A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

140 OG. Az eszközlött boncolás folytán 1885. évi január 28-án előadott orvossp.akértői vélemény szerint az elhalás kéneső- (higany-) keverékkel eszközölt bekenésnek volt következménye, bár határozott megállapítást nem nyújt, azonban a belső részeken eszközölt vegyi vizsgálat után dr. Felletár Emil országos müvegyész részéről 1885. évi február hó 26-án kiállított szakértői vélemény szerint a megvizsgált részekben higanykeverék találtatván, a pótvélemény (április b.) megállapítása szerint a gyermekek halálát a higanykeverék előidézhette s ugyancsak a bonczolást eszközlött orvosszakértőknek 1885. évi augusztus 9-én adott pótvéleménye azt igazolja, hogy a használt higanykeverék nagyobb hőmérsék mellett elegendő okul szolgál az elhalásra. Tekintve pedig, hogy a végtárgyalás adta bizonyítékokkal begyőzve van, hogy a bekenés a család tagjain nagyobb hőmérsékű szobában lön végrehajtva, kétségtelen, hogy ugy a család többi tagjainak rosszullétét, valamint az elhalt gyermekeknek elhalálozását az alkalmazott higanykeverék bedörzsölése idézte elő, annyival is inkább, mert ugy a megbetegedések és az elhalálozások más okra vissza nem vezethetők. Minthogy pedig vádlott-nő azon tette, hogy családja tagjain a magán is alkalmazott gyógymódot orvosi tanács mellőzésével ártalmas szer keverékével eszközölte, a B. T. K. 290. §-ában meghatározott gondatlanságból származott emberölés vétségét állapítja meg : őt vétkesnek kellett kimondani. A büntetés mérvére tekintettel arra, hogy vádlottnö a bekenést elfogadhatólag anyjától nyert tapasztalat után alkalmazta, hogy azt egészségük helyreállítása céljából a köznépnél szokásban levő gyógymódként használta, hogy a saját gyermekei elvesztése által anyai érzetében súlyosan szenvedvén, a büntetés a tett következményében magában is eléggé terhes, hogy teljesen megtörte a szenvedett veszteség, s hogy a gondatlanság csak annyiban ismerhető fel, hogy a használt szerek csak a nagyobb adagnál fogva váltak végzetes következésüekké, s általában használva, az egészségre káros hatással nem birnak ; a fentiek mint enyhítő körülmények szolgálnak irányadóul és az, hogy súlyosító körülmény fen nem forog, miért is vádlott nő a fenti büntetésben volt marasztalandó. (1886. február ll-én 398. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla megváltoztatja a kir. törvényszék Ítéletét és a B. T. K. 82. §-a alapjáu felmenti vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól. Indokok: Vádlottnak az az állítása, hogy az általa használt vegyitékü kenőcsöt a rüh gyógyítására anyja sikeresen használta és hogy a tapasztalat indította őt arra, hogy a higanyból, mely F. Cili vallomása szerint 20 gramm volt, büdöskővirágból, vékony terpentinből és zsírból készített kenőcscsel önmagát, férjét és gyermekeit kenje meg, nem cáfolható meg, sőt azt támogatja a tapasztalat, miszerint vidéken a köznép csakugyan használ ily kenőcsöt rüh gyógyítására. Úgyszintén nem cáfolható meg vádlottnak az az állítása sem, hogy az említett kenőcsből Zsófia és Eszter gyermekeire csak nagyon kis adagot kent fel. Ez utóbbi állítás tehát szintén valónak lévén elfogadandó, az országos művegyész véleménye folytán nem lehet kétség az iránt, hogy a nevezett két gyermek halálát nem a bekenés utján szervezetükbe hatolt, hanem az a higany idézte elő, mely az összes családtagokra felkent kenőcsből a bőr felületéről a szoba levegőjébe elpárolgott, illetve az ekként elpárolgott higanynak az a része, melyet a gyermekek belélegzettek. Ezekhez képest, minthogy egyrészről kétségtelen, hogy a higanyt F. Cili nyilvánosan árulta és ebből, valamint a fentebb előadottakból is kitűnik, hogy a vádlott nem birt tudatával annak, miszerint a higany az egészségre és életre veszélyes és hogy vádlott a kérdéses kenőcsöt a legjobb hiszemben alkalmazta; e mellett tekintettel a vádlott műveltségének nagyon alantas fokára, nem lehet kétség az iránt, hogy számításba vétele annak, miszerint a kézre kent higany elpárologhat és a levegőt megmérgezheti, mivel az a vádlott ismeretkörén kívül esett, vádlottra nézve nem volt lehetséges; minthogy ennélfogva a számitásbavétel elmulasztása vádlottnál nem vehető gondatlanságnak : a B. T. K. 82. §-a szerint a vád tárgyát képező cselekmény vádlottnak nem számitható be és ez okból a kir. ítélő tábla mindamellett, hogy vádlott az Ítéletben megnyugodott, büntethető cselekmény hiányánál fogva vádlottat a vád alól felmentendőnek találta. (1886. május 10-én 9,517. sz.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítelete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. január 19-én 1886. évi 6,081. sz.) Rakoncátlankodó gyermekek megfenyitése jogos védelem közben. (B. T- K. 323, §.) A békés-gyulai kir. járásbíróság: M. Simon a B. T. K. