A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 33. szám - A közkereseti és betéti társaságok tagjai elleni keresetek elévülési ideje

276 A JOG. A közkereseti és betéti társaságok tagjai elleni keresetek elévülési ideje Irta : Dr. TÖRÖK JÁNOS Szolnok. A kereskedelmi törvény 121. és 146. § ai szerint a közkereseti és betéti társaságokat terhelő igények alapján az egyes tagok ellen támasztható keresetek, a mennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényesen rövidebb elévülés nincs megállapítva, a társaság feloszlásának vagy az egyes tag kilépésének vagy kizárásának a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bevezetés alapján eszközölt közzététele napjától számított 5 év alatt évülnek el. A hivatkozott törvényszakasz magyarázatánál fölmerülhet a kérdés: vájjon a társaság vagy a kilépett vagy kizárt egyes tag javára a társaság feloszlása vagy az egyes tag kilépése vagy kizárása előtt már lefolyt elévülési idő ez 5 évbe beszámitandó-e vagy nem ? A kérdés, igy feltéve, korántsem látszik oly érdekesnek, mint a mily fontos gyakorlatilag. Egy közkereseti vagy betéti társaság tartozik például A-nak 1,000 frt kölcsöntőkével, B-nek pedig, a kereskedelmi törvény 390. §-a alapján, 500 frttal. Amaz a kereskedelmi törvény 1. §-a értelmében alkalmazandó általános magánjogi szabályok szerint elévül a társaság javára 32 év, emez pedig a kereskedelmi törvény 390. §-a alapján, 1 év alatt. Tegyük föl már most: 1., hogy a közkereseti vagy betéti társaság feloszlott és hogy feloszlása, a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bevezetés alapján, ma a »Központi Ertesitő«-ben közzététetett és 2., hogy mindkét követelés elévülése épen holmp fejeződnék be. Beszámitható-e a már lefolyt elévülési idő a legfölebb 5 évre terjedhető elévülési időbe, melyet a kereskedelmi törvény 121. és 146. §-ai statuálnak? Ha beszámítandó, akkor A. a maga 1,000 frtját már holnap sem követelhetné, holott a 32 év még csak holnap telik be. Nem követelhetné: 1., mert midőn a törvény a közkereseti és betéti társaságokat terhelő igények alapján a tagok ellen támasztható keresetek elévülését a feloszlás, kilépés vagy kizárás közzétételétől számított, legfölebb 5 évre terjedhető időhöz köti, akkor egy oly, újabb és önálló elévülési időt statuál, mely a társaság javára már folyó elévülési időt, ennek megkezdődése által kétségtelenül megszakítja; és 2., mert a feloszlás közzétételétől számítandó 5 évet a társaság javára már lefolyt idő hatszorosan is fölemészti. Ha pedig nem számitható az be, akkor meg az A. terhére már-már lefolyt 32 év még 5 évvel, a B. terhére már-már lefolyt 1 év pedig még egy újabb évvel kitoldatik, ugy hogy amaz tényleg összesen 37 évig, emez pedig 2 évig érvényesítheti keresetét, 1 nap híján. A dolog igy is, ugy is igazságtalannak látszik. A beszámítás azért, mert — mint A-ra nézve láttuk — esetleg oly hátrány érheti a hitelezőt, melyet ö tevés vagy mulasztás által ki nem érdemelt; a be nem számítás pedig azért, mert minden esetben oly kedvezményt nyújt a hitelezőnek, melyet nem keresett, ki nem vivott, sőt tán nem is akart. A középút kétségkívül az lett volna, ha a kereskedelmi törvény 121. és 146. §-ai akkép intézkedtek volna, hogy a közkereseti és betéti társaságokat terhelő igények alapján az egyes tagok ellen támasztható keresetek törvényes hosszabb vagy rövidebb elévülési ideje, azok kilépése vagy kizárása vagy a társaság feloszlása után tovább folyik, mi már csak azért is természetesebbnek mutatkozik, mert az egyes társasági tagok személyi felelőssége vagy kötelezettsége a társaságot terhelő kötelezettségekért, ezen társasági kötelezettséggel koordinálva van (keresk. törv. 64. és 88. §.). Hogy mégis célszerűbb és ennélfogva tanácsosabb volt volna-e a törvényben egy ily értelmű jogszabályt statuálni ? oly kérdés, melyet nagyon is lehet vitatni, de melynek vitatása fölvetett kérdésünk megoldására nem tartozik. Magára a kérdésre, a kereskedelmi törvény 121. és 146. §-ai alapján, határozottan »nem«-mel kell felelnünk. A társaság javára már lefolyt, de még be nem fejeződött hosszabb vagy rövidebb elévülési idő a társasági tagok terhére ezen §-ok által statuált és legfölebb 5 évre terjedhető elévülési időbe be nem számitható. A kereskedelmi törvény 12l-ik §-ának harmadik bekezdése ugyanis ezen legfölebb 5 évre terjedhető időt a feloszlás, kilépés vagy kizárás közzétételekor még le nem járt követelésekre nézve a lejárattól, felmondáshoz kötött követelesekre nézve pedig a közzététel napjától számítandó felmondási határidő leteltétől rendeli szémittatni. A puszta tényből pedig, hogy a törvény e legfölebb 5 évre kiterjedhető elévülési idő számítását az emiitett közzétételkor még le nem járt vagy fölmondáshoz kötött követelésekre nézve nem a közzététel napjától, hanem egy későbbi időtől rendeli számíttatni, szükségképen az következik : hogy akkor a hivatkozott §. 