A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 8. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye? - A köztörvényhatósági törvény magyarázatához. Nyilt kérdés.

A J A »Totalisateur« magánjogi szempontból. Ki ne ismerné a lóversenyek alkalmával nagyja és apraja által oly hévvel igénybe vett, a dúsgazdag tőkepénzes ropogós ezresét ép oly egykedvűseggel, mint a szegény péklegény »ílóresét« befogadó, a játékkedvet annyira növelő »totalisateurt«, — a lóverseny-pénztárak ezen mentő géniuszát ? De vajmi kevesen volnának képesek az e célra fordított betétüknek jogi természetét definiálni! A totalisateur berendezése lényegileg egyszerű ; ki-kitől fogad el minden, a díjért versenyző lóra. bármily nagyságú betétet. A betétről igazolvány lesz adva, mely jogosítja annak birtokosát az esetleges nyeremény felvételére ; a verseny eldöntésével pedig a betétek összege — egy csekély kezelési hányad levonása mellett — azok közt lesz aránylag felosztva, kik a győztes lóra fogadtak. Kérdés most már: fogadás és különösen jogi értelemben vett fogadás jellegével bir-e ezen betét ? Külsőleg hasonlít ugyan a »bookmakerek« által a lóversenyek alkalmával elvállalt fogadásra, — és ez is lehetett oka annak, hogy a bíróságok e kérdésben igen eltérő módon határoztak. Bármily eltérők is legyenek azonban a fogadás és a játék közti különbség iránti vélemények, mégis általánosan elfogadott elv, hogy minden fogadási szerződésnek előfeltétele az előzetes és kinyilatkoztatott nézeteltérés valamely meghatározott körülmény iránt. Ez azonban itt fenn nem forog. Igazolja ezt a »bookmaker« példája, ki minden versenyző ló ellen fogad, kinek tehát azon nézetből kellene kiindulnia, hogy azok egyike sem lesz nyertes, tehát egyedüli szándéka és célja csak a nyereség. Lényegében tehát a betét, — jóllehet fogadásnak látszik — mégis egyszerű játék; fogadásnak csak akkor volna tekinthető, ha az egyik félen a bizonyos meghatározott lóra fogadók, velük szemben pedig a többi lovakra fogadók állanának. A betevők az általuk favorizált lovat állítanák előre is győztesnek, — a totalisateur ellenben csak letéteményes volna, kinél a fogadási összegek letétben maradnak a verseny eldöntéséig. Az egyes személvek közt sem származnék obligatorius viszony, hanem csakis a betevő és a totalisateur közt, mely utóbbi köteles a fogadás tárgyát képező összegei a nyertesnek kiadni. Ez ellen harcol azonban azon körülmény, hogy azon esetre, ha egy versenynél p. o. 3 ló fut, ezek közül azonban csak kettőre lesznek betétek fizetve, holott a 3-ik, tehát azon ló, melyre betét nincs, lesz győztessé — nem lesznek visszaszolgáltatva a betett összegek, — mint ez eldöntetlen fogadásoknál szokásos — hanem a betétek a totalisateur javára esnek. Mert csak annak áll jogában valamit igényelni, a ki a nyertes lóra tett; és ugyanez történnék, ha a 3 ló közül csak egyre történtek betétek, — fogadás tehát létre nem jött. Mindezen aggály megszűnik, ha a »totalisateur« játéknak tekintetik ; a nézeteltérésre többé nincs szükség, a betét csak nyereség reményében történik és a futtatás csak alkalom, hogy a nyereség vagy veszteség tekintetében döntessék. De rendes vagy különös, minősített játékszerződéssel ál'.unk-e szemben, és ki itt a szerződő fél ? Első látszatra a totalisateur a hazárdjáték egy nemének látszik és igy a vállalat az egyik, a betevők pedig a másik szerződő félnek volnának tekinthetők. Ellene harcol azonban, hogy a