A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - A telekkönyvi széljegyzetek

122 A JOG. hárította a mulasztást, mivel úgymond, ők bármikor építenének, de a miniszter csak ígérte, azonban még nem biztosította a telekkönyvi hatóság megadását, a nélkül pedig bizonytalanra, ily költséges építkezésbe bele nem foghatnak. Megunva és raegsokalva ezen tűrhetetlen állapotot, 1885. június havában benyújtottam egy Írásbeli kérvényt a rimaszombati kir. törvényszéki elnökhöz s abban egy tornallyai földbirtokos nevében ajánlatott tettem, hogy megbízóm kész a miniszter kívánságának eleget tenni az esetben, ha eleve biztosíttatik, hogy az általa — kívánt terv szerint — felépítendő bírósági helyiség, az állam részére, legalább hat évre, méltányos feltétel mellett bérbe vétetik, sőt kötelezi magát, a hivatalnokok részére is alkalmas bérlakásokat építtetni. Kérvényem folytán a törvényszéki elnök — bár kissé későre — ki is küldött egy kötelező nyilatkozatot megbízómnak, hogy azt írja alá, — mit megbízóm teljesített s az ekként aláirt, maga a törvényszéki elnök által szerkesztett nyilatkozatot hozzá vissza küldte — ezenkívül, szemben az én, illetve megbízóm ajánlatával, hasonló ajánlatot terjesztett be a járásbíróság jelenlegi helyiségének tulajdonosa is, tehát az építkezésre vonatkozólag már 1883. évben, a város s közbirtokosság részéről több ajánlat tétetett, míg ezeken felül a fenti két vállalkozó írásbeli kötelező nyilatkozata is 1885. év végén, illetve I88t>. év elején, a törvényszéki elnök kezei közt feküdt, azonban mindennek dacára és annak dacára, hogy e tekintetben a törvényszéki elnököt azóta is írásbeli kérvénynyel egyszer, szóbelileg pedig már számtalanszor megsürgettük, telekkönyvi kérdésünk éppen olyan stádiumban van ma, mint volt évekkel ezelőtt, tudniillik nincs telekkönyv, nincs építkezés s nincs semmi jel, a mi az ügynek csak egy lépéssel való előhaladására is mutatna. Ha a közbeszédre valamit állapítani lehet: az azt mondja, hogy az építkezéssel a járásbíróság jelenlegi bérhelyiségének tulajdonosa bízatott meg, mig az utóbbi pedig azt állítja, hogy ő fonnaszerü megbízást nem kapott és a minisztérium a telekkönyvi hatóságot mai napig sem engedélyezte. Bármiként legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy ebben a kérdésben, vagy az igazságügy minisztériumot — azért nem mondom, hogy a minisztert, mert rövid ideje lévén még, mióta jelenlegi igazságügyminiszter tárcáját viseli, őt a multakért okozni nem lehet — vagy a törvényszéki elnököt, kettő közül egyiket minden esetre, legalább is hibás mulasztás terheli, mert ha a telekkönyvi hatóság megadásának csakugyan az alkalmas épület hiánya képezi föakadályát: ez esetben az igazságügyminiszteriumnak, illetve az e tekintetben megbízott törvényszéki elnöknek kötelessége lett volna, az építkezésre vállalkozók ajánlata közül a legelőnyösebbet elfogadni, ezen vállalkozóval a szerződést megkötni, az építkezés megtétele és befejezésére záros határidőt kii űzni, mely idő alatt ha kötelezettségét nem teljesítette — több vállalkozó lévén — az építkezéssel mást megbízni. Hogy ez kötelessége lett volna és hogy a hiba, a mulasztás őket terheli: kérdést nem szenvedhet, miután Írásbeli biztosíték és szerződés nélkül arra nézve, hogy a felépítendő épület a járásbíróság s telekkönyvi hatóság részére bérbe vétetik : ily építkezésbe senki nem bocsátkozhatik s épületet nem emelhet oly hivatalnak, melyről az iránt sincs kellő biztosíték, hogy voltaképen engedélyeztetik-e hát, vagy nem ? Ha pedig nem az épülethiány, hanem más akadály létezik, akkor 1882. évtől, tehát öt év alatt, szintén feladata lett volna már a minisztériumnak, illetve a törvényszéki elnöknek ezen akadályt a folyamodókkal közölni, minden esetre az ügyet ily hosszú ideig nem függőben tartani, hanem jobbra vagy balra végleg eldönteni, mert a jogszolgáltatás érdeke szigorúan megkívánja, hogy az állam minden hivatalnoka a hozzá beérkezett ügyeket kellő időben elintézze, de különösen megkívánja ezt éppen az igazságügyminiszteriumtól, a melynek e tekintetben nemcsak példával elöljárni, de e részben az állami kormányzat összes közegeire is felügyelui, hivatásszerű kötelessége. Minthogy a törvényszéki elnökhoz, kiről egyébként midőn (bár vagylagosan) hibával vádolom, az igazsághoz hűen kötelességemnek tartom egyszersmind e helyen beismerni, hogy minden más hivatalos kötelességének teljesítése körül, elnöki tisztségét ekkoráig közmegelégedés és elismerésre méltóan betöltötte — intézett Írásbeli és számtalan szóbeli sürgetéseink — úgy látszik — semmi eredményre nem vezetnek : igénybe veszem ezen szaklap hasábjait s