A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 28. szám - Egy esküdtszéki tárgyalás alkalmából. 2. r.

231A JOG. letételét ez esetben a per letételével egyenlő hatályúnak tekin- [ tette. Lássuk, hogy minő alapja van ezen határozatnak s vájjon kiáll ja-e az a bírálatot ? Azon büntetendő cselekményekre nézve, melyek csak a j sértett fél indítványa folytán s csak magánvád alapján üldözhetők, a sértett fél magánvádlónak tekintetik, kinek közreműködése az eljárás megindításától az ítélethozatalig feltétlenül szükséges. A j magánvádló ezen minőségében kezdeményezi a bűnvádi eljárást, kéri a tárgyalás kitűzését, részt vesz a tárgyaláson s a körülményekhez képest fentartja vádját és ítéletet kér, vagy visszavonja azt s leteszi a pert. Mindezen jogait pedig nemcsak személyesen, hanem meghatalmazott által is gyakorolhatja a magánvádló. A mennyiben személyesen jár el: cselekményeinek joghatálya iránt kétség nem merülhet fel s jelesül bizonyul az is, hogy a tárgya- i láson való igazolatlan meg nem jelenése a vád visszavonásával egyenlő hatályúnak veendő. A kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek hatásköréhez tartozó ilynemű vétségek és kihágások eseteire nézve világosan kimondják ezt az 1880. évi 2,165-/1. M. számú rendelet 35. §-a, illetve a kir. Curia 52. sz. bűnügyi döntvénye, — a sajtóügyi eljárásra vonatkozólag pedig az 18(57. évi október 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 5. §-a állította fel | a szabályt, hogy a mennyiben a magánvádló az esküdtszéki tár gyalásról kimarad, az általa emelt vád visszavontnak tekintetik De önként következik ebből az is, hogy a tárgyaláson személyesen megjelent magánvádló igazolatlan eltávozása is egyértelmű a váil visszavonásával. Mert az illetőnek az ítélet meghozataláig joga lévén a vádat visszavonni, — a mennyiben azt megtenni nem akarja, hanem a vád fentartása mellett a bevádolt személv elitéltetését kívánja: ehhez okvetlenül szükséges, hogy ő a tárgyaláson végig jelen legyen s a bizonyítási eljárás befejezése után vádat emeljen; s ha ezt nem teszi meg, sőt tárgyalás közben igazolatlanul eltávozik : ezzel épen ellenkező irányban nyilvánította akaratát s ugyanoly joghatályú lépést tett, mintha a tárgyaláson meg sem jelent volna. Ezért a kir. járásbíróságok bűnügyi eljárását szabályozó rendelet 23. §-a világosan ki is mondotta, hogy a magánvádló fellépése és közrehatása »nem csupán az eljárás megindításához, hanem annak folytatásához is szükséges«. Akár a megjelenés elmulasztása, akár a tárgyalás elhagyása által nyilvánítja is tehát a magánvádló abbeli akaratának hiányát, hogy a vádat fenn akarja tartani: az eredmény mindkét esetben csak ugyanaz, t. i. a vád visszavonásának vélelmezése s ez alapon a további eljárás birói megszüntetése lehet. A megjelenés igazolatlan elmulasztása minden esetben előidézi ezen eredményt, de ha a magánvádló képviselője által megjelent a tárgyaláson : ekkor különböző lehetőség állhat elő. így pl. megtörténhetik, hogy a megbizott ügyvéd tárgyalás közben egyszerűen eltávozik, a nélkül, hsgy a képviseletről kifejezetten lemondana. Az ügyvédnek ezen eljárása a fél nevében véghezvitt cselekménynek tekintendő, mert az ügyvédi rendtartás 62. §-a szerint, az ügyvéd által végzettek harmadik személyekre nézve ugy tekintetnek, mintha azokat a megbízó fél maga tette volna s ez alól csak azon eset képez kivételt, ha a jelenlevő fél az ügyvéd cselekményeit vagy szavait visszavonja, vagy ha az ügyvéd megbízása körén kívül, pl. a képviselet letétele után, tesz vagy mond valamit s miután a képviselet letétele sohasem vélelmezhető, mert az ügyvéd a neki nem tetsző ügyben is köteles felét a felmondástól számított 30 napig hiven képviselni, ennél fogva a tárgyalás egyszerű elhagyása, bár mily okból történt is az meg, nem tekinthető az ügyvédi képviselet leteltének, hanem olybá veendő, mintha maga a fél távozott volna el. Ez esetben tehát az ügyvéd eltávozása a vád elejtését foglalja magában és igy a további eljárás megszüntetését fogja eredményezni. Másként áll a dolog, ha a/, ügyvéd tárgyalás közben nyíltan leteszi a képviseletet s ezután távozik. A törvény tiltja ugyan , ezt, de ha mégis megtörténik : azzal a bíróságnak, mint befejezett ténynyel, számolnia kell. A helyzet ily esetben az, hogy a magánvádló a tárgyaláson megjelent s onnan saját akaratából el nem távozóit, de tárgyalás közben képviselet nélkül maradt. Ennek következménye mindenekelőtt az, hogy a tárgyalás nem folytatható, mert ehhez a magánvádlónak nemcsak fellépése, hanem az ügy befejezéséig állandó és szakadatlan közrehatása szükséges. A hol ugyanis nincs vádló, ott nincs itélő biró sem s merőben ' ellenkeznék a vádelvvel azon felfogás, hogy miután az esküdtszék előtt felolvasott vádlevél a magánvádló kifejezett akaratát tartalmazza s ezt a képviseletről lemondott ügyvéd vissza nem vonta: a tárgyalás ez