2-ik bekezdése ellenben azon követelésekre vonatkozik, melyek az érintett közzétételkor már lejártak, melyeknek hosszabb vagy rövidebb törvényes elévülési ideje már megkezdődött ugyan, de még be nem telt. Ezt támogatja az első bekezdésnek eme kitétele is : »a társaságot terhelő igények alapján«, mi más szavakkal világosan annyit tesz^ hogy ezen igényeknek a társaság ellen a többször érintett közzétételkor még okvetlenül fönn kell állniok. Elévülésük tehát már megkezdődhetett, de be nem fejeztetett. Az oly igényről, mely az érintett közzététel előtt már elévült, nem lehet mondani, hogy a társaságot a közzétételkor terheli. És minthogy ily körülmények közt a 2-ik bekezdésnek más joghatálya nem lehet, mint hogy a társaság ellen már folyamatban levő elévülés a közzététel és az első kikezdésben statuált újabb, amattól teljesen független elévülési idő megindulása által megszakittatik; az első bekezdés eme kitételének pedig: »mennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényes rövidebb elévülés megállapítva nincsen«, más értelmet tulajdonitani nem lehet, mint hogy a társaság ellen már megindult, de a feloszlás, kilépés vagy kizárás közzététele által megszakított hosszabb vagy rövidebb törvényes elévülési idő a tagok ellen a közzététel napjával nem folytattatik, hanem mintha még soha meg nem kezdődött volna, újra megindul, csakhogy — ugyanezen kikezdés utolsó szavainál fogva — 5 évnél tovább nem terjedhet: kétségtelen, hogy a kérdéses beszámítás helyt nem foglalhat. Sérelmek. * A losonci járásbíróság- gyakorlatából. Az igazságügy miniszter ur becses figyelmébe ajánlom a következő esetet. Folyó évi jul. hó 17-én a véletlen kényszerűség ugy hozta magával, hogy a reggeli 9 órai vonattal Besztercebányáról Losoncra érkeztem. A fenforgó veszély által sarkaltatva, direct a kir. járásbíróság helyiségéhez hajtattam, hogy a célbavett végrehajtás foganatosítása végett bir. végrehajtó kiküldését szorgalmazzam. A járásbíróságnál azonban — hol különben 1 járásbiró és 3 aljárásbiró van alkalmazva — ezen időben egy bírót sem találtam, mert a járásbiró ur fürdőzik, egy albiró beteg, a másik két biró ur pedig fél 10 órakor — még nem jött be. Nyomban futottam a járásbíróság szünidei vezetője : O r o s z y Gyula albiró ur lakására; őt azonban honn nem találtain, mert kirándult falura szórakozni. Innen szaladtam a negyedik biró ur lakására, kit szintén nem találtam honn, mert már elment a hivatalba. Ezen negyedik biró : S z i 1 a s s y Kálmán ur szívessége folytán említett célomat elérvén: ezen lótás-futást nem találom még nagy sérelemnek; csupán azért hoztam fel, hogy jelezzem, mi lehet oka ama lassúságnak, mely a losonci kir. járásbiróságnál uralkodik. Azt hiszem, hogy itt sem ártana, ha az igazságügyminiszter ur ugy váratlanul vizsgálatot rögtönözne, mint azt egyik erdélyi járásbiróságnál tevé ! ha ugyan Oroszy albiró ur hivatalbeli asztala alatt mormogó vadászebei ki nem kergetnék. A tulajdonképeni sérelem azonban csak most következik. Minthogy meggyőződtem az iktatókönyvböl a felől, hogy egyik nagyobb, a besztercebányai takarékpénztár javára foganatosított végrehajtási ügyünkben a végrehajtást szenvedettek előterjesztéssel és felfolyamodással is megtámadták a foglalást, másnap reggel teljes alázattal megkértem Oroszy Gyula albiró urat — kinek szekrényében ezen ügyek hevernek — hogy lenne szives az említett iratokat megtekintés végett nekem kiadni. Nevezett biró ur épen egy halmaz levél felbontása és az acták sortirozásával lévén elfoglalva, leüléssel kinált meg, hozzá tevén, hogy majd(!) ide adja. Én, dacára annak, hogy egyéb sürgős dolgom is elintézésre várt és hogy a 11 órai vonattal haza akartam útazni, türelmesen vártam egy jó félóráig, mig a biró ur a levelekkel elkészült; türelmesen hallgattam végig, hogy a hivatal* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.