A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - Rendes eljárású perekben köthetnek-e a peresfelek személyesen ügyvédek mellőzésével a pertárban birói egyezséget?

A J O G. 185 felek által személyesen, ügyvédek mellőzésével a pertárban kötött bir. egyezség tárgyában nem tartalmaznak és másfelől hogy -talán ebből kifolyólag — a törvényszékeinknél az erre vonatkozó gyakorlat igen ingadozó. Volt ugyanis alkalmam némely törvényszéknél azon gyakorlatot tapasztalhatni, hogy a pertárnok a személyesen megjelent felet semmi esetben, tehát akkor sem tekintette törvényesen megjelentnek, ha egy bir. egyezség megkötése végett jelent meg a fél a pertárban, haDem a pertárnok az 18(i8-ik evi I,IV. t.-c. 87. §-ához képest a személyesen, ügyvéd nélkül megjelent felet utasította, miszerint egy újabbi határnapon törvényesen azaz ügyvéd által képviselve jelenjen meg az ismeretes 111. §-ban irt következmények terhe alatt. — De volt alkalmam oly törvényszéki gyakorlatot is láthatni, mely szerint a pertárnok a személyesen, ügyvéd nélkül megjelent felet elfogadta bir. egyezség megkötése végett; a felek ezután megkötötték a pertárnok előtt az egyezséget, mely jegyzőkönyvre vétetett és azután a jegyzőkönyv a felek s a pertárnok aláírásával ellátva a törvényszék elé terjesztetett; a törvényszék pedig azt oly módon intézte el, hogy az egyezséget tudomásul véve azt elfogadta s arról az érdekelt feleket személyesen értesítette. Ezen egymással homlokegyenest ellenkező praxis mindkettő csak nem lehet a helyes! En részemről, mint az egyedüli helyest csakis azon praxist ismerhetem el, mely szerint pcresfelek — ha azok nem ügyvédek és az 1881-ik évi L1X. t.-c. 12. §-ában irt eseteket is kivéve — semmi esetre nem köthetnek a pertárban birói egyezséget — Ezen nézetem támogatására felhozom, hogy a per felvételére vagy egyáltalában a pertárban való megjelenésére a fél maga személyesen nem is idéztetik meg, hanem megidéztetik a fél ügyvéde, illetőleg azon ügyvéd, kit a fél e célból arra felhatalmazand. — Hogy a peres fél maga személyes megjelenésre nem idéztetik — arról az 18ti8-ik évi LIV. t.-c. 130. §-a határozottan intézkedik. Ebből önként az következik, hogy az ügyvéd nélkül megjelent fél nem tekintetnék megjelentnek ; egy meg nem jelent féllel kötött egyezség pedig egy nonsens lenne; és ezen okból, hogy egy jogi lehetetlenség el ne követtessék, nem szabad meg engedni, hogy a fizikailag ugyan megjelent, de jogilag meg nem jelentnek tekintendő fél egyezséget kössön. Azon körülmény, hogy az első izben a per felvételére megjelent fél az 1868-ik évi LIV. t.-c. 87. §-a szerint a fél, a m ennyiben megjelentnek tekintetik ujabbi megjelenésre még pedig törvényes megjelenésre idéztetik, nem bir semmi lényeges befolyással a jelen kérdésre, mert ezen §. nem egyébb, mint az aequitas folyománya, mely hivatva van a 130. §-t, valamint az abban hivatolt 111. §-t, rideg s szigorú következményeiben enyhíteni. — Ez és nem egyéb a jelentősége a 87. §-nak, melyből korántsem lehet azt következtetni, hogy ha a pertárban személyesen megjelent fél azonnal nem contumaciroztatik el, hanem 8 napi határidőt kap új megjelenésére, a fél jogosítva van az ügyét eg)czség utján elintézhetni. Hogy mily helytelen ily következtetés, kitűnik abból, hogy a 87. §. második bekezdése tisztán úgy intézkedik, hogy »ha a fél akkor sem jelennék meg törvényesen, ellene a 111. §. jogkövetkezménye alkalmazandó«. Az első izbeni megjelenésre a félnek tehát nem volt »törvényes« oka, vagyis törvényellenes, mely okból egy a peresfelek által személyesen a pertárban kötött egyezség törvényellenesnek mondandó. Ezen okból tökéletes rejtély előttem az, hogy azon törvényszékeink minő törvényes intézkedésre alapítják a gyakorlatukat, a melyeknél a peresfelek személyesen köthetnek a pertárban bir. egyezséget I Végül utalok nézetem támogatására az 1881-ik évi L1X. t.-c. 12. §-ára, amely szerint »a rendes eljárásban, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniök«. Ezen »kell« szóból egy »lehet« szót csinálni, senki sincs jogosítva és azt hiszem, hogy ezen »kell« szó magára is elegendő a fenti nézetemmel ellenkező praxis szószólóit elnémítani. A felhozott támpontokat tökéletesen elegendőknek vélem arra, hogy mindenki beláthassa azon eljárás ferdeségét, helytelenségét s törvényellenességét, mely szerint a peresfelek személyesen ügyvédek mellőzésével a pertárban köthetnek bir. egyezséget. I talok külömben a »Jog« tisztelt szerkesztősége által a »szerkesztőségi üzenetekben« velem közölt feleletre (1. »Jog« hatodik évfolyam 9. sz.), mely nézetemmel teljesen egyezik. Az ugyanott közölt r>,7 12 — 883. számú a bpesti m. k. ítélő tábla által hozott határozatra azonban egy pár szót kívánok megjegyezni. Ezen