A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt - A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék új elnöke

AJOG. z örökösödési osztály a közjegyző előtt. (Válasz B é s á n Mihály lugosi kir közjegyzőnek.) Irta : dr. KOVALICZKY ELEK, Eperjes. J5 é s á n Mihály lugosi közjegyző úr szives volt az általam e becses lapok f. évi lső számában felvetett kérdésre (a »Jog« 5. sz.) reflektálni. Midőn ezért egyrészről köszönettel tartozom a cikkíró úrnak, ugy másrészről engedje meg, hogy becses észrevételeire néhány szerény megjegyzést tehessek. Nézetem szerint az 1885. évi febr. 16-án 663. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben foglalt közjegyzői utasítás egyáltalában nem változtathat azonaz álláspontban, melyet cikkemben elfoglaltam, t. i. hogy az 1874. évi XXXV. t.-c. 128. §-a esetében hagyatéki tárgyalásnak, illetve hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv felvételének soha semmi körülmények között sem lehet helye; mert a közjegyzői utasítás 23-ik §-ában az örökösödési osztálynak közjegyzői okiratba való foglalását elrendelvén, — 24. §-ában már csak a hagyatéki kimutatásról rendelkezik s azon kifejezés »vezeti a tárgyalást* — e kérdés nem borithatja homályba, mert hiszen az örökösödési osztálynak közjegyzői okiratba való felvétele szintén megbeszéléssel, az érdekek egyeztetésével, tehát tárgyalással jár, melyet a közjegyző mint a közokirat felvevője s a felek jogi tanácsadója, természeten »vezet«. De hát nem is beszél ez az utasítás hivatkozott szakaszaiban »hagyatéki tárgyalásról« — mint azt cikkíró úr emliti, hanem csak tárgyalásról, mely alatta közjegyzői törvény 128-ik szakaszára vonatkoztatva csak ép oly tárgyalást kell és lehet szerintem érteni, mint akár egy közjegyzői okiratba felveendő bérszerződésnél megelőzöleg előfordulni szokott tárgyalást. Ép ugy téved cikkíró úr, midőn az utasítás 24. §-ából az »idézés« szót citálja; az előttem fekvő közjegyzői utasításban ezen szó nem fordul elő, avagy talán »az eljárás befejezte« kifejezésnek akarna homályt okozó értelnet tulajdonítani; — én azt hiszem, hogy e szót ép ugy lehet alkalmazni a hirdetményi eljárásnál, vagy egy egyszerű másolat-hit e 1 e s i t é s n é 1, mint a hagyatéki tárgyalási eljárásnál; az egyik ép oly közjegyzői eljárás, mint a másik, ezen ártatlan szócska nem adhat alkalmat arra, hogy a közjegyzői törvény 128. §-ában egy — örökösödési eljárásunkban egészen idegenszerű új felfogásnak elemeit fedezzük fel, annál kevésbé, mert — mint emlitém — az utasítás 24-ik szakasza »hagyatéki tárgyalásról — »idézés«-ről említést nem tesz. Ily körülmények között tehát — én legalább szerény véleményem szerint nem látok ez utasításban okot arra a kételyre, a melynek cikkíró úr kifejezést ad, sőt annak 23. §-ával még csak megerősítve látom előbbi cikkemben kifejtett nézetemet. Előbbi cikkem elolvasása után mindenki meggyőződhetik arról, hogy én abbeli nézetemmel, miszerint a közjegyzői törvény 128. §-a esetében hagyatéki tárgyalással kapcsolatos eljárásnak helye nem lehet, — nem támaszkodtam ezen szakaszra, — mint azt cikkíró úr állítja, hanem deducáltam azt örökösödési eljárásunk egész szerves összefüggő rendszeréből, a mennyiben a prdts. 560. §-ában körülirt birói beavatkozás eseteit taxativ ter mészét íí felsorolásnak tekintem és igya 128. §. szövegét tekintve — egyéb esetekben — harmadik eljárás hiányában csak és egyedül azon hirdetményi eljárásnak van helye, mely a prdts. 579. és 580. §§-aiban szabályoztatik, a melyről pedig — ez ugy hiszem bővebb indokolásra nem szorul — hagyatéki tárgyalás, illetőleg hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv felvétele kétségkívül elő nem fordul. Ezekből következik tehát, hogy semmi szükség nem forog fenn arra nézve, hogy az utasítás 23. s 24. §-ait ugy egyeztessük össze, a mint azt a cikkíró úr emliti. Másrészről meg — »a tárgyalás vezetésű, melyről a 24. §. szól — sem értelmezem ugyan ugy, a mint azt cikkíró úr rólam feltenni sem akarja, hanem — mint emlitém — én itt a »tárgyalás« szónak nem tulajdonithatok a kifejtetteknél fogva valami más értelmet, mint épen a hagyatéki ügynek hirdetményi eljárással való rendezhetése céljából eszközölt megbeszélését — az osztálylevél egyes intézkedéseinek megállapítását s a közjegyző — a közjegyzői okirat mellé j minden bizonynyal kötezve lesz mindazon okmáí nyokat, melyek a prdts. 