A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Örökösödési perekben hozott ítéletek alapján végrehajtást kérjünk-e vagy átadást? - A kiskorú számára tett ajándékozás egy esete

A J OG. 169 nck meg van a mai viszonyok közt a maga teljes jogosultsága s meglesz a jó s üdvös hatása; továbbá, hogy a »zárt szám« azonnali behozatala minden okból propagálandó, mihelyt a kihallgatott összes érdekeltek, ügyvédek és ügyvédjelöltek többsége mellette lesz. Mert a szavazásnak ezen eredménye nemcsak annyit jelentene, mint »volenti non fit injuria*, hanem arra mutatna, hogy józan felfogású emberek azon fontos pontban egyetértenek; hogy sokkal tisztességesebb, biztosabb, kielégítőbb és megnyugtatóbb a munkatársnak és segédnek állása (a meddig ilyenekre szükség lesz), mint a mostani önálló főnökök túlnyomó nagyobb része-é és hogy azok, a kik alkalmazást sem nyerhetnek, mivelhogy a rendelkezésre álló erőkre nincsen szükség, az ügyvédi pályáról végkép lelépni s más tisztességes kenyérkeresetet keresni elhatározvák. Azt indítványozom tehát, hogy a »zárt szám« azonnali be- vagy be nem hozatala iránti kérdés szavazás alá bocsáttassék és a szavazatok többsége által döntessék el végleg és a mennyiben a szavazás eredménye a »numerus clausus« rögtöni s még a jelenlegi érdekeltekre kiható megállapítását perhorrescálná, ez esetre indítványozom — a fentebb kifejtettek értelmében — annak elvi kimondatását, hogy a javaslatba hozott, két §-ból álló törvény nálunk mihamarább behozassék; illetve, hogy annak alkotása s azonnali hatálybaléptetése a hazai ügyvédi kar érdekében célszerűnek, sőt szükségesnek ismertetvén el, ez irányban a kellő lépések az illető helyen és a magyar ügyvédség e végből kirendelendő legális képviselősége által indíttassanak meg Ha e két indítványom egyikét sem fogadnák el a kartárs urak, akkor ne dissertáljunk academice egy oly kérdés fölött, melynek jelenünkkel és jövőnkkel való szoros összefüggése a theoreticus fejtegetéseket nemcsak kizárja, hanem melynek hiábavaló feszegetése által bajainkon nem segítünk és csak fájó sebeinket durván megtapintgatnók, a nélkül, hogy azokra enyhítő gyógyírt hintenénk. Örökösödési perekben hozott ítéletek alapján végrehajtást kérjünk-e vagy átadást? írta : CSILLÉRY KÁLMÁN, kir. tszéki biró Kecskeméten. Hogy e kérdést csak némileg alaposan megvitathassuk, a dolog részleteibe kell hatolnunk. Tudvalevőleg az üröklési jog beáll, az örökhagyó halálával. A mennyiben örökhagyó után kiskorú örökösök és ingatlanok maradtak, vagy ha nagykorú örökösök az osztályra nézve egymás között megegyezni nem tudnak, a hagyatéki eljárást, az ipso jure örökösödés elve dacára, kikerülni nem lehet. A peres eljárást megelőzi tehát a hagyatéki eljárás. Ez utóbbinak lényege az egyezség. Nem oly egyezség azonban, mely forma tekintetében is konstatálható, mert előfordulhat oly eset is, midőn az örökösök egyike sem igényel magának több jogot, mint a melynek érvényesítésére a törvény feljogosítja, azonban mégis nem járul ahoz, hogy a többi örökösök igényének érvényesítésére szolgáló okiratot aláírjon és ez esetben szemmel látható egyezség nincs jelen, hanem oly egyezséggel fejeztetik be a hagyatéki eljárás, a melyben egymással ellentétes igények nem emeltettek. Ez esetben peres eljárásra sem ok, sem alkalom nincs, mert formális egyezség hiányában is átadható (a mint a mai gyakorlat ezt örökölte) a hagyaték. A hol azonban az egyezség nem sikerül, vagyis helyesebben, hol ellentétes igények lettek emelve, a hagyatéki bíróság megszünteti munkáját és a feleket a per útjára utasítja. A perbiróság arra terjeszti ki eljárását és határozatát, a mire ezt kikérik a felek. Lehet, hogy a kereseti zárkérelem összhangzik a hagyatéki eljárásnál vitássá tett ténykörülményekkel, lehet hogy nem. Lehet, hogy a nem összhangzó peressé tett követelés ellenében az alperesi visszkereset, melynek itt feltétlenül helye van, az összhangzatot helyreállítja, lehet hogy nem. Bármiképen is van a dolog, a perbíróság meghozza határozatát, melyben eldöntetik, hogy mi képez hagyatékot és mi nem, az öröklés mily jogcímen áll meg és az kit illet. Körülbeiül ezekben lehet reassummálni az öröklési perekben szokásos zárkérelmeket, melyek 1 ajándékozás és végrendelet érvénytelenítése, az örökrészbe való beszámítás és törvényes osztályrész kiegészítése stb. iránt emeli tétnek. De bármily kérdések legyenek is megoldva a perbiró I határozatával, kétségen kivül áll az, hogy ezen határozatnak, a prts 256. §. értelmében, végrehajthatónak kell lenni, a minek I alapján az 1881. évi LX. t.