A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 33. szám - A közkereseti és betéti társaságok tagjai elleni keresetek elévülési ideje

A J O G. 131 kötelezte arankadíjkép megfizetni, azt azonban, hogy alperes egyezségileg a felperesnek behajtás végett átadott követelések kiegyenlítése fejében 2,0UO frtnál többet kapott volna és igy neki a részére munkadíjképen megítélt 500 frtnál nagyobb jogos követelése lenne, felperes nem bizonyította. A perköltség a per körülményeinél fogva, valamint azért is lett kölcsönösen megszüntetve, mivel mindegyik peres fél részben pervesztessé vált. (1887. jun. 28-án, 604/87. p. sz.) Ha az elévült váltó köztörvényi uton pereltetik, a kamatok csak a kereset megindítása napjától Ítélhetők meg. A in. kir. Curia: A másodbiróságnak fennidézett számú és keletű Ítélete a neheztelt perköltségekre vonatkozólag azon változtatással, hogy azok, tekintettel a per körülményeire, 20 frtra mérsékelteinek, különben indokaiból helybenhagyatik, a felebbezett kamatokra vonatkozólag azonban megváltoztatik és e tekintetben az e.-b. ítélete hagyatik helyben, mert a váltó-követelés 1876. jul. 18-án járt ugyan le, azonban felperes elmulasztotta azt váltóeljárás utján behajtani, most pedig, miután kamatfizetés kikötve nem lett és alperes a követelés fenállásának megtagadásával egyszersmind a kamatok fenállását is kifogásolta, a késedelmi kamat a rendes bírósági uton csak a kereset beadásától lett volna megítélhető ; minthogy pedig alperes az elsőbirósági Ítéletet nem felebbezte, az 1882. évi május 19-töl megítélt kamatokra nézve helyben kellett hagyni. (1887. jun. 23-án, 2,571/87. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A nem illetékes bíróság előtt indított megtámadási kereset az elévülést félbe nem szakítja. A budapesti kir. törvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét az 1881. évi XVII. t.-c. 27. §-nak 2. pontjára alapította. A hivatkozott törvénycikk értelmében a közadósnak oly jogcselekményei támadhatók meg, melyek által valaki kielégítést vagy biztosítást nyert, a mennyiben ennek a kielégítés vagy biztosítás elfogadásakor csödnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. A törvény ezen világos intézkedése dacára felperes keresetében nem a közadós azon jogcselekményét támadta meg, melynek alapján a biztosítási végrehajtás alperes javára elrendeltetett és foganatosíttatott, hanem megtámadási keresetét egyenesen nyert biztosítás ellen irányozta és kérte ezt hatályon kivül helyeztetni. Miután a biztosítási végrehajtás csak következménye egy az ezt megelőző jogcselekvénynek és ezen alapcselekvény megerőtlenitése nélkül hatályon kivül nem helyezhető, felperes pétiig keresetében ezen alap-cselekvéuy megdöntését nem is kérte, minélfogva őt kereseti követelésével annyival inkább elutasítani kellett, mert azon körülményt, hogy alperes roszhiszemüleg járt volna el, mivel sem igazolta, miután egy követelés ki nem fizetése fizetésképtelenségnek még nem tekinthető. Alperesnek a tömeggondnok meghatalmazására alapított kifogása figyelembe nem jöhetett, mert felperes a keresethez E) alatt csatolt okirat tanúságaként a csődbiróság által jelen kereset megindítására felhatalmaztatott, ezzel szemben alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy a csődválasztmány felperestől ezen felhatalmazást elvonta volna. Az elévülésre alapított kifogása alperesnek szintén figyelmen kivül hagyandó volt, mert a becsatolt okiratok tanúsága és alperes beismerése szerint felperes keresetét kellő időben, habár illetéktelen bíróság előtt meginditotta, mi által az elévülés félbeszakadt, alperes pedig maga sem állítja, hogy az illetéktelen bíróság előtt ezen utolsó lépéstől számítva jelen per alapjául szolgáló kereset beadásáig hat hó eltelt volna. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az e.