A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 5. r.

A J OG. Sérelmek. * Igazságügyi miseriák a rérscczi kiír. járásbiróságnál. Van e hazában, az ország déli részén egy nagy kiterjedésű gazdag város, gazdag vidékével, - jóllehet utóbbi időben már innen is kezdenek Amerikába vándorolni — melyet elsőrangú szőlőművelése, búzatermelése s a külföldhöz való közeifekvése, oly jelentékeny kereskedelmi ponttá emeltek, hogy hazánk igazságszolgáltatásának a külföld előtti reputatiója érdekében —megérdemli az általános érdek, ha pár sorban a verseci királyi járásI"íróságnál észlelhető viszonyok és törvénykezésről »sine ira et studio« egész tárgyilagosan adjuk sérelmeinket. Anglia nem emeli annyira az adókat, nem szaporítja annyira az államadósságokat, mint mi s mégis mily mintaszerű törvénykezése, mig fájdalom nálunk oly viszonyokra is találunk, mint a verseci kii. járásbiróságnál uralkodnak s melyek nemcsak épen az ügyvédek, hanem a jogszolgáltatást kereső nagy közönség, az adófizető honpolgárok előtt elviselhetleiiek. Hiába várjuk mi a kodifikációt, hiába bes/.élünk mi a francia codecivil, hiába a coimbrai egyetem tanárának javaslatáról, a mikor még létező törvényeink .sem ugy hajtatnak végre, mint kellene. Vegyük fel például a verseci királyi járásbíróságunkat, pedig most már 3 év óta 1 járásbiró, 4 albirói állás van rendszeresítve, a mi tehát a bírói létszámot illeti, e tekintetben a magas kormányt szűkkeblűséggel vádolni nem lehet, mert hiszen tudtunkkal a temesvári járásbiróságnál is egy járásbiró, négy albiró, mig magánál a debreceni kir. járásbiróságnál csak egy járásbiró és csak három albiró működik s mégis nálunk Versecen felmutathatunk számos sommás ügyet, mikben 3 — 4 év óta Ítélet hozva nincs és ha hozatoti nincs benne köszönet, mert igen gyakran kiegészítés végett viszszaküldetik s akkor ismét ott vagyunk, a hol voltunk; vannak 2 év óta el nem intézett bagatell-ügyek; sürgős k r i m i n a/l i s ügyekben fél é V r!e kapunk első idézést s akkor is az ügyvéd nem kap értesítést, mert az eljáró albiró ur, épen ugy exerciroztatja meg az ügyvédet, mint katona korában az újoncot. 50 60 tamit egy napra megidéz, abból 10—15-öt felületesen kihallgat, a többit szépen haza küldi. A legcsekélyebb vétségi ügyet a legnagyobb apparátussal vizsgálat tárgyává tesz, a közönséget és ügyvédet vérig bosszantja s épen ez által a bírói állás komolyságát alapjában megingatja s még a szegén) munkásnépet is, mely a beidézettek legnagyobb kontingensét teszi, szánalmas mosolyra bírja. A kisebb polgári ügyekkel foglalatoskodó albiró ur, csakhogy mellékjövedelmét g y a r ap i t s a, a hét nagyobb részét falun tölti, ott tárgyalja a bagatell ü g y e k nagy részét, nem tudjuk az állam avagy magánosok költségére. No hiszen, van is aztán restancia quantum satis. Quousque tandem. . . Azért várjuk a/, igazságügyi miniszter ur kegyes intézkedését, panaszaink orvoslása tekintetében, mert ha az adót kényszereszközökkel s minden kímélet mellőzésével ugy a szegény néptől, mint az ügyvédtől a kormány behajtatja, joggal kérhetjük a nagyon tisztelt minister úrtól, fordítsa becses figyelmét ide le az alvidékre is s küldjön le ezen tarthatatlan állapotok higgadt, elfogulatlan s beható megvizsgálása szempontjából egy miniszteri biztost, ki aztán ne csak egyei, de az itteni u g v v é d i kar valamennyi tagj á l li i v j a fel alapos sérelmének előadására, nézzen be a restánciák tömkelegébe, vessen behaló tekintetet az elintézési sorrendbe s meg fog győződni, hogy itt sok a baj s gyors orvoslásra van szükség. Ncdclko György. Kuna Jenő, Creniánu Antal. Csvcits György. Irodalom. A sérted fél jogköre a büntetőjogban. Tanulmány. Irta : Dr. Balogh fenő. fis."' rész, A sértett fél indítványára büntetendő cselekmények tana. Budapest'. I'alias irodalmi és nyomdai részvény társaság. 