A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - Mely bíróság illetékes az 50 frton aluli kártéritési perekre nézve?

A J jegyezhet], a társaság mégis egy igazgató aláírása által is teljes joghatálylyal köteleztethetik, ha az eset körülményei által bizo­nyítottnak vehető, hogy azon egy igazgató, ki az illető kötelező nyilatkozatot aláirta, az igazgatóság részéről ama jogügyletre meghatalmazva lett. A bu(lapesti árú- és értéktőzsde bírósága dr. Stiller Mór ügyvéd által képviselt Siemens és Halske berlini és bécsi cégnek dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt Pesti molnárok és sütök gőzmalom-részvénytársaság budapesti cég ellen szerződés teljesítése s jár. iránt indított perében 1887. február 1-én tartott ülésében következőleg ítélt: Alperes részvénytársaság 15 nap alatt végrehajtás terhe mel­lett köteles tíírni, hogy gőzmalmában felperes cég az ez utóbbi által 188(>. augusztus 20-áról kiállított s 2/. alatt eredetben csa­tolt kötlevél értelmében s annak feltételei szerint a villamos vilá­gítást berendezze stb. Indokok: Alperes cég 1886. június 18-án kelt levelével arról értesítette felperest, hogy gőzmalmában villanyvilágítást szán­dékozik bevezetni s e végből felkérte, hogy alkalmilag egyik mér­nökét küldje hozzá. E levélre hivatkozva, június 26-án kelt sürgető levelében ismételve felhívja felperest, hogy postafordultával nyilat­kozzék, vájjon a villanyos világítás berendezése iránt felajánlott versenyben részt akar-e venni. E felhívás és sürgetés folytán felperes leküldte megbízottját, Rozdonyi Sándort Budapestre, ki alperes céggel alkudozá okba bocsátkozott, szintén ide érkezett mérnökei által a villanyvilágítás berendezéséhez szükséges előmunkálatokat megejtette, a terveket elkészítette, a berendezés költségeit meg­állapította, azokról alperes részére költségvetést kézbesített s a berendezés közelebbi feltételeit szóbeli alkudozás utján megállapította. Ezen alkudozások eredményére hivatkozva aug. 16-án felpereshez intézett levelében s az ott körülirt feltételek mellett alperes e szavak­kal : »Wir übertragen Ihnen die Ausführung des elektrischen Theiles der elektrischen Beleuchtunjsanlage für unsere Mühle« megbízza felperest a malom villanyos világításának berendezésével, meg­jegyezvén, hogy az e levélre adandó elismerő levélben mindazon pontok is tekintetbe veendők, illetőleg részletezve előadandók, melyeket alperes Rozdonyi felperes megbízottal személyesen meg­beszélt, s melyeket az utóbb nevezett fog közölni felperessel ; a levél utóiratában kijelenti végül alperes, hogy ezen ajánlatával aug. 19-éig marad kötelezve (»Mit vorstehendem Gebot bleiben wir bis 19-ten August a/c. impegnirt«). E levél folytán felperes augusztus 18-án táviratilag tudatja alperessel, hogy a berendezést elvállalja s a vonatkozó kötlevelet küldi (übernehmen Installation Schlussbrief folgt), s ugyanez nap a berendezés feltételeit tartalmazó kötlevelet alpereshez el is küldte. Erre válaszolólag alperes augusztus 19-én kelt levelében arról értesiti felperest, hogy a beküldött szerződést csak némely hiányok mellőzése után fogadhatja el, melyeket fel is sorol s egyúttal beküldi felperesnek a szerződés fogalmazványát, kérvén öt, hogy azt szóról szóra leírva s jogérvényesen aláírva, postafor­dultával küldje be, mire aztán alperes nyomban elismervényt fog adni. A levél ide vonatkozó része szószerint következőleg hangzik: »Wir übersenden Ihnen nun angefaltet Concept des Vertragés wie einzig und alléin wir denselben gutheissen können. Wir er­suchen Sie diesen Vertrag in diesem Sinne wörtlich überschrieben UDd von Ihnen rechtskráftig unterfertigt, postwendend einzusenden, worauf dann Best'átigung unserseits sofőrt erfolgt.« E levelet felperes 1886. augusztus 20-án a reggeli órákban kapta kezéhez Bécsben, a délutáni órákban pedig a következő tartalmú sürgönyt vette alperestől: »Nachdem günstige Offerte vorliegen, machen Verhandlungen mit Ihnen betreffs elektrischer Beleuchtung rückgángig. Backer Dampfmühl«. Ezen távirat Buda pesten délben 12 óra 30 perckor adatott fel, Bécsbe érkezett 1 óra 20 perckor s a küldöncnek kézbesités végett kiadatott délután 2 órakor. Felperes e távirat tartalmának tudomásul vételét szintén távirati úton nyomban megtagadta, ragaszkodott az ügylet telje­sítéséhez s az általa aláirt és az alperesi szerződés tervezettel szórói-szóra megegyező kötlevelet még az nap kelt és feladott levelével beküldte alperesnek. Ezen tényállásból kitetszik, hogy a villamvilágitás berende­zését tárgyazó szerződéshez a szóbeli alkudozások befejezése után augusztus 16-iki levelével maga alperes tette meg az első aján­latot ; e levelét alperes ahhoz csatolt utóiratában maga minősiti reá nézve kötelező ajánlatnak, e nélkül is kétségen kivül állván különben, hogy e levél magán hordja a kötelező ajánlat minden