A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 19. szám - A felsőbb forumok restantiái - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 4. r.

76 A JOG. határozottaü ki van mondva, hogy a gyógyszertárak mint közegészségi intézetek az iparüzletek sorába nem tartoznak. De a gyógyszerészeket kereskedőknek sem lehet tekinteni, a mennviben a gyógyszerészet a kereskedelmi ügyletekkel való iparszerü foglalkozással nem azonosítható. Ily körülmények közt tehát a gyógyszerészek sem kereskedőknek sem iparíízöknek tekinthetők nem lévén, a bélyegilleték szempontjából azt kellett tovább megvizsgálni: vájjon a gyógyszerészek által kiállított számlák tartoznak-e egyáltalán bélyegilleték alá s ha igen, minő bélyeg alá? Erre vonatkozólag ugyancsak a közegészségügyi törvény | 127. §-ának második bekezdése adja meg a megoldásra vezető útbaigazítást, a hol egyenesen ki van mondva, hogy a gyógyszerészek által szabályszerűen vezetett és kellőleg bélyegzett üzleti könyvek a többi kereskedelmi könyvekhez hasonló bizonyítási erővel bírnak. A törvény most idézett határozmányára való tekintettel nem szenvedhet kétséget, hogy a mennyiben a gyógyszerészek által vezetett üzletkönyvek ugyanaz alá a bélyeg alá esnek, mely a kereskedelmi és iparkönyvekre nézve az illetéki díjjegyzék 58. tétele alatt meghatározva van, a számláknak pedig rendszerint az üzleti könyv kivonatát kell tartalmazni, ezek a számlák, valamint egyáltalán a gyógyszerészek által kiállított számlák az illetéki díjjegyzék l/A/a) és B/II/Vr) betűk alatt megjelölt okiratoknak tekintendők, s mint ilyenek az illetéki díjjegyzék többször idézett 84. tétel B) 2. pontjának határozmánvai alá esnek, a miért is kimondani kellett; hogy a gyógyszerészek által kiállított számlák számla-bélyeg alá esnek. Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatósági biró- j ságnak 1887. évi ápril hó 6-án tartott teljes tanács ülésben. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten 1887. évi ápril hó 15 én tartott teljes tanácsülésében, j 35. szám. Az illetéki díjjegyzék ^8-ik tételéhez tartozó <f.-ik jegyzet második bekezdésében foglalt ama rendelkezés, mely szerint: „ha a százalékos illetéknek alávetett Ítéletet megszüntetik, vagy meg- ' változtatják, melytől az illetik mar megfizettetett: ugy ezen ősszeg azon illetékből, mely a folytatott eljárás következtében hozott ntóbbi ítélettől jár, levonatik, és ha az utóbbi illeték az \ előbbinél kisebb lenne, a fizetett többlet visszatérittetik," alkalmazható-e, az iijitott perekben hozott végérvényes Ítéletek után járó illetékekre vagy sem / (a 6,852—86. számhoz.) Határozat: Az illetéki díjjegyzék 48-ik tételéhez tartozó 4 ik jegyzet második bekezdésében foglalt ama rendelkezés, mely szerint : „ha .1 százalékos illetéknek aláYetett ítéletet megszüntetik, vagy megváltoztatják, melytől az illeték már megfizettetett: ugy ezeu összeg azon ille tékböl, mely a folytatott eljárás következtében hozott utóbbi Ítélettől jár, levonatik, és ha az utóbbi illeték az előbbinél kisebb lenne, a fizetett többlet visszatérittetik, az újított perekben hozott végérvényes Ítéletek után járó illetékekre is alkalmazható. Indokok: A bélyeg és illetéki szabályok 1. §-ának C. 4. pontja szerint minden hivatalos kiadvány, ideértve a birói határozatokat is, az illetéki díjjegyzékben meghatározott illeték alá esik. Az illetéki díjjegyzék 48. tétele alatt felsorolt ítéletek közül az ugyanott D. a) és b) pont alatt emiitett jogérvényes végitéletektől a megítélt tárgy értékéhez képest 1, illetve 43/io százalék ille- | ték fizetendő és pedig az illetéki szabályok 5. §-a ej pontja értei- I méhen készpénzben. A százalékos illetéknek tárgya tehát feltétlenül a megítélt pertárgy értéke, alapja pedig az az ítélet, mely a kérdéses illetéki tárgy megítélésében végső és jogerős. A felvetett kérdés helyes megoldhatása végett, szükségkép meg kellett tehát vizsgálni : vájjon az az ítélet, melytől a százalékos illeték, az illetéki díjjegyzék 48. t. a. D. aj és b) pontja értelmében már lerovatott, ha az perújítás folytán végérvényesen me(r lett szüntetve, vagy meg lett változtatva, tekinthető-e továbbra még illetékszabás szempontjából is oly jogérvényes végitéletnek, mely után a lerovott illeték jogosan fentartható, avagy pedig rae°"en"-edhető-e, hogy ez az illeték a folytatott eljárás következtében kizárólag ismét ugyanarra a pertárgyra nézve hozott újabb ítélettől fizetendő százalékos illetékbe betudassék és ha az utóbbi illeték az előbbinél kisebb lenne, a fizetett többlet visszatérittessék ? Az illetéki díjjegyzék 48. tételének D. pontja határozottan ugy szól, hogv az érték szerinti százalékos illeték a <>jogérvényes végitéletek* után jár. Kétségtelen tehát, hogy a fösúly a végitélet szón fekszik s a szerint az illeték alá eső Ítéletnek nemcsak jogérvényesnek, de arra az illetéki tárgyra nézve mindenekfölött végsőnek kell lenni, már pedig egy és ugyanazon tárgy odaítélésére nézve csakis