizetésére elrendelvén, ezen fizetést az illető közpénztárnál, kiküldött kirendelése nélkül közvetlenül tiltotta le. De ebből nem következik, hogy a lefoglalt fizetés kiutalványozására is hivatva legyen a törvényszék, szemben az idézett törvény 133. §-ával, melynek világos rendelkezése szerint, csak a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság van hivatva a lefoglalt pénzösszeget a végrehajtató részére kiutalványozni; ez tekintettel a több foglalás és igénybejelentések folytán felmerülhető elsőbbségi kérdésekre, máskép nem is levén képzelhető. Az pedig, hogy a jelen esetben, midőn a nagykikindai kir. járásbíróság területén kezelt tiszti fizetésre vezettetik a végrehajtás, ennek foganatosítására ugyancsak a nagykikindai kir. járásbíróság legyen illetékes, nem lehet kétséges az 1881 : LX. t.-c. 18. §-nál fogva ; »ez okból a felterjesztett ügyiratok, további eljárás végett innen a nagykikindai kir. járásbírósághoz tétetnek át.« (1886. november 11. — 6,670. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a vasút valamely árút egy fuvarlevél mellett olyformán fogadott el fuvarozás végett, hogy az egy kocsiban lesz elszállítandó és ekként alkalmazza a díjszabást: akkor a keresk. törv. 391. §-a és az üzletszabályzat 49. §-a szerint a fuvarlevél által oly szerződés jött létre, melynél fogva a vasút magát kötelezi a díjszabási határozmányok szerint az árút egy koesirakomáuyként egy kocsiban elszállítani. Ily esetben a kikötött fuvardíjnál magasabb fuvardíjt utólagosan még akkor sem lehet követelni, ha a gépek csakugyan egy kocsiban elhelyezhetők nem voltak, mivel a tévedésnek a vasút maga lévén az oka, annak következményét, hogy t. i. két kocsit kellett alkalmazni, maga tartozik viselni. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Dr. Bartsch Gusztáv által képviselt m. kir. államvasutak felperesnek, — dr. Neuman Ármin ügyvéd által képviselt Clayton és Shuttleworth cég alperes elleni, 76 frt 50 kr. és jár. iránti perében következő ítéletet hozott : Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét a m. korona területén érvényben levő vasúti árúszabályzat 53. §-ára alapítja, mely azt rendeli, hogy a díjszabás hibás alkalmazása, valamint a díjak kiszámításánál elkövetett hibák sem a vasutak, sem a fizetésre kötelezett félnek kárára ne váljanak, minthogy pedig ez irányban az érvényben levő díjszabás azon árúküldemény után, melyet alperes 1884. évi május 2-án Uj-Pázna állomásra küldött, hibásan alkalmaztatott, mert az árúküldemény a D. a. szerint két teherkocsiban szállíttatott el és így a B. alatti évad-díjkiszabás 6. lapján jelzett 76. 3. díjtétel kétszeresen lett volna számítandó, holott az, | mint a D. alatti is igazolja, csak egyszerűen számíttatott fel, miért is felperes a tévedésből fel nem számított ezen 76 frt;30 krt felperesnek megfizetni köteles. Felperes érvelése azonban elfogadható nem volt, mert jelen esetben nem a díjszabás hibás alkalmazása, de csak is az alperes terhére fel nem róható ok fenforgásáról lehet szó. Ugyanis a B. és C. alattiban felperes arra vállalkozik, hogy vas és acél stb. szállítmányokat 10,000 kilogramm súly erejéig egy kocsiban, egy szállítólevél mellett a B. osztály díjtételei mellett szállít, hogy pedig az alperes által 1884. évi május 20-án Uj-Páznára küldött árú vasárút képez, hogy az 10,000 kilogrammot meg nem halad, magával a D. alatti felperesi okmánynyal is igazoltatik, mely egyúttal igazolja azt is, hogy ezen árúnak egy kocsiba elhelyezését vállalta el felperes az által, hogy egy fuvarlevelet állított ki arról és azért egyszeri díjfizetést követelt, mit utólag egyoldalulag megváltoztatni alperes terhére az indokból, mert az alperes által feladott árú térfogatánál fogva I egy kocsiban el nem fért, nem lehetett és pedig nem lehetett megváltoztatni azért, mert a mint a 3. 