A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - Mely bíróság illetékes az 50 frton aluli kártéritési perekre nézve?

102 A J OG. hez képest egyenlően részesednek, mert semmi ok sem forog fenn arra nézve, hogy egyik vagy másik elönyösebb helyzetbe jusson, mikor az elhunyt, ki jogosítva lett volna ily előnyöket nyújtani, ezt nem tette.30 De ezen egyenlő részesedésnek igazságos elve gyakran az ellenkező eredményre vezetne, ha a leszármazók közt csak az elhunyt hátrahagyott vagyona képezné a felosztás tárgyát s nem jönnének számításba azon értékek, melyeket egyik-másik leszármazó az örökhagyótól ennek életében kapott, mert ez esetben a megajándékozottak előnyben részesülnének a meg nem ajándékozottak rovására. A betudás jogalapja tehát az igazság elve, mely az egyenlő osztály létesítésére tör.31 S ez a helyes álláspont. Az örökhagyó vélelmezett akaratának, egy nem létező valaminek alapul vétele s abból egy újabb vélelemnek : az örökhagyónak rokonai iránt érzett egyenlő szeretetének levezetése nem egyéb, mint a végrendeleti örökösödés alapelvének : az örökhagyó végakarati szabadságának helytelen kiterjesztése és a család ethikai jelentőségének s a jogra gyakorolt befolyásának figyelembe nem vétele. Azon jogbölcselők (G r o t i u s, K a n t, Hugó, 7. e i 11 e r, P f e i f e r, Feuerbach, Walker, stb.), kik az örökhagyó vélelmezett akaratában vélték feltalálni a törvényes örökösödés jogalapját, a római jogban kifejlődött korlátlan végrendelkezési szabadságból indultak ki."- A XII. táblás törvénynek eme szavai : »Uti legassit suae rei, ita ius esto«, azon tévhitet keltették ben nük, hogy az egyénnek vagyona feletti szabad rendelkezési joga, más szóval az egyéni akarat nem csupán a végrendeleti, hanem az egész öröklési jogot uralja ; ennélfogva, hogy a törvényes örökösödés is a szabad rendelkezési jogosultságból legyen levezethető, felállították az örökhagyó vélelmezett akaratának tanát. De honnan lehet ezen vélelmezett akarat létezésére következtetést vonni ? Azon körülmény, hogy az örökhagyó végrendeletet nem tett, erre nem elegendő ok ; mert ha sok esetben az örökhagyó akarata meg is egyez a törvényes örökösödés megállapított rendjével, mikép igazolható a vélelmezett akarat, ha az örökhagyónak világosan és határozottan kinyilvánított végakarata alaki kellékek hiányában semmisnek, érvénytelennek nyilvánittatik s a végrendeleti örökösödés helyébe a törvényes lép. Itt teljes határozottsággal ismerjük az egyén akaratát, pl. hogy jó ismerőse A. legyen az általános örökös; de mert ezen kijelentése nem kellő formában töítént, a hátrahagyott vagyonba a végrendelkezőnek legközelebbi rokonai épen ezen akaratkijelentés megdöntésével lépnek be. Vájjon az örökhagyó vélelmezett akaratából történik ez ? Vagy ha a végrendeleti örökös nem fogadja el az örökséget, minélfogva a hagyaték a törvényes örökösöknek jut. Vájjon itt is az örökhágyó vélelmezett akarata a tényező ? Bizonyára nem. Vagy akár tekintsük azon esetet, midőn olyan egyén huny el, ki végrendelkezési képességgel nem bír; nincs akarata, melyet érvényre emelhessen s mégis ezen hiányzó akaratának vélelme alapján jutnak rokonai hagyatékának birtokába! A betudás egyedüli helyes jogalapja tehát csak az igazság elve lehet. Hátra van még a jelen szakasz elején ama minden további indokolás nélkül kimondott állításunknak igazolása, hogy a betudás csak törvényes örökösödés esetében foglalhat helyt. E tétel igazsííga az elmondottakból önként folyik, mert végrendelet létében amúgy is az örökhagyó akarata lévén az irányadó, az örökösöknek az igazság elvéhez képest egyenlő részesedése csakis a törvényes örökösödés esetében képezi az osztály alapját, minélfogva csakis ilyenkor érvényesül a betudás, mint az örökösök egyenlő részesedésének eszköze. Igaz ugyan, hogy végrendeleti öröklés esetében is beszámíttatnak a leszármazó örökösnek bizo30 Osztrák ptkönyv. 732. §. . . . Mehrere Kinder theilen die Erbschaft nach ihrer Zahl in gleiche Theile 735. § Lében noch beidé Eltern, so gebührt ihnen die ganze Erbschaft zu gleichen Teilen .... Szász ptkönyv. 2,031. §. Minterlásst Jemand blos ein Kind, so elhalt dieses die Erbschaft alléin. Mehrere Kinder érben zu gleichen Theilen. y,037. §. Sind beidé Eltern am Lében, so érben Sie zu gleichen Theilen Teleszky tervezete 19. §. Az örökösödés első sorban az örökhagyótól leszármazó rokonokat illeti. Ha csak egy gyermek van, ez kapja az egész hagyatékot. Több gyermek közt a hagyaték egyenlő részekre osztatik. 21. §. Ha az örökhagyónak leszármazó örökösei nincsenek, * hagyaték fele részben az atyára vagy az atyától leszármazó oldalrokonokra, másik fele részben az anyára, vagy az anyától leszármazó oldalrokonokra száll. 