A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 25. szám - Az 1881. évi LX. t.-c. 94. §-ához - Házasságjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. 2. r.

98 A JOG. mulatságban részt vett, melynek költségeként a kereseti követelést alperes ellen érvényesíteni kívánja. A kiskorúnak ily könnyelmű korcsmai költekezéséből eredő követelés azonban birói közbenjárással keresetileg érvényesíthető jogalapnak nem tekintethetvén, ez okból a kir. tábla Ítéletének felperest keresetétől elmozditó rendelkezése helybenhagyandó volt. (1887. április 29-én. 6,425.) Az esetben, ha a szülök tartósan különválva é'nek, azon kérdésnek elbírálására, hogy a gyermektartás és nevelés költségeit melyik szülő köteleztessék viselni, a gyámhatóság illetékes. A komáromi kir. jbiróság: Alperes köteles felperesnek az ő és leánya M. tartása címén havonként 20 frtot és pedig 1885. nov. 1-töl az eddigi lejártakat egyezerre, az ezutániakat pedig 20 frt részletekben minden hó -20-én különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felp^es keresetében előadta, hogy alperes férje házától elűzte, .-ítetöleg vele ugy bánt, hogy az együttélést nem folytathatják) annál is inkább, mivel alperes őt a háznál nem türi. A személyesen védekezett alperes beismerte, hogy neje házát elhagyta, hogy attól törvényesen elválva nincsen még; tekintve, flogy az alperes által hivatkozott és felperesnő erkölcsi életére vonatkozó bizonyítékok beszerzése a válóper érdemére tartozik; tekintve, hogy alperes azt is beismerte, miként gyermekét felperesnő szüleinél tartja; tekintve, hogy a tartásdíj összegét alperes nem kifogásolta, de felperesnő társadalmi állásának meg is felel és nem túlzottan van felszámítva, mindezekhez képest tekintettel a kir. Curiának hozott azon határozatára, hogy a nő a házasság tartama alatt mindaddig, mig vétkessége a válóperbeli jogérvényes Ítélet által meg nem állapittatik, férjétől illő tartást követelhet, felperes keresetét, az alperesnek a felszámítás elleni kifogása sem lévén és az általa alkalmaztatni kivánt bizonyítékok, minthogy azok a válóper keretéhez tartoznak, megállapítani és alperest mint fent marasztalni kellett. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletének a felperesi képviselő munkadíját és kiadásait megállapító részét jóváhagyja, egyéb részét megváltoztatja. Indokok: A nő a házasság fennállása alatt a közös lakáson kívül férjétől csak akkor követelhet tartást, ha a közös lakás elhagyására a férj szolgáltatott okot és ha a válóper megindittatott; minthogy azonban felperes azt, hogy a válóper folyamatban lenne, nem is állítja, azon állítását pedig, hogy a közös lakásból alperes által űzetett el, bizonyítani meg sem kísérletté, ellenben nem vonta kétségbe, hogy a közös lakást önkényt hagyta el, azt hozván fel okul, hogy alperessel együtt élni nem képes : ezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felperes saját személyére vonatkozólag helybenhagyatik, a mennyiben azonban felperes kiskorú M. leánya nevében is indította keresetét, e tekintetben mindkét alsóbiróság ítélete, az azt megelőzött egész eljárással együtt megsemmisíttetik, mert: felperes az alperesnek határozott tagadásával szemben be nem bizonyította, hogy ennek rossz bánásmódja által volt kényszerítve a közöslakás elhagyására ; ehhez képest el kellett őt saját személyében támasztott keresetével utasítani és mert az esetben, ha a szülők tartósan különválva élnek, azon kérdésnek elbírálására, hogy a gyermektartás és nevelés költségeit, melyik szülő köteleztessék viselni, az 1877. évi XX. t.-c. 12. §-a értelmében a gyámhatóság iltetékes, következőleg a jelen pernek a kiskorú M. nevű leánygyermekre vonatkozó része a polgári bíróság hatósága elé nem tartozván, mindkét alsóbiróság ítéletének ezen része, az azt megelőzött eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. b) pontja értelmében meg volt semmisítendő. (1887. évi ápr. 28. 1,187. sz.) Házasságtörés beismerése a polgári perben sem elegendő bizonyíték a házasságtörésre nézve. A szegszárdi kir. törvényszék (1886. jan. 21. 457. sz. a.): D. Lídia és R. György közt a ref. egyházban tett házassági köteléket kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölet alapján végleg feloldotta. A budapesti kir. itélö tábla (1886. évi nov. 8.13,635. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta oly részbeni változtatással, hogy alperesnek J. Annával, (kivel alperes saját beismerése és kihallgatott tanuk bizonyításai szerint házasságtörést követett el) házasságot kötni sohasem szabad. A m. kir. Curia (1887. jun. 2. 