A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - A bírósági végrehajtók eljárási díjai

A JOG. 267 d) ha az árverés jegyzőkönyv felvitelével ugyan, de a tulajdonképeni árverés foganatosítása nélkül egyszerűen megliatározott, vagy határozatlan időre elhalasztatik, állandó mérvű, vagy a becsérték szerint változó eljárási díj követelhető-e ? e) felülfoglalások esetében az alapfoglaláskor birói zár alá vett és ez alatt maradt ingók becsértéke szerint változó vagy állandó mérvű eljárási dlj számitható-e fel ? miként módosul ez elv vegyes foglalás esetében, vagyis ha alap- és felülfoglalás egyszerre eszközöltetik ? f) ha az árverést végrehajtató nem kívánja, a végrehajtót azonban erről nem értesiti, igényelhet-e a végrehajtó egy vagy más címen mégis valami díjat, főleg akkor, ha a kitűzött határnap általi megkötöttsége miatt a bíróság ő helyette másat kénytelen egy másik ügyben kiküldeni ? 11. Ingatlan ságra vezetett végrehajtás folyamán, a bírósági végrehajtók csak az árverés Spganatositására küldetvén ki, kevesebb vitás eset merül fel ; mint ilyenek, itt is fcleinlithetők : a) az I. a) ponthoz hasonlóan, az ingatlan kikiáltási ára, avagy a pertárgy értéke szolgáljon e az eljárási díj mérvének alapjául ? b) ha az árverés vevők hiánya miatt meghiúsul, állandó vagy változó mérvű eljárási díj követelhető-e? c) az 1. f) pontjához hasonlóan, ha az árverés foganatosítása az érdekeltek jelentkezése hiáuyából elmarad, követelhctő-e és mi címen s mily mérvű eljárási díj ? stb. Nem is volt szándékunk kimerítő sorozatot adni, de nem is tehetnők; mert hiszen még a letiltási rendelvények, bírósági pecsétek alkalmazása s hasonló eljárásokat nem is említők fel, pedig ezeket illetőleg is a hány bíróság, annyi gyakorlat dívik. Hanem hogy e tarkaságok helyett egységes gyakorlat jöjjön létre — ismétlem — ugy a ténykedésekben résztvevő egyesek, mint az egyöntetű igazságszolgáltatásnak közérdeke. Igazságügyünk haladásáról. Mióta szerencsénk van figyelemmel kisérni ő nagyméltósága a/, igazságügyminiszter ur hivatali működését, napról-napra növekszik bensőnkben a jövőbe vetett reményünk. Az eddigi birói kinevezések is — tekintve, hogy az érdekelt vidékek a kinevezetlek mindegyikénél örömük s megelégedésüknek adtak kifejezést — biztosítékul szolgálnak, hogy e reményünkben nem fogunk csalódni. A p r o t e c t i o is sokat vesztett jelentőségéből, sőt tapasztaltuk, hogy a protectióval felfegyverkezett pályázók eseteiben a miniszter ur a tudomány, a képesség és szorgalmat tüntette ki. De hogy ő nagyméltósága mennyire hordja szivén az igazságügyet, hogy mily fontosságot tulajdonit az igazságszolgáltatás gyorsaságának s atyailag gondoskodik, hogy az igazságügy gépezete csak rövid időre is fenakadást ne szenvedjen, mutatja a következő — tudtunkkal a miniszter-elődök által egyetlenegy esetben sem követett — eljárása : Az ungvári kir. járásbíróságnál nyugalomba ment P. aljárásbiró. A pályázat csakhamar kibocsáttatván, pályáztak természetesen sokan. A törvéryszék a sok közt elsőknek ajánlotta G. és Cs. urakat; mindkettő derék, képes biró. Ezen pályázat felterjesztése után azonban megüresedett ugyancsak az ungvári kir. jbíróságnál előléptetés folytán egy másik, albirói állás s kellett volna az eddigi gyakorlat szerint ennek betöltése végett is új pályázatot nyitni. S mit tett a miniszter ur ? Nem hirdettetett új pályázatot, hanem az első felterjesztésből meggyőződvén, hogy ugy G., valamint Cs. urak teljesen megfelelnek a birói követelményeknek, mindkettőt egyszerre neveztette ki s az egyiket a nyugalomba helyezés, a másikat az előléptetés folytán üresedésbe jött birói székbe helyezte. A kinevezéseknél alkalmazott ily eljárás mellett a renstantiák szaporodásáról természetesen szó sem lehetvén, szivünk mélyéből köszönjük meg a miniszter ur ő nagyméltóságának az igazságügy iránt táplált jóindulatát s lelkünkből kívánhatjuk, hogy számos éven át lehessen igazságügyünk őre. Reisman Bertalan, ung7>ári ügyvéd. Nyilt kérdés. Az ó-kécskei 201. sz. tjkvben foglalt A. I. 1—15 rsz. alatti nemesi birtok 28/960-ad része A. tulajdonát képezi. E jutalékra 15. által foly.matba tett tulajdoni per C 1. alatt fel van jegyezve. Egy ügyfelein javára, a tulajdonos illetőségére C 2. alatt végrehajtási zálogjogot szereztem. A végrehajtási zálogjog bekebelezésekor a C 1. alatt feljegyzett tulajdoni per curiai jogerős Ítélettel már befejezve lévén, az 1881 : LX. t.