A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 15. szám - A nemzetközi börtönügyi congresszus érdekében

60 A J OG. pénzösszeg hiánya miatt sajátjukból az engedélyezés időpontjában nem folyósítható kölcsön erejéig, a segélyre szorult egyleti tag részére más pénzintézetnél váltó kötelezettséget vállalnak oly formán, hogy ezért bizonyos kezelési dijat szednek ugyan, de a kamatokat az illető egyleti tag viseli s a kifizetést is az egylet csak a tagja részére már előzőleg engedélyezett kölcsönösszeg erejéig teljesiti: a törvény által megállapított s a fennebb kiemelt két feltétel egyikét sem szegték meg, vagy enyésztették el; miért is ama kedvezmény törvényes alapon tőlük el nem vonható. Az első feltétel t. i., hogy az egyletek üzleti tőkéjüket csak a tagjaiktól szedett, meghatározott mérvig emelkedhető törzsbetétekből gyűjtsék, e müvelet által nem érintetik. Az által ugyanis, hogy az egylet oly tagja részére, kinek kölcsönt szavazóit meg, más pénzintézeteknél e kölcsön erejéig váltói kötelezettséget vállalt csupán azért, hogy e tagját előbb juttassa a kölcsön értékéhez, mint ezt saját készpénzkészletéből tehetné, saját üzleti tőkéjét nem gyarapította, mert nem saját részére vett fel kölcsönt, hanem tekintettel a tagja részére már megszavazott kölcsönben birt fede zetre, valódilag csak jótállói minőségben lépettbe abba a kölcsönszerződési jogviszonyba, melyet ama másik pénzintézettel kötött, s habár e kölcsönszerződésnek fedezetét és biztositékát a tag részére megszavazott kölcsön képezi is, azért az igy megkötött kölcsön az intézet kölcsönéül épen ugy nem tekinthető, mint nem tekinthető azonosnak a kölcsönszerződési jogviszonynál a kölcsönvevő a kezessel. A kölcsönadó egylet és kölcsönvevő) tag közti szerződés a kölcsön megszavazása által meg van kötve, s csak a kölcsön leszámolása tekinthető elhalasztottnak. A midőn tehát az egylet ebből kifolyólag a kölcsön értékét akkor, a midőn az a tagjai által befizetett törzsbetétekből kielégíthető, nem közvetlenül a kölcsönvevő kezeihez, hanem az ennek részéről eleve adott meghatalmazás alapján, ama másik pénzintézetnek szolgáltatja át, az egylet nem saját személyében ténykedik, hanem kölcsönvevő tagja megbízásából jár el, s tehát nem saját kölcsönét fizeti vissza, de a tagjának engedélyezett kölcsön értékét fizeti ki. Hogy e kölcsön nem tekinthető az egylet kölcsönének, igazolja az is, hogy annak kamatait nem az egylet, de a kölcsönvevő tag fizeti, melyre pedig, ha a kölcsön nem az övé, de az egyleté volna, kötelezve természetesen egyáltalán nem lehetne. Az egylet tagjai érdekében tett e művelete, azért sem tekinthető olyannak, mely által tagjai törzsbetéteiből származó saját üzleti tőkéjét idegen pénzerővel gyarapítaná, mert az a pénz; melylyel a tagja részére vállalt váltói kötelezettséget annak megbízásából majdan kiegyenlíti, csakis saját tagjainak törzsbetéteiből származik s ennek természetét nem változtathatja meg az, hogy azok a betétek, melyekből e kölcsön folyósittatni fog, az engedélyezés időpontjában még befizetve, s igy az egylet rendelkezése alatt nincsenek. Az által, hogy az egylet attól a tagjától, kinek részére és érdekéből ily váltói kötelezettséget vállal, bizonyos kezelési díjat szed, szinte nem szegi meg a törvény által megállapított egyik feltételt sem, mert e kezelési díj annak a több kiadásnak megtérítéséül szolgál, mely az egyletet a kezelési teendők, nevezetesen a könyvelési, nyilvántartási, utalványozási munka ilyetén növekedése által éri, s épen mert e kezelési ilij az egylet terhére felmerülő tényleges több kiadás ellenértékét képezi, ez okból e díjat saját üzleti tökéjének idegen pénzzel való gyarapításául tekinteni nem lehet. A második feltétel, hogy t. i. ez egyletek üzletüket a saját tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereményre vagy kereset ágra ki ne terjeszszék, e müvelet által szinte nem érintetik. Egyrészről ugyanis az egylet e ténykedésével nem hogy másnak nyújtana segélyt, mint tagjának, de sőt épen e segélyt nemcsak a készletében lévő pénz által adja meg, hanem még hitelével is hathatósan fokozza s igy hivatásának : tagjait segélyezni, még nagyobb mérvben felel meg; másrészről azonban az sem állitható alaposan, hogy ez által más nyereményre vagy kereseti ágra terjeszkednék ki, mert e ténykedésből saját számlája javára csupán a kezelési díj esik, mely a fennebbiek szerint felszaporodott kezelési teendők, tehát tényleges kiadás ellenértékét képezi. Hogy pedig az ily kötelezettség vállalás külön kereseti ággá ne fajulhasson, erre nézve szabályozóul szolgál egyrészről az, hogy minden önsegélyző-egyletnél meg van állapítva a törzsbetétekkel arányban álló kölcsön legmagasabb. értéke, másrészről a többször idézett törvényszakasznak az a rendelkezése, hogy a mennyiben a tagoknak kifizetett kamatösszeg a törzsbetétek 6%-ps kamatát meghaladja, erre a kérdéses kedvezmény ugy sem terjed ki. Kiemelendőnek találja-e bíróság az 1875. évi XX1Y t.