egy végitélet lehetséges. E tekintetben tehát nem lehet kétség, hogy a jogilleték szempontjából százalékos illeték alá eső végitéletnek csakis azt a bírósági Ítéletet lehet tekinteni, mely a perújításnak, mint bizonyos esetekben törvény szerint megengedett jogorvoslatnak igénybe vételével, végérvényesen hozatott; ha tehát ez a későbbi ítélet az alapperben hozott ítéletet megváltoztatja, vagy megsemmisíti, ez. utóbbi joghatályát teljesen elveszíti és épen annak helyébe lép az újított perben hozott jogerős és immár tényleg végitélet, mely végitélet — tekintve, hogy a perrendtartás 319. §-a szerint: a perújitási kereset az alapperbeli kérelmen túl nem terjedhet, kizárólag ugyanarra a tárgyra vonatkozik, a melyben az előbbi, habár annak idejében jogerős, — de az újitott per folytán perrendszerü jogorvoslattal megtámadott végitélet hozatott. A jelen eldöntés tárgyát képező kérdésben idézett 4. jegyzet második bekezdésében szószerint a következő intézkedés foglaltatik: »Ha a százalékos illetéknek alávetett Ítéletet megszüntetik vagy megváltoztatják, melytől az illeték már megfizettetett: ugy ezen összeg azon illetékből, mely a folytatott eljárás következtében hozott utóbbi Ítélettől jár, levonatik, és ha az utóbbi illeték az előbbinél kisebb lenne, a fizetett többlet visszatérittetik. " Ez a rendelkezés szükségkép alkalmazandó a perújítás esetére azért, mert annak első mondata a százalékos illetéknek alá vetett ítélet megszüntetéséről vagy megváltoztatásáról szól ;. százalékos illeték csak jogerős végitélettől szabható meg, jogerős végitéletnek azonban csak az anyaperben hozott utolsó Ítélet tekinthető; ily Ítélet pedig a peres eljárásra vonatkozólag érvényben álló szabályok szerint — kivéve az 1881. évi LIX. t.-cz. 50. §-ában foglalt eseteket és eljárást — kizárólag perújítás folytán szüntethető vagy változtatható meg. Ebből egyszersmind bizonyos az is, hogy a megítélt tárgy értéke után a kincstárt megillető illeték, tulajdonképen csak az újitott perben hozott végső Ítélettől szabandó ki, és az előbbi immár megszüntetett vagy megváltoztatott Ítélet után is már kiszabott és befizetett illeték, annak a ki azt befizette, visszatérítendő, avagy a később előirt illetékbe — ha azt fizetni ugyanaz a fél köteles — beszámítandó. A mi végül az idézett jegyzet ama kifejezését illeti, mely a folytatott eljárás következtében hozott utóbbi Ítéletre vonatkozik, e tekintetben szintén alig lehet kétség, hogy a perújítás, mely ugy a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. t.-cz. mint az annak módosítása tárgyában hozott 1881. évi LIX. t.-c értelmében a jogorvoslatok közé van sorolva, csakis az alappernek folytatása, mint ez különben régi magyar törvénycikkekben is határozottan kifejezve van. Ezt a felfogást elfogadva, annak természetes folyományaként jelentkezik, hogy ha az újitott perben hozott jogérvényes végitéletet megszünteti, vagy megváltoztatja, ez utóbbi ezáltal hatályát veszítvén, a folytatólagos eljárásban hozott újabb végitélettől lesz s szabélyszerű százalékos illeték fizeteudő, mely illetékösszegbe az alapperben ugyanazon pertárgyra nézve hozott végitélettől már egyszer kiszabott és befizetett illeték, annak javára, ki azt befizette, beszámítandó, esetleg visszatérítendő. Ezekből az okokból a fennebbi határozatot annak rendelkező részéhez képest meghozni kellett. Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1887- évi ápril hó 20 án tartott teljes tanácsülésében. Hitelesíttetett Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1887. ápril 27-én tartott teljes tanácsülésében. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : Kovács és Koller e., szombathelyi tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 13, csb. Túra József, tmg. dr. Markovits Gyula. — Az első magyar tü- és tííúrúk gyára: „Stephani és Dietz" e , pozsonyi tszék, bej. jun. 8, félsz. jun. 21, csb. Mérey László, tmg. Jamnitzky Péter. — Krausz testvérek e., szegedi tszék, bej. jun. 13, félsz, jul. 11, csb. Huszka Ödön, tmg. dr. Rósa Izsó. — Farkas Mór e., budapesti ker. és váltótörvényszék, bej jun. 10, félsz. jul. 4, csb. Sárváry Gusztáv, tmg. Kralovánszky László. Pályázatok: Az egri tszéknél II. oszt jegyzői áll. máj. 12-ig. — A gyulafehérvári tszéknél II. oszt. jegyzői áll. máj. 12-ig. — A belényesi járásbíróságnál díjas joggyakornoki áll. máj. 12-ig. — Az erzsébetvárosi tszéknél birói áll. máj. 1'2-ig. — A szarvasi járásbíróságnál dijas joggyakornoki áll. máj. 13-ig — A német-ujvári járásbíróságnál alj birói áll. máj 13-ig.— A fiumei tszéknél II. oszt. jegyzői áll. máj. 13-ig. - A lőcsei tszéknél II. oszt. jegyzői áll. máj. 14-ig. — A budapesti ker. és váltótörvényszéknél díjas joggyakornoki áll. máj. 14-ig. — A nagyszebeni tszéknél aljegyzői áll. máj. 14-ig. — A nagy-szebeni járásbíróságnál a 1 bír ói áll. máj 18-ig. -- A sárvári járásbíróságnál a 1 b i r ó i áll. máj. 18-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-v:tca 7