A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 18. szám - Minő akadályok merülnek fel a gyakorlatban a csődtörvény 87. §-a alapján elrendelendő letartóztatás foganatosítása körül?

154 A JOG. Sőt tételes törvényeink is átváltoztathatónak jelentik ki a bírságot. így a fennebb már felsorolt 1868 : XL, 1874 : XX. és 1876 : XIII. törvénycikkek, valamint az 1879: XXXVIII. t.-c. 19. §-a és az 1883 : XXIII. t.-c. 48. §-a azt behajthatlanság esetén elzárással rendelik helyettesittetni. S hogy a zugirászatra az 1874 : XXXIV. t.-c. 39. §-ában kiszabott pénzbírság tekintetében ugyanez áll, az — a fenebbieken kivül — következik még abból a körülményből is, hogy a zugirászatot az életbeléptetési törvény 5. §-ának 3. pontja kihágásn a k minősíti, már pedig a kihágásra kiszabott pénzbüntetés a kihágási btkv. 22. §-a értelmében behajthatlanság esetén elzárásra változtatandó át. S ha valahol, ugy épen a zugirászatnál szükséges emez átváltoztatás megengedése, mert a büntetendü cselekményt a társadalom szegényebb, vagyontalanabb osztályaihoz tartozó egyének szokták elkövetni s igy a reájuk kiszabott vagyonbeli büntetés gyakran behajthatatlan maradván, mindezen esetekben büntetlenül szabadulnak. Az eddigiek alapján tehát a következő conclusiókra jutottunk : 1. A pénzbirság vagy birság«, a rendbüntetések eseteit kivéve, a »p é n z b ü n t e t é s«-s e 1 egyértelmű kifejezésnek s a két büntetés hasonló jogi természettel bírónak tekintendő. Mindamellett a terminológia egyöntetűsége és a gyakorlatban felmerülhető kételyek elkerülhetése céljából felette kívánatosnak tartanánk, ha törvényhozásunk — legalább a jövőre — csak a pénzbüntetés kifejezést használná, mert e büntetési nem közjogi jellegét csak ez a megjelölés juttatja kifejezésre. 2. A bírság és pénzbirság — eltekintve a rendbüntetések eseteitől — behajthatlanság esetén szabad ságvesztésbüntetésre változtatandó át. E büntetési nem hatályának fentartása érdekében óhajtanok, hogy eme felfogást a kir. ítélő tábla büntető tanácsainak teljesülése a zugirászat kihágása tekintetében is elfogadja, ha pedig ez az óhajunk nem valósulna meg, szerintünk határozott törvényhozási intézkedéssel kell ezt — a modern felfogásnak egyedül megfelelő — elvet érvényre juttatni. Minő akadályok merülnek fel a gyakorlatban a csődtörvény 87. §-a alapján elrendelendő letartóztatás foganatosítása körül? Ha az 1881. évi XVII. t.-c. 87. §-a értelmében a csődnyitásnak vagyonhiány miatt hely nem adatik, az adós eskü letételére kötelezendő az iránt, hogy vagyonából semmit el nem titkolt. Az eskületétel megtagadása esetében az adós ellen a csődtörvény 122—124. §§-ai megfelelően alkalmazandók. Az utóbb felhívott szakaszoknak megfelelő alkalmazása mellett a csődbíróság köteles 'az esküt megtagadó adóst két hónapig terjedhető időre letartóztatni. Minthogy ezen letartóztatás jól megkülönböztetendő a bűnvádi eljárás folyamán történő letartóztatásoktól, ha a csődbiróság az eskü letételére nem jelentkezett és igy az esküt megtagadó adósnak letartóztatását rendeli el, azon kérdés merül fel, hogy a távolabb lakó adósnak elővezettetési költségeit s azután annak fogházi élelmezési költségeit ki fogja viselni ? A bűnvádi átalányból a jelenleg fennálló szabályrendelet szerint ezen költségek nem fedezhetők, mert nem valamely bűnperböl kifolyólag merültek fel. Az adós önmagát élelmezni nem képes, mert neki mi vagyona sincs. Azon eshetőség következhetnék tehát be, hogy a letartóztatott adós a fogházban élelmet nem kapna. Igaz ugyan, hogy a csődtörvény 123. §-a tesz arról említést, hogy az élelmezési költség esetleg a csődtömeg által fedezendő, úgyde a 87. §. esetében tömegről szó nem lehet, mert az adós teljesen vagyontalan. A felvetett kérdésre sem a csődtörvényben, sem a csődtörvúnvjavaslat indokolásában útbaigazítást nem találhatni. Minthogy azonban a csődtörvény emiitett intézkedésének foganat szerzendő, nézetem szerint az erre hivatott legfőbb hatóság a csődtörvényben észlelt ezen hézagot kipótolhatná oly értelmű szabályrendelet kiadása által, mely szerint a csődtörvény 87. §-a alapján eszközölt letartóztatás költségei is a bűnvádi átalány terhére Íratnának. Dauilovics