A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 5. r.

86 A JOG. köteles átadni, hogy ezekből következőleg a vevőnek a vételár lefizetésénél óvatosnak kell lennie, nehogy kétszer legyen köteles fizetni. Arra nézve, hogy ily esetben, ha az eladó korábbi tulajdonos a vevőt a vételár lefizetése iránt perrel támadja meg, a biró miként Ítéljen, szükséges a lehető eseteket nagyjában szemügyre venni. Általában az esetek két osztályba sorozhatok. Lehetséges, 1. hogy az ingatlanon fekvő terhek a vételárhoz képest oly csekélyek, hogy a vevő a vételárt a bejegyzett adósságok fedezetére szükséges összeg visszatartásával minden veszély nélkül kifizetheti; ily esetben a biró a vevőt arra, hogy az eladónak a vételárt megfizesse, kötelezheti is és a vevőt csak arra jogosíthatja fel, hogy az ingatlanon fekvő terheknek megfelelő összeget vagy magánál visszatartson addig, mig a bejegyzett terhek töröltetnek, vagy pedig a körülményekhez képest birói kézhez letegyen: vagy 2. az ingatlanon fekvő terhek összege megközelitheti, sőt túl is haladhatja a vételárt. Ily esetben a vevő nem fizethet az eladónak a nélkül, hogy azon veszélynek ki ne tegye magát, hogy még a bejegyzett adósságokat is megfizesse, vagy épen maga az ingatlan tőle birói végrehajtás után elvétessék. Ily esetben tehát az eladó a vételárnak vagy a vételár hátralékának feltétlen fizetését saját kezeihez nem követelheti a vevőtől mindaddig, mig a bejegyzett zálogjog törlését nem eszközli. Mert a fennebbiek szerint az eladó a vevőnek tehermentes birtokot levén köteles átadni, a mig az eladó az eladott ingatlanra bejegyzett zálogjog törlését nem eszközli, a vételárnak saját kezéhez való feltétlen fizetését nem követelheti, mivel kétoldalú szerződésnek teljesítését csak az követelheti, a ki a maga kötelezettségét teljesítette, vagy teljesíteni kész. Bizonyos körülmények közt azonban, nevezetesen akkor, a midőn a vevő a zálogjoggal terhelt ingatlant már birtokolja, követelheti az eladó a vételárnak birói kézhez való letételét és a biró — a fenforgó viszonyok tekintetbe vételével — kötelezheti a vevőt, hogy a vételárt, mindamellett, hogy a zálogjog fennáll, birói kézbe fizesse le. Mert lehetnek körülmények, a mikor igazságtalan és méltánytalan volna a vevőnek az ingatlan haszonélvezetét megfelelő visszteher nélkül megengedni. Ilyenkor a kölcsönös érdekek ugy egyenlitendők ki, hogy a vevő a lejárt vételárnak birói letéteményezésében marasztaltassék. Es ily marasztaló Ítéletet hozhat a biró akkor is, ha a kereseti kérelem többre t. i. a vételárnak az eladó kezeibe való fizetésére van irányozva. Valamint marasztalhatja a biró a vevőt az adott körülményekhez képest feltételesen is azon esetre, ha a zálogjog törlését az eladó eszközli, vagy egyéb módon biztosítja, avagy megengedi a vevőnek azt, hogy a bejegyzett hitelezőt ő maga elégítse ki és az ettől nyert engedély alapján a zálogjog törlését — az eladó költségén — maga eszközölje. Szükségesnek mutatkozik végre az is, hogy a biró, midőn a vevőt a birói kézhez leendő fizetésre kötelezi, ítéletében állapítsa meg a birói letét rendelkezését, illetőleg a személyt és időt, a kinek és a mikor a letéteményezett összeg kiutalványozható lesz; sőt azt is kimondhatja, ho^y a letett összeg a letevőnek visszaadassék az esetre, ha a megvett ingatlan árverésen eladatik. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1887. évi április hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1887. évi május hó 13-án tartott teljes ülésben. Makacssági ítélet ellen is van perújításnak helye. A felsópulyai kir. járásbíróság: Dr. Konia József ügyvéd által képviselt L K. újító felperesnek dr. Bácsmegyey Ferenc által képviselt L. J. ujitott alperes ellen 61 frt 39 kr. iránt folyamatba tett nyitott sommás perében következőleg itélt: Ujitó felperes keresetével elutasittatik, mert makacssági Ítélet ellen csak igazolásnak, de nem perújításnak van helye. (1,522/1886.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. járásbíróságnak ítéletét megváltoztatja, a perujitási keresetnek helyt ad s utasítja a kir. járásbíróságot, hogy ez ügyben szabályszerűen járjon el. Indokok : Tekintve, hogy a per adatai szerint a 41,613/1885. sz. alapperbeli Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számítva 10 év még le nem telt, tekintve, hogy felperes, mint az alapperben vesztes íél az A/ alatti okirattal lényegileg a per tárgyára vonatkozó oly új bizonyítékot hoz fel, melyet az alapperben nem használt, tekintve, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja nem tesz különbséget aziránt, védekezett-e ujitó fél az alapperben, vagy sem és végül tekintve, hogy az 1,101/1885. