A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - Az "ártatlanul eltéltek kártérítése" kérdésének mai állása

Hatodik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1887. július 3. Szerkesztőség: Y. sas-utca 14. s/ám. Kiadóhivatal: T. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ü Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják E>p. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési áM: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . 6 fn - kr. fél » . 3 » — • negyed > . . 1 » 60 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Az 'ártatlanul elitéltek kártérítéses kérdésének mar állása. írta: dr. J a q u e s Henrik, bécsi ügyvéd és osztrák országgyűlési képviselő. — Személyváltozások a kir. Curián. — A betudás (collatio) az örökösödési jogban. Irta : G a a r Vilmos, Sopron. — Telekjegyzökönyveink és a szélenjegyzetek. Irta : Bog nár Mihály, Lengyeltótiban. — Több kérdés a végrehajtás foganatosítása körül. Irta : G o 1 d g 1 a n z W. Ignác, bírósági végrehajtó. — A magyar jogászgyülés. — Irodalom. (Büntető eljárás a jövedéki kihágások tárgyában. Irta: dr. Székely József, m. kir. pénzügyi közig. biró. K. Gy.-tól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MKLLÍKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Ki vonat a "Budapesti Közlönye-bőt. (Csődök. — l'ályázatok.) Előfizetési felhívás Július hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Azon t. előfizetőin ket, a kiknek előfizetésük lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára : Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt. Egész évre 6 frt. ,,A JOG" kiadóhiuatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. Az ártatlanul elitéltek kártérítése^ kérdésének mai állása. hu: dr.JA.QUES HENRIK, bécsi ügyvéd és osztrák országgyűlési képviselő. Nemsokára teljes három éve lesz annak, hogy egy széles kórben ismert lapban »Az ártatlanul elitéltek Németország és Ausztriában cím alatt két nagyobb tanulmányt tettem közzé. — Sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy a kártérítési kérdésnek megoldása körüli fáradozásokat, melyek azt két állam jogászainak tudományos meggyőződése és a népesség általános jogérzékének megfeleli") módon óhajtják megoldani, siker nem koronázta. — Németországban minden haladás az által gátoltatott, hogy a szövetségtanács a képviselőház legújabb törvényjavaslatát azon indokolással vetette el, hogy a kártérítés nem a jognak feladata, hanem államfői kegyelemnek és csak az egyes német szövetségi államok külön-külön intézkedései vezethetnek legeredményesebben a kivánt megoldáshoz, Az osztrák urakházában a múlt birodalmi ülésszakban egy a képviselőház által egyhangúlag elfogadott, a gyarló méltányossági elven alapuló törvényjavaslat heves ellentállásra talált. Többszöri elnapolás volt a következménye és egy a jelen sorok írója által az új (10-ik) ülésszak elején a képviselőházban benyújtott újabb törvényjavaslat a büntetőjogi bizottság elintézésére vár. A kérdés -mindenesetre megérdemli, hogy beható vita tárgyává tétessék, vájjon mi oka lehet, hogy egy törvényhozási cselekmény, mely a közvélemény által mindig újból követeltetik, sőt a melynek sürgőssége az ismétlődő kirívó törvényszéki gyilkosságok, például a legújabb I.ot-féle eset Gerában vagy a késeibb a legfőbb törvényszék által is felmentett Ritter-féle krakóiházaspár háromszoros halálra itéltetése folytán — a jogi öntudatnak mind szembeötlőbbé válik, a kormányok és követőik részéről mind újabb és újabb ellenállásra talál, még pedig oly téren, mely távol áll a pártokellentétei és napi szenvedélyektől. Az ezen első tekintetre fölötte meglepő tény magyarázata könnyen megadható. — A modern jogi nézeteknek egyedül megfelelő alapvélemény az állam feladatairól, mely szerint az nem lehet egyéb, mint az összeségnek szervezett eszélye, becsületessége, igazságossága és emberiessége (humanitás), — sokaknak, jelesül az idősebbek és mérvadók között, valami oly idegenes különösnek tűnik fel, hogy ehhez szokni teljesen képtelenek. — Az állam, véleményük szerint, még mindig valami magasabb, mintegy emberfölötti lénynek tekintessék, mely jogtalanságot elkövetni nem képes. — Ha az angolok azt mondják: »the king can not do wrong*. ugy ebben fontos az állami hatalom alkotmányos felosztásán alapuló elv rejlik, mely szerint minden felelősség azért a mi történik, a felelős minisztereket, nem pedig az államfőit kell hogy terhelje. Ha azonban nálunk azt hiszik, hogy az állam nem követhet el jogtalanságot, ez onnan származik, hogy a régi absolutisticus fejedelmet az állammal, az absolut kormánynyal biró államot a fejedelemmel azonosították és innen — nem csupán e téren — gyakran különös tévedések keletkeznek. — Ám hogy állanak a tények valóság szerint ? Egy igazságtalan büntető ítélet által az állam illetve annak közegei egy előreláthatólag sem nem akart, sem pedig elkerülhető emberi tévedésből származó jogtalanságot követnek el. — Ha e jogtalanság később mint ilyen felismertetik, ugy ennek — a jognak az állambani egyediili és feltételes érvényessége tekintetéből — megkell torortatnia. Avagy az ily bűnhődés talán a méltányosság vagya kegyelem ténye legyen? Hát nem látjuk-e, hogy minden ilyszéru felfogás az államot úgyszólván lealacsonyítja és meggyalázza! ? Egy igazságtalan itélet talán vak esély legyen, mely elhárithatlanul azt sújtja, a kit éppen ér? Hisz akkor az állam ténykedését elemi esély niveaujára alacsonyítjuk le, melyeket itt azonfelül még akkor sem kormányozhatnánk hatásaiban, ha ennek lehetőségebeállana. Vagy talán az elkövetett kár jóvá tétele pusztán a kegyelem és méltányosság ténye lenne ? Hisz akkor az államot nem is terhelné azon kötelezettség: mindig jogszerint cselekedni és közegei subjectiv felfogásának volna átengedve, vájjon ha tevékenységük által jogtalanság követtetik el, azt jóvá tegyék-e vagy sem! — Mily példa ez az összeség részére, mily megrenditése ez a közbizalomnak és mily súlyos politikai hiba különösen oly időben, midőn a socialdemokrata pártok jelentékeny része az államban egyátalán csak egy utóbb történelmivé vált esetleges szervezetet vél láthatni, melynek életfeladatai közzé tartozik éhezőket éhen veszni hagyni és olyanokat, kik mit sem követtek el, még akkor is börtönben