A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 7. szám - A bírósági végrehajtókról - A főnök halálának hatálya a cégvezetési jogosultságra

A JOG. tanulni, hogy aztán másutt boldogulhassanak. Eddigelé is elég baj I volt, mig díjnokaink a hivatalos teendőkbe begyakoroltattak, ezen- I tul már kisdedóvó lehet az iroda. Kérdem továbbá, kire háramlik az ily krajcáros gazdálkodás- I ból — hogy ne mondjam fukarkodásból — haszon? Az államra semmi esetre sem ; mert ha nincs munkáén"), mely a pereket fel- j dolgozza, nincs bélyegjövedelem sem. A közönségre éppen nem ; mit ér neki, ha a biró el is intézi beadványát, ha az irodában sártengerbe jut, a honnan emberfia ki nem húzhatja. En csak azon csodálkozom, hogy az illető körök nem félnek, miszerint Themis istenasszony megsokalva a dolgot, szemeiről a köteléket feloldja és majd oly villámokat szór, melyek krajcáros sparszisztemájukat agyon sújtják. Nézzük azonban, hogy helyén való-e az igazságügyminiszterium részéről alkalmazott úgynevezett »takarékosság« ? Az 1885-dik év az előbbi évekhez képest 2,404 polgári perrel és 434 fenyitői ügygyei szaporodott járásbíróságunknál; továbbá 1,674 számnyi emelkedés mutatkozik a vidéki kézbesítendő ügydaraboknál. Ugyancsak 1,275 számnyi növekedés állott be a leszámolandó ügyiratokban. Az ily nagy mennyiségű szaporulat megfontolandó jelenség a mi járásbíróságunknál, mivel az ezelőtti években is oly nagy ügyforgalmú volt, mint kevés járásbíróság. Veniam damus, petimusque vicissim. Ott, a hol a személyekben van a hiba, nyíltan megmondjuk; de ha a rendszer öli a törvénykezést, ne vádaskodjunk egyes buzgó hivatalnokok ellen. A szabadkai ügyvédi kar annak idejében nyíltan megmondta Berczelly Jenő volt kormánybiztosnak, miben rejlik nálunk a baj ; hiszem, hogy nem fog visszariadni az igazságügyminiszteriumhoz is felterjesztést tenni, hogy krajcáros gazdálkodásával ne okozzon az államnak sok ezerre mennő kárt s hogy a jogkereső közönségtől ne vonja meg a lehetőséget, miszerint igaz jogait gyors uton érvényesíthesse. Vagy tán azt várja az igazságügy minisztérium, hogy Szabadkán is az történjék, amit Milutinovics kúriai biró — a mint mondják — megtett a bajai törvényszéknél volt elnökösködése alatt, • hogy t. i. feltele grafált, ha nem kap fűtésre való fát, hát ő kénytelen lesz törvényszünetet tartani. Ugy látom, Szentgyörgyi sem hozta meg a várvavárt rend- | szerváltoztatást. Buchivald Lázár, szabadkai ügyvéd. Irodalom. Az általános magyar magánjogi törvénykönyv terve- , z e t é n e k megvitatása céljából a kir. igazságügyminiszteriumban j tartott értekezletek jegyzőkönyvei. Öröklési jog. A m. kir. igazságügyi miniszter megbízásából. Budapest, 1885. 11. 376. j Nagy 4°. Tartalmazza az enquétenek 1883. okt. 27-én kezdett és 1885. máj. 27-én befejezett, összesen 46 ülésben folytatott tárgyalásait. Az értekezlet jegyzőjét, dr. T ö r y Gusztávot, ki e jegyzőkönyveket szerkeszté, illeti az elismerés a tömör és mégis világos nyelvezetért. Beküldetett. Vörösmarty összes ( müveinek, Gyulai Pál j által sajtó alá rendezve 51 — 54. füzetei. Ara füzetenkint 35 kr. i M e h n e r Vilmos kiadása. Vegyesek. Sárkány Józsefet, a kir. tábla 111. büntetőtanácsának jeles i elnökét, azon alkalomból, hogy birói érdemeinek elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki, a tanács tagjai e napokban ovációban részesítették. A tanácsülés megkezdése előtt W 1 á d Alajos szép beszéddel üdvözölte a szeretett elnököt, mire Sárkány meghatottan köszönte meg a ragaszkodás és tisztelet jelét. — A Lipót-rend lovagkeresztje teljes ülésben fog átadatni az érdemdús tanácselnöknek. — Fogadja részünkről is a kitűnő tanácselnök ur őszinte szerencsekivánatainkat ezen valóban kiérdemlett kitüntetéshez. Mi mindig örülünk, valahányszor magistraturánk kiválóbb képviselőiben külsőleg is díszszel és elismeréssel j környeztetik. Kétszeresen örülünk ez alkalommal, mert oly férfiút éri a legfelsőbb elismerés, ki voltaképen a m i sorainkból az ügyvédi pályáról emelkedett tisztes magas birói székébe. Mi el nem felejthetjük, hogy Sárkány volt az, ki mielőtt birói functiókra hivatott meg, csaknem 20 éven át disze volt a budapesti ügvvédségnek és hogy később sem szűnt meg az ügyvédséggel mindenha a legmelegebben és legrokonszenvesebben érezni. Mi el nem felejthetjük, hogy ő volt egyike azoknak, kik a budapesti ügyvéd-egyletet ezen első karérdekü központot anyagi hozzájárulásukkal is megteremtették; kinek auspiciumai alatt alakult meg a budapesti ügyvédi kamara és kinek budapesti