A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 8. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye? - A köztörvényhatósági törvény magyarázatához. Nyilt kérdés.

64 A JOG. A leszármazók alatt első sorban az örökhagyó gyermekei értetnek. A gyermek életben nem létében az unokák lépnek helyébe, ezekre is átszáll a betudási kötelezettség, de csak a következő módosítások mellett, u. m.: 1. annak betudására, a mit szülőjük köteles lett volna conferálni, csak azon feltétel alatt vannak kötelezve, ha szülőjük után örököltek s az örökségben a conferálandó tárgyakat vagy az azokat helyettesítő értéket átvették.11 2. Abból, a mit az unokák maguk kaptak örökhagyó felmenőjüktől, csak azon adományozásokat kötelesek betudni, melyeket az örökhagyótól saját szülőjük halála után nyertek; mert csak ezen időponttól fogva nyernek közvetlen örökjogot ajándékozó felmenőjük után, miért is csak az ezen időpont után adományozott vagyonról vélelmezhető jogosan, hogy az örökségre adott előleg. A szülő életében a nagyszülő által az unokának adott ajándék collatio tárgyát nem képezi. A mit most az unokák betudási kötelezettségéről előadtunk, az a déilunokákra stb. is vonatkozik. Ha a leszármazókkal együtt mások is örökösödnek, ugy ezek igénye csak a hagyatékban talált vagyonra terjed ki, a collatio-ból semmi előny sem hárul reájuk és a conferált vagyon a leszármazó örökösök közt, mint külön hagyaték osztatik fel. 15 Van-e folytatólagos biztosítási végre' hajtásnak helye? Irta: KOPPÁNYI DANI, Gyöngyös. A »Jog« f. é. 6-ik számában felvetett nyílt kérdésekre én is bátorkodom véleményemet a következőkben előadni: I. A végrehajtási törvény szempontjából a folytatólagos végrehajtás kérése és elrendelése indokolható. 1. A végrehajtási törvény 116. és 117. §-ai: »folytatólagos végrchajtásról« szólnak. A törvény sehol sem mondja, hogy a folytatólagos végrehajtás kielégítési, tehát lehet az biztosítási is. Csak az lehetne controvers kérdés, vájjon mindannyiszor lehet-e helye a folyt. bizt. végrehajtásnak, valahányszor a törvény felemlíti a folytatólagos végrehajtást, vagy pedig nem ? Lássuk tehát az eseteket sorban egymás után. A biztosítási végrehajtás utján lefoglalt ingóságoknak a végrehajtási törvény 233. §-a szerinti árverésen való eladása után, ha a követelés a befolyt vételárból nem fedeztetik, a végrehajtási törvény 116. §-a értelmében folytatólagos végrehajtás foganatosítható ; ez pedig nem kielégítési, hanem biztosítási folytatólagos végrehajtás lesz. 2. A végrehajtási törvény 117. §-ának a) b) és c) pontjaiban jelzett esetekben szintén helye van a folytatólagos biztosítási végrehajtás elrendelésének, mert nem kell mást tennie a végrehajtást kérőnek, mint azt igazolnia, hogy a törvényben hivatkozott körülmények fennforognak. Az előadottak annyira magából a törvényből folynak, hogy viia tárgyát alig képezhetik. 3. Van azonban egy harmadik eset is, t. i. a végrehajtási törvény 117. g-ának utolsó bekezdésében felemlített ; ez nem olyan tiszta dolog, mint az előbbiek. A kérdés az: elrendelhetö-e a biztosítási folytatólagos végrehajtás, ha az elrendelt biztosítási végrehajtás még nem lett foganatosítva ? A végrehajtási törvény 230. §-ának utolsó bekezdése szerint »ingóságokra biztosítási végrehajtást rendelő végzés, azon naptól számítva, a melyen a végzés a végrehajtatónak kézbesittetett, 30 nap alatt foganatosítandó. Ellenesetben a végzés hatályát veszti.« Az döntendő el első sorban, vájjon e szakasznak az-e az értelme, hogy a végrehajtást kérőnek biztositáshozi joga évül-e él 30 nap alatt vagy sem. Ha igen, ugy folytatólagos biztosítási végrehajtást kérni nem lehetne, de a törvény világos szavai szerint nem a biztosítás kéréséhez való jog évül el a 30 nap alatt, hanem a végzés veszti hatályát és igy ezen szakasz inkább ugyanazonos a végrehajtási törvénv 23. §-ával, mely szerint a kiküldött a 3 hónapon át nem szorgalmazott iratokat bemutatni köteles, csakhogy a biztosítás természeténél fogva rövidebb határidőt tűzött. 11 A légibb római jogi irók (Báron, Thibaut) az unokának korlátlan betudási kötelezettsége mellett érvelnek, vagyis, hogy tekintet nélkül arra, örökölt-e szülője után vagy nem, mindazt köteles conferálni, mit szülője kötelezve lett volna betudni. Ezen nézet azonban a Dig. 37. 