A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 29. szám - Házasságjogi szabályzat a polg. biróságok elé tartozó válóperekben. 4. r.

114 AJ zott eljárást folyamatba tenni. Ny. György a-/, alattira alapított azon kifogása, hogy ö felperessel számadási viszonyban nem áll, a 2"/. alatti szerződéssel megcáfoltatván, nem jöhetett figyelembe. A m. kir. Curia (1887. május 10, 227. sz. a.): A másodbiróság végzését megváltoztatja s az e. f. eljárt kir. törvényszék végzését hagyja helyben; mert még ha figyelmen kivül hagyni lehetne is azt, hogy a keresetlevél mellett előterjesztett számadás az 1881 : LIX. t.-c. 85. és 88. §§-ai kívánalmának meg nem felel, a mennyiben az sem a bevételi és kiadási tételeket igazoló bizonyítékokkal felszerelve, sem pedig a bevétel tételei folyó számmal megjelölve nincsenek, felhívó elutasítandó volt felhívási keresetével azért: mert azon kereseti állítását, hogy felhivó és felhívottak a keresetben jelzett faszállitási, t. i. 4 méter hosszú 4,093 darab tölgyfarudnak elkészítése, előállítása és Szegedre szállítása céljából közös üzletre egyesültek volna, felhívottak tagadásával szemben nem bizonyította be; mert való ugyan, hogy a felhívottak által 2. sz. alatt felmutatott szerződés szerint felhivó és felhívottak között 1881. október 4 én közös haszon és veszteségre alkalmi egyesülés jött létre, csakhogy ezen közös üzleteknek tárgya a kabaláspataki és cigánfalvi erdőkben 12,00ü köbméterfa kivágatása és eladása volt; mert a mennyiben a keresetben előterjesztett számadás ezen utóbbi vállalat folyománya, felhivó köteles lett volna legalább azt igazolni, hogy ezen közös üzlet már befejezve van s a felszámolás keresztülvitelét a felhivó által előterjesztett részletes számadásnak a résztvevők általvaló megvizsgálása gátolja. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha váltón fizetési helyül a váltóbirtokos 1 ikása van kitűzve, a váltó a kitett helyen mutatandó be fizetés végett, mihez képest azon óvás, mely szerint a váltó a közjegyzői irodában mutattatott be fizetés végett az ott megjelent felperesnek, szabálytalan és semmis. Az ily törvényes alakban fel nem vett óvás díját az elfogadó még akkor sem tartozik megfizetni, ha a töke és kamat megfizetésében marasztaltatik is. Az újvidéki kir. törvényszék (1886. évi május 3. 286- sz. alatt) : Dr. Kohn Károly ügyvéd által képviselt L. Izidor felperesnek dr. Vuitz János, illetve Raics Koszta ügyvéd által képviselt F. Mihály, P. Gyina, B. Alexa és Sz. Jása alperesek elleni 139 frt 86 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt : Az 1885. évi október 8-án 5,399. sz. a. kelt sommás végzés hatályának részben fentartása mellett tartozik I. r. alperes a Futtakon 1885. évi július 1-én 139 frt 86 krról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 139 frt 86 kr. váltóösszeget . - . megfizetni.Egyéb részeiben azonban a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és I. r. alperes S. Mihály ellenében 3 frt 30 kr. óvási költség és 73% váltódíj iránti keresetével felperes elutasittatik, stb. P. Gyena, B. Alexa és Sz Jása alperesek ellenében felperes keresetével teljesen elutasittatik, stb. Indokok: Felperes válaszában határozottan nem tagadta a kifogásokban felhozott azon állítást, hogy a telep kijelölése a váltókötelezettek aláírása után utólag történt. Ezt a váltón a váltóösszegre és a telepre vonatkozó iratoknak feltűnő különbsége is kétségtelenné teszi. Tekintve, hogy a telepités a váltó lényeges kellékei közé nem tartozik : az elleni kifogását a v. t. 93. §-a ki nem zárja. — Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy alperesekkel a telep kijelölésére nézve megállapodott volna: az utólagos kijelölés a v. t. 82. §. alapján bírálandó meg. Ehez képest a telepités a váltón nem létezőnek lévén tekintendő : a telepesnél felesleges bemutatás és óvás költségei s a vt. 50. §-ának megfelelően az 7:)0/o váltódíj fizetésének kötelezettsége alól I. r. alperest felmenteni kellett. Ellenben marasztalandó I. r. alperes a váltóösszegnek s a lejárattói számítandó kamatoknak megfizetésére, mert aláírásának valódiságát beismerte és mert azon kifogása, hogy magát csak Kohn Fülöppel szemben kötelezte s ezzel a lejáratra nézve másként állapodott meg, a vt. 42. és 93. §§• szerint felperessel szemben figyelembe nem vehető. P. Gyena, B. Alexa és Sz. Jása alperesek ellenében felperest keresetével el kellett utasítani, mert a telep kijelölése a váltón nem létezőnek lévén tekintendő, felperes azon mulasztása által, hogy a kereseti váltót az elfogadónál fizetés végett be nem mutatta s ezt óvással nem igazolta, a vt. 41. §-a szerint II. r. alperes mint kibocsátóval, III. és IV. r. alperesekkel mint forgatókkal szemben visszkereseti jogát elvesztette. A budapesti kir. itélő tábla (1886. dec. 22., 4,749. sz.) OG. Az elsóbiróság