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségében bűnösnek kimondatik s a hivatkozott szakasz 1. bekezdése alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett, a B. T. K. 27. §-ában meghatározott célokra fordítandó husz forint pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Vádlott beismerésével, ('.. Istvánné és B. Kati tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy vádlott Kétegyháza községben G. István 10 éves gyermekét, mert az vele állítólag incselkedett, megfogta és a boltja előtt az utcán levő fához kikötötte ; tehát bizonyítva van az, hogy vádlott G. Istvánt személyes szabádságától megfosztotta, miből folyólag a személyes szabadság megsértésének vétségében bűnösnek volt kimondandó, s tekintettel büntetlen előéletére és hogy az iskolás gyermekek vele ingerkedvén, a miatti haragjában kötötte ki sértettet és beismerésére mint enyhítő körülményekre : a fentiek szerint büntetni kellett. (1887. február 25-én 172. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat a terhére rótt vétség alól felmenti. Indokok: Mert vádlottnak az a védekezése, hogy a 1<> éves G. Istvánt azért kötötte a fához, mivel ez és többi társai többszöri figyelmeztetés dacára vádlott boltja előtt és vádlott bosszantására folyton rakoncátlankodtak, megcáfolva nem lett; és mert a fenforgó viszonyok között G. Istvánnak a fához kikötése nem egyéb, mint egy rakoncátlankodó és neveletlen helytelenkedo gyermeknek az önsegély parancsolta ártatlan megfenyitése. (1887. március 23-án 6,714. sz.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy jelen bűnvádi ügybeni azon esetek egyike sem forog fen, a melyben a kir. itélő tábla ítélete ellen az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a értelmében 'további felebbezésnek helye van: a közbetett felebbezés visszautasittatik. (1887. június 27-én 4,725. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozataiból. Ha a felperes az alperes ellen, nem mint személyes adósa ellen, hanem azon a címen indít pert, mert az, a felperes köve telésével zalo&jogüag terhelt ingatlantulajdonába jutott és ennek folytán az alperest csak a zálogjoggal terhelt ingatlan erejéig kéri a követelésben elmarasztalni, illetéki szempontból, a pertárey értékéül nem a követelés egész összege, hanem csak a terhelt ingatlau értéle tekintendő. A magyar kir. pénzügyi közigazgatási bíróság: A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság felebbezett határozatát megváltoztatja, s felebbezőt a kiszabott 13 frt Ítéleti illeték megfizetése alól felmenti, mert: felebbező a tabi kir. járásbíróságnak 1,493/1885. számú makacssági Ítéletével az 1,300 frt tőkében, a keresetlevélhez képest, csakis a város-hidvégi 630. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan értékének erejéig marasztaltatván el, igen természetes, hogy jelen esetben a pertárgy értéke nem lehet nagyobb, mint magának az ingatlannak értéke, mely a telekkönyv tanúsága szerint, az illetékszabályok 64. §-ának b) pontja értelmében elfogadható 6 éven belüli vételár alapján 30 frtot tesz, mely 30 frt érték iránt indított perben, az illetéki díjjegyzék 48. tétel C. a) pontja értelmében járó 1 frt Ítéleti illetékért a tárgyaláson meg nem jelent, s makacsságból elmarasztalt alperes, az idézett 48. tétel 1. jegyzetének első és hetedik bekezdése értelmében nem felelős. (1887. évi június hó 7-én, 1886. évi 8,072. szám.) Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csödók : Reiss Károly e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. szept. 20, félsz okt. csb Sárváry Gusztáv, tmg. dr. Steiner Lajos. — Theodorovíts Miklós e., n.-becskereki tszék. bej, szept. 19, félsz. okt. 10, csb. Kiss Sándor, tmg. dr. Mangold Soma. — Gaulachcr Károly e., győri tszék, bej. aug. 26, félsz, szept. 5, csb. Eremics György, tmg. Bozzay János. — Sclmeighofei* Ágost e., pozsonyi tszék, _ bej. szept. 15, félsz, okt. 8, csb. Andrássy Sándor, tmg. dr. Horváth Árpád. — Markas és ISucllfellner e., beszterczebányai tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 27, csb. Seyfiied József, tmg. Beniacs Lajos. — Czírbusz Sándor e , szegedi tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 24, csb. Huszka Ödön, tmg. dr. Endrey Gyula. Pályázatok: A m.-szigeti kir. ügyészségnél alügyészi áll. szept. 3-ig. — A n.-kikindai tszéknél bírói áll. szept. 3-ig. — A kapuvári jbságnál aljegyzői áll. szept. 9-ig. — A korponai jbságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 9-ig, — A gyöngyösi jbságnál díjjas joggyakornoki áll. szept. 24-ig. — A maros újvári jbságnál díjjas joggyakornoki áll. szept. 24>-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca 7. szám.)