4. alatti szállítólevelek is igazolják, alperes már több izben ugyancsak a 2. alattival teljesen egyező árúkat, sőt nagyobb súlylyal ugyancsak mint egy teherkocsirakományt adott fel s azt felperes el is szállította és ; mert felperes is elismeri, hogy rendelkezik nagyobb térfogatú kocsikkal ; mert a C. a. 13. lapjának azon kitétele, hogy a feladó oly kocsit, mely 10,000 kilogrammnál nagyobb vagy kisebb hordj képességgel bir, nem követelhet, jelen esetben azért sem alkali mázható, miután nem tagadta, hogy az árúkirakást felperes eszközölte, tehát azt magára vállalta; a C. alatti 13. lapjának ezen intézkedése pedig csakis az esetre vonatkozhatik, ha a berakást a feladó fél eszközli, mely esetre magára vállalta felperes azt is, | hogy a kérdéses árút nagyobb térfogatú kocsin fogja szállítani, melyért ugyancsak a C. alatti 13. lapjának intézkedéséhez képest csak is 10,000 kilogramm utáni egyszeri díjtételt követelhet és i így, ha mindezek dacára felperes az árút két kocsin fuvarozta, azt csakis saját felelőssége és nem alperes terhére tehette. Mindezeknél fogva felperest, a kérelmezett tanúkihallgatásnak ! mint feleslegesnek mellőzésével, keresetével elutasítani kellett, stb. (1885. dec. 3. 90,260. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, alperest 76 frt 30 kr. tőkének felperes részére megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperesnek azon kifogása, hogy a magyar korona területén érvényben levő vasúti üzletszabályzat 53. §-ának 2. bekezdése, mely szerint a díjszabásnak hibás alkalmazása, valamint a díjak kiszámításánál elkövetett hibák sem a vasútnak, j sem a fizetésre kötelezett félnek kárára ne váljanak, azért nem ! alkalmazható, mert alperes 10,000 kilogramm súlyt meg nem haladó árút egy fuvarlevél mellett egy kocsirakomány gyanánt adván át fuvarozás végett felperesnek, a tőle követelt és általa lefizetett fuvarlevél pedig a B. alatti díjszabályzat vonatkozó tétej lének megfelelvén, sem a díjszabás hibásan alkalmazva, sem a díj kiszámításánál hiba elkövetve nem lett, azért nem volt figyelembe vehető, mert felperes a tárgyalás során kifejtettek szerint nem azon alapon kéri alperest a Budapesttől Pázna állomási°I egy teherszállító kocsi teljes rakománya után járó dijnak megfizetésére köteleztetni, mert az alperes által a 2-/. alatti vevénv szerint fuvarozás végett átadott árúra nézve a díjszabás tétele nem helyesen lett volna alkalmazva, feltéve, hogy a szállítandó árú egy kocsirakományt tett ki; hanem abból származtatja követelését, hogy a szállítandó árú a fuvarlevelet kiállító vasúti hivatalnok által olyannak tekintetett, mely egy 10,000 kilogramm hordképességíí kocsiban elszállítható és a fuvardíjat is ez alapon számította ki, holott az árú felrakásánál kitűnt, hogy az térfogatánál fogva egy kocsiban nem volt elhelyezhető. A fuvardíjnak hibás kiszámítása tehát az imént jelzett tévedés következményének mondatván tekintve, hogy alperes határozottan nem tagadta, a D. a. becsatolt közhitelű okmányt képező teherrovatlapnak vonatkozó tartalma által pedig perrendszerűleg bizonyítva van, hogy alperes árújának elszállításához nem egy, hanem két teherkocsi használtatott, : nem szenved kétséget, hogy a fent hivatkozott üzletszabályzat j 55. §-ának esete fenforog, elbírálandó csak azon kérdés marad vájjon alperes azon árúnak fuvardíját, mely egy kocsiban szálli-' tandó rakomány gyanánt lett a fuvarozónak átadva s ez által továbbítás végett átvéve, ha az, mint a D. a. okmányból kitetszik két teherkocsit vett igénybe, kétszeresen fizetni, illetve a díjtöbbletet pótolni tartozik-e? A C. alatt becsatolt »díjszabási határozmányok* 13. lapján olvasható, hogy feladók oly kocsikai | melyek 10,000 kilogrammnál nagyobb vagy kisebb hordképesség.