A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 18. szám - Minő akadályok merülnek fel a gyakorlatban a csődtörvény 87. §-a alapján elrendelendő letartóztatás foganatosítása körül?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 18. szamához. Budapest. 1887. május 1-én. Köztörvényi ügyekben. A hitbérlevél a házasság megkötése előtt lévén kiállítva, annak érvényességéhez nem szükséges, hogy közjegyzői okirat alakjában állittassék ki. A hitbér érvényesítését és megítélését az elhalt házasfél örökösei ellen nem akadályozza az, hogy a nő a férj halálakor nem élt vele együtt, ha nem igazoltatik az örökösök által, hogy a nő hagyta el férjét, vagy különben hűtlenséget követett el. Az orosházai kir. járásbíróság (1886. március 19. 877. szám a.) : Márki János ügyvéd által képviselt özv. R. T. Györgyné felperesnek Herceg Géza ügyvéd által képviselt R. Antalné szül. R. T. Mária és K. Mihály, mint R. T. Erzsébet és Sára gyámja alperesek ellen 20O frt és járulékai iránti perében következő Ítéletet hozott : Alperesek, mint néhai R. T. György és R. T. Pál örökösei tartoznak egyetemleges örökség erejéig 200 frt hitbért felperesnek lefizetni. Indokok: Az A. alatti hitbérlevél, mint még nem házastársak közti szerződés s egyoldalú kötelezettséget tartalmazó, azért mert nem közjegyző előtt jött létre, érvénytelennek tekintendő nem lévén, annak alapján alperesek, mint R. T. György örökösei a hitbér kiadásában marasztalandók voltak a) mert alperesek maguk is beismerték, hogy felperes néhai R. T. György örökhagyóval, mint hites neje egy és fél évig együtt élt, sőt hogy későbbi külön lakásuknak is nem felperes, hanem férje volt oka, kitűnik abból, mert felperes néhai férje betegsége alatt ahhoz visszatérvén, nem csak hogy vissza nem fogadta, sőt tanuk egyöntetű vallomása szerint, magától még bottali megverés fenyegetésével is eltávolította, de különben is alperesek felperest terhelőleg semmi oly vádat, mely hűtlenséget igazolhatna fel sem hoztak, annál kevésbé igazolhattak és igy tekintettel arra, hogy felperes különben is férje után sem közszerzemény, sem tartás címe alatt miben sem öröködött, jogos és méltányos, hogy világosan kötelezett 200 frt hitbére részére megítéltessék. A budapesti kir. itélő tábla (1886. nov. 18. 16,010. sz. a.): Felperes keresete egészben elutasittatik, stb. Indokok : A hitbér, mint a házasfél hűségének megjutalmazására célzó javadalom, ezen természeténél fogva feltételezi azt, hogv a nő férjével ennek bekövetkezett haláláig együtt élt légyen, vagy legalább, hogy a különválás indoka nem a nőnek hibájában keresendő ; már pedig jelen esetben tény az, hogy felperes nő elhagyta férjét; a kihallgatott tanuk pedig csak annyit bizonvitanak, hogy betegségében férjét meglátogatta és hogy ugyanakkor férjétől csekély értékű ingókat is elvett, de hogy komoly szándéka lett volna hitvesi kötelezettségéhez képest férjéhez visszatérni, ezt a kihallgatott tanuk vallomásából következtetni nem lehet; hitbérre tehát neki ezen oknál fogva nem lehet igénye, stb. A in. kir. Curia (1887. ápril 6. 773. sz. a.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. Iüdokok : Felperes az A. alatt csatolt, alperesek által valódinak elismert »hitbér-)evéllel« teljes hitelt érdemlőleg bebizonyította, hogy az 1884. évi szeptember 9-én elhalt férje, néhai R. T. György 200 frtot kötött le javára hitbér fejében s ez összegnek lefizetésére örököseit lekötelezte; azt pedig, hogy a férj meghalt, alperesek beismerték, következőleg azon feltételek, melyekhez a hitbér követelhetése kötve van, nevezetesen a törvényes házasság megkötése és a férjnek halála bekövetkezvén, felperes a javára kikötött hitbér követeléséhez jogot nyert. Az alperesek által emelt azon kifogásokat, hogy az A. alatti hitbérlevél nem bir kötelező erővel, mivel nem az 1874. évi XXXV. t.