-c. 4. §-ának az 1880. évi LX. t.-c. 1. §-a által módosított 10-ik pontjára vonatkozólag még azt a körülményt is, hogy e pontnak a fenforgó kérdésre vonatkozó szövege sem olyan, mely szoros magyarázat mellett minden felmerülheti", kételyt kizárni alkalmas. E pont első tételében ugyanis ki van mondva, hogy a kérdéses egyletek üzlet tőkéjüket csak a tagjaiktól szedett törzsbetétekből gyüjthetik, s a másodikban, hogy üzletüket a tagjaiknak nyújtott segélyen, előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereményre vagy kereseti ágra ki nem terjeszthetik, de az, hogy a tagjaiknak adott-e segélyt, előleget vagy kölcsönt, az itt körülírt módon ne nyújthassák, az a törvény szövege által kifejezetten kizárva nincsen. A törvény szövegéből vont fennebbi elvek mellett tekintetbe kellett venni e bíróságnak azt, hogy akkor, a midőn a törvény mi módon való alkalmazása iránt kételyek merülnek fel, illetékességi körébe esik és törvényes kötelességében áll, azt a törvény célzatával és szellemével megegyezőleg tenni. Az 187.'). évi XXIV. t.-c. 4. § ának 10. pontja a kormány által beterjesztett eredeti törvényjavaslatban nem volt, azt a törvényhozás nemzetgazdasági érdekekből vétette fel pótlólag. Az e pontot kiterjesztőleg módosító 1880. évi LX. t.-c. a képviselőház határozata folytán keletkezett, s a javaslatot beterjesztő kormány részéről első sorban azzal az indokolással: »hogy előlegezési és általában az önsegélyzőegyleteknek, mint az önsegély elvén alapuló intézményeknek gyarapodása és szaporodása hazánkban kiváló fontossággal bír, s ezen egyletek az általuk forgalomba hozott olcsó törlesztési kölcsönösszeg nagysága s a nép takarékossága szellemének ébresztésére való hatásuk folytán igen széles körökre terjedő üdvös működést fejtenek ki, mely tehát nemzetgazdasági szempontból az állani részéről is minden lehető tekintetbevételt érdemel.« Ily érdekekből adatván az önsegélyző-egyleteknek biztosított kedvezmény, a törvény célzatának az oly alkalmazás felel meg, mely dacára annak az elvnek, hogy a kivételek szoros magyarázatuak, nem ragaszkodik mereven a törvény betűihez, hanem annak szellemét ismeri el mérvadóul. Az előre bocsájtottak szerint az önsegélyző-egyleteknek a feunebbiekben körvonalozott működése nem tekinthető külön keresetkép nyerészkedési célzatból eredett üzletnek, de csupán ugy tűnik fel, mint saját tagjainak az egylet hitele által hatályosabbá tett segélyezése, miért is kimondani kellett, hogy az I8T5L évi XXIV. t.-c. 4. §-ának az 1880. évi LX. t.-c. 1. §-a által módosított 10-ik pontjában foglalt ama kedvezményhez, hogy az egyleti tagoknak kifizetett kamat összeg a törzsbetétek 6Vo-ának erejéig az. üzlet nyers jövedelméből levonassék : azok a nyilvános számadásra kötelezett önsegélyző-egyletek is igényt tarthatnak, a melyek az egyleti tagok részére megszavazott, azonban a szükséges pénzösszeg hiánya miatt sajátjukból nem folyósítható kölcsön erejéig, a segélyre szorult egyleti tagok részére más pénzintézeteknél váltói kötelezettséget vállalnak el oly módon, hogy azért az illető egyleti tagoktól kezelési díjat is szednek, a váltónak kamatait az illető egyleti tag fizeti, magát a váltót azonban lejáratkor az egylet váltja be. Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak, 1887. évi március hó 13-án tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1887. évi március hó 30-án tartott teljes tanácsülésében. Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök : Zubor Árpád e., szegedi tszék, bej. ápr. "23, félsz, máj. 20, csb. Nagy Fsrenc, tmg. Réty Ferenc. — Frisch R. e., temesvári tszék, bej. ápr. 25, félsz. máj. 9, csb. Virter Antal, tmg. dr. Schwartz Lajos. — Schlesiilirer Jakab e.. budapesti ker. és váltó tszék, bej. máj. 2Ö> félsz. jun. 23, csb. Sárváry Gusztáv, tmg. Simon Izidor. Pályázatok : A kalocsai jrbságnál díjas joggyakornoki állápr. 28-iy. — A szászkabányai jrbiróságnál járásbi rói áll. ápr. 1 i-ig. — Az érsekújvári jrbiróságnál aljárásbirói áll. ápr. 15-ig. — A czeglédi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. ápr. 15-ig. A brassói ügyészségnél ügyészi áll. ápr. 15 ig — A budapesti tszéknél a 1 j e gy z ö i áll. ápr. 15-ig. — A zala-egerszegi tszéknél aljegyzői áll. ápr. 15-ig. — A brassói jrbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 16-ig. A budapesti ker. és váltó tszéknél bírói áll. ápr. Írj ig. Az abádszalóki jrbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 16-ig. — A ceglédi jrbiróságnál díjas joggyakoriloki áll. ápr. lü-ig. — Az egri tszéknél birói álL ápr. 1 /-íg. Nyomatott a „Pesti kbnyvnyomda-részvény-társaság"-náI. (Hold-utca 7. szám.)