törvényszéki elnöksége idejében nem egy fiatal ügyvédi tehetség köszönte támogatását és bátorítását. Ily emlékek azok, mik Sárkány József nevéhez fűződnek a budapesti ügyvédségben! A fővárosi árvaszék elnökének dr. Sipöcz László — ki lapunkat nem egy kitűnő cikkel szerencséltette — lett Budapest fővárosának folyó hó 10-én tartott közgyűlése által megválasztva. Dr. Sipőcz kitűnő szakképzettsége, fáradhatlan munkaereje, administrationális tehetsége, páratlan szeretetreméltósága és humanismusa a felekkel szemben, catói tisztaságú jelleme és szigorúsága, melyeknek tanújelét adta hosszú éveken át alelnöki minőségében, egyaránt praedestinálták e kitűnő férfiút az elnökségre, mely a régi derék elnök Kassenszky nyugalomba lépése által megürült. A mi ritka e hivatalsovár korban és országban — senki sem találkozott, kinek csak eszébe is jutott volna vele sorompóba lépni. Mi első sorban szerencsét kívánunk a fővárosi árvaszéknek és a fővárosi közönségnek e választáshoz. Derék alelnöke Pőzel István, volt fővárosi tanácsnok segédkezése mellett kétségkívül sikerülend neki az iránta táplált jogos várakozásokat bizonyára teljes mértékben igazolni is. Egész szívből üdvözöljük díszes új állásában. A székesfehérvári ügyvédi kamara is ellene nyilatkozik egy szépen kidolgozott előterjesztésben a képviselőházhoz az ismert 54. §. ellen. Az előterjesztésből következő helyet idézzük : ». . . De más oldalról a nemzeti szellemmel, a nemzeti jogfejlődéssel sem lehet igazolni a birói tekintélynek s a birói függetlenségnek ilyetén megcsorbitási célzatát. Államalapító Szent István királyunktól egész a legújabb időkig mindenkor törekedett a nemzet a bíróságot minden illetéktelen befolyástól függetleníteni. Tanúsítják ezt az 14S6. évi XXL, az 1715. évi XXVIII., az 1791. évi XII. s törvényhozásunk legújabb korszakában a/ 1869. évi IV. s az 1871. évi VIII., IX. és XXXI. törvénycikkek, melyek kivétel nélkül a törvénykezés és igazságszolgáltatás, a bírák és bíróságok függetlenségének törvénybe iktatását tartalmazzák. De még inkább igazolja a nemzeti szellemnek ez irányban érvényesülését azon magas tekintély, melylyel törvény és törvényes gyakorlat hazánk legfőbb bíróságait felruházta, kimondván és elismervén, hogy a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék, teljes tanácsülésben hozott határozatai törvény erejével bírnak és törvén}! pótolnak. A nemzeti közszellem ily határozott fejlődési iránya dacára, minden arra valló szükségesség nélkül, a magas kormány bíróságainkat minden önállóságtól megfosztani, függetlenségét megsemmisíteni szándékozik....« stb. Az egri ügyvédi kamara is feliratot intézett az ismert 54. §. ellen a képviselőházhoz. Idézzük belőle a következő markáns helyet: ». . . de szerintünk a főispánnak a bíróságok feletti felügyelete az igazságszolgáltatással már csak azért is összeférhetlen, mert a jog nem ismer és nem tűr politikát, már pedig a főispán a mindenkori kormány bizalmi-férfia lévén, könnyen megtörténhetnék, hogy az előléptetéseknél nem a képesség, hanem a politikai álláspont birna döntő súlylyal és a kegyvadászat, a nepotizmus volna azon út, melyen a birói állásokhoz lehetne jutni, de ez uton a politikai hatalom még a jogkérdések eldöntésére is befolyást nyerne és így az 54. §. következményeiben csak a párturalom öregbitésére és nem az igazságszolgáltatás függetlenitésére vagy az igazságügyi administració javítására irányult eszköznek bizonyulna be.« A kolozsvári ügyvédi kamarának az országgyűléshez az 54. §. ellen intézett emelkedett hangú feliratából idézzük a következő helyet : >•>.,. Noha sok sebből vérzik a magyar igazságszolgáltatás, addig, a mig ellene a szóban forgó támadás nem volt megtéve, azzal a reménynyel kecsegtettük magunkat, hogy kedvezőbb viszonyok és körülmények beálltával a törvénycikkekben, különösen az 1869 : IV. t.-cikkben befogadott jó igazságszolgáltatást biztosító elvek jóakarattal, erélylyel és szakavatottsággal fejlesztetni és hathatósb érvényre emeltetni fognak. De a célba vett intézkedés, ha szankciót nyerne, még ettől a reménytől is megfosztana. Romba dőlnének azok a bástyák, a melyek a birói függetlenség biztositására és az a válaszfal, mely a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól vuló elválasztására emeltettek, illetőleg építtettek. A politikai hatalom férfiai vonulnának be a jogszolgáltatás garanciáinak romjain Themis csarnokába és velük együtt bevonulnának és uralomra jutnának az exigenciák elvei, a melyek rendszerint a jog elveivel nem szoktak karöltve járni . . .«