31 Dr. Jancsó György véleménye és indítványa a betudásról a IX. magyar jogászgyiilésen. A magyar jogászgyülés évkönyve 1885-re. 87. 1. 82 »Der Ausgangspunkt des römischen Rechts ist die Anerkennuug der unbedingten Testirfreiheit ge\vesen.« Windscheid i. m. III. 128. 1. h j. nyos értékek, melyeket az örökhagyótól ennek éltében kapott, ha ugyan ezen betudást az örökhagyó kifejezetten elrendeli, azonban ez nem tulaj donkép eni értelemben vett betudás, mert jogalapja nem az igazság, hanem az örökhagyó akarata, célja nem az örökösök vagyoni egyenlőségének biztosítása, hanem az örökhagyó szabad rendelkezési jogosultságának érvényesítése; ebből lolyólag végrendeleti öröklésnél csak az tudatik be, mit a végrendelkező mint a betudás tárgyát világosan és határozottan kijelöl, ellenben a törvényes örökösödésnél mindazon adomány a betudás tárgyát | képezi, a mely az örökösök vagyoni egyenlőségét sértené. \ Mely bíróság illetékes az 50 frton aluli kártéritési perekre nézve? Irta. dr. HOLCZMAX LAJOS nagy-bittsei ügyvéd. Az utóbbi időben alkalmam volt tapasztalni nemcsak, mily 1 homályosak e részben törvényeink, hanem egyszersmind, mily ingatag a judicatura e tárgyban úgy a másod-, mint harmatlbiróságnál. Előrebocsátva, hogy az 1877 : XXII. t.-c. (bagatelltörvém) ll-ik ij-ának 1-ső pontja következőleg hangzik : »pénzkövetéléseket tárgyazó keresetek, melyek összege a járulékokon kivül 50 frtot meg nem halad« és kiemelve, hogy a kártérítés célja is pénzt, mint a kár egyenértékét érvényesíteni, mégis, mert a kártéritési követelés szorosan véve nem pénzkövetelés, másrészt, mert feltehető, hogy a törvényhozó, ha általánosan 50 frton alúli ügyeket akart volna bagatell útra terelni, ama 1-ső pontot másképen szövegezi pl.: »pénzösszegeket tárgyazó keresetek, ha stb.«. miután a kártéritési per ugyan pénzösszeget, de nem pénzkövetelést tárgyaz, azon következtetést okszerűen le lehet vonni, hogy a kártérítési keresetek — 50 frton alúl is — feltétlenül 500 frtig sommás útra tartoznak, annál is inkább, mert az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának l. pontja már általánosabban szövegezve van, mint a bagatell-törvény illető rendelkezése, mert itt pénzkövetelésekről van szó, holott a novellában minden kereset, melynek tárgya 500 frl értéket túl nem halad, sommás útra tartozónak kiraondatik s azért a két szöveg egybevetéséből okszerű a fent nyilvánított nézet; hozzájárul még a novella 47. § ának rendelkezése is, mely szerint kártéritési perekben — még ha két egybehangzó Ítélet hozatott — a harmadbirósághoz további felebbezésnek helye van. Ámde felsőbb bíróságaink olykor ezen, olykor az ellenkező álláspontot foglalják el, olykor csak az ellenfél kifogása folytán döntenek az illetékesség felett, olykor hivatalból intézkednek; ugyanis praxisomban már következő esetek előfordultak : a) Indíttatott egy 50 frton alóli kártéritési kereset, melybea i a sommás eljárás ellen kifogás nem tétetett és ezen ügy érdembeni felebbezés folytán érdemileg mindkét magasabb fórumon átment. b) Hasonló ügyben, kifogás nem tétetvén, az első bíróság érdemileg itélt; érdembeni felebbezés folytán a másodbiróság az egész eljárást hivatalból megsemmisítette, mint kisebb polgári perútra tartozót, és a Curia, hivatkozással a 45. §-ra, a felfolyamö! dást visszautasította. c) Analóg ügyben az elsöbiróság illetékességi kifogás folytán azt leszállítván, a másodbiróság felfolyamodás következtében az eljáró bíróság illetékességét megállapította oly indokolással, hogy • kártéritési perek 500 frtig feltétlenül soramás útra tartoznak. d) Végre volt eset, hogy sommás úton indított kár iránti ügyet az 1-ső bíróság kifogás folytán leszállító végzéssel látott el s a a másodbiróság ezen végzést a bagatell-törvény ll. §-ának 1-sö pontjára való hivatkozással helybenhagyta. Ezek után kérdem, melyik út a helyes és mihez tartsák magukat a felek, az ügyvédek éa alsóbiróságok ? Felhoztam ezen eseteket, hogy a jogász közönségnek alkalma nyíljék ezen kérdést megvitatni és tisztázni. A budapesti ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara választmánya által a f. hó 22-én tartandó közgyűlése elé terjesztendő jelentéséből, mely a kamara 12. évi (1886-ikij működésére vonatkozik és statistikai részében kimerjed a megelőző két évre is, közöljük a következő érdekesebb adatokai : 88 S t ub en r auch. i. in. I. 1,035. I. Sintenis. i. m. III. 5-22. 1. Windscheid. i. m. III. 229. 1. Dr. Jancsó György, i. m. A magyar jogászgyülés 1835. évkönyvében, lel —103. 1. Osztrák ptkönyv. 790. §. Szász ptkönyv 2,371. §. Téleszky tervezete. | 61. §. és ennek indokolása.