A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 12. szám - Bányajogi calamitások
Hatodik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1887. március 20. Szerkesztőség: T. sas • utca 14. szám. V. Kiadóhivatal: as - utca 14. szám. Kéziratokvissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, II MAGYAR ÖGÍÉI, BÍRÓI, ÖGÍÉSZI É Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnál küldendők. TARTALOM : Bányajogi calainitások. Irta : M i k o 1 a y László, iglói ügyvéd és bányász. — Az erőszakos nemi közösülés kisérlete. Irta: dr. Heil Fausztin, fiumei kir. ügyész. — A betudás (collatio) az örökösödési jogban. Irta : G a a r Vilmos, Sopronban. — Mely bíróság illetékes az 50 frton aluli kártérítési perekre nézve ? Irta: dr. Holczman I.ajos, nagy-bittsei ügyvéd. — A budapesti ügyvédi kamara. — Sérelmek. (Épületes dolgok a lugosi kir. járásbíróságnál. Irta : P o p p Lajos, lugosi kir. járásbiró.) — Irodalom. (A bünkisérlet és a bevégzett bűncselekmény. Irta : W 1 a s s i c s Gyula. Adalék a magyar büntetőjog irodalmához. Irta : dr. Mayer S.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetések. TÁRCA: A chinaiak családi joga. Irta: Vargha Ferenc, b.-gyulai királyi alügyész. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvénytára" 1886=ik évfolyamának t. elb'= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a mult évi törvény* tár teljes befejezéséül az igazságügyministeri rendeletek j. ívét (33—46 lap), továbbá a kir. Curia, a budafesti kir. Tábla és a kir. 'Pénzügyi közigazgatási bíróság teljes üléseiben hozott, 1886. év folyamában hitelesített döntvényeket és végül az illető czimlapokat és tartalommutatókat. / Bányajogi calamitások. Irta: MIKOLAY LÁSZLÓ, iglói ügyvéd és bányász. A magyar kormány és a magyar törvényhozó-testület mostoha gyermekének — a bányatörvénynek — szüksége volna egy új öltözetre, de nem akad jótevő, a ki rajta könyörülne s számára egy új, divatszerű, ha mindjárt olcsóbb kelméből is készített ruhát vásárolna. Azon tisztelt honatyák, a kik bányavidéki választókerületeket képviselnek, mihelyt az országházba belépnek, már is megfeledkeztek azon tett szent Ígéretükről, hogy a magyar bányászat emelése és felvirágoztatása érdekében szükséges mindennemű törvényes lépésekről gondoskodni fognak, különösen pedig, hogy egy önálló, időszerű új magyar bányatörvénynek alkottatását sürgetendik. Látszik, hogyan és mily mérvben váltották be szavukat a t. képviselő urak 1861. óta és a szegény választóközönség helyesen cselekednék, ha képviselőjét akkor, a midőn három évi képviselő minőségbem sáfárkodásáról majd számolni fog, kérdőre vonná, hogy hányszor és mikor emelte szavát a bányászat érdekében ! Erre a kérdésre talán egyetlen egy képviselő sem birna válaszolni, mert legtöbbje közülök választóinak érdekével és sorsával mit sem törődve, legnemesebb hivatásának nézi a tőzsdejátékot, vagy a különféle sportot. Pedig milyen égető szükségünk van egy új, biztosabb és határozottabb alapra fektetett bányatörvényre és bányatőrvény kezési eljárásra, arról tanúskodik legjobban néhány, a gyakorlatból merített adat, a melyet állításaim beigazolására folytatólagosan közlendek. Mint ügyvéd felkérettem egy nagyobb »kutató t á r s a s á g« által »kutatási pótfizetése k« behajtására. Minthogy egyes »kutatási társak« barátságos felszólításomnak eleget nem tettek, bepereltem őket az igazgatóságra nézve illetékes járásbíróságnál. A járásbíróság keresetemmel elutasított, azzal indokolván elutasító végzését, hogy mindennemű bányapót fizetések behajtására irányzott beadványok az illetékes kir. törvényszékhez, mint bányabirósághoz tartoznak. Ámbár az elutasító kir. járásbíróságnak nem volt igaza, mégis, nehogy a felfolyamodással sok időt veszítsek s talán hamarább célt érjek, fordultam az elutasító járásbíróságnak bölcs tanácsára, de meggyőződésem ellenére, az illetékes bányabirósághoz, honnan épen egy év leforgása után azon szomorú hirt vettem, hogy bizony a bányabiróság sem illetékes »s zabád kutatási« pótfizetések behajtása iránt beadott kérvények elintézésére, mert ő neki csak adományozott bányákkal, de nem szabadkutatásokkal van dolga. Es e tekintetben a bányatörvényszéknek teljes igaza volt. Felkerestem még a bányabiztosságot is, a mely ismét azzal elutasított, hogy mindennemű, akár bánya-, akár kutatási pótfizetések behajtására csak a bányabiróság illetékes! Ott voltam, hol a mádi zsidó! Már most hová forduljak még ? . . . Vettem ezen három rendbeli elutasító végzést és elmentem velők az illetékes bányakapitány úrhoz, hogy az ő bölcs tanácsát kikérjem s meghallgassam. Ez pedig csak annyit tudott mondani, hogy e tekintetben legjobb volna a minisztériumhoz fordulni. Azt pedig nem tettem, mivel attól tartottam, hogy a földmívelési, ipar- és kereskedelmi minisztérium, melyet a praxisból már nagyon »jól« ismerek, az úristenhez találna utasítani, hová pedig eddigelé kérvényt még be nem adtam volt, de nem is mernék benyújtani, minthogy nem tudom, hogy hány forintos bélyeget kell ráragasztani. S nehogy »P é t e r«, a mennyország iktatója kérvényemet megleletezze s engem feltámadáskor büntetésül a pokolba küldjön, inkább elhallgattam s a társaság, nehogy még több hiábavaló költséget magának okozzon, egyszerűen leirta a pótfizetéseket, mily módon körülbelül 3,000 forintot ajándékozott a késedelmes »kutatási« társaknak. S ezen ügy elhúzódott 3 évig, a nélkül, hogy célt értünk volna. S ámbár jól tudom s teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a »szabadkutatásk pótfizetések behajtására nem a bányabiróság, hanem a polgári biróság az illetékes, a mennyiben a »szabadkutatási« részvények korántsem birnak adományozott bányákról kiadott részvények természetével, hanem csak olyanok, mint közönséges magántársaságok részvényei s minthogy maga a bányatörvény is sem »kutatási« részvényekről, sem »kutatási« pótfizetésekről nem intézkedik, mégis mint ügyvéd akaratom s legjobb meggyőződésem ellenére kudarcot vallottam s mintegy pellengérre állíttattam. S kinek köszönhetem azt ? Csakis azon bányajogi bizonytalanságnak és sötétben való tapogatódzásnak, a
