A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 23. szám - Utóhangok a "numerus clausus" kérdéséhez

A JOG. 193 tasára fáradoznak, hogy kimutassák, miszerint a társadalom egy olyan szervezet, mely óriási méretével és az azt képező atomok megmérhetlen forgóján keresztül, mégis mindenütt a rend é a törvény majestását tünteti elénk. Az élet, a halál, mint a populatio mozgalma, a nemek aránya, a törvényes, törvénytelen és talált gyermekek átlaga, a szabad akarattól leginkább függőknek látszó házasságok és elválások, valamennyien a számok állandó törvénye szerint jelentkeznek; ugyanezt tapasztaljuk a criminalitás terén is. Az egyes delictumok összekuszáltsága dacára a crimiualitás törvénye tisztán kivehető. Sem a morális, sem a bűntettes ember abstract typusa nem létezik ; a d e 1 i c t u m nem individuális, hanem s o c i a 1 i s jelenség; nem átmeneti, hanem állandó jelenség, mely magának a társadalomnak elemeiből kerül ki; nein egyéb az, mint a társadalmi szervezet degeneratiója. Az ember épen ugy része a társadalomnak, mint az atom a matériának; helyzete szerint lesz bűntettes, vagy tisztességes. Vannak oly társadalmi helyzetek, melyek kedvezők a morális egészségre nézve és itt a bűntettre való hajlani (penchant au erime) majdnem semmi és vannak oly társadalmi helyzetek, hol az atmosphéra oly romlott, az egészségtelen elemek annyira össze vannak halmozva és hol a criminalitás, mint a trágyáu a penész, annyira lerakodik, hogy ott a penchant au erime rettentő erejű, melyre nézve bátran azt mondhatjuk, hogy az a socialis okoknak socialis ténye és az adott társadalmi organisatióval szoros összefüggésben van. Vessünk egy pillantást a mi korszakunkra: a civilisatio szekere azoknak nagy számát gázolja agyon, kik kerekei alá dobják magukat; a világ oly óriási étvágygyal bir, hogy nem képes ezt kielégíteni. Az érzékiség, a nyereség utáni vágy, az üzérkedés szelleme és könnyűsége ; a nagy gazdagság és nagy szegénység közötti ellentét; az életért való vad küzdelem szemben a tulajdon és töke hatalmával ; az ipari szervezet hiányossága, mely a proletariátust a véletlen szeszélyének, az iparos gyermekeit az utca ingerének és a műhely veszélyeinek teszi ki, mindez az állatiasság sötét ösztöneit kiélesitvén, rettentő bizonyossággal utat tör a eriminalitásnak. Milyen igazságtalanság volna ilyen tusakodásban egyszerűen szembeállítani a bűntettest a tisztességes emberrel! Ez tulajdonképen két egymással szemben álló társadalmi állapot. Az egyiknek alapját a jó m ó d, kölcsönös támogatás, hasznos munka és a megtakarított vagyon, a másiknak pedig nyomor, önmagára hagyatottság, önzés és iinproductiv munka képezi. A nagy városok gócpontjában pedig a pauperismus, a koldulás) a kóborlás, a restség, a kalandor szellem, a prostitutio és az erők szétforgácsolása együtt concurrálnak a társadalmi vérszegénység kifejlesztéséhez. Itt a nagy városok alsó rétegeiben, a hová soha nem hatol be a phisikai vagy morális sötétnek fénye, élnek az örökségből kizártak. A luxus fényének véletlen látása őket gyűlöletre szítja; a tulajdont és az életet ők nem becsülik, mert sem a tulajdon, sem az élet valódi becsét nem ismerik ; ők születnek, felcseperednek, küzdenek és meghalnak, a nélkül, hogy gyanítanák is, hogy az emberek egy bizonyos részére nézve az élet: szerencsét, a tulajdon: jogot, a tisztaság: megszokást és a nyugalom : állandó állapotot jelent. Ez a criminalitás természetes és fatális bari a n g j a. Városnegyedek, melyek mocsáros talajon, szűk, piszkos utczákkal építve, canalisatio és iható víz hiányával, sötét, levegőnélküli házakkal megtömve vannak, fészkei a tüdővészes lakosságnak, állandó ep'demiáknak és a bűntettnek. Törvénytelen, elhagyott gyermekek és a prostituáltak gyermekeiben a bűntett itt szabad prédára talál. II)- körülmények között lehet-e csodálkozni, hogy azok, kik család, traditio, állandó lakhely és elfoglaltság hiányában vannak, nem ismernek más szükséget, mint physikait, nem ismernek más motívumot, mint határtalan cynismust és nem ismernek más tevékenységet, mint étvágyuk kielégítésére vonatkozót. A vidékről való bevándorlás pedig, a mily mértékben nehezíti a kereseti forrásokat, épen olyan mérvben szaporítja