OG. 47 ismérvét, a mennyiben pontos körülírását foglalja magában a szán­dékolt ügylet összes lényeges feltételeinek. Ámbár ez ajánlatot felperes augusztus 18-án kelt táviratában elfogadta is, a szerződés felperes elfogadása által még sem vehető érvényre emelkedettnek, minthogy az alpereshez beküldött levél ennek ajánlatától némely, bárcsak alárendelt jelentőségű pontokban is eltér. Felperes ezen elfogadási nyilatkozata tehát, melyet különben alperes augusztus ]9-iki levelében nem is fogadott el, a kt. 319. §-a szerint tulaj­donképen az alperesi ajánlat visszautasításának s egyszersmind új ajánlatnak lévén tekintendő, most alperesen volt a sor, ezen új ajánlatot egyszerűen visszautasítani, vagy e mellett újabbi ajánlatot tenni. Alperes az utóbbit választotta. Mert kétségtelen, hogy midőn augusztus 19-iki levelével a felperes augusztus 18-iki levelében foglalt elfogadási nyilatkozat visszautasítása mellett egyúttal egy szerződési tervezetet küldött be felperesnek aláírás végett, ezáltal újabb kötelező ajánlatot tett, melyhez tehát a kt. 315. §-a értel­mében annyi ideig maradt kötve, a mennyi rendes körülmények­hez képest a válaszadásra szükséges. Tekintve már most, hogy alperes ezen ajánlatát aug. 19-én feladott levelével közölte felperessel s hogy rendes körülmények közt a válaszadásra szükséges idő aug. 21-én telt le s hogy e szerint ajánlatához alperes mindaddig kötve volt s ez időpont előtt a kt. 316. §-a értelmében azt csak aunyiban vonhatta vissza, a mennyiben az ajánlat visszavonása az ajánlat előtt vagy azzal egyidejűleg jutott volna felperes tudomására s tekintve, hogy ezen eset itt ki van zárva, minthogy az ajánlat visszavonásáról felperes beigazoltan csak az ajánlat beérkezése után értesült; nem szenved kétséget, hogy az ajánlat visszavonása hatálylyal nem bír s hogy alperesre nézve saját ajánlata alapján kötelező szerződés keletkezett, mihelyt aug. 21-én kellő időben kézhez vette felperes elfogadási nyilatkozatát, mely a felperes által alperes kívánsága szerint szövegezett levélben rejlett. A most mondottak egyúttal cáfolatát képezik alperes azon kifogásának is, hogy nem ő, hanem az általa kívánt tartalmú levél beküldése által felperes volna ajánlattevőnek tekinthető. Kifogást alapított alperes a kt. 312. §-ára is, mely szerint, ha a felek az ügylet érvényességét bizonyos alaktól tették függővé, az ügylet csak akkor tekinthető megkötöttnek, ha az a meg­határozott alakban létesül. Alperes ezen kifogása sem fogadható el alaposnak. Mert a felek közt váltott levelek nem nyújtanak támaszpontot s maga alperes sem volt képes figyelemre méltót felhozni annak bizonyítására, hogy a felek akármelyikének is szándékában állott volna az ügylet érvényességét meghatározott alakszerűséghez kötni s ez alperes aug. 19-iki levelének vég­mondatával (worauf dann Bestattigung unsererseits sofőrt erfolgt) sem következik, minthogy a levelezés utján kötött szerződésnek hasonló tartalmú ellenlevél küldése által való elismerése a keres­kedelmi forgalomban szokásos ugyan a szerződés érvényességéhez, azonban korántsem kívántatik meg, sem pedig az ajánlat kötelező erején nem változtat, még akkép sem magyarázható, hogy alperes ily levélbeli elismerés kilátásba helyezése által ajánlatától való visszalépése jogát kívánta volna a maga részére fentartani, sőt ellenkezőleg az idézett végmondattal alperes egyenesen azt fejezte ki, hogy az általa kívánt szövegű levél tartalmát magára nézve kötelezőnek tekinti. Az eddig mondottak szerint meg van tehát állapítva, hogv alperes aug. 19-én kelt ajánlata s felperes aug. 20-án kelt el­fogadási nyilatkozata alapján a felek közt szerződés jött létre. Alperes azonban kifogásolja az aug. 19-iki ajánlat formáját is, azt vitatván, hogy miután az alperesi részvény-társaság alap­szabályainak 53. §-a szerint a társasági cégjegyzés egy igazgató­sági tag és a vezérigazgató által együttesen eszközlendő, a tár­saságot az aug. 19-iki levél, mely a társaság cégét viselő száraz pecsét alatt csupán a vezérigazgató aláírását viseli, nem köte­lezheti. Mindenekelőtt helytelen az a felfogás, mely a cégjegyzés módja és a társaság lekötelezhetősége közt összefüggést kiván létesíteni, hogy valamely részvénytársaság egyátalában csak akkor volna jogérvényesen kötelezhető, ha a kötelezés az alapszabályilag előirt cégjegyzés alatt történik. E felfogás pl. kizárná a lehető­ségét annak, hogy a társaság szóbelileg vállalhasson kötelezett­séget, tehát leggyakrabban épen azon ügyletek megkötését tenné lehetetlenné, melyek a társaság vitális céljainak elérésével el­választhatlan kapcsolatban állanak, sőt végeredményében a társaság cselekvő-képességének szükségtelen megbénítására s a keres­kedelmi forgalom mindennapi követelményeinek egyenes kigunvo­lására vezetne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom