A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 8. szám - A kir. Curia büntetőjogi, 51. számú döntvénye alkalmából

A JOG. lehetne szó, ha a tettes ténykedése, cselekvése vagy — ha tetszik — cselekménye kimerítené is mindazokat a tárgyi ismérveket, miket tételes büntető törvénykönyvünk 332. §-a a magánlak megsértése vétségének létesítéséhez megkövetel. Abban a szerencsés helyzetben vagyok ismét, hogy eme felfogásom támogatására a kir. Curiával szemben szintén hivatkozhatom büntetőtörvényünk javaslatának már emiitett indokolására, mely e részben a törvényhozás tárgyalásakor hasonlóképen nem talált ellentmondásra s e szerint a törvény értelmének meghatározásánál — legalább a kir. Curiának a 49. számú döntvényben kifejezett hite szerint — szintén iránytadó és döntő. Boldogult Löw Tóbiás már emiitett Anyaggyüjteménye kezeskedik arról, hogy az »eszmei bűnhalmazaté létezésének lényegét a törvény javaslatának indokolása ekként határozta meg: »Nem elég, hogy valamely cselekvény által két irányban sértessék meg a törvény; arra nézve, hogy eszményi bűnhalmazat létezzék ; még az is szükséges, hogy mindegyik törvényszegés szándékosan követtessék el«. És mintha érezte volna az indokolás nagytudományú szerzője, hogy ez kissé homályos beszéd, mert fennhagyja megoldatlanul a kételyt, hogy a szándékosság a törvényszegés létesítésére vagy pedig a cselekmény elkövetésére vonatkoztattassék-e: épen azért, minden támadható kétely eloszlatása és szavai értelmének pontos meghatározása végett, nyomban ezek után, helyeslőleg idézi a nagytudományú líaelschnert, állítva, hogy ennek igaza van, midőn a többi közt — persze németül — ezeket mondja: »Eine ideale Konkurrenz wird nur angenommen werden können, wenn e i n und dieselbe T h á t i g k e i t den Thatbestand mehrerer Verbrechen enthált, und z u g 1 e i c h vom Handelnden auf die Verwirklichung dicsér mehreren beabsichtigten Verbrechen b ezogen wurde, — — mit anderen Worten, wenn dieselbe Thátigkeit in F o 1 g e e i n e r M e h r h e i t von Absichten auch eine Mehrheit verbrecheris ch e r H a n cl 1 u n gen u m s c h 1 i e s s t«. (Anyaggyüjtemény I. kötet, 55 8. lap.) És most — ennek az indokolásnak, emez indokolás félre nem magyarázható szavainak hatása akut — vesse fel kiki magának azt a kérdést, hogy az a szegény éhező ember, a ki azért ment be másnak a lakásába, hogy onnan éhsége csillapítására alkalmas élelmi cikket szerezzen lopva, hogy ez az ember amannak házi jogát, otthonának szentélyét akarta-e megsérteni vagy szándéka csak a tulajdon intézményének megtámadására irányult-e? Adja meg magának erre a kérdésre mindenki a választ és ha meg tudja egyeztetni a törvényjavaslat idézett indokolásával és meggyőződése sem riad attól vissza : ám állapítsa meg ez esetben az eszmei bűnhalmazatot és ítélje el a bűnöst — ne kihágásért nyolc napi elzárásra, hanem vétség miatt három hónapi fogházra és száz forint pénzbüntetésre. Megnyugtathatja aztán lelkiismeretét azzal, hogy ez nem is nagy dolog, ebben az országban, hol a pár évvel több és több fegyház osztogatásán sem tűnődnek aggodalmasan mindig. Hisz más szenvedi! Feleljen érte a közvádló vagy esetleg a fő- és pótmagánvádló. Vessen a vádlott magára is! Rendezte volna okkal-móddal dolgát a vádlóval! Fjttette volna el vagy vonatta volna vissza a vádat az ítélet meghozatala előtt! Voltak és vannak arra példák 1 Csiripelnek azokról a verebek a háztetőkön és susognak taJán még a városliget fasorainak lombjai és fenyvesei is csöndes nyári holdvilágos éjszakákon. Tudhatta a vádlott és a vádló is, hogy a biró k é n y t e l.e q zúzni, törni, rontani, bontani, elzáratni, akasztatni a mozgásba hozott lelketlen gép végzetszerű szivtelenségével. így mondják! Nem lehetetlen, hogy akkor, midőn magyar jogászainkat