A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt - A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék új elnöke

A J OG 39 bevezetése közzétéve lett, de előbb is t. i. már akkor veszi kez- | (letét, mihelyt a társaság üz!etét tényleg megkezdette, miből követ- i kezik, hogy a mint az elsöbiróság által helyesen kifejtve lett, ha a közkereseti társaság, mielőtt még cégét a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztette, az általa felvett cég alatt váltószerződésre lép, ebből a társaság tagjaira nézve azok egész vagyonára kitér jedö egyetemleges kötelezettség származik. Í1875: XXXVII. t. c. 68-ik§.) Tekintve azonban, hogy a cég, mint olyan jogilag létezőnek a ker. törv. 16. rendelkezésénél fogva csak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetése idejétől fogva tartható, tekintve továbbá, hogy felperes maga sem tagadta, miszerint 1) . . . Sámuel és társa név alatt alakult közkereseti társaság cége bejegyezve nincs, minélfogva perelhetöség szempontjából olybá veendő, mintha nem J is léteznék; a nem létező cég pedig perbe nem idézhető és ellene keresetjog nem érvényesíthető, hanem a közkereseti társaság által be nem jegyzett cége alatt vállalt kötelezettségért a társasági tagok személyesen idézendők perbe; tekintve végre, hogy felperes keresetét egyenesen és csupán a »D . . . Sámuel és társa * mint cég ellen érvényesítette; ez ellen pedig fennebbieknél fogva kereseti joggal nem bir, felperest ez alapon keresetével elutasi tani kellett, stb. A m. kir. Curia (18S7. január 20. 8i9. sz.): A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróságnak fentebbi számú és keletű ítélete hagyatik helyben, stb. Okok: A keresk. törv. 10. §-a szerint a cég nem egyéb, mint azon név, mely alatt a kereskedő (akár egyes, akár társaság) üzletét folytatja s melyet aláírásul használ. A keresk. törv. 16. S a minden kereskedőnek kötelességévé teszi ugyan, hogy üzletének megkezdésével egyidejűleg cégét u kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztesse és meghatározza ezen kötelesség elmulasztásának következményeit is, jelesen hogy mindaddig, inig a bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogok ban, melyeket a törvény a kereskedők részére megállapított, nem részesülhet: de egyúttal határozottan rendeli azt is, hogy elvállalt kötelezettségeiért, harmadik személyek irányában a keresk. törvény értelmében felelősséggel tartozik : az tehát, hogy a kereskedő cég, mint olyan a bejegyzés megtörténtéig jogilag létezőnek nem tekintethetnék, ama törvényszakasz idézett rendelkezéséből nem következtethető, ellenkezőleg, hogy a közkereseti társaság létezése már az üzlet tényleges megkezdésével beáll, (keresk. törvény 87. §.) következik, hogy az ily ténylegesen működő, bár be nem jegyzett közkereseti társasággal szerződő fél jogai nemcsak a társaság egyes tagjai, hanem a keresk. törvény 63. §. értelmében maga a társaság ellen annak cége vagyis neve alatt érvényesíthető. Ily helyzetben tekintve, hogy alperes közkereseti társaság csak cégének bejegyzését tagadta, de sem a társas cég alatt az üzletnek megkezdését, létezését és fennállását kétségbe nem vonta, a mit az A. és B. alatti okiratokkal szemben kétségbe nem is vonhatott, tekintve végre, hogy az intézvényezett közkereseti társas cég az elfogadás alapján az elfogadott összegnek kifizetéseért a váltótörvény 23. §. értelmében váltójogilag felelős : mindezeknél fogva, stb. Ha a klbosátó névaláírása az elfogadó neve alatt áll, ily ^áltó nem alkalmis váltó eljárásra. A m. kir. Curia: (1887. Január 25. 840. sz.) Mindkét alsóbb bíróság Ítélete az azt megelőző eljárással a váltóeljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 37. S. értelmében, váltóbirói hatáskör hiányában megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik stb.; mert az idegen váltónak jogi természete szerint a kibocsátó az intézvényezettet arra hivja fel, hogy a váltóban kitett pénzösszeget a lejáratkor a rendelvényesnek fizesse ki; mert e szerint, hogy valamely személy, kinek névaláírása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintethessék, szüksé ges, hogy maga a váltó feltüntesse, hogy a névaláírás az intézvényezetthez szóló felhívásra vonatkozik ; ez pedig akkor áll be, ha a kibocsátó ama felhívást a v. t. 3. §. 5. pontjának rendelkezése szerint aláírja; rnert a per tárgyát képező váltón az emiitett felhívás után közvetlenül az intézvényezett K. Anna és K. Mór neveik állanak, felperesnek, mint állítólagos kibocsátónak névaláírása pedig csak azok után következik : ez tehát a fentiek szerint kibocsátói aláírásnak nem tekinthető ; mert ehez képest a beperesitett váltón a kibocsátó aláírása és igy a v. t. 3. §-ban felsorolt egyik lényeges kellék hiányozván, az arra fektetett kereset váltó eljárásra nem tartozik, stb. Bűn-ügyekben. Szakéi tói vélemény arra nézve, hogy vádlott Irta alá a váltót, Kémben azzal, hogy vádlott az ellenkezőre tett esküt é, liot'y vádlott a liűnper folyamán is határozottan tagadja aláírása valódiságát, nem elegendő a hamis eskü bizonyítására. A liamis rád <-lhut;ir'>Iá>a a rágalomtól. (Btk. 227. és 260. §-ai.) A kassai kir. törvényszék (188Ő. nov. 19. 