516 láp. Mint a népek életében, azok társadalmi s politikai összhángülátában fénykorról s hanyatlásról szólunk, ép ily joggal jellemezbetinik az irodalom fejlődésében is bizonyos korszakot hanyatlás, vagy fejlődés korszakának. Sőt, ha a történeti előzményeket figyelembe vcszszük s ugy találjuk, hogy a fejlődés rohamos; az előbbi évek haladásának mértékét messze túl* Ezen ruvatl>an, progxammunkhoz híven, teljes készséggel tért nyilunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. szárnyalja, - azt hiszem, nem tálzok, midőn azt állítom a nagy classicus költővel, hogy a szellemi élet emelkedésének ezen kora arany-kor. , . , ' , Bátran nevezhetjük büntetőjogi irodalmunkat arany-kornak, a nélkül, hogy bárki is chauvinistának nevezhetne ezért bennünket. Legfényesebben bizonvitja ezt azon körülmény, hogy legutóbb, egyik első német szaklapban (Archív für Strafrecht), dr. Mayer Salamon, a bécsi egyetem kitűnő criminalistája, az őszinte elismerés meleg hangján szól büntető jogirodalmunk fejlődéséről. Midőn a külföld, a müveit nyugot egyik kivalo szakembere \oy nyilatkozik irodalmunkról, akkor objective állithatom, hogy törekvésünk egy önálló magyar büntetőjogi irodalom megteremtésére már is szép eredményeket tüntet föl. A törvényhozás munkálkodásán kívül ezen haladásban nagy osztályrésze van azon kiváló egyéniségeknek, kik ugy szólván, életfeladatuknak tekintik szép tudományunk cultiválását s előrevitelét. Nem tartozik a könyvismertetés szűk keretéhez, habar csak vázlatos ismertetése is a büntetőjogi irodalom haladásának ; de ha már kiemeltem, hogy ezen haladásban az oroszlánrész tudósainkat illeti, ugy az igazság kedveért ki kell emelnem azt as, hogy szerzőnk, dr. Balogh Jenő kiváló helyet foglal el azon elsők közt, kiknek irodalmunk érdekében köszönettel tartozunk. Ismeretes mindenki előtt szerzőnk alapos képzettsége; rendkívüli termékenysége és munkálkodása ; erről tanúskodnak szaklapjaink. Ezenfelül, hogy tudományunk nagyobb problémaival is behatóan foglalkozik: ezt demonstrálja a közelmúltban megjelent két monographiája : »A folytonos és folytatólagos bűncselekmények tana« s a »Delicturu colíectivum; a szokásszerű s üzletszerű bűncselekmények tana.« Ezt koronázza meg az ismertetés tárgyát képező monographia melyről már e helyütt jelzek annyit, hogy az eddig megjelent összes hasontárgyú tanulmányokat ugy terjedelem, mint alaposság tekintetében messze túlszárnyalja s épen ezért, miután rég idő óta búvárkodás tárgyát képezi ezen kérdés: szerzőink művét epochális és általános becsünek jelzem. Túlterjeszkedném feladatom határain, ha kritikai megjegyzésekkel kisérném ismertetésemet; mert hisz egy ily terjedelmes monographia ekkép való ismertetése egy egész kis irodalmat teremthetne ineg. Legfeljebb az általános vezéreszmét, a kérdés jogalapját vehetnők kritika alá; mert hisz a többi mellékkérdés ezen főmomentum közé csoportosul; ámde szerző a legszerencsésebb eredményre jutott a kérdés jogi természetének vizsgálatában; mert helyesen kifejtette a sértett fél indítványára üldözendő cselekmények jogalapját s igy a kérdés törvényhozási szabályozásánál munkája nagybecsű jelentőséggel fog bírni. A kérdést két részre osztja s felállítja azon nézetét, hogy a tulajdonképeni sértett fél indítványára üldözendő bűncselekmények jogi alapja : a s é r t e 11 kímélete. Ettől elkülöníti a kisebb jogsértéseket, melyek a m a g á n v á d r a üldözendő vétségek területét foglalják magukban. Ezek jogalapja abban van, hogy az állam feleslegesnek 5 eljárás folyamatba (ételét akkor, ha azt a sértett sem helyes ig szorul. s szabatos ezen felosztás, Le lássuk szerzőnk könyvét tartja kívánja. Oly meggyőző, oly hogy bővebb megokolásra a közelebbről. A mü három főrészre oszlik : a) jogtörténeti rész ; b) dogmatikai rész; c) különös rész. Hogy a t. közönség némikép tájékozva legyen a monographia értékéről s tartalmáról, alább igyekezem azt a lehető legrövidebb kivonatban ismertetni. Mint már jeleztem, az első rész (I-sö fejezet) a jogtörténeti részt tárgyalja. A büntetőjog fejlődésének legalsóbb fokán a szabály az, hogy bármily nagy legyen valamely jogsértés, annak üldözése és megbüntetése mindig a sértett magánboszujának bagyatik fenn. Csak később, midőn már a közszellem bizonyos lejlődési fokot elért, csak akkor vállalja az összeség a jogsértés megtorlását magára. S igy lesz a magánboszúból vérlioszú. Később, midőn az állam öntudatra emelkedik, de még nincs elég ereje ahoz, hogy a büutelö igazságszolgáltatást megvalósítsa, a kárpótlás intézményét hozza be. Azonban még mindig a sértettől függ, hogy kívánja-e a jogsértés megtorlását (kárpótlás) vagy sem. Arra nézve, hogy a büntetés kiváljék a sértett fél kizárólagos uralmi köréből: egy mellékes körülmény adja meg a lökést; t. i. a hűbériség virágzása korában a hűbérurak a kárpótlás egy részét maguknak vindicálták (Busse, Eredum). Természetes, hogy gondoskodtak is oly orgánumokról, melyeknek feladata volt az eljárás megindításáról az esetre gondoskodni, ha