arra biztatom, hogy a kir. Curia döntvényeivel szemben se mondjanak le az önálló gondolkozásnak velük született jogáról, nem jó szolgálatot teljesítek s nem teszem ezt akkor sem, midőn a magyar büntetőtörvény alapjául szolgált miniszteri javaslat indokolásának esetről-esetre való figyelembe vételét ajánlom. Nem tagadhatom ugyanis, hogy amaz indokolás akkor, a midőn az eszmei bűnhalmazat lényegét az emiitett módon meghatározta, még mélyen benleledzett abban I az elméletben, mely azt vitatja, hogy emberektől eredő cselekvényeknek megítélésénél az alanyi mozzanatok nem hagyhatók figyelmen kívül. Mondják pedig most nekünk igen gyakran, hogy ez már rég túlhaladott álláspont s nem felel meg a tudomány legújabb vívmányainak, mely azt követeli, hogy a biró az alany akaratának változataira és mivoltára ne fektessen súlyt, hanem csak azt kutassa, kimeritik-e az alany szándékos cselekedetének tárgyi ismérvei mindamaz alkotó elemeket, melyeket a törvény valamely bűntett vagy vétség létesüléséhez megkíván. Meglehet — nem tudom s természetesen biztosan nem is tudhatom — hogy ennek következtében a törvényjavaslat indokolása tudós szerzőjének nézetei az eszmei bűnhalmazat lényegéről szintén rég módosultak s bánja is talán rég, hogy I egyik gyöngébb pillanatában az eszmei bűnhalmazat lényegének meghatározásánál Haelschner nyomán indult s ennek nézeteit helyeselte. Mondom, nem tartom ezt lehetetlennek; legalább erre utal a kir. Curiának 1883. évi november 28-án ! tartott ülésében hozott 28. számú büntetőjogi döntvénye, mely az eszmei és anyagi bűnhalmazat elhatárolásáról szintén új, I addig nem hallott és máig teljesen meg nem szokott elveket ! és tanítást hirdetett. De ha ez igy volna is: ez esetben is csak annyi volna í bizonyítva, hogy a tudománynak időnként változó tételei s egyes emberek nézetei is módosultak a törvény megI hozatala óta ; de mindez nem bizonyítaná azt, a mi ez esetben egyedül volna a döntő, hogy időközben a tételes büntetőtörvény rendelkezéseit is megváltoztatta az erre egyedül I hivatott és jogosított tényező : — a törvényhozás. Minthogy pedig a biró — ha letett birói esküjéhez hű kíván maradni — nincsen arra jogosítva, hogy vitás kérdésekben a tudomány változó legújabb vívmányainak | érvényt törekedjék szerezni, hanem — akár találkozik tetszésével, akár nem, akár elégíti ki ez nagyobbratörő vágyását, akár nem — arra köteles szorítkozni, hogy a törvényt, ugy alkalmazza, értelmezze és magyarázza, mint a miképen ezt a törvényt a törvényhozás kezébe adta: ennélfogva vallom azt a nézetet, hogy a tudomány állítólagos legújabb vívmányainak nem szabad befolyást engednünk az eszmei bűnhalmazat birói megállapítására sem és vallom azt is, hogy azt az embert, ki betörés, bemászás vagy egyéb minősítő körülmény hozzájárulása nélkül, két forintot értékben felül nem haladó élelmi cikket lopott, nem s z abad a magyar bírónak három havi fogházra és 100 írt pénzbüntetésre csak azért elitélni, mert azt az élelmi cikket nem lopta a rozmaringtól szagos utcán, vagy künn a mezőn a dinynyeföldről. Ezt tartalmazza a B. T. K. 1. §-ának második bekezdése, midőn kötele zőleg rendeli: »Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra, elkövetése előtt, a törvény — (értsd: a magyar büntetőtörvény) — megállapított. Eme rendelkezése a tételes törvénynek, zárja ki annak lehetőségét, hogy ebben az országban a tudomány későbbi legújabb vívmányai — bármenynyire becsesek legyenek is magukban véve — birói ítéletekben alkalmazást nyerjenek az eszmei bűnhalmazat lényegének megállapításánál. Kizárja ennek lehetőségét és megengedhetőségét a tőrvény legalább mindaddig, mig maga a törvényhozás nem fogja elérkezettnek látni arra az időt, hogy törvényét megváltoztassa, vagy annak az értelmét az eddig megjelölt irány-