A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 21. szám - A bélyegleletekről

Hatodik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1887. május 22. Szerkesztőség: sas - utca 14. szám. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bér­mentve küldve : Kiadóhivatal: Y. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. egész erre fél » . 8 negyed » . . 1 6 frt — kr. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben post aUtal t á n y n y a 1 kül­dendők. TARTALOM: A bélyegleletekröl. Irta: dr. Prensz Adolf, ungvári ügyvéd. — A kérdések fontossága az esküdtszéki eljárásban. Irta : dr. J ár o s sy Károly, abauj-szántói kir. járásbiró. —• A részegség jelentősége a bizo­nyítási eljárásban. Irta : Vargha Ferenc, b.-gyulai kir. alügyész. — A hozomány bizonyítása. Irta: dr. Jancsó György, budapesti kir. táblai tanácsjegyző. — Sérelmek. (Az. abaujszántói kir. járásbíróság. Irta: J u s t u s ) — Irodalom. (Franciaországban hozott ítélet képezi-e hazánkban a »res judicata* kifogás alapját? Irta: dr. Kelemen Gyula, budapesti ügyvéd) — A bűnhalmazat. Irta: dr. Illés Károly, aradi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MKLI.ÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbíróság! határozatok és döntvények. Ki­vonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A ,.Jo<f Törvénytára," 1887. évi folyamának t előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi tör= vények 5. ivét (6'5—80 lap). S IKIJtOll hvlÜl dig kiadóhivatalunkhoz intézni, mert később talán már nem tehetnénk annak eleget. A »Jog 'Törvénytáráénak 1887. évi folyamára még mindig fogadunk el előfizetést 2 jrttal egy évre. ,,A JOG" hiadóhiuatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A bélyegleletekről. Irta: dr. PREUSZ ADOLF ungvári ügyvéd. Hogy az eddigi állapot a bélyegleletek terén tarthatatlan, arról naponkint oly ügyvéd is kénytelen meggyőződni, ki, mint én, a bélyegilleték lerovása tekintetében csaknem túlsá­gos óvatossággal és skrupulozitással jár el és az ide vágó törvényeket és miniszteri rendeleteket folytonos tanulmányo­zás tárgyává teszi, de mindezek dacára gyakran időtrabló felebbezések beadására kényszeríttetik, még pedig pusztán mások kapzsisága, részben pedig azoknak az illetéktörvé­nyek és szabályokbani tájékozatlansága folytán. Miután itt általános bajról s nem egyéni sérelemről van szó, ugy hiszem, mindenkinek kötelessége a nyilvánosság utján az irányadó körök figyelmét a létező bajok orvoslására felhívni és e szem­pont indított jelen soraim megírására. Bámulatos egyes tisztviselők kifogyhatlan leleményes­sége és azon jobb ügyre érdemes buzgalom, melyet új meg új állítólagos bélyegcsonkitások kitalálásában kifejtenek. Hiába irotn ki minden egyes ritkább esetben az illető tételszámot vagy az arra vonatkozó miniszteri rendelet számát, sőt az illető lapszámot is, a lelet elmaradhatlan, mert egy igen diva­tossá vált idézettel élve, ily tisztviselőnek törvény és rendelet »Hckuba«, holott neki leletjutalék kell. Gyakran nem tudom, vájjon bámulatomnak vagy boszan-' kodásomnak adjak-e kifejezést bizonyos öntudatos naivságról tanúskodó leletfelvételek- olvasásánál, különösen miután azt is kell tapasztalnom, hogy ilyes felvételekre is fizetési meghagyás okvetlenül kibocsáttatik. Igaz ugyan, hogy legalább saját tapasztalatom szerint az illetékes pénzügyigazgatóság felebbezés folytán a helyte­len alapon kirótt bírságot következetesen leirja, de én érzé­keny sérelmet látok abban, hogy oly ügyvédek is, kik az államkincstár iránti kötelességüknek mindig eleget tesznek, folytonos zaklatásoknak legyenek kitéve és kényszeríttessenek jogtalan támadások elleni felebbezések szerkesztésére idejüket fecsérelni. A jogállam fogalmával ellenkezik az, hogy az egyén utalva legyen szakadatlan önvédelmi harcot folytatni egyes állam-közegek túlkapásai ellen és a mint az állam teljes joggal megkövetelheti azt, hogy polgárai a kincstár irányábani tör­vényszabta kötelezettségeiknek pontosan eleget tegyenek, úgy viszont az államhatalom feladata, minden felesleges s gyűlö­letes zaklatást megelőzni és jogellenes támadások elleni óvrendszabályokról gondoskodni. -Ámde a bélyegleletek tere jelenleg olyan, hogy itt boldog-boldogtalan merényleteket intézhet az ország pol­gárainak vagyona ellen és azért látva, hogy a kormány a pénzügyi biróság felállításával a már szenvedett jogsérelmek' orvoslására pártatlan forumot létesíteni szükségesnek látta, egyúttal elérkezettnek tartom az időt arra is, hogy a jog­sérelmek megelőzésére is a kellő intézkedések megtétessenek. Hogy pedig a bélyegleletezésck körüli visszaélések ellen gát emeltessék, arra következő rendszabályok léte­sítését találnám szükségesnek. Elsősorban az illetékkiszabási hivatalok kötelessé­gévé volna teendő, hogy bírságok kiszabása körül legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel járja­nak el, s különösen, ha már bennük kétely merül fel a lelet helyessége tekintetében, fizetési meghagyás kibocsátása előtt az ügyiratokat az eljáró bíróságtól előzetesen kívánják be. Erre miniszteri rendelet volna elegendő. Másodsorban szükséges volna a megalkotandó új bélyegtörvényben a leletjutaléki rendszert végleg eltörülni, mert a nyereségvágy, melyet a jelenlegi rend­szer folyton ébren tart, csak ily úton volna sikeresen elnyom­ható. Az állam tisztviselői rendes fizetésük fejében egyéb hivatalos teendőik mel'ett egyszerűen kötelezendők a bélyeg­hiányokról leleteket felvenni, a nélkül, hogy ezért esetről­esetre birságjutalékra igényt tarthatnának. Vájjon a tisztvi­selők ebbeli kötelességüknek kellően megfelelnek-e, erről az időközönkinti jelenleg is szokásos bélyegszemlék alkalmával meggyőződés szerezhető és a hanyagokra pénzbüntetés kivet­hető. Az ügybuzgalom fokozására legfeljebb az volna meg­engedhető, hogy egyes tisztviselők, kik alapos leletek fel­vétele által bizonyos időszakon keresztül az államkincstárnak hasznos szolgálatokat tettek, némi jutalmazásban részesit­tessenek. Eegfőbb kívánalom azonban az, hogy a pénzügy­igazgatóságok kötelezendők minden esetben, hol a lelet felvétele körül a rosszakaratot vagy vastag tudatlan­ságot észlelnek-, az illető tisztviselőt a feleb­bezés költségeiben elmarasztalni. Ezen intézkedés alapos eljárásra szoktatná az illető tisztviselőket. Szükséges volna továbbá oly b é 1 y e g t ö r v é n y t alkotni, melyből a jelenlegi homályok és két ért el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom