A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 17. szám - Még néhány szó a meg nem állapított ügyvédi dijak iránti keresetek biróságának illetékességéről - Súlyosító körülmény-e a kártéritési képtelenség? 2. r.

A J O G. 67 , A kir. tábla megváltoztatta és a jbiróság, mint keresk. bíróságnak hatáskörét megállapította: mert alperes beismerte, hogy szatócs; mint ilyen pedig a keresk. törv. 3. §. szerint kereskedőnek levén tekintendő ; miután a ker. elj. rend. 8. §. szerint a kereskedők és segédeik közt ezen összegből felmerülő keresetek, a mennyiben az ipartörvény szerint az iparhatóságok hatáskörébe nem tartoznak, feltétlenül a ker. bíróságok által birálandók el; n tekintve, hogy az 1884 : XVII. t.-c. 176. §. értelmében, az elsőfokú iparhatóság által végérvényesen eldöntött hasonló ügyekben, a határozattal meg nem elégedő fél jogositva van igényét a törvén}' rendes utján érvényesíteni; mely kifejezés alatt, entiek szerint, a jelen esetben csakis a keresk. biróság hatásköre érthető, mert keresk._ ügyek az 1877 : XXII. t.-c. 11. §. utolsó bekezdése szerint a vásári bírósági ügyek kivételével, a kisebb polgári peres eljárás alá nem tartoznak ; tekintve, hogy felperes követelésével az A. a iparhatósági határozat szerint a rendes bíróságok elé utasiitatott: ennélfogva, stb. (1886. decz. 11. 7327. sz. a.) Bűn-ügyekben. Ravasz fondorlat általi tévedésbe ejtés más örökségének elsajátításáraA szombathelyi kir. törvényszék: B. Miksa (64 éves, izr. lisztkereskedö) és 1>. Emánuel (33 éves, izr., előbbi fia s annak házánál tartózkodó) a Btk. 379. és 380. §-ába ütköző és a Btk. 381. §-áuak 2. bekezdése szerint minősülő csalás bűntettében bűnösöknek kimondatnak és ezért B. Miksa 1 évi, B. Emánuel pedig 3 évi börtönbüntetésre Ítéltetnek stb. (1836. február 25. 6,016. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: B. Emánuelt a Btk. 270., 355. és 356. §-ai alapján a sikkasztás bűntettében mint tettest, B. Miksát pedig a Btk. 269., 355., 356. §-ok alapján a sikkasztás bűntettében mint bűnsegédet bűnösöknek kimondván, a büntetés stb. tekintetében az I. bir. ítéletét helybenhagyta, stb. (1886. jun. 1. 19,356. sz. a.) A m. kir. Curia (1887. január 21.7,165. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben olyképen, hogy vádlottak a Btk. 70. § a alapján mint tettestársak nyilváníttatván bűnösöknek, az E. L. T. 16. §-ának alkalmazásával, a Btk. 383. §-ának második bekezdése értelműben fejenkint 4 évi fegyházbüntetésre Ítéltetnek. Indokok: A vizsgálat és tárgyalások eredményével be van bizonyítva, hogy azon egyén, ki llzen a II. rokonokat felkereste s B. Emánuel névjegyének, mint sajátjának kézbesítésével B. Emánuelnek adva ki magát, a panaszló H.-nek, Hnak, H. Borbála által végrendeletileg hagyott örökség kieszközlésére ajánlkozott s H. Mihálylyal az ilzi parochiára menve, miután az ottani anyakönyvből a kellő kivonatokat megszerezte, H. Mihály, János, Vince és Terézia örökösök által előbb 1879. évi augusztus hó 26-án egy magán-, 1879. évi október 5-én pedig az ilzi polgármesteri hivatalban B. Emánuel nevére rendes meghatalmazást állíttatott ki s azt ugyanazon hó 26-án a fölöstömi (fürstenfeldi) cs. és kir. közjegyző előtt hitelesittette s ki, mint meghatalmazottak, a panaszlókkal folytonosan érintkezve, az örökség egy részét nekik átszolgáltatta, B. Miksa L r. vádlott volt. B. Emánuel II. r. vádlott ellen pedig be van bizonyítva, hogy dr. S. Károly prágai cs. kir. közjegyzővel levelezés utján érintkezésbe bocsátkozva, már 1879. jul. 27-én Gráczból irott leveleiben értesítette, hogy az egyik örököst már megtalálta ; ugyanazon évi aug. 27-én kelt levelében pedig már tudtára adta, hogy mindannyi örökösnek felhatalmazottja, s mint ilyen, az ügynek minél gyorsabb lebonyolítására kérvén, az összes örökségi összegből 10 száztóli jutalmat igért neki. Be van továbbá bizonyítva, hogy dr. S. Károly prágai cs. kir. közjegyző által az örökösök részére postán küldött 13,460 frt 48 kr. örökségi összeget 1880. évi február 18-án kezéhez vette, abból azonban saját beismerése szerint is csak 50 J0 frtot, a károsultak hittel erősített vallomása szerint pedig csak 2,500 forintot juttatott nekik. B." Emánuel vádlott azt állítja ugyan, hogy ő panaszlóktól az örökséget 5000 frtért megvette volt s miután ezen vételári összeget nekik kifizette, a többi pénzzel mint sajátjával szabadon rendelkezhetvén, azt 1879. és 1880. évben a bécsi tőzsdén eljátszotta. Azonban valamint egyáltalán valamennyi, ugy ezen állítását sem volt képes a károsultak