A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 29. szám - Perújítás és főeskü
A J OG. 243 het fel vádló gyanánt, ha a sértő állításban magáról az igazgató ságról s nem annak egyes tagjairól tétetnék emlités. Az ellenkező felfogás a legvisszásabb eredményekre vezethetne, így pl. megtörténhetik, hogy az igazgatóságnak valamelyik tagja, ki bizonyos dolgokban kisebbségben maradt, a nyilvánosság előtt sértő módon megtámadja az igazgatóság többségét, vagy — a mi ezzel egyértelmű — magát az igazgatóságot. Ha már most az ily sérelem miatt az igazgatóság, mint ilyen, vádlóként felléphetne : ugy azon képtelenség állana elő, hogy ugyanazon ügyben a vádlott egyidejűleg vádlóként is előfordulna, vagyis ugyanazon személy, az igazgatóság fogalma alatt, mint vádló, a sértő személyében pedig mint vádlott szerepelne. Továbbá megtörténhetik, hogy valamely igazgatóság, melyről bizonyos visszaélések állíttatnak, a sértő állitások közzétételekor már nem létezik, hanem az időközben megválasztott új igazgatóság által folytatja életét, s megtörténhetik, hogy ez új igazgatóságnak az igazgatótól kezdve minden tagja, vagy legalább a tagok nagy része más, mint a korábbi igazgatóságé. Ha már most azt mondanánk, hogy miután az igazgatóság, mint ilyen, sértetett meg, a vádat is ugyanennek kell előterjeszteni: ekkor az a képtelenség állana elő, hogy az új igazgatóság, melyre a sértések egyáltalában nem vonatkoznak, sőt a mely esetleg épen a korábbi igazgatóság ellenlábasai közül került ki, a maga nevében váddal kénytelenittetnék fellépni az ellenfelein okozott sérelem miatt. Ezen és hasonló inkonvenientiák csak az által kerülhetők ki, ha elfogadjuk azon egyedül helyes elvet, hogy rágalmazás vagy becsületsértés miatt vádlóként csupán az egyes ember s csak azon egyén léphet fel, kinek becsülete megsértetett. Ha az illetők valamely igazgatóság vagy felügyelő bizottság tagjai, s a sérelem őket ezen minőségben érte: ugy módjukban áll a vád előterjesztésével egy közös meghatalmazottat megbízni. Az ügyvédi meghatalmazás elég tért nyújt arra nézve, hogy azon 20 vagy több ember is aláírhassa nevét, s miután ez által minden nehézség el van hárítva: a kérdés ilyetén megoldásában azok is megnyugodhatnak, kik az általunk felállított elvet a közintézetek jó hírnevére nézve netalán veszélyesnek tartanák. Perújítás és főeskü." Válasz a nyílt kérdésre. !A »Jog« 28. számában megjelent kérdés ez: »Minő joghatálya van a perújitási keresetnek, mint jogorvoslatnak olyan alapperbeli ítélettel szemben, melyben az ellenfél főesküt kapott itéletileg, de a mely esküt még mindeddig le nem tette ? Nevezetesen az eljáró biró vájjon felfüggesztheti-e a jelen esetben az eskü bevételét, a perújitási kereset tárgyalását rendelvén el, vagy a perújitási keresetet — mely mellett az eskü tartalmával ellenkező s a perre vonatkozó okmányok eredetiben csatolva vannak — utasítja el, esküre folyamodótól bevévén az esküt? (V, ö. ptrs. 221. és 323. §-át, 1881. évi LIX. t.-c. 22. és 71. §-át.)« A perújitási kereset tárgyalását rendelném el és az eskü bevételét függeszteném fel, ha biró volnék. A ptrsi novella 71. §-a csakis »a 1 e t e 11 esküvel« eldöntött perekben korlátozza a perújítás jogát, tehát ebben az esetben a perújításnak feltétlenül helye van. A ptrsi novella 22. §-a itt ugyan szó szerint nem alkalmaz ható, mert az egészen másról szól; de felhozható ezen szakasz amaz erkölcsi szempontoknak támogatására, melyeknek a birót az eskü kivételénél vezetniök kell. Ez a §. rendkiviili kiterjesztő hatálylyal bír, mert annak alapján megvonható az eskü letételének lehetősége mindazoktól, a kik nyereségvágyból elkövetett valamely büntetendő cselekmény miatt — az ott kitett időben — bűnösnek Ítéltettek. A célzat világos: elkerülése az eskü profanálásának és kizárása azon lehetőségnek is, hogy valaki hamis esküt tehessen. Ezek után kétségtelen, hogy midőn a biró előtt fekvő iratokból épen magának a leteendő eskünek hamis volta alaposan következtethető, előre látható : a biró nem vehet ki egy minden valószínűség szerint hamis esküt, hanem annak kivételét végzéssel felfüggeszti. Hogy azután a becsatolt okiratok dacára is az eskü megítélése fentartaudó e ? : az a perújitási kereset tárgyalása közben * A többi később beérkezett véleményt a legközelebbi számban közöljük. A szerk. derül ki, ugy