6. és a Nov. 115. c. J. hibás értelmezésén alapszik. Lásd P u c h t a i. m. S i n t e n i s i. mi 10 Sintenis i. m. III. 5-:'. 1. Véleményem szerint tehát biztosítási folytatólagos végrehajtásnak igenis van helye és pedig mindannyiszor, valahányszor kielégítésinek. Mellékesen megjegyzem, hogy célszerűbb volna ki e 1 ég i t é s i folytatólagos végrehajtás a biztosítási folytatólagos végrehajtás elnevezéseket használni a folytatólagos kielégítési végrehajtás és folytatólagos biztosítási végrehajtás helyett. Azon nézet, hogy biztosítási folytatólagos végrehajtásnak helye nincs, tökéletesen lerombolja a végrehajtási törvény 116. és 117. §-ait, melyek elég világosan megmondják, hogy valahányszor új végrehajtás kérésének szüksége merül fel, az csak a hivatkozott §-okbani körülmények beálltakor és csak mint folytatólagos végrehajtás kérhető. II. A végrehajtási törvény 134. tj-a világosan mondja, hogy mikor bocsát ki igényfelhivást a bíróság. Megmondja, hogy ha a biztositásilag lefoglalt ingókra vezettetik a kielégítési végrehajtás, (és nem árverés) akkor a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság bocsátja ki az igényfelhivást. Az igénykereset beadására szolgáló határidő ezen esetekben a felhívásnak a bíróságnál való kifüggesztésének napjától számíttatik. Nagyon természetes, hogy minden ezzel ellenkező gyakorlat törvényellenes és ha előfordul, semmis. \A köztörvényhatósági törvény magyarázaL tához. (Nyilt kérdés.) Pozsony vármegye törvényhatósága a megyei törvényhatósági bizottság tagjainak választását az 1886. évi XXI. t.-c. értelmében az 1886. évi november hó 4-ére tűzte ki, minek következtében a választások megtartatván, történt, hogy egyik-másik választó kerületben egy és ugyanazon egyén két helyen lett megválasztva és igy a megüresedett helyeken a hivatkozott törvénycikk 36. §-a értelmében újbóli választások lettek elrendelve és azok az 1886. évi január hó 5-ére kitűzve. Az 1887. évben megtartott választásoknál a hivatkozott törvénycikk 31. §-ának második bekezdéséhez képest az 1835. évben szabályszerűen összeállított, közhírré tett és az 188 5. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett, az országgyűlési képviselőválasztásokra jogosultak birtak választói joggal; az 1887. évi január hó 5-én megtartott választásoknál szintén ugyanazon t. i. az 1886. évre érvényes állandó névjegyzék adatott ki és az abban foglalt jogosultak birtak választói joggal. Ezek után a kérdés az : vájjon az 1887. évi január hó 5-én megtartott választásoknál az 1886. évre érvényes, — avagy az 1886. évi december hó 31-éig elkészített és az 1837. évre érvényes állandó névjegyzék használandó-e ? És igy vájjon az előbbi avagy az utóbbi névjegyzék szerint megejtett választás bir-e érvénynyel? Szerény véleményem szerint az 1886. évi XXI. törvénycikk 31. § ának szelleme helyesen csak ugy értelmezhető, hogy az 1887. évben megejtett választásoknál az 1886. évben összeállított és az 1887. évre az országgyűlési képviselő-választásoknál érvényesen használandó állandó névjegyzék lett volna irányadóul veendő és hogy az 1887. évben, tehát január 1-től december hó 31-éig, a választások csakis az 1886. évben elkészített és az 1887. évre érvényes névjegyzék szerint megtartott választások lehetnek érvényesek, miért is mindazon választás, mely az 188:5. évi névjegyzék mellett ejtetett meg és a mennyiben panaszszal támadtatik meg, megsemmisítendő. Elvitázhatlan tény ugyanis, hogy a törvényt minden alattvalónak tudnia kell ; tehát az 1886. évi XXI. törvénycikk életbeléptetésével, minden alattvaló annak rendeletéhez tartván mao-át mindenki, a ki az 1887. évre érvényes állandó névjegyzékbe jogosult választó gyanánt magát felvettnek hitte és tudta, jelent me,r az 1887. évi január hó 5-én megejtett választásoknál és ellenkezőleg mindaz, a ki az 1886. évre érvényes névjegyzékben fel volt ugyan véve, de tudta, hogy az 1887. éviből bármi oknál foo-va kimaradt, a választáshoz meg nem jelent; tekintve tehát, hogy°az újbóli választásoknál az 1836. évi névjegyzék használtatott, annálfogva a választáshoz megjelentek közt sokan, mint a névjegyzékben még fel nem vett választók, elutasitattak és sokan, kik a névjegyzékben fel voltak véve, a választáshoz meg nem jelentek. Ezek szerint valamint az 1836-iki, ugy az 1887-iki évre jogosult választók jogaikban sérelmet szenvedtek.