-bÍtéletét helybenhagyja. Indokok: A csődbíróságnak, mint a csődtörvény 160. §-a értelmében a felszámolási határnap eltelte előtt a csődhitelezők érdekei fe^tt való felügyelettel felruházott hatóságnak akkor, midőn az E) alatti végzést hozta, célja kétségtelenül az volt, hogy a tömeggondnokot felhatalmazza arra, hogy a csődhitelezök érdekeit sértő jogcselekvényeket megtámadhassa. De magának a jogüg/letnek megtámadására adott felhatalmazás a dolog természete szerint kiterjed ezen jogügylet érvényesítése gyanánt jelentkező végrehajtás megtámadására is. Az emiitett végzés, mint alperes ellen indítandó megtámadási per folyamatba tételére vonatkozó, a csődtörvény 160. §-a alapján kiadott felhatalmazás tehát, habár abban a végrehajtásnak, mint önálló jogcselekvénynek megtámadásáról, külön említés téve nincs is, tömeggondnokot kétségtelenül felhatalmazta arra is, hogy alperes ellen ezen végrehajtás hatályon kivül helyezése iránt is megtámadási pert indíthasson. Arra pedig, hogy a tömeggondnok a pert a csődtörvény melyik intézkedésére alapítja, minthogy ez a megtámadási jog érvényesítésének kérdésére vonatkozik, a megtámadási jog érvényesítésére pedig a csődtörvény 26. §. értelmében a csődtömeggondnok jogkörébe tartozik, a csődbíróságnak a csődtörvény 160. §-ában szabályozott hatásköre ki sem terjed. Ezek szerint alperesnek ez irányban felhozott kifogásait figyelembe venni nem lehetett De nem lehetett figyelembe venni alperes azon kifogását sem, hogy tömeggondnok a felszámolási határnap eltelte után indított jelen pert csak a választmány felhatalmazása alapján tehette volna folyamatba, mert a csődtöivény 160. §-nak csak az az értelme, hogy a felszámolási határnap eltelte előtt a csődbíróság, ezután pedig a csődválasztmány hatáskörébe tartozik, a 160. §. 1—8. pontjaiban említett intézkedések megtétele s igy a megtámadási per indítására szükséges felhatalmazás megadása is, de a csődtörvény idézett §-a nem foglal magában oly intézkedést, melynél fogva a csődbiróság által a csődtörvény 160. §-a alapján adott felhatalmazás a felszámolási határnap után hatályát vesztené, miből következik, hogy a bíróság által az idézett §. értelmében adott felhatalmazás alapján tömeggondnok a megtámadási pert a felszámolási határnap eltelte után is érvényesen megindíthatja. Alperesnek említett kifogásai tehát felperes elutasítására alapul nem szolgálhatnak ugyan, de azért az elsőbiróság Ítéletét mégis helyben kellett hagyni. Mert a csődtörvény 37. §-a értelmében a megtámadási jog a csődnyitás napjától számított 6 hónap alatt elévül; minthogy pedig közadós cég ellen a csőd az A) alatti végzés szerint 18ső. január 29-én lett megnyitva, felperes pedig keresetét az illetékes bíróság előtt 1886. május 22-ik napján, teiiát 6 hónap eltelte után indította meg; minthogy továbbá a nem illetékes bíróság előtt indított kereset az elévülést félbe nem szakítja, felperes megtámadási kereseti joga a csődtörvény 37. §-a értelmében elévült. (1887. jun. 6-án, 53,234. sz.) Bűn-ügyekben. A btk. 191. és 192. §-aiban meghatározott tényálladék elhatárolása. A temesvári kir. törvényszék: J. Tanaszie a btk. 191. és 192. §. 1. bekezdésébe ütköző vallás és ennek szabad gyakorlata elleni vétség miatt bűnösnek kiuyilvánittatik és azért a btk. 93. §-ához képest a btk. 192. §-a alapján összbüntetéskép az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó három havi fogházra és húsz forintnak, mint pénzbüntetésnek az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó Í5 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetésére, esetleg ezen összeg behajthatlansága esetén még két napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Zs. Tanaszie, A. Nicolae és B. György hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival beigazoltatott, hogy vádlott J. Tanaszie 1884. évi október 5-én a lippai görög-keleti templomban, a megesketése végett foganatba vett szertartás alkalmával menyasszonyát és a pontificáló lelkészt istenkáromló szidalmazásokkal illette és még a lelkészt a miatt, hogy ez az esketést végrehajtani nem akarta, fenyegetések közt az oltárhoz követni akarta. Vádlott J. Tanaszie a terhére rótt vádbeli cselekmény elkövetését nem vonja ugyan tagadásba, de állítja, hogy a kérdéses alkalommal oly részeg volt, hogy a történtekre nem emlékezik ; minthogy azonban vádlottnak ebbeli állítása, hogy t. i. a szeszes italtól elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, felmentésére nem szolgálhat, mert vádlott lerészegedése a jelen esetben nemcsak hogy enyhítő körülményül nem veendő, hanem magában véve is büntetendő lenne, ennélfogva vádlottat fenti ténykedése miatt és pedig a miatt, hogy a templomban a vele összeesketendő menyasszonyát és a szertartást végző lelkészt a jelenlevők hallatára szidalmazta és még a lelkészt fenyegetéssel meg is támadta; miután vádlott már azáltal, hogy menyasszonyát az összeesketés alatt a jelenlevők hallatára szidalmazta, nyilvános botrányt követett el a templomban és abbeli ténykedése, hogy ugyanakkor a lelkészt is szóval megtámadta, külön beszámítás alá esik, a btk. 191. és 192. §-aiba ütköző vallás és ennek szabad gyakorlata elleni vétsék