-c. 54. §. a) pontja értelmében szerkesztetett és hogy felperest a hitbér meg nem illeti, mivel férjét hűtlenül elhagyta, figyelembe venni nem lehetett, mert ezen hitbérlevél a házasság megkötése előtt, tehát nem házastársak között köttetett és nem vonatkozik a házasfelek közötti vagyoni viszonyok szabályozására s igy az emiitett törvénycikkben felsorolt ügyletek sorába nem tartozik, következőleg érvényességének nem képezi feltételét, hogy közjegyző által készíttessék és mert azt alperesek felperes tagadásával szemben be nem bizonyították, hogy felperes férjét hűtlenül elhagyta, mert habár az utóbbi időben különválva éltek is, azt, hogy ezen körülménynek felperes lett volna előidézője, sem a kihallgatott tanúk nem vallották, sem pedig a per adataiból az ki nem tűnik, stb. Habár a házas felek az elválás alkalmával abban állapodtak is meg szerződésileg, hogy az apa az anyánál hagyott kiskorú gyermekeért csak annak 7 éves koráig fizessen tartási és neveltetési díjat, ez nem menti fel még sem az apát azon törvényes kötelezettség alól, hogy kiskorú gyermekeért tartási és neveltetési dí jat fizessen annak önjogusága elértéig. Ezért azon megállapodás dacára is ezen tartás és neveltetési dij megfizetésében marasztalandó, a midőn az az anyától követeltetik és ő szük viszonyok közt él. A budapesti kir. törvényszék (1886. okt. 26. 30,630. sz. a.): Dr. Aiguer Imre ügyvéd ur által képviselt Pr Józsa felperesnek dr. Várady Béla ügyvéd ur által képviselt O. Lehel alperes ellen 20 frt gyermektartási havidíj és jár. iránti perében következő határozatot hozott: Alperes törvényes fia, kiskorú O. Lehel tartási és neveltetési költségei 1878. február 9-től annak önjogusága elértéig havonként 20 frtnyi összegben megállapittatnak és alperes köteleztetik, hogy az 1878. febr. 9-től 1885. dec. 9-ig terjedő időre már lejárt 1880 frt tökét . . . , valamint ezen ítélet jogerőre emelkedéséig lejárandó havi 20 frtos részleteket . . . , a még azután esedékessé válandó 20 frtos havi részleteket pedig előlegesen felperesnek fizesse meg stb. Indokok: Alperesnek a közte, mint felperes és ezen perbeli felperes mint alperes között, előbb az esztergomi főszentszék, utólag pedig ezen kir. tszék előtt lefolyt és ezen perhez hivatalból csatolt válóper iratai között az esztergomi szentszékhez 1874. évi okt. 20-án 651. sz. a. beadott közös kérvényhez B. alá eredetben csatolt egyezség 3. pontjára alapított azon kifogása, miszerint ö magát fia ü. Lehel tartására annak csak 7 éves kora betöltéséig havonként 15 frt tartási díjnak megfizetésére kötelezte és igy 1878. febr. 9-től, mint kiskorú O. Lehel betöltött 7 éves korától annak tartása fejében mit sem tartoznék fizetni, figyelmen kivül hagyatott; mert eltekintve attól, hogy a fennebb hivatkozott szerződésben alperes a gyermektartási díjak további fizetése alól határozottan fel nem szabadittatott, alperesnek, mint törvényes atyának k. k. O. Lehel ellátása iránti törvényszabta kötelezettsége a válóperben hozott 52,521-/1876. sz. a. kelt első, valamint azt helybenhagyó II. és III. bírósági Ítéletekben határozottan fentartatott. Minthogy pedig alperes a per során azt, hogy kiskorú fiának tartási és neveltetési díja havonként 20 frtot venne igénybe, határozottan nem tagadta, sőt viszonválasza szerint a tartásdíj összegének vitatásába nem is bocsátkozott; de különben is köztudomásúlag Budapesten fiúgyermeknek tartása, lakása, ruházata, élelmezése és iskoláztatása, valamint esetleg betegségében a gyógyítási költségek a felperes által keresetileg igényelt összegnek megfelel és alperes nem tagadta, hogy felperesnek a válaszhoz E. alá csatolt 1878. évi febr. 16-án kelt és a tartási díj fizetésére felszólitó levelét megkapta ; a havonkénti tartási díj, ugy a múltra, valamint a jövőre is annál inkább megállapittatott, mert felperes az általa hivatkozott és kihallgatott P. Lajos és J. János tanuk vallomásával igazolta, hogy alperesnek, mint a m. kir. opera tagjának évi jövedelme a rendes fizetés és évi díjakkal együtt 9,500 frtot és 1887. évi március hó végétől újabb szerződése alapján 12,000 frtot teend; tehát alperes akkora jövedelemmel bir, hogy törvényes kiskorú fiának tartása és neveléséhez évenként 240 frttal hozzájáruljon stb. A budapesti kir. itélő tábla (1887. január 5. 59,664. sz. a.) : a kir. törvényszék ítélete.... helvbenhagyatik stb.