A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 18. szám - Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőség a hitelezőnek?

152 A JOG. joggyakornokok igyekezendnek ügyvédi gyakorlatot is szerezve az ügyvédi diplomát elnyerni és igy nem veszik zokon, de természetesnek találandják, hogy ha az ügyvédek pályázatoknál az aljegyzők és jegyzők fölött előnyben részesülnek, ha ezek az ügyvédi diplomát nélkülözik. Az irigy kedés és gyűlölködés ily módon törvényesen és az igazságnak megfelelőleg már csirában elfőj tátik. De csakis igy! Másik nem csekélylendő tényezőül tartom e két karnak jó viszonyára és ennek állandósítására, hogy minden jelentékenyebb városban, hol a birák és ügyvédek, valamint a bírósági gyakornokok és ügyvédjelöltek nagyobb számmal élnek, tartassanak gyakori jogász-e stélyek és jogi felolvasások, melyek a szőnyegen forgó jelesebb jogeseteket tanulságosan fejtegessék; tartassanak v i t aesté 1 yek, mikre a jogászkörök minden kivétel nélkül meghívassanak és váltakozva egy-egy biró és cgy~egy ügyvéd által tartassanak meg a discussiók, melyeken a gyakorló ifjúságnak is tér nyittassék tehetségeinek kifejtésére. Ezeknek gyakorlati haszna judicaturánkra igen üdvös volna és e mellett elősegítené a két karnak összebarátkozását! Ha pedig ez, mint erkölcsileg nemes cél eléretnék, akkor mindenféle kinövések: pajtáskodás, protectio, kenyéririgység, hiúság, ellenszenv, gyűlölet és boszu igen szépen egymásután küszöbölődnének ki! Hassunk közre mindenfelé az egész országban föl- és lefelé arra, hogy a birói és ügyvédi karok megértsék egymást és vállvetett erőkkel támogassák igazságszolgáltatásunkat és emeljék azt világhírre ! Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőség a hitelezőnek ? Irta: dr. HALMOSY ENDRE, kir. kúriai biró. E kérdést dr. Klekner Alajos tanár ur tette fel megvitatás tárgyává e lapok 6-ik számában, mire további feleletek a 10., 11. és 16. számaiban közöltettek is. A t. tanár ur cikkéből azt olvasom ki, hogy ezen fontos kérdést csak jogi szempontból tisztázni óhajtja, saját nézetét jogi érvekkel fejtegette is, a nélkül, hogy ezen nézetének a csalhatatlanságot arrogálná: ily szándékkal kísérlem meg én is a kérdéshez szólni. A belügyminiszter a fenforgó esetben azt kívánván, hogy a felveendő kölcsönre nézve a jelzálogi biztosítás csak a kölcsönpénzből építendő laktanyára szorittassék és a további városi ingatlanokra csak az esetleges elsőség köttessék le: első sorban tisztázandó azon cél, a mit a miniszter ezen intézkedés által elérni szándékozott. En azt csak abban találhatom, hogy a kölcsönpénzből szerzett telek és azon előállított épület szolgáltassa a biztosítékot és első sorban a kielégítési alapot, ugy hogy a város egyéb ingatlanai csakis másodsorban szolgáljanak kielégítési alapul, holott ha a zálogjog egyéb ingatlanokra is bekebeleztetik, az egyetemleges jelzálogok jogi természeténél fogva tekintettel a tkvi rend. 108. §. rendelkezésére, a hitelező bármely ingatlanból követelhetne kielégítést és igy a lekötött egyéb városi ingatlanokat első sorban vehetné végrehajtás alá, ezenkívül a város ezen ingatlanai az egész összeggel terhelve lévén, ezek fölötti rendelkezésében korlátoltatnék. Az ily kölcsönt a város felvévén, azért személyes fizetési kötelezettséget is vállal és igy kétségtelen, hogy a nyújtott biztosíték elégtelensége esetében ezen személyes kötelezettségénél fogva egyéb vagyonára a hitelező intézet amúgy is intézhetne végrehajtást, azonban az intézet ily személyes kötelezéssel nem elégedvén meg, ezen eshetőségre is dologi biztosítékot akar magának kikötni. Kérdés tehát, hogy ezen dologi biztosíték ingatlanra telekkönyvi bejegyzés nélkül nyujtható-e sikeresen ? A t. tanár ur e kérdésre azt feleli, hogy igenis lehet jelzálogi bekebelezés nélkül is ezt biztosítani, az általa javasolt tulajdonjogi korlátolás feljegyzése által. Közelebbről tekintve ezen javasolt feljegyzés jogi elemeit, az nem más, mint az általánosan ismert elidegenítési és terhelési tilalom. Ezen tilalom feljegyzésének megengedhetőségét és jogi hatályát Lányi Bertalan törvényszéki biró ur e lapok 16-ik számában kezdé fejtegetni és magam is 1865. évben »A telekkönyvi rendszer alapelvei« cím alatt irt munkám 117—118. §§-aiban megkisérlettem tisztázni, azért e helvütt ehhez szólni nem akarok és csak azt vizsgálom, hogy ezen tilalom feljegyzése által feltéve, hogy megengedhető és hogy a Bognár Mihály ur által a 11. számban kiemelt telekkönyvezési nehézségek nem léteznének is, a cél el