a criminalitás esélyeit. A ros/.ul elhelyezett és roszul táplált munkás tehát csak vegetál. Mindennap a kóborlás küszöbén és mint kóborló mindennap a bűntett küszöbén áll. A proletariátus tehát az, mely ugy a betegség, mint a bűntettnek első helyen exponálva van, természetes, hogy a proletár az első, mely azok zsákmányául esik. (Folyt, köv.) Utóhangok a numerus clausus kérdéséhez. Irta : dr. HOTARÁN JAKAB világosi ügyvéd. Mióta dr. Dell'Adami Rezső kartárs ur az ügyvédi rts. revíziójának tervezetét közzétette, folyton kisért a numerus clausus elmélete, s a birói függetlenség vélt derogációja ellen nemcsak a jogász-világ, hanem az egész közvélemény által csak a közelmúltban foglalt azon méltóságteljes állás, mely a közigazgatás fejét is meghátrálni kényszeritette oly hamar ment feledésbe: hogy közel állunk e kísérletekkel szemben kardjainkat ismét csörtetni, A numerus clausisták egyik apostola, Csillag Adolf szolnoki kartárs ur a kivitelre nézve a halál, lemondás és felfüggesztés utjáni hivatalba lépés vagyis a ^várakozási állományit rendszert ajánlja; dr. D o b a i Viktor fővárosi kartárs ur pedig a fokozatos rendszert szeretné; természetesen mindenik saját álláspontjából indulván ki, az első határozott általános numerus clausista, utóbbi pedig a numerus clausus elmélet egy válfajával, a főváros és nagyobb vidéki városok jelenlegi vis inertiae uralma alatt álló (?) tömegeket óhajtaná decentralizálni, sőt Csillag Adolf kartárs ur még azzal is dicsekszik, hogy az eddigi felszólaltak az ő pártján állván, dr. Dell'Adami ur egyedül állana. Szerintem ezen dicsekvés még nagyon korai s engedje meg azon szerény meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy, úgy az ő, mint dr. üobai Viktor kartárs ur cikkét s illetve rendszerét alkotmányunk jogtörténeti fejlődése s igy de lege feri nda szempontjából komolyan venni nem lehet, mert eltekintve dr. Dell'Adami Rezső kartárs ur értékes indokolásától, a numerus clausus hazánkban gyökeret nem vethet s ha behozatnék, oly állapotokat rögtönözne, melyeknek sürgős megszüntetését maguk a numerus clausisták sürgetnék. Miután szerintem az ügyvédség kóros állapota a jogtörténeti fejlődés alapján is orvosolható, az első rendszerre azt jegyzem meg, hogy a gyakorlatban nem volna egyéb, a középkorban dívott hivatal átruházásnál s az ellenérték: pénz, tantiéme, életjáradék s nem ritkán női hozomány volna. E rendszer alatt a valódi tehetség és hivatás elrettenve a várakozási állapottól és csereberétől, a kisebb kvalifikációhoz kötött hivatal után nézve, a mi emitt szinte túltermelést idézhetne; e mellett a letelepedési szabadság korlátozva lévén, a családi, baráti és ösmerősi kör érdekei és reményei, s ez által a bizalom ingadozó lenne, a kivánt eredmény pedig még sem éretnék el, mert mig a várakozási állományban lévők a jelenlegieknél mostohább viszonyok között éppen a >;Geld für Alles« und »Alles für Geld«-dekké sülyednének s beadványaik ellenjegyzését a gyakorlaton levőktől — éppen úgy, mint jelenleg niár kiderített zúgirók — pénzen vásárolnák avagy alamizsna gyanánt kapnák vagy végre kliens-ágensekké, »fogdmegekké« sülyednének, mivel élniök csak kell: addig a gyakorlaton lévők, kiknek legnagyobb része a korral haladni érdemesnek nem tartaná, valódi szellemi tespedésben elsülyedve s a »nem irok, nem olvasok, én magyar ügy véd vagyok« költő szavaival élve, dolgaikat a modern kultúra és elöhaladás szülte várakozási áilománybeli új ügyvéd nemzedékkel jobbágyként látnák el. A mi pedig a fokozatos rendszer indokát illeti, legyen dr. Dobai Viktor kartárs ur meggyőződve, hogy azon többség, mely lót-fut, s az alantasabb sommás ügybeli stb. műveletekre alkalmas, alkalmas a magasabb szárnyalású jogászi munkára is, legyen meggyőződve, hogy a sommás stb. kisebbszerű perekhez csak azon jogtudományi ösmeret igényeltetik, mint a rendes perekhez, mert valamint a sommás váltó keresetből kifogások nőhetnek ki, úgy az egyszerű sommás per alapját is, olyan jogviszony képezheti, melynek felösmerése és eldöntéséhez egész jogtudományát latba kell vetnie, ha még oly magas röptű is s végre is a sommás csak úgy mint a rendes perek néha a legmagasabb fórumnál nyernek végleges elintézést.