A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 1. r.

Hatodik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1887. április 3. Szerkesztőség: Y. sas - ntcu 14. szám. Kiadóhivatal: Y. sas - ntcu 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ti Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: telyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Örökösödési eljárásunk reformja. Irta: di>. Elum Béla, kőszegi kir. közjegyző. — A felsőbb bírósági hátralékok megszüntetése. Irta : Gazdy Béla, kir. járásbiró Székesfehérvárott — A telekkönyvi széljegyzetek. Irta: dr. 1 m 1 i n g Konrád, kir. táblai biró Budapesten. — Ausztria és külföld. (Skandinávia. Irta: dr. D e 1 l'A d a m i Rezső, bpesti ügyvéd, egyet. m. tanár.) — Sérelmek. (Telekkönyvi hatóságot kérünk. Irta: Fodor Károly, tornallyai ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetések. TÍRCA : A francia törvényszéki elnök jogszolgáltatási hatásköre és egy magyar sürgősségi eljárás tervezete. Irta : dr. E m m e r Kornél, budapesti kir. táblai biró. MKU ÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a "Budapesti Közlönyé ből. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás Április hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek az elő fizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennaka dást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára ; Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. ,,A JOG" kiadóhivatala. Budapest, Y. ker., sas-utca 14. sz. Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : Dr. BI.UM BÉLA kőszegi kir. közjegyző. Az általános polgári törvénykönyvnek az örökösödésre vonatkozó része a törvényhozás elé lévén terjesztve, nem időszerűtlen örökösödési eljárásunk kérdését felvetni. Jó anyagi törvény mellett szükséges a jó alaki törvény is, hogy annak előnyei a jogéletben kellőképen érvényesüljenek s a büntet/l törvénykönyv példája leginkább mutatja, mily hátrányos lehet a jogélet fejlődésére a legobb ^nyagi törvény is, alaki törvény — vagyis az eljárás — szajbályozása nélkül. Indokolttá teszi e reformot örökösödési eljárásunk jelen zilált áUapota is, melynek megszüntetését alig lesz, aki nem óhajtaná, megszüntetését oly viszonyoknak, melyeken maga a szakértő sem igen tud eligazodni, a sok nyilt kérdésre minden esetben helyes választ adni. Pedig az örökösödési eljárás a jogéletben mindennapi szükségleteket van hivatva kielégíteni, majd mind nyájunk életviszonyaiba vág: tehát legyen egyszerű, egyöntetű, könnyen megérthető. Az 1868-iki perrendtartásnak az örökösödési eljárást szabályzó része — e rövid néhány szakasz — előre haladott korunk igényeit már ki nem elégíti. E hiányos törvény-alkotás az akkori iilök lázas sietségével menthető csak. Sokkal fontosabb feladatok vártak a törvényhozás elintézésére, semhogy az örökösödési eljárással bővebben foglalkozni lehetett volna. Egyébként is a liberális »laissez faire < hangzatos elve működött akkor mindenütt, és csak természetes, ha e törvényalkotás is ez alapra helyeztetett. Az alkotmányos élet ez ifjúkorában harcra kellé szállani mindennel, a mi a régi rendszernek volt maradványa s mert a kényszerre alapított osztrák örökösödési eljárás is ilyen volt, azt is halomra kellé dönteni. Ennek helyébe lépett aztán az »ipso iure« örökösödési elvünkkel leginkább megegyezőnek látszó, hivatalos be nem avatkozás (laisser fairé), mellyel az örökösödési eljárás mintegy a felek magánügyévé lett. Leltár, osztályegyesség minden hivatalos beavatkozástól mentve vannak; — csak »egyesség hiányában « hívható fel a bíróság közbenjárása, — ha ugyan a félnek úgy tetszik! Ily eljárás és anyagi törvényeink hiányossága mellett persze nem csoda, ha a gyakorlat ingadozóvá lön s a jogfelfogás néhol egészen különös csodavirágokat termett; csodavirágokat, melyek örökösödési eljárásunk tévkertjében díszelegnek: de bár elég sűrűn hangzanak is országszerte a panaszok, a törvényhozás raindezideig nem talált időt annak szabályozására. Maga a jogirodalom sem méltatta kellőképen az égetővé vált kérdést; hacsak most, az anyagi törvény tárgyalásánál nem fognak sűrűbben jelentkezni irodalmi bajnokaink! Mindössze két jeles munkát ismerünk e téren. Az egyik S i p ő c z László commentárja a gyámi törvényhez ; a másik Trux Hugó könyve: »a magyar örökösödési eljárásról bíróságok elött«. Mindkettő akaratlanul is leghatalmasabb szószólója a reform szükségességének; mert ők ismertetik meg egész teljességében örökösödési eljárásunkat, a ki pedig azt teljesen megismerte, leghangosabban fogja sürgetni a reform szükségét. |elenlegi eljárásunk hiányait bővebben ismertetni, e felszólalás szűkre szabott keretén kívül esik. Mégis néhány pontra kell utalnunk, nehogy indokolatlanul érvelni látszassunk. Vegyük a birói illetékesség kérdését. Trux Hugó a törvények és birói gyakorlat alapján igy szól: 1. a kir. törvényszékek székhelyein kivül előforduló minden hagyatékra nézve, de sőt a kir. törvényszékek székhelyein is, kivéve, ha azok szabad királyi, vagy oly városok, melyeknek a kir. bíróságok felállítása előtt külön törvényszékük volt ; — hagyaték bírósági illetékességgel bírnak a kir. járásbíróságok; 2. a perre utasításra, vagy sommás osztály elrendeléésre, midőn a hagyaték ingatlanokból is, vagy csak ingatlanokból áll, valamint a ptr. 590. §. esetében, az osztály megtételére s az örökség átadására illetőséggel csak a kir. törvényszékek bírnak; de sommás osztály megtételére ott, a hol a hagyaték csupán ingókból áll, a kir. járásbíróságok is; 3. a szabad királyi városokban, vagy a kir. bíróságok felállítása előtt, törvényszékkel birt, rendezett tanácsú városokban lévő kir. törvényszékek székhelyein előforduló hagyatékokra nézve (ha csupán ingókból állana is) az egész örökösödési eljárás keresztülvitele kivétel nélkül a kir. törvényszék illetékességéhez tartozik. Mindez ott, a hol kiskorúak érdeke fönn nem forog. Mert ha a hagyatéki ügyben kiskorúak érdekelvék, az eljárás megindítására az örökhagyó elhalálozásának helyére, (nem pedig az érdekelt kiskorúakra nézve), illetékes gyámhatóság van jogosítva; — söt a mennyiben csupán ingókból áll a hagyaték, annak átadására nézve is. Ha pedig a hagyatékhoz ingatlanok vagy dologi jogok is tartoznak, — a birói átadás a fentiekhez képest vagy a kir. törvényszéket, vagy a kir. járásbiróságot illeti. Az ezen kérdéseket szabályozó jogforrások pedig az 1868: L1V. t. c, az 1871: XXXI. t.-c, az 1877: XX. t.-c, valamint a volt semmitőszéknek határozatai (Dt. V. 43l. — X. 7lő. IV. 344. — VII. 545. - VIII. 610. - IX. 621. - XI. 58. XIV. 77.)