játék lényeges kelléke abban áll, miszerint az egyik fél ép annyit nyerjen, mint a másik vészit és megfordítva, — ezen mozzanat azonban itt hiányzik. A vállalkozó sohasem veszíthet, mert csakis a betétek összege lesz a nyertesek közt felosztva ; a totalisateur ellenben a fenti, vajmi ritka esetet kivéve, nem is nyerhet soha. Hiányzik tehát a teljesítés kölcsönössége, mindkét léi részéről való nyereség és veszteség esélye, mely nélkül a játék nem képzelhető. Ebből folyólag nem a totalisateur egyfelől és a betevők másfelől, hanem csakis az utóbbiak egymás közt tekinthetők a játékszerzödés szerződő feleinek. A játékszerződések közül a lottószerződés és a kisorsolási szerződés ugy külsőleg mint lényegileg is hasonlítanak a totalisateurhöz. Itt is a nyereség csak a betétekből képződött játékalapból lesz fedezve ; csakis a játékosok a szerződő felek, kik a nyereség és veszteség esélyeit viselik, mig a vállalkozó a játékot csak vezeti és saját hasznát a nyereségből való levonásokban és bizonyos nyereségi esélyekben keresi; a játékos itt ugy mint ott a betétet feltétlenül befizetni tartozik, az tehát nem- betétnek, hanem _ előzetes teljesítésnek tekintendő. Hogy sorshúzás helyébe egy lóverseny kimenetele lesz felhasználva — ez magában véve lényegtelen változás. Ellenben hiányzik a totalisateurnél a meghatározott játékterv, melyben előre meg lesz határozva a kiadandó sorsjegyek száma és a nyereségek nagysága — a mi a lottójáték főkelléke. Attól, vájjon rnily fontosság lesz ezen mozzanatnak tulajdonítva, függ. vájjon tekinthető-e a totalisateur módosított sorsjátéknak vagy * Hermán Ottó legutóbbi parlamenti nyilatkozatára felvilágosításul. A szerk. OG. sem? Legbiztosabb megoldást igér azonban a kisorsolási szerződés azon neme, melynél a kisorsolandó tárgy a részesek közös tulajdona. Kisorsolás alá kerül itt a betevők betéteinek összege, mely a verseny eldöntéséig közös tulajdonban állónak tekinthető. Minden részes késznek nyilatkozik, betétéhez való igényéről a győztes javára lemondani. Játéktársnak azok csoportja tekintendő, kik bizonyos meghatározott lóra fogadtak, az aránylagos felosztás módja ellenben magára a játékra nézve közömbös. A totalisateur itt csupán letéteményes és mandatarius szerepét viszi; és hogy mégis némi nyereség esélye van, nem lesz többé feltűnő, mert ez a játék vezetéseért járó díjazásnak tekinthető. A jegy átvétele igazolványul szolgál a játékban való részvételre; annak felmutatása a nyereség folyóvá tétele alkalmával igazolványa a felvételi jogosultságnak; a jegy visszaadása pedig a nyugtát helyettesíti. A lófuttatás csak alkalmul szolgál annak eldöntésére, hogy kit illessen a nyereség. — Mégis egy kis, a lényegen azonban mit sem változtató eltérés forog fenn; a totalisateurnél csakis pénz, ellenben a kisorsolási szerződésnél egy individuális tárgy forog szóban. De itt is a pénz individuális meghatározott összegnek tekinthető, mely kisorsolva lesz. A totalisateur betétei által tehát kisorsolási szerződés jön létre, melyben az összes betevő közönség — de nem egyúttal a totalisateur vállalata — vesz részt. (j. HL) Iera7ságÜ!.ryminiiztcri körrendelet az összes ki r. ügyészségek és járásbíróságok vezetőihez;. 38,948. szám I. M. 1886. A kír. pénzügyminiszter ur a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 18 3 : XXIII t.