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes a 349/1885. sz. a idő előtt beadott keresetét visszavonta, mindezeknél fogva eme perujitási keresetnek a fentebb idézett törvényalapján helyt adni s az eljáró bíróságot az ügy érdemének elbírálására utasítani kellett. (39,454/1883 — 87. április 27-én.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Valamint általában rendes bíróságok előtt, úgy a tözsdebirósíigok hatáskörében is, felperes az ellene támasztott viszonk ereset re nézve illetékességi kifogással nem élhet. A tözsdebiróság is, melyhez a kereset beadatott, törvény erejénél fogva illetékesnek tekintendő a viszonkereset elbírálására. — Alperes ezen viszonkereseti jogosultságára nézve a külön bíróság illetékességének kikötése nem szükségeltetik. (1887. márc. 28. 1,003. sz. a.) A bpestí árú- és értéktőzsde választolt bírósága Schulhof Géza ügyvéd által képviselt M. Pál bpesti kereskedő — Gebrüder S. berlini kereskedő cég ellen 2,938'35 márka iránti keresetet adott be, melyben a viszonkereset tekintetében az elsöbiróság felperes kifogásai folytán magát illetéktelennek nyilvánitá. A kir. tábla alperes felfolyamodására az első bíróságnak 1887. március 8-áu 38. sz. a. hozott végzését megváltoztatta s felperes illetékességi kifogásainak elvetésével, az eljáró bíróságot alperesi viszonkövetelésre nézve illetékesnek kimondotta; ebből kifolyólag az első biróságuak a kereseti követelés tekintetében 1887. márc. 8. 38. sz. a. hozott Ítéletét megszünteti s ugyanazon bíróságot az alperesileg támasztott viszonkereseti követelésre nézve további szabályszerű eljárásra, s annak megejtése után, úgy a kereseti követelésre, mint alperes viszonkereseti követelésre is kiterjedő újabb ítélet hozatalára utasította. Indokok: Az 18S1 : LIX. t.-c. 8. §-a szerint alperes jogosítva van az ellene folyamatba tett perben viszonkeresettel élni, ha követelése az idézett törvényszakaszban elősorolt kellékekkel bir. Sem a most mondott törvényhely, sem a pereminek egyéb §-ai nem tartalmaznak intézkedést az iránt, hogy felperes az ellene támasztott viszonkeresetre nézve illetékességi kifogással élhessen ; miből következik, hogy az a bíróság, melyhez felperes keresetét beadta, azon esetek kivételével, a melyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek egyáltalában nincs helye, már a törvény erejénél fogva a viszonkereset elbírálására is illetékes; és azt, a mennyiben a viszonkereset az 1881 : LIX. t -c. 8. §-ában elősorolt kellékeknek megfelel, a kereseti követeléssel együttesen érdemileg elbírálni tartozik is; és az érdemleges elbírálást a főügyben csak akkor tagadhatja meg, ha az alperes által támasztott viszonkereset a már idézett 1881 : LIX t.-c. 8. §-ában előszabott kellékekkel nem bir. Ebből kifolyólag tekintve, hogy a törvény ezen általános szabálytól eltérést az 1881 : LIX. t.-cikk 91. §-ában megnevezett külön bíróságok előtt folyamatba tett ügyekre nézve sem állapit meg, s hogy ennélfogva a viszonkeresetre, mint az alperes részére törvény által biztosított jogra nézve a külön bíróság illetékességének kikötése nem szükséges: az első biróság nem helyesen járt el, midőn alperes viszonkeresetére nézve magát illetéktelennek mondotta ki; s ez okból végzését a fentebbi irányban megváltoztatni, s tekintettel arra, hogy a perrt. 77. §. értelmében a viszonkereset, a mennyiben az 1881 : LIX. t.-c. 8. §. rendelkezésének megfelel, mi az első biróság által eddigelé elbírálva nem lett, a föügygyel közösen tárgyalandó és döntendő el: az első bíróságnak a kereseti követelés tekintetében hozott Ítéletét megszüntetni s ugyanazt a viszonkereseti követelésre nézve további törvényszerű eljárásra, s annak megtörténte után a viszonkeresetre is kiterjedő újabb ítélet hozatalára utasítani kellett. A régi csődtörvény szerinti valódisági ítélet nem oly birói határozat, melynek alapján kielégítési végrehajtást elrendelni lehet. A kalocsai kir. járásbíróság: A kihallgatott tanúk vallomásaival, a kielégítés alapjául szolgáló váltó engedményezése szabályszerűen igazolva lévén, az 1876. évi 19,218. szám alatti valódisági Ítélet alapján a kielégítési végrehajtás 500 frt tőke, ennek 1878. május 9-étöl számítandó 6% kamatai, ezúttal 18 frt 25 krban megállapított, valamint a még felmerülendő költségek erejéig T. Sándor és G. József, mint T. András engedményesei, felperesek részére Sz. István debreceni lakos ellen, ennek Debrecenben található ingóságaira, activ követeléseire elrendeltetik és annak az 1881. évi LX. t.-c. értelmében M. Endre ügyvéd vagy