sérelmeink nyilvánosságra hozatala mellett azon reményemnek adok kifejezést, hogy F a b i n y T e o f i 1 igazságügyminiszter u r, ki annyi érzékkel bir igazságszolgáltatásunk igényei iránt, annak jogosultságát belátva, a tornallyai kir. járásbíróság telekkönyvi ható ságggal leendő felruházása tárg y á b an, m é g 1882. évben benyújtott kérvényünket annál is inkább mielőbb kedvező végmegoldáshoz juttatja, mert ha valahol szükséges volt a járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal való felruházása, akkor különösen indokolt az a tornallyai kir. járásbíróságnál, a mely járásbíróság Gömörmegyében ügyforgalom tekintetében a legelső helyet foglalja el, hatáskörére nézve pedig a legkiterjedtebb, mert 65 község, 3 város és 22 puszta tartozik hozzá, mig maga T o r n a 11 y a városa — bár mint város kicsiny — de a megyének központja, a megyei kereskedelem gyülhelye, van t akarékpénztára, szolgabírói-, adó-, posta-, távirdahivatala, e s e n d ő r s é g e, általában olyan forgalmi város, melyben egy telekkönyvi hatóság létezése az igazságszolgáltatás érdekében égetően szükséges, államgazdászati szempontból pedig magát nemcsak kifizetni fogja, de kétségtelenül anyagi hasznot is eredményez, mihez ha hozzá veszszük még azon ténykörülményt, hogy Rimaszombat - hová telekkönyv tekintetében tartozunk — némely községeinkhez egy egész, sőt két napi járás távolságra fekszik, valóban nem azon kérdés merül fel, hogy kérelmünk indokolt-e, hanem hoiy már a szervezés alkalmával is, miként lehetett ezen járásbíróságnál a telekkönyvi hatóságot mellőzni ?! Fodor Károly tortuillyai ügyved. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamarai választások eredményét a kamarának H o d o s s y Imre elnöklete alatt márczius hó 29-én délután tartott folytatólagos közgyűlésén olvasta fel Konkoly Thege József, a szavazatszedő-bizottság elnöke. Az eredmény következő : elnök H o d o s s y Imre, elnökhelyettes S zedenics János ügyész Győry Elek, titkár Siegraund Vilmos, pénztáros Nóvák Sándor. Választmányi rendes tagok: Baintner Imre, (Jhorin Ferenc, Darányi Ignác, Friedmann Bernát, Komjáthy Béla, Köves György, Králik Lajos, Mezei Mór, Schmiedt Titusz.. Száky Antal, Sztéhlo Kornél és Unger Alajos. Választmányi póttagok: |ellinek Arthur, Nagy Dezső, Liedemann Károly, Schreyer Jakab, Végh Arthur és Zsigmondy Jenő. Miután még Hodossy Imre elnök a megválasztottak nevében is köszönetét fejezte ki a bennük helyezett bizalomért, a közgyűlés véget ért. A budapesti kir. kereskedelmi- és váltó törvényszék elnökségétől nyert értesités folytán a következőkben helyesbítjük mult számunknak az új tanácsülési rendre vonatkozó közleményét : A budapesti kir. kereskedelmi- és váltó törvényszék heti tanácsülései folyó 1887. évi április hó lö-ik napjától kezdve a következő sorrendben tartatnak: hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken rendes tanácsülések kereskedelmi tanácsos urak részvéte mellett és pedig csak egy tanácsban. Szombaton az úgynevezett sürgős ülés lesz kereskedelmi tanácsos ur részvétele nélkül. A hétfői és csütörtöki napokon kereskedelmi- és váltóügyek, a keddi és pénteki napokon kereskedelmi-, csőd- és egyéb ügyek adatnak elő. A magyar jogászegylet március hó 31-én este Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott, a melynek tárgyát dr. E m m e r Kornél táblai biró előadása képezte. »A franczia törvényszéki elnök jogszolgáltatási hatásköre és egy magyar sürgősségi eljárás tervezete.« czimmel. Az értekező, a ki Párisban a közvetlenséget és szóbeliséget tanulmányozta, igen érdekes képet uyujtott a párisi igazságügyi palotának »Kéféré<' felirású terméből, a melyben a törvényszéki elnök hetenkiut háromszor közvetlenül tárgyal a jogszolgáltatást kereső peres felekkel. Az elnök sokszor egyetlen rendeletével örökre véget vet olyan pörlekedéseknek, a melyek másutt talán évekig húzódnának el. Az elnök közvetlen érintkezik a feljelentő és panaszolt féllel, valóságos eszmecserét folytat velük és e közben hozott rendeletei rendesen mindkét fél megnyugvásával találkoznak. A tárgyalás gyors egymásutánban délelőtt 1 Írtől, délután 3-ig foly és ez idő alatt 50—60 ügy intéztetik el. Az előadó vázolta a »référé« eljárás történeti fejlődését. Ismertette továbbá az elnöki jogszolgáltatás egy másik ágát, a mely egyoldalú kérelemre szükségelt határozathozatalban áll, minők a biztositások, letiltások, zárlatok stb. elrendelése, mielőtt az ellenfél még csak tudomást is vett róla, hogy ellenében birói segély kéretett. A fél gyakran otthon keresi föl az elnököt, a ki irásbelileg rendelkezik; a fél ezzel még ugyanabban az órában fölkeresi