A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. Az 1874: XXXV. törvénycikk 128. §-áról.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 1. számához. A kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 37. szám. Magyarország erdélyi területén fennálló unitárius egyházi bíróságoknak hatásköre házassági válóperekben kiterjed-e az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra f (j,8j6//>. 1886. számhoz. Határozat: Magyarország erdélyi területén fennálló unitárius egyházi bíróságok hatásköre házassági válóperekben kiterjed az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra is. Indokok. Tekintve, hogy az Erdélyben bevett unitárius vallás az 1868. XX. törvénycikk által Magyarországon is törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott; tekintve, hogy az 1868: XLIII. törvénycikk 14. §-a Erdély mindazon törvényeit, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlatát és önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közti viszonyát és hatáskörét biztosítják : fentartja; tekintve, hogy a vegyes házassági válóperekről intézkedő 1868 : XLIII. törvénycikk 2. §-a a kötelék érvényességének kérdésében az egyházi bíróságok hatáskörét átalában és névszerint az unitáriusokra nézve is fentartván, kivételt csak a két evangélikus hitfelekezet magyarországi híveire nézve tesz ; tekintve, hogy az 1868 : LIV. törvénycikk 22. §-a a házassági, illetve a vegyes házassági pereket a keresztény vallásfelekezeteknek és ezek közt névszerint az unitáriusoknak is fennálló egyházi hatáskörébe utalja; tekintve, hogy az unitárius hitfelekezetííek, ugy a magyarországiak, a kik az 1868 : L1II. törvénycikk 20. §-ánál fogva valamely, a magyar állam területén belül létező egyházközség tagjává lenni tartoznak, valamint az erdélyiek is, a magyar szent korona alá tartozó egész államterületre megválasztott és ily minőségben legfelsőbb helyen megerősített püspökkel, mint egyházfővel egy egységes egyházi szervezet kötelékében állanak ; tekintve, hogy az unitárius vallásfelekezeteknek az ország erdélyi területén korábban fennálló s most az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra nézve is szervezett egyházi bíróságok vannak ; tekintve, hogy ezekből kifolyólag az 1868 : XLIV. t.-c. 36. §-ának rendelkezése, hogy a mennyiben a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok egyházi bíróságai rendezve nem volnának, azok válóperei világi bíróságok hatáskörébe tartoznak, az unitáriusokra nézve alkalmazást nem nyerhet, minthogy az idézett törvényszakasz végbekezdése is az ily válóperekben követendő eljárásra nézve csak a mindkét felekezetű (magyarországi) evangélikusokat illetőleg tartalmaz intézkedést : Mindezek alapján a m. kir. Curia polgári és büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 3,836/1886. esetre és egyezóleg a fennállott kir. semmitőszék 25,157/1878. és a kir. Curia 6,593/1885. sz. és több hasonló határozataira, kimondja, hogy : Magyarország erdélyi területén fennálló unitárius egyházi bíróságok hatásköre házassági válóperekben kiterjed az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra is. Budapest, 1886. november hó 30-án. Köztörvényi ügyekben. Ámbátor a járásbíróságok közvégrendi letek felvételére akkor is jogosultak, ha ugyanazon helyen közjegyző is székel: az egyik járásbirósági tag csak törvényszerű kiküldés esetén járhatván el, ily kiküldés nélkül kö benjáró aljárásbiró közreműködésével létrejött ; végrendelet érvénytelen. (1876: XYI. t.-c. 21. §.; 1874: XXV. t.-c. 25. §.)J A szathmárnémeti kir. törvényszék (1884. évi május 11. 3,368. sz. a.): Korányi János ügyvéd által képviselt özv. M. Budapest, 1887. január 2-án. Jánosné, szül. A. Hermina, ugy is mint kiskorú M. Ilona és Kamilla t. és t. gyámja felperesnek Frieder Adolf ügyvéd által képviselt M. László, M. Juliánná és M. Terézia alperesek ellen néhai M. Hermina végrendelete érvénytelenítése iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. febr. 23. 25,645. sz.): Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes helyesen utasíttatott el keresetével, mert a kir. járásbíróságok az 1876: XVI. t.-c. 21. §-a alapján, miként ezt a m. kir. Curia 1884. évi április 3-án tartott teljes ülésében 12. polg. sz. a. hozott határozatában kimondotta, közvégrendeletek felvételére nemcsak az 1874 : XXXV. t.-c. 25. §-a esetében, hanem kivétel nélkül jogositvák ; az idézett törvény VII. fejezetében előirt szabályok pedig, a melyek oly esetben, a midőn a közvégrendeletet kir. járásbíróság veszi fel, szintén alkalmazandók, az A. a. végrendelet felvétele alkalmával, miként ezt maga az okirat tanusija, megtartattak. Azon körülmény, hogy a végrendeletet nem a kir. járásbiró, hanem a kir. járásbíróság egyik albirája vette fel, a végrendelet érvényességére befolyással nem bír, mivel a kir. járásbirósági albiró ép oly önálló bírói működési körrel bir, mint a kir. járásbíróság rendszerinti vezetője a kir. járásbiró; a közvégrendelet felvételére való külön kiküldetést pedig a törvény elő nem írja. Az 1868: LIV. t.-c. 56. b) pontjára alapított felperesi érvelés tartható alappal szintén nem bir, mert felperes saját okirata az F. a. leszármazói táblázat szerint a közvégrendelet felvételénél közreműködött kir. aljárásbiró nem járt el oly személy érdekében, ki vele negyedizigleni oldalrokonságban, vagy másodizigleni sógorságban állana. Végre a mi végrendelkező aláírását illeti, ennek valódisága a végrendelkezésnél jelen volt tanuk vallomása által kétségtelenné tétetett. A végrendelet érvényessége esetében az örökhagyó oldalrokonait törvényes öröklési jog meg nem illetvén, az ez irányban előterjesztett kereseti kérelem érvényes alappal nem bir. A törvényes osztályrész iránti kérelem tekintetbe szintén nem vehető; mert leszármazók hiányában az apa és anya vannak ugyan törvényes öröklésre hivatva, de mindenik csak azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult s a szülők törvényes osztályrészét a végrendelet nem érintheti, mivel azonban felperes saját elödása szerint az örökhagyó hagyatéka egészen és tisztán azon vagyonból áll, a melyet ő atyja után örökölt, ezen atyaágról származó vagyonra nézve felperest, mint az örökhagyó anyját törvényes öröklési jog végrendelet nem létében sem illette meg s igy a végrendelkezés következtében sem bir törvényes osztályrész iránti követelési joggal, stb. A m. kir. Curia (1886. december 9. 3,663. sz.): Mindkét alsóbbfokú bíróság ítélete megváltoztattatik s az 1883. május 8-án elhalt M. Hermina által 1883. május 1-én alkotott C. alatti végrendelet érvénytelennek nyilvánítása mellett, a nevezett örökhagyó hagyatékára nézve kiskorú M. Ilona és kiskorú M. Kamilla törvé nyes öröklési joga megállapíttatik stb. Okok: Felperes keresetlevelében ugy is mint a megnevezett kiskorú gyermekei term. és törv. gyámja, az 1883. évi május 8-án elhalt leánya M. Herminának a szathmárnémeti kir. járásbíróság egyik albirója által felvett C. alatti végrendeletét érvénytelennek nyilvánítani s érintett kiskorú gyermekei törvényes öröklési, esetleg saját javára törvényes osztály részbeni jogot megállapítani az alapon kérte, hogy először az örökhagyó lakhelyén kir. közjegyző létezik s ez működésében akadályozva nem volt, az 1871 : XXXV t.-c. 25. §-a szerint tehát az albiró épen nem, de a kir. járásbiró sem volt jogosítva a közvégrendeletet felvenni; másodszor, mert a végrendelet felvételénél az előirt eljárási szabályok meg nem tartattak, a mennyiben az aljárásbiró a végrendelet felvételét minden bírói kiküldetés nélkül eszközölte; végre harmadszor, hogy az eljáró albiró a végrendeleti örökösökkel való sógorsági összeköttetésnél fogva az eljárásban részt sem vehetett volna.