-c 161. §. adta joggal nem élhettem, a perbe nem avatkozhattam. A feljegyzett perben keletkezett curiai jogerős Ítélet szerint a kérdéses ingatlanokból az A. I. 1., 5., 8., 11., 12. rsz. alattiak tulajdonjoga B. javára megítéltetett, a többi A. I. 2., 3., 4., 6., 7., 9., 10., 13., 14., 15. rsz. alatti ingatlanokra nézve pedig a kereset elutasittatott. A részben nyertes felperes, dacára annak, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése óta több mint három év eltelt, végrehajtást nem kért és kérni nem is szándékozik; az alperes által beadott végrehajtási kérelem pedig az alapon, hogy annak kérésére alperes itéletileg feljogosítva nem volt, elutasittatott. Végrehajtást szenvedő a jogerős curiai Ítélet alapján — hivatkozással a tkvi rdtts. 5.3. §. a) pontjára — a C 1. alatti perfeljegyzést töröltetni kérte, mely kérelmet — az elsőbiróság annak helyt nem adván — a buda pesti kir. itélő tábla akként oldotta meg, hogy a perfeljegyzést azon ingatlanokra vonatkozólag, melyekre B. pervesztes lett — tehát "az A. I. 2., 3., 4., 6.,' 7., 9., 10., 13„ 14., 15. rsz. alattiakra — töröltetni, az A. I. 1., 5., 8., 11., 12. rsz. alattiakra nézve pedig épségben hagyni rendelte. A másodbiróságnak c határozata jogerőre emelkedvén, az a telekjkönyvben foganatosíttatott is, minek folytán ez idő szerint az A. I. 2., 3., 4., 6., 7., 9., ll)., 13., 14., 15. rsz. ingatlanok 28/960-ad részének tulajdonjoga perfeljegyzés terhe nélkül — az A. I. 1., 5., 8., 11., 12. rsz. alattiak hasonrészének tulajdonjoga a C 1. szerinti tulajdoni perfeljegyzéssel terhelten A. telekkönyvi tulajdonát képezi. Megjegyzem, hogy a kérdéses ingatlannak mindegyik sorszám alatti része a végrehajtási törvény 156. §-ában előirt minimalis becsértéknél nagyobb értékű. Előre bocsátva még, hogy a perfeljegyzéssel biztosított tulajdoni igénylő az árverés keresztülviteléhez járulni egyáltalában nem akar, a fenti tényállás alapján a következő kérdés oldandó meg: »Mily módon kérhető és vihető keresztül a végrehajtási árverés akár egyedül a perfeljegyzéstől mentes ingatlanrészekre, akár pedig az A. I. alatti egész jószágtestnek végrehajtást szenvedő tulajdonához tartozó összes jutalékára ?« Midőn jogásztársaimat e kérdés megvitatására ezennel felkérem, röviden előadom az e tekintetben általam követett eljárást is : A végrehajtási zálogjogot nyert hitelező érdekében az illetékes telekkönyvi hatósághoz árverési kérvényt adtam be, melyben kértem az árverést a perfeljegyzéstől mentes ingatlan részekre elrendelni. Kértem, hogy a mennyiben a bíróság ugy találná, hogy e kérelmemnek a tkvi rdtts 55. §. a) pontja ellenáll, a perfeljegyzést nyert B.-nek meghallgatása után az árverés végrehajtást szenvedettnek összes jutalékára — tehát a perfeljegyzéssel terhelt részekre is — rendeltessék el s a vételár majdan az ingatlan egyes sorszám alatti részei adókulcsának megfelelő arányban osztassék fel, illetve a tulajdoni perben részben nyertes B. javára tulajdoni igényének a tkvi hatóság előtt leendő igazolásáig helyeztessék letétbe. Az elsőfolyamodású bíróság árverési kérelmeméi mindkét irányban elutasította és pedig első irányban azért, mert az árverés elrendelése esetében az árverési vevő részére a tulajdonjog — szemben a tkvi rdtts hivatkozott szakaszával — bekebelezhető nem lenne, másik irányban pedig azért, mert ide vonatkozó kérelmem a végrehajtási törvény egyik szakaszára sem alapitható. Az elutasító végzés ellen felfolyamodással éltem s a budapesti kir. itélő táblánál az árverésnek a kérvényemben megjelölt két mód egyike szerinti megrendelését kérelmeztem s miután e kérdés tekintetében a kir. tábla határozatától további felebbezésnek helye nincs, egyszersmind útmutatást kértem az irányban is, hogy az eset különlegességénél fogva mily irányban lenne az árverés kérelmezendő és elrendelhető? A felfolyamodást következőleg indokoltam: Concedáltam, hogy a felmerült jogeset a végrehajtási törvény intézkedéseinek szószerinti alkalmazásával meg nem oldható ugyan, de hivatkoztam arra, hogy a bíróságoknak hivatásukban áll a törvény hézagait magyarázat, esetleg a törvényből ; vont hasonszerüséggel is pótolni. Kiemeltem a végrehajtási törvény 155. §-át, mely szerint a I végrehaj tatónak jogában áll azon kérelmet is előterjeszteni, hogy | bizonyos telekkönyvi jószágtestnek különböző részletszámai különj külön bocsáttassanak árverés alá; kiemeltem továbbá, hogy ily