alapon folytatandó s vádlott sorsa az esküdtszék verdictjére bízandó lenne. Ez kívánatos lehetne tán a | vádlottra nézve, ki oly esetben, midőn ellenfelét saját ügyvéde is cserbenhagyta, biztosan számithatna a felmentésre, magában véve azonban oly lehetetlen s a bűnvádi eljárás lényegével es céljával annyira ellentétes intézkedés volna az, hogy arról komolyan beszélni alig lehet. A tárgyalás tehát folytatható nem lévén, a kérdés csak a körül fordulhat meg, vájjon megszüntető határozat hozandó-e, vagy a tárgyalás egyszerűen elnapolandó ? Megszüntetni csak akkor lehet a magánvádló kérelmére indított eljárást, eltekintve az egyik, vagy másik fél halálától, ha a magánvádló kifejezetten vagy hallgatólag visszavonta a vádat. Ezt nemcsak saját személyében, hanem képviselője által is megteheti, s az utóbbi esetben csupán a fél és megbizott ügyvéde közötti kérdést képezhet az, vájjon az ügyvéd meghatalmazása értelmében s megbízatása határai között járt-e el, midőn a vádat elejtette, a bíróság azonban a fél nevében tett nyilatkozatot magától a megbízó féltől eredetinek tekinti s annak értelmében hoz határozatot. Ezen kétségbevonhatatlan igazságot azonban helytelenül alkalmazták azok, kik az ügyvédi képviselet letétele alapján hozott megszüntető határozat pártjára keltek. Az illetők ugyanis az ügyvédi rendtartás G2. §-ából kiindulva azt állítván, hogy a meghatalmazott ügyvéd ugy tekintendő, mintha ő volna maga a fél s e szerint a fennforgó esetben is a magánvádló ügyvédének működése de lege egy és ugyanaz volt magának a magánvádlónak személyes működésével, ebből azon következtetést vonták le, vagy miután a magánvádló közreműködése az eljárás folytatásához is szükséges s miután e szerint oly esetben, midőn a magánvádló a vádja folytán folyamatba tett bűnperbe bármely alakban befolyni megszűnt, a további eljárás azonnal megszüntetendő: ennélfogva az ügyvédi képviselet letétele, mely szintén nem egyéb, mint egyik módozata annak, hogy a magánvádló az eljárásba megszűnik befolyni, az ügyvéd által történt perletétel hatályával bír és igy az eljárás megszüntetését vonja maga után. Ebben az okoskodásban csak egy hiba van, de ez öreg hiba. Az ügyvédnek adott meghatalmazás korlátai ugyanis a fél által tetszés szerint kiterjeszthetők, s a megbízás, esetleg a vád letételére is kiterjedhet, de oly meghatalmazást nem lehet elképzelni, melyben a magánvádló vagy más fél arra jogosítaná fel az ügyvédet, hogy ez őt cserben hagyhassa s hogy e szerint a távol levő fél képviseletének egyoldalú letétele az ö akaratának kifolyásául legyen tekinthető. De ha ez nem lehetséges, ugy ebből önként következik, hogy az ügyvéd abban a percben, midőn a képviseletet — habár törvényellenesen — leteszi, megszűnt a féltől nyert meghatalmazás alapján cselekedni, s ugy ezen tette, mint az erre következő további eljárása csak saját, s nem a fél nevében véghezvitt, ténykedése leend. Ha tehát az ügyvéd a tárgyalás folyama alalt, a helyett, hogy a vádat visszavonná, a képviseletet leteszi és eltávozik : ez esetben a magánvádlóról nem lehet azt állítani, hogy ő képviselője által a vádat nyíltan vagy hallgatagul elejtette volna. A tényleges állapot ily esetben csak az, hogy a magánvádló a vád letétele előtt, s az ő akaratától független körülmény folytán, képviselet nélkül marad, — hogv azonban ez által még nem jön létre oly állapot, melyben feltételezhető volna, hogy az illető fél valamelyik jogáról lemondott: ez egyebek között onnan is kitűnik, hogy ugyanazon helyzet nemcsak a képviselet letételéből, hanem más ok miatt is előállhat. Igy pl. raegtörténhetik, hogy az ügyvédet szélhűdés éri s a fél e miatt marad a tárgyaláson képviselet nélkül. Ma már most állana az, hogy az eljárás mindenkor megszüntetendő, mihelyt a magánvádló bármely alakban a vádja folytán megindított bünperbe befolyni megszűnt: ugy ily esetben is meg kellene szüntetni a további eljárást. Ezt azonban alig fogja valaki állithatni; mert a magánvádló nem lévén kötelezve a tárgyaláson személyesen megjelenni, — ha ezen jogával él s képviselőt küld maga helyett: ekkor vádlási jogát törvényes módon fentartotta, s azt mindaddig el nem veszti, mig a vádat ö maga vagy törvényes megbizottja vissza nem vonták. A fenforgó esetben azonban egyik sem történt meg és igy a magánvád fennáll, csak érvényesítése elé torlódott egy előre nem látott legyőzhetetlen akadálj'. Vájjon fizikai természetü-e ezen akadály, a minő pl. az ügyvéd hirtelen halála, vagy másnemű, mint pl. a képviselet letétele : ez a dolog lényegén mitsem változtat; s miután az előbbi esetben a dolog helyes megoldása csak az lehet, hogy a bíróság az ekként megakasztott tárgyalást egy új határnapra tűzi ki: ugyanennek kell megtörténni akkor is, midőn a távol lévő magánvádló azért maradt képviselet nélkül, mert az ügyvéd őt cserben hagyta. Nem lehet számbavehetö kifogásnak tekinteni azon ellen-