A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 7. szám - A bírósági végrehajtókról - A főnök halálának hatálya a cégvezetési jogosultságra

26 A JOG. A budapesti kii\ Ítélőtábla (1885. július 28. 2,719. sz. a.). Az eljáró kir. járásbíróságnak ítélete megváltoztatik, elsőrendű alperes feltétlenül, másodrendű alperes pedig azon esetben, ha a részére megítélt főesküt arra nézve, hogy B. alattiban említett 15 vasúti kocsi fának szállítására magát elsőrendű alperessel egyetemben nem kötelezte, le nem teszi, elsőrendű alperessel egyetemlegesen köteleztetik 19 frt 59 krt és ezen összeg utáu 1883. évi október hó 30-ik napjától folyó 6% kamatot felperesnek megfizetni. .Erdekében áll tehát II. r. alperesnek 3 nap alatt jelentkezni, s az esküt szabályszerűen le is tenni, mely esetben felperes ezen alperes irányában kereseti követelésének 19 frt 59 krt tevő részével eluttasittatik. Felperes kereseti követelésének 19 frt 59 krt meghaladó részével mindkét alperes irányában feltétlenül elutasittatik. A perköltség felperes és elsőrendű alperes között feltétlenül felperes és másodrendű alperes között pedig azon esetben, ha ez utóbbi a részére odaítélt főesküt le nem teszi, kölcsönösen megszüntettetik, a főeskü letétele esetében felperes ezen alperes részére 30 frt perköltségnek megfizetésére köteleztetik. Indokok: Az, hogy a keresetben említett vételi ügylet felperes és elsőrendű alperes között létre jött, a B. a. mellékelt valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt kötlevéllel és elsőrendű alperesnek azon beismerésével, hogy a B. alattiban érintett 15 vasúti kocsi fából 2 vasúti kocsival tényleg szállított, kétségtelenül bebizonyítva van. Miután pedig az eladott fa ugyancsak a B. alatti szerződés szerint a magyar államvasutak budapesti állomásán volt átadandó alperes azonban a kérdéses két vasúti kocsi fát nem ide, hanem az osztrák államvasuthoz szállította, másrészről miután alperes az árut »ab. ung. Staatsbahn« adta el és e szerint az eladott fának a vasúthoz szállítási költsége őt terheli, ennélfogva felperes a C. és D. alattiakkal igazolt 25 frt 46 kr. fuvarozási költségeknek valamint az árúnak a magyar államvasuthoz átszállításáért felszámított és alperes által 14 frtban elismert és kifizetni igért összegnek megtérítését jogszerűen követelheti ; tekintve azonban, hogy alperesnek a szállított két vasúti kocsi fáért 139 frt 87 kr. vételár járt és hogy erre felperes a keresetlevélben tett beismerése szerint csupán 120 frtot fizetvén, a hátralékos 19 frt 87 kr vételári összeget, kereseti követeléséből önként leszámította : felperesnek az 1. tétele alatt felszámított követelése csupán 19 frt 59 krban volt megítélendő és ennek, valamint ez után a kereset beadásától folyó 6% késedelmi kamatnak megfizetésére elsőrendű alperes feltétlenül kötelezendő volt. Másodrendű alperes, ki a B. alatti szerződést alá nem irta ezen összeg megfizetésében is csak azon esetben marasztalható el, ha a felperes által arra nézve kínált és általa elfogadott esküt, hogy B. alattiban emiitett 15 vasúti kocsi fának szállítására magát elsőrendű alperessel egyetemben nem kötelezte, le nem teszi, mihez képest másodrendű alperest, illetőleg a per kimenetelét a kereseti követelés-ezen részére nézve, az ezen alperes részére megítélt főeskü le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. A kereseti követelésnek 19 frt 59 krt meghaladó részével felperes mindkét alperes irányában feltétlenül elutasítandó volt, mert a 8 frtban felszámított időmulasztási költség iránt érvényesített keresetével elállott, mert azt, hogy a kérdéses két vasúti kocsi-fának az osztrák államvasuttól a magyar államvasuthoz átszállítása az elsőrendű alperes által beismert és megtéríteni igért 14 frtnál többe került volna mivel sem bizonyította, mert az alperes által szállított két vasúti kocsi fát annak idejében kifogás nélkül átvette és alperest arról, hogy az átvett fából 20 métermázsa hiányzik, nem értesítette és mert e szerint a keresk. törvény 346. és 347. §§-ai rendelkezésének eleget nem tévén, a netaláni hiányzó mennyiség vételárának megtérítését, a hiány bebizonyítása^ esetében sem követelheti; mert végül a B. alatti szerződésben a teljesítésre határozottan kijelölt (fix) határidő kitűzve nem levén felperes a mennyiben a teljesítés helyett kártérítést követelni kívánt, erről a keresk. törv. 354. §-a szerint eladót azonnal értesíteni és miután az ügylet természete azt jelen esetben kétségtelenül megengedi, eladónak az utólagos teljesítésre kellő időt engedni lett volna köteles, mit nem teljesítvén, a kérdéses 13 vasúti kocsi fa nem szállítása folytán netalán felmerült kárának ^ megtérítését a kár igazolása esetében sem követelheti; felperes és első v. alperes között mindkét fél részbeni pervesztése folytán a perköltség kölcsönösen megszüntetendő, másodr. alperessel szemben ellenben ha ez a részére megítélt főesküt leteszi, felperes teljesen pervesztessé válván, a prdt. 251. §-ához képest a perköltségben elmarasztalandó volt. A m. kir. Curia (1885. deczember 23. 