táblai határozat szerint ugyanis a felek által személyesen rendes eljárású ügyben kötött birói egyezség »hatálytalan«. Nézetem szerint ily bir. egyezség nem feltétlenül hatálytalan, hanem csak is épen bir. egyezség minőségében; de mint bíróságon kivüli beismerést hatályosnak tartom; csak ily értelemben fogadható el az idézett táblai határozat mint helyes. Ha már most a felhozottak szerint ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a peres felek által személyesen, ügyvédek mellőzésével kötött bir. egyezség mint ilyen hatálytalan és végre nem hajtható, érdemes lesz ily egyezséget tekintettel a következményekre közelebbről szemügyre venni. — Azon törvényszékek ugyanis, hol a peres feleknek meg van engedve, hogy a pertárban ügyvédek közbejárása nélkül köthessenek bir. egyezséget, megsemmisíttetik a i rendes eljárású ügyekre nézve törvényhozásilag kimondott ügyvédi ! képviseleti kényszer (1881. L1X. t -c. 12. §-a.), egy veszélyes elv állíttatik fel, mely ugyanis abban áll, hogy rendes eljárású ügyekben is végezhetnek a peres felek maguk a bíróságok előtt percselekményeket. Ha egyszer pedig azon elv ki van mondva, hogy a felek maguk is jogosítva vannak rendes eljárásban érdemleges percselekményeket végezhetni, akkor meg kell engedni nekiek, hogy az egyes periratok beadására egyezségileg adjanak egymásnak halasztást, mely nem is érdemleges cselekményeknek végezhetését a feleknek concedálni kellene, ha ők egy oly fontos cselekményre jogosítottaknak tekintendők, a minők a bir. egyezségek. Ha [ pedig a felek maguk a pertárban eljárhatnak, akkor az ügyvéd mindinkább feleslegessé válik, dacára annak, hogy neki a rendi s eljárású ügyekben egy törvénybiztositotta állása van. — De menjünk tovább. A felek a pertárban az egyezséget megkötötték; megjön az egyezségileg megállapított teljesítési határidő, a kötelezett fél nem teljesítvén, annak szüksége forog fenn, hogy az egyezségnek végrehajtás utján érvény szereztessék. A jogosított fél tehát, ki személyesen kötötte az egyezséget, bead egy végrehajtási kérvényt az illető törvényszékhez, mely az egyezséget elfogadta volt; a végrehajtási kérvény ügyvéd által nincs ellenjt gyezve, mert a fél azt véli, ha neki joga van ügyvéd nélkül bir. egyezséget kötni, melyet törvényszék elfogadott, miért ne legyen joga, szintén ügyvéd közbenjárása nélkül, személyesen a végrehajtást kérni. A/ illető törvényszék pedig, ha nem akarja még a következetlenség szemrehányását is magára vonni, kénytelen leend, az ügyvédi ellenjegyzés nélküli végrehajtási kérvényt érdemileg ellátni. — íme, egy rendes eljárású ügy s az ahhoz fűződött végrehajtási eljárás lejárt ügyvéd nélkül! Vájjon jó-e épen a mostani viszonyok között ily sajnos következményekre alkalmat szolgáltatni és ily ferde s törvényellenes uton járó praxist támogatni ? .' A felfejtettekkel kapcsolatosan még egy kérdés lenne megoldandó ; ez t. i. az, ha egy ily törvényellenesen létrejött bir. egyezséggel szemben állunk, melyet a törvényszék tudomásul véve elfogadott, minő perorvoslattal kell-e élni annak megsemmisítése végett ? Ezen kérdés megoldása nagyon egyszerűnek látszó lenne, mert a mint fent kifejtettem, egy a peres felek által személyesen, ügyvédek mellőzésével a pertárban kötött egyezség egy jogi nonsens; az jogilag nem létezik, a mi pedig jogilag nem létezik, azt nem is kell valami jogorvoslattal megtámadni. Ez igaz ugyan, de a gyakorlat mégis rákényszerítheti az embert, azt az egyezséget megtámadni. Gondoljunk csak a fent felhozott esetre, hol a törvényszék a végrehajtást elrendelte. A végrehajtó nem bocsátkozhatik annak megvizsgálásába, hogy az eljárásának alapjául szolgáló eljárás helyes volt-e, hogy a birói egyezség a törvénynek megfelelő módon keletkezett-e ? () a végrehajtást irgalmatlanul foganatosítja. Okvetlenül szükséges tehát ily bir. egyezséget megtámadni és csak az a kérdés, minő jogorvoslattal kell élni ? A végrehajtást elrendelő végzés ellen lehetne felfolyamodással élni; de nagyon is kétséges, hogy vájjon a felsőbb bíróságok ily felfolyamodás folytán a törvényszék által jóváhagyott egyezséget megsemmisítenék ? Nézetem szerint a felsőbb bíróság nem lenne jogosítva az ügynek végrehajtási stádiumában az alapul szolgáló egyezséget hatályon kivül helyezni; de ha azt épen meg is tenné, a végrehajtás foganatosítása elhalasztva semmi esetre nem lenne és a végrehajtás foganatosításával járó kellemetlenség már megvan. Ezen okból tanácsosabb s helyesebb lenne, azon végzést, mely által a törvényszék az egyezséget tudomásul veszi, felfolyamodással megtámadni, ez által a felsőbb bíróságnak alkalma nyílnék s joga lenne az illető egyezség érdeméhez is hozzászólani. Hanem itt már most azon kérdés merül fel, hogy vájjon