A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 21. szám - A hozomány bizonyítása

180 A JOG. berendezéssel, ugy hogy a mely idegen kartársunkat ide veti olykor a dolga, itt nem panaszkodhatik azon lealázó helyzetről, melyben több bíróságunknál (pl. a tokaji kir. járásbíróság polgári osztályánál is) részesülnek, hogy t. i. még egy árva szék sem áll rendelkezésünkre, hová leüljünk, hanem kénytelenek vagyunk a tárgyalást végig állani. Itt ez nincs ugy, mert bíróságunknál még az utolsó cigány kényelméről is annyira gondoskodva van, hogy a kellő számú ülőpaddal ellátott s télen át fűthető és rendszeresen fűtött folyosón ülve várhatja meg ügyének elővételét. Kunck igy kellene ugyan lenni minden bíróságnál, mert azok a jogkereső felek által fizetett illetékekből tartatnak fenn, illő és méltányos lenne tehát a felek jogos érdekét minden bíróságnál szem előtt tartani, de hát a mi politikánk arra törekszik, hogy a jogszolgáltatás által befolyt illetékekből — az igazságügy kárára — mennél nagyobb megtakarítás eszközöltessék más célokra s ezért nem lehet a bírósági tisztviselők nyomorúságos fizetésén sem javítani. Visszatérve tárgyamhoz: ki kell emelnem, hogy az abaujszántói kir. járásbíróságnál minden jogos és méltányos kívánalom teljesítve van, hogy a külső csin s rend c bíróság beléletére is kihal, ugy, hogy a ki ide bekép, önkénytelen tudatára jut annak, miszerint egy kifogástalan bíróság küszöbét lépte át. Nincs okom szépíteni s arra nincs is semmi szükség, csak a leplezetlen igazságot tolmácsolom, mit igazolhatnak az itt megfordult fővárosi kartársak is. Térjünk át ezen biróság tevékenységének ismertetésére, mit legcsalhatatlanabbul szemünk elé állítanak a következő statistikai adatok. Az iktató könyvekbe bevezetve volt: Polgári Telekkönyvi Büntető Kis. polgári Elnöki Összesen 1884. évben 2,133 4,356 3,743 213 371 10,796 1885. » 2,456 3,634 4,431 299 öl 7 11,337 1886. » 2,687 4,138 4,802 328 452 12,407 ügyszám s mindezekből az 1886. év végével hátralékban maradt 93. A büntető beadványok között volt: Bűnvizsgálat Vétség s kihágás 1884. évben 130 314 1885. » 100 368 188(3. » 106 4ői Kézbesítési Tkkvi s okirat másolat ügy volt megrendelteiéit s elkészíttetett 1881. évben 13,287 618 1885. » 17,656 838 1886. » 53,423 865 A legutóbbi három évről vett ezen adatok az ügyforgalom fokozatos emelkedését tanúsítják s különösen szembeszökő ezen emelkedés a vétség és kihágást, de főkép a kézbesítési ügyeknél. A kimutatott nagy anyag feldolgozásához van rendszeresítve : egy járásbiró, egy aljárásbiró, egy aljegyző, egy telekkönyvvezető, egy segéd telckkönyvvezetö és három irnok. Ezen kívül van egy telekkönyvi átalakító díjnok, ki az 1886. évben •-!)'>!) napon át alkalmaztatott s engedélyezve volt a törvényszéki elnök által négy díjnok, kik az 1886. év folyamán együtt 1,215 napon át működtek. A munka beosztása következő : A járásbiró a hivatalfönöki teendőkön kívül mindennemű ügyekben eljár. Az aljárásbiró polgári, kisebb polgári és büntető ügyekben működik (telekkönyvekben nem). Az aljegyző mindennemű ügyben végez fogalmazási teendőket s ezen kívül a hetenkinti két panasznapon, a feltek által szóbelileg előterjesztett panaszokat veszi jegyzőkönyvbe. A telekkönyvvezetők egyike a beérkezett ügydarabokat szemlészettel látja el s a feleknek értesítéseket ad, másika pedig az átvezetéssel van elfoglalva. Egyik irnok az összes iktatói teendőket látja el, vezeti a névmutatókat, birói letét nyilvántartási lajstromot s gyűjti a statisztikai adatokat. A másik irnok vezeti a kiadóhivatalt s végzi a kiadói teendőket s bűnügyi tárgyalásoknál tollvezető. A harmadik irnok kezeli az összes irattárt, vezeti a törzskönyveket és nyilvántartást. Az átalakító díjnok a telekkönyvi átalakítással foglalkozik. A négy díjnok pedig másolással van elfoglalva. így volt ez az 1886. év legnagyobb részén át, mig az év vége felé az egyik irnok állomása üresedésbe jött s ma is betöltetlen, a redukált irodai átalány miatt pétiig a törvényszéki elnök ur egy díjnokot elbocsátott s ma is csak három díjnok van alkalmazva, a mi meg is látszik az ügyek kiadmányozásánál, mert a mily gyorsan és pontosan ment az ügykezelés a mult évben, ugy szaporodik most az irodai hátralék, mert a jelenlegi irodai személyzet kitartó és megfeszített szorgalma mellett sem képes az erejét lelülmúló anyagot feldolgozni. Kit lehet ezért okozni ?'