Ítélete azon részében, mely által I. r. alperes az 5,399. sz. sommás végzésnek részben fentartása mellett 139 frt 86 kr. váltóösszeg . . fizetésére lett kötelezve, . . . vonatkozó indokolásával és az alábbi indokok alapján helybenhagyatik, egyéb részében megváltoztatik, az 5,399. sz. sommás végzés I. r. alperesre nézve egészben II—IV. r. alperesekre nézve pedig részben fentartása mellett I. r. alperes 3 frt 30 kr. óvási 173% váltódíj stb. II —IV. alperesek pedig a kereseti váltó kibocsátója és forgatói 139 frt 86 kr. váltóösszegnek felperes részére leendő megfizetésében I. r. alperessel egyetemlegesen elmarasztaltatnak ; a sommás végzés részben hatályon kivül helyezése mellett felperest II —IV. r. alperesek irányában követelésének a váltóösszeget meghaladó részével elutasittatik, stb. Indokok: Alpereseknek a kifogásokban előterjesztett és tárgyalás során is fentartott azon védekezése, hogy a kereseti váltót nem felperes, hanem K. Fülöp javára fogadták el, illetve írták alá, beismerést tartalmaz arra nézve, hogy alpereseknek a váltón látható aláirásaik valódiak ; ezen beismeréssel szemben az aláírás valódiságának bizonyítása végett felperes által kínált, alperesek által pedig elfogadott főesküvel való bizonyításnak szüksége fenn nem forog. Alpereseknek a váltó megállapodás ellenes kitöltésére, ugy az óvatolásnak nem kellő helyen való felvétele és ebből folyólag az óvás hiányára alapított kifogása pedig figyelembe vehető nem volt, mert alperesek nem bizonyították, hogy felperes a kereseti váltónak rosszhiszemű birtokosa volna, ellenben beismerték, hogy a váltókat állítólag K. Fülöp javára aláírván, azokat némely lényeges kelléknek és a rendelvényes nevének kitöltése nélkül adták tovább ; felperes tehát váltótörvényben gyökerező jogával élt, midőn a váltók hiányzó kellékeit kitöltötte és rendelvényes gyanánt magát nevezte meg; ennélfogva alpereseknek a váltók utólagos kitöltésére alapított kifogása annál kevésbé volt figyelembe vehető, mert azt alperesek nem is állították, hogy a váltók lényeges kellékei, különösen azok lejárata tekintetében köztük és felperes között jö'.t volna létre valamely a váltókból kitetszővel ellenkező megállapodás, a K. Fü'öppeí, mint a váltókon most elő sem forduló egyénnel létrejött megállapodás pedig felperes irányában a váltótörvény 92. és 93. §§-ai értelmében nem érvényesíthető. A kereseti váltók ezen kifejezés által: »Zahlbar in Futták bei Izidor L.« most nevezett L. Izidorhoz telepítve lévén, a váltótörvény 43. §-a értelmében helyesen lett a váltó fizetés végett felperesnél bemutatva ; az pedig, hogy az óvás a kir. közjegyző irodájában lett felvéve, a váltótörvény 102. §-a értelmében az óvás érvényére befolyással nincsen. Azt bizonyítani, hogy a telep a váltóra utólag és megállapodás ellenére Íratott, az ezzel védekező alperesek tartoztak; felperes vonatkozó tagadásával szemben azonban ezt perrendszerüleg bizonyítani meg sem kisérlették, a váltókon látható tinták és Írások különbözőségéből merített kifogás pedig bizonyítékot egyáltalán nem képez, stb. A m. kir. Curia (1887. május 27., 286. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének azon része, melylyel I. r. alperes mint váltóelfogadó 139 frt 86 kr. tökének megfizetésére köteleztetett helybenhagyatik, ellenben azon része, melylyel elsőrendű alperes 3 frt 30 kr. óvási 73% váltódijban is elmarasztaltatott, megváltoztatik és felperes ezen összegek iránti keresetével elutasittatik. A másodbiróság Ítéletének, II—IV. r. alperesekre vonatkozó része szintén megváltoztatik és ezen alperesekre vonatkozó amaz elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A másodbiróság Ítéletének I. alperest a kereseti tőkében elmarasztaló része helybenhagyandó volt az ezen alperesre vonatkozóan felhozod indokoknál fogva és különösen azért, mert azon körülmény, hogy alperesek L. Izidor felperes javára váltót nem írtak alá, a kereseti váltón levő aláírások valódiságának határozott tagadását nem foglalja magában s viszonválaszukbeli tagadásukat is csak azon körülményre, mint következményre állapítják, hogy a váltót a felperes javára nem állították ki, mely következtetés azonban, czemben azon további előadásukkal, hogy az általuk kiállitottaknak elismert váltók ki töltve nem voltak s utólag szerződésellenesen töltettek ki, nyilván erőltetettnek tűnik elő és pedig annyival inkább, mert további védekezésük is a kereseti és általuk K. Fülöp javára kiállitottaknak állított váltók azonosságára van fektetve. Mert továbbá a beperesitett váltón az intézvényezett lakhelyétől (Pivnica) különböző fizetési hely (Futak) lévén kijelölve, az telepitett váltó minőségével bir ugyan (vt. 42. §.), de mivel a váltó lejártának idejében a váltóbirtokos és a felperes ugyanazon személy (felperes) volt, a váltótörvény 44. §-a 2. bekezdése értei-