Elek Németbirodalmi btkv. 28. §. Németalföldi codex (mely szintén pénzbírságot emlit) 23. c. A Glaser-féle osztrák büntetőtől vénykönyv i javaslat 26 -27. §. és a legújabb orosz javaslat 24. cikk. Sérelmek. * Hol legyen a telekkönyvi hatóság' székhelye? (Tornaijai lakmizeriák.) I. A »Jog« folyó évi 14-ik száma »Sérelmek« rovatában Fodor Károly ügyvéd ur »Telekkönyvi hatóságot kérünk« cikkben a tornaijai járás közönségének a miatti sérelmeit panaszolja el, hogy a tornaijai járásbíróság telekkönyvi hatósággal mindeddig felruházva nincs. A felhívott panaszos cikk alkalmából az itteni nyomasztó lakási viszonyokot, a melyek szintén sérelmet képeznek, melyek valószínűleg épen okául szolgáltak annak, hogy a tornaijai kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal eddig felruházva nem lett, röviden előadni bátorkodom. A tornaijai járást Gömörmegyének kétségtelenül legvagyonosabb népe lakja, ipara, kereskedelme virágzó. Kérdés tárgyává sem tehető, hogy akkor, midőn a telekkönyvi hatóságot az országban már annyi járásbíróság megkapta, azt bíróságának ezen járás közönsége is méltán igényelheti ; de ily igénynyel maga a város Tornaija, bizony fel nem léphet, mely 1872-ik év óta, mikor bírósági székhelylyé lett, annyi indolentiát tauusitott, hogy a szomorú sorsa által ide kárhoztatott hivatalnokoknak nemcsak tisztességes lakást, de közülök többeknek egyátalán fedelet sem képes nyújtani. Tornaija, — igaz a járás központja, szerencsés helyzeténél fogva, vidéki kereskedési központ is, — egy kis 700 — 800 lakosú paraszt városka ; van itt vasúti, állami posta, távírda állomás, csendőrség, szolgabírói-, adóhivatal, takarékpénztár, 13 vagy 14 kereskedés, sok bevándorolt iparos, két orvos, négy ügyvéd. Kpen az a baj, hogy sokan vagyunk, sokan vagyunk olyanok a kiknek, hogy népiesen fejezzem ki magamat: kender föld nem jutott, a kiknek zsellérségen kell laknunk. Egy ügyvédet s a két orvost kivéve, kik saját házzal birnak, nem lakunk itt egyikünk se, nem kényelmesen, de tisztességesen sem, hanem drágán igen ; de ugy is csak az, kinek jut lakás. Igy nem jutott lakás az adóhivatalnál alkalmazott ellenőrnek, a ki Tornaija és Királyi községe közt az ugaron, egy paraszházban lakik. Az adópénztárnok, egy postatiszt a mult évben a szomszéd Királyi községben lakott s a megyei állatorvos, kinek szintén Tornaija volna a székhelye most is ott lakik. A járásbíróságnál két irnok van alkalmazva, ezek egyike a bíróságok szervezése óta mindig nőtlen volt, igy hónapos szobát csak talált, de a nős, családos irnok több mint tizévé, a szomszéd községek valamelyikébe lakott és lakik, ott is 30—40%-tel pótolva csekély fizetéséből lakbérilletményét. Hogy ezek abnormis állapotok, az Dyilvánvaló; de igy van évtizedek óta s igy lesz ezután is. A bíróság telekkönyvi hatósággal felruházásának halasztása, azt hiszem, ebben találja magyarázatát, mert a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszterium midőn 5,118/84. I. m. sz. a. kelt rendeletében a telekkönyvet bizonyos, itt nem részletezhető feltételek mellett a folyamodónak megígérte, rendeletében hangsúlyozta, — szószerint idézek — »megjegyzem egyébiránt, hogy azon esetben, ha a fenn megállapított feltételeim elfogadtatnak, a felruházást mindaddig kénytelen leszek függőben tartani, míg a hivatalnokok számára megfelelő lakások rendelkezésre állani nem f o g n a k«. Hogy a telekkönyvi hatósággal felruházott bíróság a közönségre áldás, nem pedig átok s a vagyonbiztonság veszedelmei legyen, gyors és szabatos munkát, tehát elegendő személyzetet kiván. Részletes adatokkal ugyan nem tudok előállani, de határozottan tudom, hogy mióta a nagyrőcei kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruháztatott, ott a telekkönyvi beadványok száma kétszer annyira emelkedett, mint a míg a járás telekkönyvei a rimaszombati kir. törvényszéknél vezettettek, tudóin továbbá, hogy a tornaijai járás telekkönyvi beadványainak száma, mit az ingatlanok parcellirozottabb volta, a forgalom nagyobb mérve megmagyaráz, mindig aránytalanul több volt a kir. törvényszékeknél mint a nagyrőcei járás telekkönyvi beadvá* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.