580. §-ában emiitett ténykörülmények bizonyításához szükségesek bej szerezni, a mely okmányok semmi esetre sem lesznek a közjegyzői okirat kellékei vagy kiegéi szitő részei, de minden esetre kellékei a hirdetményi eljárást kérelmező beadványnak, Az előadottak folytán — bocsásson meg cikkíró, hogy vele egyet nem érthetek s hogy igénytelen nézetem oda irányul, hogy a törvényhozás a közjegyzői törvény 128. §-a megalkotásánál egyebet nem célzott, mint azt, hogy a felek a hirdetményi eljárás keresztülvitelével a közjegyzőt is megbízhatják. Nem lehet s nem szabad a törvényhozásról feltételeznünk azt, hogy a hagyatéki eljárásnak egy — a közjegyző előtt lefolyandó s mindkét a törvényben szabályozott eljárásnál rövidebb, még *>elvi« kijelentésnek is rövid- és olcsóbb nemét ily homályosan akarta volna a 128. § ban megállapítani, ez annál kevésbé tehető fel, inivel e §-nak az én nézetem szerint — az értelme örökösödési eljárásunk szabályainak a közjegyzői törvénynyel való egybevetése mellett igen egyszerű, bár tény, hogy úgy e szakasz, mint az utasítás ide vonatkozó rendelkezései nem elég szabatosak. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy én megelőző cikkemben »fegyelmi tárgyalásról« egy szóval sem tettem említést, ebben nagyen téved cikkíró úr, csak is annyit mondtam s ezt cikkíró úr különben általam igen tisztelt nézetei daczárais újból állítom, hogy a köz jegyző — minden esetben ki lehet téve az általam kifogásolt eljárás mellett a közjegyzői törvény 126. §-ában körülirt »jogorvoslatnak«; — jogorvoslat alatt azonban fegyelmi eljárást érteni nem lehet. Nem áll az, mintha a 128. §. esetében de lege lata alkalmazandó hirdetményi eljárás épen e szakasz miatt zavarokat okozna. Igaz, hogy mindazon hátrányai a hirdetményi eljárásnak, melyek annak sajátjai, természetesen itt is meglesznek, de épen mert e szakasz a hirdetményi eljáráson egyáltalában nem változtat, annak hátrányait sem mellőzheti. A zavar növeléséről tehát szó sincs s ha a hagyaték ingó vagyonból áll, akkor tessék a rendes hagyatéki tárgyalással kapcsolatos örökösödési eljárást alkalmazni. Ha pedig a jogot nem tudó felek makacsul ragaszkodnak a rosszúl értelmezett 128-ik szakaszhoz, arról bizony a közjegyző nem fog tehetni, új eljárást kedvűkért ki nem fundálhat. Hogy mi volt czélja a 128. §-nak arra már megfeleltem ; hogy az örökösödési eljárás reformja — égető szükség, az ma már általános közvélemény, melynek eleget tenni a törvényhozás feladata leend. Ezekkel kívántam már egyszer kifejtett szerény nézetemet támogatni s egyúttal megokolni azon állításomat, hogy a közjegyzői törvény 128. §-a esetében egyedül a közjegyzői okiratnak, de sohasem a jegyzőkönyvi tárgyalásnak van jogosultsága. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék új elnöke. A helybeli kereskedelmi és váltótörvényszék folyó hó 2-án d. e. 9 órakor teljes tanácsülésre gyűlt össze, hogy táblai tanácselnökké előléptetett elnökétől: C s a n á d y Györgytől búcsút vegyen s azután a belépő új elnökétől: Blaskovics Istvántól a tiszti esküt kivegye. Megjelentek a törvényszék összes kereskedelmi ülnökei is. A volt elnök elfoglalván az elnöki széket, felolvastatja mindenekelőtt az ő előléptetéséről szóló igazságügyminiszteri leiratot. Ezután a törvényszék tagjaitól rövid beszédben búcsút vett, melyben egyebek közt felhozta, hogy a törvényszék ügyeit minden irányban azon jó rendben hagyja hátra, a mint azokat néhány nap hiján hat év előtt elnöki széke elfoglalásakor átvette volt, habár a közelebbi években néhány bírónak elhalálozása, másoknak a törvényszék kebeléből előléptetés által kiválása, főként pedig az időközben életbe lépett törvénykezési szüneti törvénynek az elsöbiróságok ügymenetére kétségtelenül hátrányos hatása nem csekély nehézségeket okozott. A bíróság tagjainak búcsúját erre Jókuthy Albert törvényszéki bíró tolmácsolta, mély