903. sz. a.): A kir. Ítélőtábla ítéletének nem neheztelt (II. r. alperes) részei érintetlenül I maradnak, felebbezett azon pontjai, melyek szerint felperes a szállitásnál mutatkozó hiányért követelt 13 frt 60 kr, ugy elmaradt haszon fejében igényelt 260 frt iránti keresetével elutasittatott, helybenhagyatik. Indokok: Az alperes részéről szállított két | vasúti kocsi famennyiségnél állítólag mutatkozott hiány és felperes í ebből eredhetett kárkövetelési jogának fentartása tekintetében a keresk. törvény 346 és 347. §§-aiban meghatározott eljárás nem alkalmazható ugyan, de minthogy felperes, a mennyiben a kérdéses hiányból származó kár követelési jogosultságát alperessel í szemben megóvni kívánta, tartozott volna a hiányt a vasútnál az átvételkor azonnal hitelesen megállapittatni és arról alperest a végből, hogy az esetleg a szállító vasút irányában kártéritésir igénveit is érvényesíthesse, azonnal értesíteni — és minthogy felpees mindezt tenni elmulasztotta — és ez által alperest megfosztotta azon lehetőségtől, hogy ö viszont a maga részéről a szállító vasúttársaság ellen fordulhasson, ennélfogva felperest a hiány címén felszámított 13 frt 60 kr. követelésével el kellett utasítani. Bűn-ügyekben. A m. kir. Curia döntvényeiből. 51. szám. Idegen udvarba behatoló vádlott által 2 forintot meg nem haladó élelmi cikknek elvétele egyedül csak tulajdon elleni kihágást (k. b. t. k. 126. $.)< vagy a Btk.332. §-a alá eső magánlak megsértésének vétségét és a Qj. szerint azzal eszmei bűnhalmazatban levő és a k. b. t. k. 126. J'-a alá eső tulajdon elleni kihágást állapitja-c meg? {318. és 3,188/83. B. számokhoz.) Határozat: Tekintve, hogy másnak lakásába, vagy ahhoz tartozó helyiségbe, az abban lakónak vagy lakással rendelkezőnek akarata ellenére, jogos indok nélküli bemenetel, a Btk. 332. §-ában meghatározott magánlak-sértésnek vétségét képezi; tekintve, hogy két forint értéket felül nem haladó élelmi cikknek — minősítő körülmény hozzájárulása nélküli — ellopása, a k. b. t. k. 126. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágást állapítja meg; tekintve, hogy e szerint a fentebbi két pontban meghatározott mindegyik cselekmény külön-külön büntetendő törvényszegést képez; tekintve, hogy a cél, mely végett valamely büntetendő cselekmény elkövettetik, azon esetek kivételével, melyekben ez, a cselekmény büntetendő voltának vagy törvény szerinti minősítésének megállapítására — mint annak ismérve — a törvénv világos rendelkezésében ki van téve (például 127., 142., 152., 161., 163., 175., 203., 321,, 333., 350., 363., 370., 379. stb. §-ai), ugy a bűntett létrejöttére, valamint büntetendő voltának megszüntetésére semmi befolyással nem bír, s e tekintetben a cél teljesen értéktelen; tekintve, hogy azt, hogy két vagy több külön-külön büntetendő cselekmény csupán egy büntetendő egységet képezzen, egyedül a törvény határozza el az által, hogy vagy több ily cselekményt egy külön, illetőleg minősített bűntett vagy vétség tényálladékában egyesítve (delictum complexum pl. a 324. §. 1-ső pontjában egyesitett több bűntett; a 336. §. 3., 4.: a 349. g. 2. és utolsó rendelkezése; 424. §. 1-ső; 431., 434., 435. §-ai stb.) azokat egy magasabb büntető szempont alá helyezi; avagy az által, hogy ezen egyesítést megállapító akaratát a törvény oly szövegezése által fejezi ki, hogy ebből — mint a 203. §-ból — az illető cselekménynek többszörös ismétlést involváló természete kitűnjék ; akár pedig a magasabb büntetési tétel által, mint például a 296. §-ban, mely a 293. §. esetét is átfoglalja és a 298. §-ban, mely ugy a 293., valamint a 296. §. esetét is átöleli, stb. felismerhetővé teszi; tekintve, hogy az ellenkezőnek elfogadása által azon minden tekintetben megengedhetetlen tétel jutna érvényre, mely szerint, minthogy a büntetendő cselekménynek elkövetője mindenkor maga állapítja meg a bűnös célja kivitele végett általa használandó eszközöket és módokat; és minthogy mindaz, a mit e cél kivitele végett véghez visz, habár több külön-külön büntetendő cselekményt képezne, mégis csupán mint egy büntetendő cselekménv jöhetne büntető megítélés és értékesítés alá ; ezekből folyólag a bűntettesnek akarata és combinatiója, nem pedig a törvény határozná el, hogy a tobb büntetendő cselekmény tényleges elkövetése dacára, ezek nem valamennyije, hanem közülök csupán egy cselekmény jöhessen ellenében beszámítás alá ;