-c. 48. §-a értelmében a pénzbirságnak elzárás büntetésre átváltoztatása körül követendő eljárás tárgyában a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrral egyetértőleg és itteni hozzájárulás mellett folyó évi november hó 9-én 49,00'i. szám alatt valamennyi megyei és városi törvényhatósághoz, közigazgatási bizottsághoz és kir. adófelügyelőhöz a pénzügyi közlöny útján is közzétett körrendeletet adott ki, melyben kijelenti, hogy az idézett törvényen alapuló elzárás büntetés alkalmazása körül azon utasítás lesz minden tekintetben irányadó, mely i a hadmentességi díjról szóló 1885 : XXVII. t-c. 22. §-a értelmében a pénzbirságnak elzárás büntetésre átváltoztaíása kőiül követendő eljárás iránt < 1885. évi március hó 16-án 51,817. sz. a. általa kiadott körrendeletben (Pénzügyi Közlöny 1885. évi 13. száma és Magyarországi Rendeletek Tára 1885. évi folyamának 63, sorszáma) foglaltatik. Miről tudomás és alkalmazkodás végett a Címet azon kijelentéssel értesítem, hogy az J883 . XXIII. t.-c alapján kiszabott elzárás büntetés végrehajtására nézve mindenben a hadmentességi díjról szóló 1880 : XXVII. t.-c. alapján kiszabott elzárás büntetés kivételes végrehajtása tárgyában 1885. évi május 17-én 17,507. ?zám alatt kiadott itteni körrendelet leend mérvadó, liudapest, 1886. évi december hó 18-án. Fabiny Teofil. Curiai és táblai értesítések. E rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kér jük mindig kiadóhivatalunkhoz intézni. Azon ügyeket, melyekről e rovat alatt egyszer értesítést adunk, lm még elintézetlenek, figyelemmel kisérjük mindaddig, mig azok elintéztetnek, a mikor is minden további kérdezés nélkül is közöljük az elintézés mikéntjét. Alsó-Lenűva. K. J. Jövő számban. — Arad. P. A. Altacher S — Berger R. érk. 47260/86 sz. a., n e., eld. Horváth K. — Ar.-tfarötll. H. J. A f. k. Határ I. — Rakovszky F. ügyet a T. f. hó 9-én mv. — liaja. H. Gy. A f. k. Ginder M. — Ingusz L. ügyet a T. f. hó 10-én mv., — özv. Hochhofer J.-né — Karbach F. ügyet a T. hh. — |{. J. Vujevits 1. és tsai — Piukovits S. érk. 51762/86 sz. n. c, eld. Kiszely. "— liánffr-Honyad. B. L. A f. k. Péntek I. — Péntek Gy. ügyet a C. f. hó 9-én rmv. — líarcs. Dr. 1*. A. Ad 1. Schifer A. — Török Gy. érk. 38859/86 sz. a , n. e„ eld. Orosz; ad 2. Oszwald F. — Landauer J. ker. ügy érk. 4.-18.88 sz. a., n. e., eld. Hegedűs. — liattonyn. /. P. A f. k. Rasovszky F. — id. Verik J. ügyet a T. hh. — Ad 1. Sutya M. — Bózsity M. ügy a C.-hoz ment ; ad 2. Raschovszki F. — id. Verik J. érk. 13925/83 sz. a., n. e., eld. Németh L. ; ad 3. Tassi L. — Mezöhegyesi állami ménesbirtok érk. 3U729 86 sz. a., n. e., eld. Halmágyi. — Békés. I. K. A kérdett ügy érk. 46951/S6 sz. a., n. e. eld. Horváth D. — Beregszász. R. G. A f. k. özv. Roth B -né és tsai — György I. urb. pert a T. hh. — A most kérdett két ügy még nem jött fel a C.-hoz ; figyelemmel kisérjük. — Dr. Jí. A. A f. k. Kázmér F. és Isai — Mayfarth ügyet a T. f. hó ló én hh — Biliét. S. >\ A f. k. Bosch M. — Götter J. és t«ai ügyet a C. f. hó 11-én hh. — Breztlúbánya. 15. .!. A 4í)919. és 47305/86 sz. ügyek még elintézetlenek a T.-án ; figyelemmel kisérjük. — Cegléd. Dr. Jí. 1. A f. k. Csillag A. — Árva I. i-< neje ügyet a C. f hó 15-én hh. — Debrecen. Dr. K. 8. A f. k. Györfty I. — Szalkay I. ügyben a T. f. hó 15-én h. n. a. a felebbezésnek. — Eger. F. S. A f. k. Vörös A. — Kozma J. ügyet a T. f. hó 10-én fo. — Fehértemplom. 0. F. Vranyauczu V. — Mioku J. érk. 225i9/8t> sz. a., n. e., eld. Ádám. — Galánta. G. Jí. A f. k. 21251/86 sz. ügyet ÍT. I. né