.'.'. a járásbirót nem, mert minden lehetőt elkövetett, hogy a mult évi, az ügyforgalomnak megfelelő irodai személyzeti létszám vissza állittassék, de hát jóakarata hajótörést szenved, mert a törvényszéki elnök az elégtelen irodai átalány miatt nem engedélyezheti a negyedik díjnokot, a törvényszéki elnököt sem, mert nála is meg van a jóakarat s nem oka, hogy a kellő »ncrvus rcrum gerendarum« nem bocsáttatik rendelkezése alá, . . . hol vau tehát a hiba ? A rendszerben, mert valóságos mizéria az, a mi hazánkban e téren történik. Egy favágó jobban van dotálva mai na]>, mint egy díjnok s nyomorult 70—80 kr. napidíjért még azt kívánják tőle, hogy kettőért is dolgozzék, nem elég, hogy naponta j 7—8 órát görnyednek, de még annál is többet kivan rendszerünk | a társadalom ezen valóságos páriáitól. Tudom, hogy az állam j megterheltetésével járna, de leghelyesebb lenne az egész díjnoki ! intézményt megszüntetni s a mennyi terhe lenne ebből az államnak, hat annyi haszna volna az igazságszolgáltatásnak. Hogyan s mi ! módon? annak fejtegetése nem tartozik ezen sorok feladatához. Xem mondhatnám azt sem, hogy a rendszeresített személyzeti létszám elégséges és az ügyforgalomnak megfelelő lenne. Mert chez hasonló ügyforgalmú bíróságnál aljegyzői állomás valóban soha sem volna rendszeresítendő, mert az aljegyző | önálló munkát soha nem végezhet, működése meg van bénítva s j elvon még azon bíró idejéből is, ki munkáját átvizsgálja s aláírja s e helyett mindenesetre még egy birói állomás lenne rendszeresítendő s a bűnügyi tárgyalásoknál a jegyzőkönyv vezetésérc joggyakornok alkalmazandó nem pedig irnok, ki rendes munkakörétől vonatik el. Különben vidékünkön a hasonló ügyforgalmú szerencsi és tokaji járásbíróságnál mindenütt három bíró s egy joggyakornok van alkalmazva, a mi egészen helyes is s hogy az abaujszántói kir. járásbíróság hátrányos szervezete mellett is megfelel feladatának, az csak a jelenleg alkalmazott birák s aljegyző odaadásteli buzgalmának, lankadatlan és kitartó szorgalmának tulajdonitható, melylyel ezen terhes munkát meggyőzi s hátralékot nem tűr. De ezen szerencsésen összzalkotott személyzetben változás állhat be s csak egyik vagy másik állomás legyen pár hóig üresedésben, már is oly halmazzá torlódhatik a hátralék, hogy évek fognak bele telni, inig az itt megszokott példás reud helyreállítható lesz. Hogy pedig ily szomorú állapot be ne állhasson : kérjük a nagyméltóságú igazságügyminister urat, hogy az aljegyzői állomás megszüntetéseinellett, az abaujszántói kir. járásbíróságnál is még egy aljárásbirói és egy joggyakornoki állomást rendszeresíteni s az üresedésben levő írnoki állomást sürgősen betölteni kegyeskedjék. Nem lesz talán érdektelen, ha megemlítem, hogy bíróságunknál a nagy munkahalmaz dacára is, a tárgyalási határidők mindig négy héten belöli határidőre tűzetnek ki, hogy ezen bíróságnál már a közhit is jó kezekben tudja az igazságszolgáltatás ügyét s hogy itt a pártoskodás s az ügyvédek üldözése vagy lenézése ismeretlen valami. Midőn 1883. évben telekkönyvi hatóságot kaptunk, a nagyban dívó zugirászat itt is felütötte fejét, de ezen biróság erélyes és példás eljárása mindjárt csirájában igyekezett azt elfojtani, a mi kitartásának csaknem teljesen sikerült is, mert zugirászat szüleményei ezen bírósághoz most már csak elvétve s azok is idegen területről kerülnek s ezen egy eredmény is, azt hiszem, maga elég dicséret az ismertetett járásbíróságnak s csak az sajnos, hogy többi bíróságaink nem mutatnak fel ily eredményt. Természetes, hogy mindezekből a főérdem a járásbíróság vezetőjét, dr. J á r o s s y Károly kir. járásbiró urat illeti, ki alapos jogi képzettsége, higgadtsága, kiváló szorgalma s munkaszeretete, pártatlansága, józan és elfogulatlan ítélő tehetsége által egy valódi biró mintaképét nyújtja, ki díszére válnék bármely — még felebbviteli — bíróságnak is, ki oly bíró, hogy ha minden biránk ilyen lenne, nem panaszkodhatnánk hátralékról. Sajnos, hogy mint volt fővárosi lakos, családi és magánügyei miatt visszavágyik a fővárosba s minket elhagyni szándéka, mert lelkem igaz meggyőződésével mondhatom, hogy ilyen járásbirónk többé nem lesz!