tagadásával szemben bebizonyítani. Mert maga beismeri, hogy állítólag az örökösökkel tanuk nélkül kötött adásvevési szerződésnek mind a két példánya 1880. évi febr. 22-én, midőn az örökösöknek a vételárt kifizette, eltépetett, az 1879. évi aug. 26-án kelt s az ügyiratokhoz 9. sz. ad V. alatt csatolva levő »Kaufschein«, valamint az ugyanezen napról keltezett »nyilatkozat« pedig nemcsak azért nem bizonyítanak a vádlott állításának valósága mellett, mert beismerése szerint önmaga sem tartotta azokat jogérvénynyel biroknak, kötötte az örökösökkel szeptemberben, az állítólag eltépett szerződést, de nem bizonyítanak azért sem, mert a Kaufscheinra a többi három örökös nevét is, ezeknek tudta és jelenléte nélkül H. Mihály irta alá. A nyilatkozat szövegében pedig a nélkül, hogy az örökségnek 5000 frtban való eladásáról említés tétetnék, csak annyi van, hogy: »miután H. Mihály ur felhatalmazta B. Emánuel urat, s a mi neveinket aláirta, sajátkezű aláírásunkkal megerősitjük, hogy mi meg vagyunk elégedve, a mit ő aláirt!« Itt láthatólag eredetileg »pont« vala, mely aztán »vesszővé« alakíttatván át, a szöveggel semmi értelmű összefüggésben nem álló: »den Verkaufschein csak utólag Íratott utána; mely körülmény alapos gyanuokot szolgáltat arra, hogy itt okirathamisitás büntette követtetett el; de miután sem a vád, sem a vizsgálat ez irányba ki nem terjesztetett, a vádlott által felmutatott kérdéses nyilatkozat mint aggályos is, volt e helyütt bírói figyelmen kivül hagyandó. Valótlan vádlottnak azon állítása is, mintha az örökösöktől jogtalanul elsajátított pénzt részben már 1879. évben a bécsi börzén vesztette volna el; mert midőn 1880. évi február 18-án vette kezeihez, lehetetlen volt azt 1879. évben elvesztenie. Hogy pedig mindezekkel szemben mennyi súly fektethető a vádlottnak puszta állítására, maga a vádlott nyújt feleletet a végtárgyaláskor tett abbeli előadásával, midőn elbeszéli, hogy a Grazer Tagespost«-bau dr. S. Károly felhívását olvasván, azonnal útra kelt az örökösök felkeresése végett s a legnagyobb fáradsággal és életének veszélyeztetésével az alperesekhez ment, míg végre: »félévi* nyomozás után megtudta, hogy Ilzben lakik egy H. Mihály nevű ember, stb. Ezen vakmerő előadás valótlanságát teljesen kitünteti azon ténykörülmény, miszerint dr. S. Károly felhívása 1879. évi július •2-án kelt Prágában, a vádlott pedig már ugyanazon évi július 27-én Cirácból irott levélben értesítette dr. S. Károlyt, hogy az egyik örököst feltalálta. Ha tehát a felhívás kelte napján, vagyis július 2-án, melynek pedig a gráci lapban való megjelenéséig legalább 2—3 napnak kellett letelnie, rögtön útnak indult vala is, maga a fenti levele a félévi sanyarú vándorlást rövid 3 hétre szállítja le, s hogy ekkor is nem ő, hanem atyja B. Miksa találta meg az örökösöket, a vizsgálat rendén bizonyítva van. Minthogy pedig mindez által minden kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy vádlottak azon célból, miszerint a panaszlók örökségének elsajátításával maguknak jogtalan hasznot szerezzenek, tervszerüleg szövetkezve, azokat ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették olyképen, hogy B. Miksa magát B. Emánuelnek adta ki, ennek nevére meghatalmazást vett a panaszlóktól, B. Emánuel pedig ezen meghatalmazás alapján azoknak örökségét felvette s abból B. Miksa csak 2,500 frtot adván nekik, a többi 10,000 frtnyi összeget saját céljaikra fordították; mi által a Btk. 379. és 380. §-ába ütköző csalás bűntettét követték el; miért is a 70. §. értelmében mint tettestársak voltak elítélendők. A büntetés nemét és mérvét illetőleg pedig, tekintve, hogy vádlottak a szegénysorsú károsultaknak majdnem az együgyűséggel határos jóhiszeműségét kizsákmányolva, több mint 10,000 frtnyi vagyonuktól fosztották meg s azt megtéríteni képtelenek, cselekményük, az annak elkövetésekor hatályban volt jogszabályok szerint is, két évet haladó börtönnel büntettetett volna: annálfogva, stb. Felmentés a tetten ért tolvajon elkövetett súlyos testi -értés miatt emelt vád alól a személy és vagyon jogos védelme címén. (Btk. 79. §.) A veszprémi kir. törvényszék: Cs. Lajos vádlott a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §-nak 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének a 65. §. szerinti kísérletében bűnösnek mondatik ki L. Ignác az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Cs. Lajost 1886. évi január 1—2 közti éjjel L. Ignác zárt udvarán rajta érte, a mint egy szekrényből néhány darab edényt eltulajdonítás céljából már kirakott. Cs. Lajos a