8,669. sz. a.): Hamis eskü és hamis vád miatt vádolt G. Hermann (59 éves. korcsmabérlő, büntetlen előéletű) a btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettének vádja alól felmentetik; ellenben a btk. 227. §-ba ütköző s minősülő hamis vád bűntettében bűnösnek mondatik ki s ezért a btk. 227. §. alapján a btk. 93. §. alkalmazása mellett 3 évi börtönre és 5 évi hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Indokok: Habár ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán kihallgatott szakértők egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az incriminált 475 frtról kiállított váltón olvasható » Hermann G . . « kibocsátói aláírást vádlott sajátkezüleg irta alá, mely szakértői véleményt támogatni látszik G. Róza tanú azon vallomása is, hogy az incriminált váltót ő küldte posta utján vádlottnak aláirás végett, mindazonáltal tekintve, hogy vádlott ugy a vizsgálat, mint végtárgyalás folyamán tagadja, hogy az incriminált váltón olvasható Hermann G . . . aláírást ő tette s igy a polgári per során részére megítélt esküt hamisan tette volna le ; ennélfogva tekintve, hogy a szakértői vélemény vádlott tagadásával szemben, az elitéltetésére szükséges teljes bizonyítékát nem szolgáltatja ; ennélfogva vádlottat az ellene emelt, a btk. 219. §-ba ütköző hamis eskü bűntettének vádja alól fel kellett menteni. Azon cselekményt azonban, hogy vádlottnak már a polgári per folyamán tudomása volt arról, miszerint a szakértők egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az incriminált váltón olvasható Hermann G . . . aláírást ő tette, mit G. Róza is megerősíteni igyekezett, mindazonáltal vádlott tudva hamisan H. Ferenc ügyvédet vádolta a »Hermann G . . .« kibocsátói aláírásnak, valamint egy őOO frtos váltón olvasható »G . . . Hermarvn* forgatói aláírásnak hamisításával; ennélfogva öt a btk. 227. §-ban körvonalozott hamis vád bűntettében bűnösnek kimodani s figyelembe véve jó erkölcsi magaviseletét, aggkorát, mint enyhítő, azonban hogy hamisan tett feljelentése által egy ügyvéd anyagi jólétét tehette tönkre, csökkentve a felek bizalmát, miut súlyositó körülményeket, a btk. 93. §-na.k alkalmazása mellett a reá kiszabott börtönbüntetéssel kellett sújtani. A budapesti kir. itélö tábla (1886. márc. 40,321. sz. a : Tekintve, hogy a letett eskü az eljárás tárgyát képező 5Q0 frtról kiállított váltóra vonatkozó hamis vád kérdésével közvetlen összefüggésben nem áll; mert vádlott az 1880. évi január hó 22-én felvett eskületéti jegyzőkönyv, mint csupán az 1879. évi március 30-án 475 frtról kiállított, a kassai takarékpénztár felperessége alatt perelt váltón levő névaláírásának hamisságára nézve tette le az esküt; ellenben a H. Ferenc ügyvéd által saját neve alatt külön beperesitett 500 frtos váltón levő aláirás hamisságára nézve p.z esküt nemcsak le nem tette, hanem mint alperes, a jelzett polgári eljárás folyamán ezen 500 frtos váltó tekintetében a kassai kir. tszék 1879. évi aug. 5-én 10,037. sz. a. kelt Ítéletével, miután tárgyalás alapján a megejtett szakértői szemle és a tanuk kihallgatása által vádlott, illetve akkori alperes G. Hermann hamisnak vitatott, forgatói aláírásának valódisága megállapittatott; nevezett az 500 frt váltó összeg és járulékai megfizetésére elmarasztaltatott, mely Ítélet ellen vádlott jogorvoslattal nem is élvén : a/, jogerőre emelkedett. N'em fogadható el tehát vádlott ama védekezése, hogy a mennyiben az általa letett eskü hamissága kellőleg beigazolható nem volt; feljelentését H. Ferenc ügyvéd ellen jogosan és jogszerüleg tehette akkor, midőn az 500 frtos váltón levő névaláírása hamis, illetve jogszerűen letett esküje alapján hamisnak tekintendő. Mert az 500 frtról kiállított ezen váltón levő névaláírásnak valódisága a polgári eljárás során hozott, fentjelölt jogerejű bírói Ítélettel annál is inkább kétségtelenül megállapittatott, minthogy vádlott ezen 500 frtos váltó aláirás hamisságára nézve ezen per során az esküt le nem tette, de még a jelzett marasztaló Ítélet ellen jogorvoslattal sem élt, azt elfogadta, abban megnyugodott. A bűnügyi eljárás folyamán szolgáltatott adatok pedig ezen bíróilag megállapított tényt csak újabban igazolják, vádlott azonban mégis jobb meggyőződése ellenére is ezen ténynyel szemben H. Ferenc ellen okirathamisitás ' miatt, tudva alaptalan vádat emelt, illetve bűnügyi feljelentést