lesz-e érve. Igaz, hogy a jelzálogi bekebelezés ez által mellőzhető, de mégis történik bejegyzés, akár feljegyzés vagy bekebelezésnek nevezzük és igy a t. tanár ur maga is megadja a feleletet, hogy telekkönyvi bejegyzés nélkül nem lehet a rendeletnek megfelelni. Igaz, hogy ezen feljegyzés által eléretnék azon cél, hogy a további ingatlanok csak a laktanya elégtelensége esetében vétethetnének végrehajtás alá, de nézetem szerint túllő a célon, mert egyetemleges jelzálogi bekebelezése mellett a város ezen ingatlanokat eladhatja, terhelheti és fölöttük szabadon rendelkezhetik, holott a tilalom feljegyzése mellett ettől elesik, a mint már L á n y i Bertalan törvényszéki biró ur is helyesen jegyezte meg; én tehát ezen módozatot szintén nem fogadhatnám el. De dr. I s s e k u t z Viktor ügyvéd ur a 10-ik számban egy át alán feleslegesnek vitatja a bejegyzést és a város lekötését elegendőnek tartja ; az általa felhozott feltételek mellett igaza van, de ki biztosit arról, hogy a belügyminiszter a lekötés ellenére mégis új kölcsönre nézve jelzálogi bekebelezést meg nem enged, ki biztosit arról, hogy a város egyéb tartozásai miatt valamelyik hitelező által a marasztalt város ellen épen ezen ingatlanokra végrehajtás nem vezettetik; egy szolid hitelintézet ily eshetőségnek csak ritkán fogja magát kitenni és csak kiválóan megbízható várost fog ily bizalomban részesíteni, de az intézet saját érdekét veszélyeztetné, ha óvatos nem lenne. Hiszen a vízszabályozási társulatok által felvett kölcsönökért szintén ?z ármentesitett területek jelzálogul lekötvék, de ezenkívül az állam vállalt felelősséget; a város is ezt vállalja, csakhogy nem minden város bir oly személyes hitellel, mint az állam; azért a hitelintézet dologi biztosítékot követel. A feltett esetben a kérdés akkép oldatott meg, hogy a város azon esetre, ha kötvénybeli kötelezettségeit csak egyszer is nem teljesítené, az intézet a zálogjogot a lekötött egyéb ingatlanaira bekebeleztetheti. Ily módon, ha az intézet ily lekötéssel egyelőre megelégszik és nem tart attól, hogy időközben elidegenítések vagy terhelések történhetnek, ugyan el van érve azon cél, hogy a többi ingatlanok jelzálogilag nem terheltetnek azonnal, azonban az intézet a legelső alkalomkor a bekebelezést eszközöltetheti és ott leszünk, hogy a zálogjog ezen ingatlanokat is egyetemleg terhelendi és az intézet a tkv. rend. Í06. §-a értelmében ezekből első sorban is kérhet kielégítést. Én részemről a dologi biztositást bejegyzés nélkül elérhetőnek nem vélem, azonban jelzálogi bekebelezés mellett is azon célt, hogy első sorban a laktanya és csak másodsorban ennek elégtelensége esetében a további ingatlanok szolgáljanak kielégítési alapul, valósithatónak tartom olykép, hogy a zálogjog ugyan az összes ingatlanokra bekebeleztetik, de kitüntetik ezen most emiitett körülmény és pedig mind a föjelzálognál, mind az egyes mellékjelzálogoknál. Ezen kitüntetett kikötés kötelezi az intézetet, mert ezt elfogadta, de kötelezi utódait is, mert a kötvénybeli kikötés a telekkönyvből is kitűnik, a másodsorban kielégítési alapul szolgáló mellékjelzálogoknál is kilévén tüntetve ezen körülmény, minden későbbi jogszerző — legyen tulajdonos vagy hitelező — az abból származó jogot érvényesítheti, melynél fogva az intézet első sorban csak a főjelzálogból szerezhet kielégítést és a főjelzálogra nyert jogáról le nem mondhat. De kérdés támad, hogy ily kikötés a tkv. rend. 106., ugy az 1881 : LX. t.-c. 190. §• második és harmadik bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel szemben helyt foghat-e. Én megengedhetőnek vélem, mert a felek szabad egyezkedését ezen tisztán magánjogi viszonyra nézve a törvény sehol sem tiltja, telekkönyvi szempontból pedig a bekebelezett jog ily módon való érvényesítésének kitüntetése keresztülvihető és épen ezen kitüntetés által a telekkönyvi nyilvánosság elvének is elég tétetik ugy, hogy később jogot szerzett harmadik személyek arról a telekkönyvben tudomást szerezhetvén, jogi hatálya mindenkire kihat. Ezen módozat mellett megnyeri az intézet a dologi biztosítékot, a város pedig ingatlanairól tovább is rendelkezhetik és nincs kitéve, hogy lekötött egyéb ingatlanai a hitelintézet által első sorban vétessenek végrehajtás alá. Megvallom, hogy egy esetben az általam javasolt módozat mellett viszásság álland be, midőn t. i. az egyik mellékjelzálog egy más hitelező által elárvereztetik; ily esetben az intézet első helyen biztosított követelése egész összeggel lenne sorozandó és kielégítendő és