2,659. sz. a.): A kir. ítélő tábla fenti kikötését mellőzte; mert a házasságtörés bizonyítására alperes beismerése nem elégséges, a kihallgatott tanuk vallomásaival ^ pedig tények nem igazoltatván és tudomásuk okadatolva nem lévén, azokra a ha" zasságtörési cselekmény jogi következményei nem alapithatok. Oly esetben, midőn az alperes meg nem jelenése miatt hozott Ítélet igazolás folytán hatályon kivül helyeztetett, alperes az igazolási tárgyaiái befejezése után még teljes joghatálylyal megteheti a birói illetőség elleni kifogást. A homonnai kir. járásbíróság: A homonnai kir. járásbisóság, mint kereskedelmi biróság illetősége megállapíttatik, illetve alperes L. Amsei liszkai lakos a birói illetőség elleni kifogásával elutasittatik. Ebből kifolyólag az igazolási keresetnek hely adatik s az 1882. évi november hó 6-án 1,999. sz. alatt felvett makacssági ítélet hatályon kivül helyeztetik stb. Indokok: A homonnai kir. járásbíróság illetősége meg állapítandó, illetve igazoló alperes L. Amsei abbeli kifogásával elutasítandó volt; mert a bírói illetőség elleni kifogás emelésére a második tárgyaláson t. i. 1863. január 31-én többé alperesnek joga nem volt, a mennyiben az első tárgyalás 1882. évi november hó 6 án ejtetett meg, a melyre alperes szabályszerűen beidézve lett. Az 1831. évi LIX. t.-c. 15. §-a értelmében a birói illetőség elleni kifogás az első tárgyaláson és annak is a kezdetén emelendő, már pedig az, hogy alperes az első tárgyaláson meg nem jelent, a fenthivatolt törvény rendelkezését meg nem változtatja s annyival inkább elutasitandó volt ezen kifogás, mert még az 1883. évi január 3-án megtartott második tárgyaláson is az a perbeszéd végén emeltetett s így az semmisnek tekintetvén, ezen okból mellőztetett az elsőbiróság által a 967/1835. számú ítéletben arra a határozathozatal. Alperes már akkor beismerte a birói illetőséget, midőn 2,085/1885. számú igazolási keresetét benyújtotta, a nélkül, hogy ezen igazolási keresetben is legalább látszólag a birói illetőséget kifogásolta volna, stb. (1885. december 12-én, 2,517. sz. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét nem felebbezett azon részében, melylyel alperes igazolási kérelmének hely lett adva, érintetlenül hagyja; egyéb részében azonban megsemmisíti, felperest az eljáró biróság helyi illetékességének hiányában keresetével elutasítja. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy az igazolás kérdésében, ugy alperesnek a helyi birói illetékességre tett kifogása felett elkülönitetten végzésileg külön-külön határozat lett volna hozandó, továbbá, hogy az igazolás kérdésében, miután a 967/85. szám alatti Ítéletben erre nézve tett intézkedés jogerőre emelkedett, az elsobiróságnak újabban intéz'-edni nem kellett, az elsőbírósági ítéletnek az igazolási költségre nézve intézkedő része annak vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyandó volt. Egyebekben tekintettel arra, hogy alperes igazolási kérelmének hely adatván, az 1833. évi január hó 31-ik napján megtartott tárgyalás alperesre nézve első tárgyalás volt, mikor az igazolási tárgyalás befejezése után, illetékességi kifogását az 1881. évi LIX. t.-c. 15. §-a értelmében, teljes joghatálylyal megtehette, első sorban alperesnek a helyi birói illetékesség ellen felhozott kifogása volt elbírálandó. Minthogy pedig az A. alatti szerződés, annak tartalma szerint, nem az eljáró biróság területén lett megkötve s nem ennek területén, hanem Zágorcon, az ottani vasúti állomáson volt teljesítendő, minthogy továbbá ezekhez képest felperesnek azon állítása, hogy a szerződés Homonnán lett volna teljesítendő s ehhez képest az eljáró biróságnak, mint a teljesítés helyi bíróságának illetősége megállapítandó, alappal nem bír; minthogy végre személyes kereseteknél a helyi birói illetékességet a perrdt. 30. §-a értelmében rendszerint az alperes lakhelye szabályozza, alperes pedig, a kereset tartalma szerint, nem az eljáró biróság területén lakik, a helyi birói illetékesség ellen felhozott alperesi kifogásnak hely adandó volt. Ennélfogva az eljáró bíróságnak ugy saját helyi birói illetékességét megállapító, mint az ügy érdemében intézkedő ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának d) pontja alapján megsemmisíteni kellett. (1886. május 27-én. 1,633. szám.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltóadós örököseivel szemben az elévülést nem szakítja félbe egy oly kereset, mely jogelődjük ellen ennek halála után adatott be.