A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 8. szám - Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék előtt [ismertetés]

A JOG. 63 ide küldött összes iratok (de a bánatpénz nélkül) ugyanannak visszaadatnak, stb. Kelt Zoniborban, Bács-Bo'lrogmegye árvaszékének 1884. március hó 31-én tartott üléséből. Sztojacskovits S k., h. elnök.-< Elképzelheti mindenki azon érzetet, mely e végzés elolvasásakor uralt, mikor egy hatóság azt az eljárást, a mit már jóváhagyott, illetéktelennek mond és állítja, miszerint én a 8,140. számú végzést figyelembe sem vettem, hanem csak tárgyaltam, pedig hisz e végzés a tárgyalás után, akkor hozatott, mikor én a tárgyalási eredményt jóváhagyás végett beterjesztettem — és hogy nem is volt megbizásom az árveréshez, pedig a 12,224/883. árv. számú végzés kezeimben volt. Gondolható, mily hangon szólt felebbezésem is, hol az árvaszéki előadót a saját határozataival vertem és igazoltam, hogy épen az előadó eljárása a nem jó. Időközben — persze, mert a fenti határozaton a községi elöljáróság vérszemet kapva — az eladott ingatlanokat bérbeadták, miért is én a felelő sségnek az árvaszékre, illetve az ügy előadójára háritása mellett a házi kezelést hoztam javaslatba, arra aztán jött az árvaszék végzésében az előadó halálos ítélete, eképen szószerint: »6,128/884. árv. sz. Az előterjesztésben kifejezett kérelem nem teljesíthető, mivel Bikity elöljárósága az 1877. XX. t.-c. 108. §-a értelmében jogosan és kötelességszerűen intézkedett (a mi most következik, ezt kérem figyelembe venni s a fenti határozattal és törvénynyel egybevetni), a 12,224/883. árv sz. végzéssel megbízatott a kir. közjegyző nr, mint a törvény és a legújabb 13,939/1884. számú belügyminiszteri rendelet szerint az árvaszék közegének, hogy a hagyatéki fekvőséget az 1881. szabályrendelet 236—241. §. értelmében önkénytes árverésen adja el, mely árverés csakis az 1877. é v i XX. t.-c. 269. §. értelmében érvényesíthető (kartársak, ezt figyeljék!) és arra, hogy az ingatlanokat bírói végrehajtás utján, nyilvános árverésen adja el, az árvaszéktől nem is kaphatott meghagyást (!) de a bíróságtól sincs megbízása az 1881. é v i LX. t.-c 182. §-a értelmében megejtendő nyilvános árveréshez (persze ismét másról szól e §.), minélfogva (bizonyosan, mert nyilvános árverést tartottam) eljárása semmisnek lévén tekintendő, kérelmének hely nem adatott. Zomborban, Bács-Bodrogmegye árvaszékének 1884. július 7-én tartott üléséből. Z á k ó s. k., elnök.«. Nem commentálom e végzést, csak azt emelem ki, hogy m ilyen árverés lehet az, a melyik nem nyilvános? és azt, hogy e végzés elleni felebbezésemben az árvaszék mostani beismerését hangsúlyoztam és azt, hogy birói végrehajtási árverést azért nem tartottam, mert nem hitelezők kérték és nem a telekkönyvi hatóság rendelte el az árverést és elrendelése nem tartozik az árvaszékhez. A kiskorúak érdekében és mert az 1877. évi XX. t.-c. 211. §-a a felebbezések 8 nap alatti felterjesztését rendeli, 1884. évi május 10-én a belügyminisztériumhoz tettem felterjesztést az ügy szorgalmazása, illetve a felterjesztés iránt, majd mikor már felterjesztetett a közigazgatási bizottsághoz, az elintézés végett 1884. szept. 15-én Bács-Bodrogmegye főispánjához, 1884. szept. 28-án ismét a belügyminiszterhez folyamodtam, mire aztán 1884. dec. 11-én a megyei közigazgatási bizottság 1,646., 2,746/884. K. B. sz. a. kelt határozatával az árvaszék végzéseit megváltoztatta és az árverést elfogadta, de kijelentette, hogy felebbezéseimet félretette, mert nekem, mint kir. közjegyzőnek, nincs felebbezési jogom, csak magánügyeimben (mert persze, ha felelősséget mondanak ki a közjegyzőre, azt, mert közjegyző, nincs joga felebbeznie!) és továbbá az indokolás 3. pontjában ezeket mondja: »A kir. közjegyző ur félreértette az árvaszéknek 12,224/883. árv. számú megbízását és bírósági kiküldés nélkül az 1881. é v i LX. t.-c. értei mé b en j á r t e l.« Mert e határozat a felelősségről nem intézkedett és mert felebbezhetési jogosultságom vonatott kétségbe és mert ez is azon lovagol, hogy én nem gyámhatósági, hanem bírósági, végrehajtási árverést tartottam, ezen határozatot 1885. évi január hó lO-én, most egy éve, megfelebbeztem még azért is, mert felebbezéseim félreértettek és mintegy kegyelemszerűen fogadták el az árverést. Mondom, egy éve mult e felebbezésem benyújtásának és Bácsország árvaszéke az 1877. XX. t.-c. 211. §. 8 napja helyett még ma sem terjesztette a közigazgatási bizottsághoz további felterjesztés végett. Hadd pusztuljon az árvák vagyona! Ez a száraz tényállás, melyet jogásztársaim és a nmélt. belügyminiszter ur figyelmébe ajánlok. Milásevits Márton, bajai kir. közjegyző. Irodalom. Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék plött. Törvényjavaslat. Készítette Csemegi Károly. Második, részben az igazságügyminiszteri enquét határozatai alapján átdolgozott kiadás. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. L füzet. Budapesten, 1836. Negyedrét, 200 11. Ara 2 frt. Az új javaslat 675 §-ból áll; lényegesebb eltérései az eredeti javaslattól a következőkben foglalhatók össze : A kötelező elővizsgálat megszorításával közeledik a facultativ elővizsgálat rendszeréhez. A facultativ elővizsgálat kiterjesztetik azon bűntettekre, melyekben a büntetés az öt évig terjedhető fegyházat nem haladja túl. Az obligatorius vádhatározat ellen annyiban enged felebbezést, a mennyiben a vádhatározattal kapcsolatban vizsgálati fogság is elrendeltetett; ezen esetben is a kir. tábla vádtanácsának hatásköre egyedül annak megbirálására szorítkozik, hogy a vizsgálati fogság elrendelése vagy fentartása megfelel-e a törvénynek. Azon esetekben, melyekben elővizsgálat nem tartatik, az elsőfokú vádhatározat ellen felebbezésnek nincs helye. A vád alá helyezési tárgyalás a plaidoyer-n kivül a bizonyítékok felvételét csak annyiban engedi meg, a mennyiben ez a vádhatározat meghozatala szempontjából mulhatlanul szükségesnek mutatkozik. A vádlottnak a vádirat elleni írásbeli beadványa elejtetett. A bíróság sem a cselekmény minősítése, sem a kiszabandó büntetés tekintetében nincs kötve a vádló indítványához. A bíróság, a mennyiben a bizonyítási eljárás befejezése és a piaidover meghallgatása után az ügyész indítványán való túlmenés eshetőségét látja fenforogni, a feleket, különösen a vádlottat erre előzetesen figyelmezteti s a vádlott elnapolási indítványának helyt adni tartozik. A vizsgálati fogságban levő vádlott nem szállíttatik a kir. tábla székhelyére. A kir. tábla jogosítva van a vádlott előnyére megváltoztatni az elsőfokú ítéletet ex actis, vagyis a nélkül, hogv kötelezve volna formaszerű' új főtárgyalást elrendelni. A mennyiben a kir. tábla arról győződik meg, hogy az elrendelendő főtárgyalásra fölötte sok vádlott vagy tanú idézendő meg, a főtárgyaiásnak az első fokban eljárt törvényszék székhelyén való megtartását rendelheti el. líekiildettek. V örösmart y összes munkái. Rendezte Gyulai Pál. Kiadó Mehner Vilmos. Budapest. 51 — 54 füzet, .^ra füzetenként 35 kr. Tompa Mihály összes (költeményei. Kiadó Mehner Vilmos. Budapest. 23—27 füzet. Ara füzetenként 35 kr. Vegyesek. Igazságügyi viszonyainkról hoz a Vargha János ügyvéd által szerkesztett Nagy-Kanizsán megjelenő »Zala« egy igen érdekes cikket, melyből a következőket idézzük: És — habozás nélkül kimondhatjuk — úgyszólván törvénykezésünk minden baja, hiánya tisztán abból az eléggé nem kárhoztatható fösvénységi rendszerből ered, melyet az igazságügyünket intéző legfelső helyen inauguráltak és oly kétségbeejtő következetességgel visznek keresztül. Törvényszékünk irodai seemélyzete nevetségesen csekély; eddig sem volt tökéletesen megfelelő s most a helyett, hogy szaporították volna, a kormány 1.600 frttal leszállította az irodai általányt, minek következtében a díjnokok egy részét el kellett bocsátani, a másik résznek pedig évek óta élvezett 1 frt napidíját 80 krra leszállítani ... A törvényszék irodájában halomszámra vannak a leiratlan ügydarabok, az irodai személyzet nem képes követni a fogalmazóit s az egyensúly ily körülmények között — a közönség érdekeinek nagv csorbulására —• nem jöhet létre, ha még tovább hosszabbítják is meg az irodai órákat, mint már meghosszabbították. Nem az egyedüli bajok ezek a felsoroltak, de a legfőbbek, melveket ez alkalommal felemlítenünk kellett. Mint mondtuk, majd valamennyien ugyanazon forrásra vezethetők vissza, ugyanarra, mely annak is oka, hogy a felső bíróságoknál oly kétségbeejtően sok a restancia, hogy évekig tart, míg onnan ügyek visszaérkeznek, — mert ott sincsen elegendő személyzet, — mert túlságos takarékoskodás folyik az igazságszolgáltatás körül, a hol pedig — a legszentebb és legfontosabb érdekekről lévén szó, — még a bőkezűség sem volna hibáztatható. Erről a végtelen nagy hibáról nem tehetnek Kanizsán, nem tehetnek Keszthelyen, honnan elvették az aljegyzőt és adtak helyette Perlaknak telekkönyvvezetőt, nem tehetnek Csáktornyán, a hol szintén a legnagyobb mértékben elégtelen a kezelői személyzet s a hol ezek következtében fennakadások vannak, melyeket elvégre is csak a közönség szenved meg. Xem a személyekben van a hiba, hanem a felső helyen követett rendszerben. De első az elv : fiat justitia ! Francia szaklap Ítélete magyar szakmunkáról. A Párisban megjelenő »Az összehasonlító törvényhozás társaságának