a becsatolt okiratok valódisága is, ha ezt az esküt tevő kétségbe vonná. De döntő ennél a kérdésnél a ptrs 242. §-a! Vájjon meglehet-e győződve a biró arról, hogy a fél az esküminta értelmét, az eskü jelentőségét és következményeit tökéletesen felfogta, midőn a becsatolt okiratok az eskü tartalmával ellenkeznek és a fél mégis minden áron esküdni akar i Itt hiányzik a birói meggyőződés, melyet a ptrs 242. §-a kíván és ebbeli meggyőződését csakis az újabb tárgyalás folyamán szerezheti meg. E nélkül pedig a biró esküt ki nem vehet. A ptrs 323. §-a természetesen nem alkalmazható, mert ez a feltétlenül marasztaló ítéleteket mondja ki végrehajthatóknak a perújítás dacára is, helyesebben: csak ezekre vonatkozhatik. Magán eszmecsere közben felhozott következő érv: perújításnak az eskü letétele előtt értelme és így helye sem lehet, mert csak az eskü letétele után merül fel sérelem — azért nem fogadható el, mert már maga az eskü megítélése egy sérelem és ezen sérelem csak az ítélet jogerőre emelkedése után, de az eskü letétele előtt orvosolható csupán a perújítás jogorvoslatával, mint ezt a ptrsi novella 96. és 7l. §-a körülírja és megen°edL Dobólmrc, . / budapesti ügyvéd. X n. A »Jog« 28. számában foglalt nyílt kérdés megoldására vonatkozólag következőkben adom elő nézetemet: Midőn ezt teszem, megjegyzem, hogy szinte resteltem ezen »európai kérdéssel« szemben állást foglalni; mert megoldása felette könnyű és mert vitásnak sem tartottam. De mert ismerős kartársaim egyike — magánbeszélgetés közben — ellenkező nézetet is hangoztatott, szólok'hozzá komolyan és szerény tehetségemhez mért tudományos apparátussal. A felvetett kérdésben az esküre jelentkezett fél megidézendő s ha megjelen az eljáró biró, »az eskü szavait előtte olvassa fel és ha szükséges, magyarázza meg; egyszersmind pedig az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmeztesse és ha az eljáró biró meggyőződött arról, hogy az esküt tevő fél az esküminta értelmét tökéletesen felfogta, bocsássa esküre.« (Prdts 242. §. első bekezdése.) A perújitási kereset pedig hivatalból utasítandó el. I. Az esküre való bocsátást indokolom a következőkkel: Az eskületétel befejezett eljárást és jogerős Ítéletet feltételez ; rendelkezzék az esküt tevő fél ellenfele bármily világos, esetleg teljes hitelt érdemlő alakban kiállított okmánybeli bizonyítékkal arra nézve, hogy az eskü által valótlanságok fognának megerősíttetni, újabb érdembeli tárgyalásnak helye nincs; mert a prdts nov. 22. §-a csakis azon esetre szorítkozik, ha az esküt tevő fél a per megindítása után nyereségvágyból elkövetett valamely büntetendő cselekmény, avagy hamis tanuzás, vagy hamis eskü miatt bűnösnek Ítéltetett; erről pedig a nyilt kérdésben nincs szó. Az ily esetleg meglévő bizonyítékokat az esküt tevő ellenfele mutassa be a fenyítő bíróságnak hamis eskü miatti feljelentése kapcsán, nyerjen ott marasztaló ítéletet és ez ítélet alapján indítsa meg perújitási keresetét. (Prdts 321. §.). Ez alól a prdts nov. 73. §-a sem tesz kivételt; mert e szakasz csak azon esetekről intézkedik, melyekben a büntető eljárás meg nem indítható akár azért, mert a tettes meghalt, akár azért, mert a büntethetőség elévülés által vagy más ok miatt elenyészett. Hiszen a jelen esetben a tettes — az esküvő fél — életben van, az elévülés pedig csak az eskü letétele percével kezdődik s így a büntető eljárás nagyon is megindítható. A prdts nov. 71. §-a szintén nem nyerhet itt alkalmazást, mert ez már letett esküt feltételez. II. A perújitási kereset hivatalból visszautasítandó; mert: 1. A fenforgó esetben — esküvel eldöntött perről lévén szó — csakis a prdts 321. §-ban körülirt eljárás befejezése után, vagyis »csak azután, a mikor a bűnösség — a hamis eskü — jogérvényes ítélet által kimondatott«, adható be a perújitási kereset; előbb beadott ily kereset tehát időelőtti s mint ilyen, hivatalból visszautasítandó. 2. A perújítás csak pervesztes fél által kérelmezhető; mindaddig, míg az eskü le nem tétetett, az ellenfél sérelemről nem panaszkodhatik, hiszen az esküt tevő fél még az eskületéti határnapon, az eskütétel közben, az esküszöveg utolsó szaváig kijelentheti, hogy ő az esküt le nem teszi s akkor az ellenfél az esküvel bizonyítani szándékolt körülményre nézve pernyertesnek tekintendő s a perújítás szükségessége magától elesik.
