A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - A törvénykezési szünetről szóló törvény revisiója - Az ugynevezett közérdekű vizi társulatokról

2 A JOG. a kérelmét teljesiti, a két hónap egy részében tanácsülést nem lehetett volna tartani. Mit eredményezett tehát ez irányban a szüneti törvény ? Ismét semmit; mert a mit el akart érni, hogy a birák lehető legnagyobb része egy meghatározott időben élvezze nyugalmát a végett, hogy az év többi részében annál teljesebb számban működhessenek: az a viszonyok hatása alatt — kényszerszabály nélkül előbb is el volt már érve. A judicatura tehát nem lett jobb s nem alaposabb a szüneti törvény folytán és a helyett, hogy a törvény a törvénykezés menetét gyorsította volna, időszakonkint nemcsak mesterséges gátat vetett a legtöbb ügy lebonyolításának, hanem négy éven át rengeteg számra szaporította a bíróságok hátralékait az által, hogy a birák évenkinti pihenési idejét hat hétről közel kilenc hétre emelte, a mi négy éven át máiegymagában egy negyedévi általános törvénykezési szünettel, a birói munkának egy negyedévig tartó teljes vesztegetésével egyenlő és szaporította az által, hogy a szüneti birák munkakörét a szüneti ügyek elintézésére korlátozván, formális munkatilalmat állított fel és a birák egy részét a szünidőn át tétlenségre kárhoztatta, nem engedte nekik a szüneti ügykörön kivül eső munka végzését akkor sem, ha meg vok erre az idő és az akarat. Szerintem tehát az igazságügyminiszterium az igazságszolgáltatás helyesen felfogott érdekében cselekszik, midőn a törvénykezési szünetről szóló törvényt az elsőfolyamodásu bíróságokra vonatkozólag hatályon kivül helyezni s csak a másod- és harmadbiróságokra nézve némileg módosított alakban fentartani javasolja, azokra a bíróságokra nézve, melyeknél a törvény célját ugyan szintén nem érte, de legalább más káros hatással nem járt, mint azzal, hogy az évenkinti munkaidőt megrövidítette s ekként restantiák felszaporodásánál más tényezőkkel együtt közreműködött. A miniszteri javaslat iránya nézetem szerint helyes; de már a másod- és a harmadbiróságnál a szünidő hatálya alul kivett ügyek felsorolása ellen nem egy kifogást tudnék tenni. Messze vezetne azonban ezeknek a kifejtése és meg kell elégednem annak kiemelésével, hogy a budapesti ügyvédi kamara választmányának előadója, előttem fekvő véleményében szintén egészen másként kívánja a szüneti tárgyakat körülírni és csoportosítani, a mint ez a javaslatban nagyjában az eddigi törvény nyomán történik és azzal a figyelmeztetéssel, hogy — a mint e lapok m. é. 22. számában kimutattam — a szüneti törvény valószínűleg nem szándékosan az 1881 : LX. törvénycikket optima forma derogálja s hogy ezt a körülményt az új javaslat sem ves/.i figyelembe. A budapesti ügyvédi kamara választmányának előadója szintén tarthatlannak véleményezi az 1883 : XXXIII. t.-c. által létesített állapotot; a baj főokát azonban abban találja, hogy a törvénykezési szünet alatt az ügyvédi munka nem szünetel. A birói határozatok — úgymond — a szünet alatt is kiadatván és a határidők nem szünetelvén, a szüneti két hónap alatt az ország minden részeiből ezer meg ezer felebbviteli beadvány érkezett és terjesztetett fel a felső bíróságokhoz. A szünet végével aztán a haza érkező birák a régi hátralékokat a szünet alatt érkezett ügyekkel megszaporodva találván, az ekkép megtorlódott munkával nem birtak megküzdeni. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az első folyamodású bíróságoknál. Ezért a vélemény szerint a törvénykezési szünet fentartandó úgy az első, mint a felsőbb folyamodású bíróságoknál, de oly alapokon, hogy az elsőfolyamodású bíróság vagy egyes bíró minden ügyet elintézhet a szünet alatt, melynek elintézése csak tisztán birói munkából áll, úgy hogy csak a contradictorius eljárás, a tárgyalások, a tanúkihallgatás, szemle, esküvétel és határidők szünetelnének és hogy a szünet előtt megkezdett teljesítési és jogorvoslati határidők a szünet által félbeszakittatnak és annak elteltével a szünet előtt lejárt idő hözzászámitásával tovább folynak. Eszem ágában sincs a véleménynyel szembeállani; de néhány megjegyzést mégis kockáztatok annak ellenében. A mely íelebbvitellel a felek élni akarnak, azzal élni fognak akár lesz törvényszünet, akár nem lesz. Csak az foroghat kérdésben, hogy előbb adatik-e be vagy utóbb. De ez a felsőbb bíróság által végzendő munka mennyiségére semmi befolyással sem bir, tökéletesen egyre menvén, hogy az ezer meg ezer felebbviteli beadvány akár július és augusztus hóban, akár két hónappal később kerül a felsőbíróság elé. Az a körülmény tehát, hogy a törvénykezési szünidő alatt a határidők nem szüneteltek, a hátralékok felszaporodását nem okozhatta és ha a határidők netalán szünetelnek majd, ez a hátralékokat legkevésbé nem fogja csökkenteni. Egyáltalában azt a benyomást teszi a vélemény, hogy arra az ügyvédi tekintetek túlságos befolyást gyakorolnak. Majdnem azt lehetne mondani, hogy a vélemény értelmében törvénykezési szünet helyébe ügyvédi szünet lépne : a bíró a szünet alatt is bármi functiót végezhetne, csak olyat nem. mely esetleg az ügyvéd közbenjárását igénybe vehetné. A bíró kimondhatja a szünet alatt is, hogy alperes tartozik nyolc nap alatt fizetni, de ez még sem köteles a szüneti idő lejárta előtt fizetni, mert felebbezhet az ítélet ellen, e végett ügyvédre van szüksége, az ügyvédnek pedig szünete van ! Nem, ilyen törvénykezési szünet eszméjével sehogy sem tudnék megbarátkozni. Kívánatosnak tartom én is, hogy az ügyvéd az évnek egy részén át nyugalmat élvezzen; de ne akarjuk azt ily úton elérni. Teljes nyugalomra, olyanra, mely alatt az ügyvéd állásának gondjaitól egészen ment, az ügyvéd szert nem tehet, oly törvényszünet mellett sem, a minő az előadói véleményben kontempláltatik. Ezt az ügyvédi hivatás természete s az azzal járó munkakör hozza magával. Menynyire, annyira pedig a nyári hónapokon át nyugalma volt és lehet jövőben törvénykezési szünet nélkül is, mivel ekkor az ügyvédi teendők oly arányban fogynak, mint a minőben a tényleg működő kevés bírónak száma a birák összes létszámához. A liiiinei kir. törvényszék ugy nemzetiségi szempontból, — exponált helyzeténél fogva — mint azoD körülmény folytán is bir kiváló fontossággal, hogy a számos és bonyolódott tengerészeti perek egyedül illetékes első fóruma. Ily missióval felruházott törvényszéknek szabatosan és minden fennakadás nélkül kell működnie, a mi eddig sokféle személyes és más okoknál fogva teljesen ki volt zárva. Igazságügyérünknek pár nap előtti utazása Fiúméba ezen viszonyok alapos megvizsgálásával állott kapcsolatban és pozitív tény gyanánt közölhetjük, hogy a végleges és minden irányban kielégítő rendezés már néhány nap múlva fog bekövetkezni. z úgynevezett közérdekű vizi társulatokról. Irta : Dr. KOVÁCSY SÁNDOR, miniszteri osztálytanácsos. A vízjogi törvényünkben letett jogi elvek részben az újabban alkotott spanyol, részben pedig az 1869. évi osztrák vízjogi törvény elveinek felelnek meg, természetesen azon kisebb-nagyobb eltérésekkel, melyeket speciális jogfejlődésünk s hazai speciális jogviszonyaink megkövetelnek, de általában azt lehet mondani, hogy vízjogi törvényünk a szabadelvűbb európai törvényekhez csatlakozik. Ez azonban csak a törvény általános elveiről mondható, annak társulati része azonban jelentékenyen eltér az idézett újabb törvényektől s azt lehet mondani, hogy a magyar vízjogi törvényeknek a vízrendezésre alkalmas társulatokra vonatkozó része a legsajátosabb alkotások egyike, melynek mintáját bármely más ország törvényei közt hiában keresnők. A törvény ezen része csakugyan a hazában a szükség által megteremtett és a különleges viszonyok által követelt intézkedéseknek egész sorozatát tartalmazza s a tanulmányozásnak bő anyagot nyújt. Ezen részt az idő és a viszonyok fejlesztették ki és épen i azért az abban letett elvek és intézkedések nem is újak, hanem