-c. 1. §. szerint végrehajtásnak van helye. Ha tehát a perben hozott jogerős Ítélettel meg van állapítva, hogy a hagyaték mily tárgyakból áll, hogy annak elöröklésére kik vannak jogosítva és ha, a mint kell, a prts 256. §. értelmében lett az Ítélet szövegezve, az 1881 : LX. t.-c. 1. §. ellenében miként lehet kérdésessé tenni azt, hogy végrehajtást kérjünk-e vagy átadást? A prts. örökösödési részének nincs is arra §-a, hogy az elbírált peres kérdés, ismét a hagyatéki biró kezébe tétessék le, csupán azért, hogy az átadást, helyesebben, ; hogy a nyilvánkönyvi bekeblezést hivatalból foganatosittassa. Mindemellett napirenden van, hogy ítélet után, a hagyatéki bírósághoz fordulnak a felek és átadást kérnek és ha ily ügyekbe ' betekintünk, kénytelenek vagyunk meggyőződni, hogy máskép lehetetlen az ügyet befejezni. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy az Ítélet nem foglal magában az iránt rendelkezést, a mi esetleg a kérelem hiányától is függ, hogy a hagyaték állagának és az öröklés jogkérdésének eldöntésén túl még, a tulajdonjog bekeblezésének eltűrésére és a * birtokbaadásra is köteleztetnek a felek, de a másik lényegesebb oka abban rejlik, mit fentebb emiitettem, hogy t. i. a peres kérdés nem összhangzik a hagyatéki eljárásnál vitássá tett ténykérdésekkel, a miből következik, hogy a per és hagyaték anyaga, valamint az Ítélet és a hagyatéki bíróság határozata között oly hézag van, a melyen a végbefejezés elbukik. Akkor pedig, a midőn a perre utasitott fél a pert csak részben indítja meg, a hézag oly szélessé lesz, a min keresztül hatolni nem is lehet, hanem ennek megkerülésével, a prts. 590. §. értelmében kell eljárni. Az előadottakból következtethetjük tehát, hogy a perbiróság Ítélete alapján, végrehajtást kérünk akkor, ha az ügy körülményei ezt megengedik, vagyis ha az Ítélet megengedi összes jogaink érvényesítését, nevezetesen a nyilvánkönyvi bekeblezés eltűrésére, a birtokbaadásra stb. kötelezi az ellentétes igényű örököstársakat, de nem mondhatjuk törvényellenesnek azt sem, hogy az Ítélettel a hagyatéki bíróhoz megyünk oly kérelemmel, miképen megszüntetett eljárását újra indítsa meg és az xitéleti dolog« vagy pedig a prts. 590. §. értelmében az átadást mondja ki. A dolog természetéből folyik azonban, hogy a második utat csak akkor tegyük meg, ha az első ut nem állana nyitva részünkre. .A kiskorú számára tett ajándékozás egy esete. (1877. évi XX. t.-c. 20-ik §.) Jrla : dr. GYŐRI LIPÓT budapesti ügyvéd. A rossz törvény is, ha jól tudjuk alkalmazni, mintegy jóvá átvarázsoltatik, ellenben a legjobb törvény sem lehet üdvhozó, ha azt meg nem értjük, vagy annak alkalmazásánál nem annak szelleme által engedjük magunkat vezérelni, hanem az egyes szavak erőszakos, hogy ne mondjam önkényes magyarázása folytán kisütött értelmét, jobban mondva értelmetlenségét követjük. Itt van például az 1877. évi XX. t.-c. 20-ik §-a. Ennek c) pontja szerint az atyai hatalmat gyakorló atya a gyámhatóság jóváhagyását köteles kikérni, ha a kiskorú gyermekei részérc ingatlant vagy tőke befektetésül ingó vagyont venni vagy egyébként szerezni, tőkepénzt felvenni, engedményezni vagy zálogjogtörlést megengedni kiván. Ezen törvényes intézkedésben az ajándékozás esetéről nincsen említés téve, honnan van tehát mégis, hogy a telekkönyvi bíró egy a kiskorúak javára kiállított ajándékozási okirat alapján hozzá beadott bekebelezési kérvényt a mondott törvényszakaszra való hivatkozással visszautasít? Miután a törvény, mint már megjegyeztem, az ajándékozásról nem szól, tehát nyilvánvaló, hogy a biró elutasító határozatát a törvény eme kitételére.. . »vagy egyébként szerezni« — alapítja. Az »egyébkénti szerzés« tehát szerinte az ajándékozás esetét is magában foglalja, a mi igénytelen nézetem szerint felette téves és nem csupán egyszeresen, hanem kétszeresen. Mert téves, ha akár a törvény szószerinti értelmét vesszük csak és téves, ha csupán a törvény szellemét tartjuk szem előtt.