A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 50. szám - Önsegélyre képtelen személy kitétele vagy elhagyása

405 Miután pedig a jelen esetnél, ingó vagyon természetével birő jelzáloggal biztosított activ követelés képezi a végrehajtás tárgyát, mint a mely követelés X. részvénytársaság csődbe esése folytán a tömeggondnoknál foglalandó le s ugyanott eszközlendő, a foglalásnak a követelésről szóló okiratra való feljegyzése, valamint a követelésről szóló okmánynak a végrehajtási jegyzőkönyvhöz való csatolása is; nagyon evidensnek találom, miszerint a végrehajtás foganatosítására csak az s . . . . i járásbíróság, mint X. részvénytársaság csődtömeggondnokának személyes bírósága lehet egyedül iiletékes. A mi még K. D. úrnak azon további kérdését is illeti, vájjon az előjegyzésnek igazolása és a végrehajtási zálogjognak bekeblezése iránt az n . . . . i járásbíróságot mint telekkönyvi hatóságot, a végrehajtást elrendelő bíróság vagy pedig a végrehajtást foganatosító bíróság kiküldöttje keresi-e meg ? — határozottan felelhetem, miszerint a jelen esetnél arra a végrehajtást elrendelő b ..... i törvényszék lesz illetékes ; miután már ahhoz is, hogy a b . . . . i törvényszék a végrehajtást egy csődbe esett részvénytársaság oly tömegére, a mely A. hitelezőre nézve külön kielégítési alap jellegével bir — elrendelje, — kell, hogy a kielégítési végrehajtási kérvényben a végrehajtás tárgya, azaz X. részvénytársaságnak jelzáloggal biztosított activ követelése mint ilyen, valamint azon körülmény, hogy ezen jelzálogos követelésre A. hitelező részéről alzálogjog szereztetett, megjelölve legyen. Már pedig ha ez felhozatik a kérvényben, akkor önként következik, hogy a b . . . . i törvényszék mint végrehajtást elrendelő biróság fogja az n . . . . i járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságot az előjegyzett zálogjog igazolása, illetve bekeblezése s a végrehajtási jog feljegyzése végett megkerestetni. A midőn tehát az s . . . . i járásbíróság a fenti esetben illetékes lesz a végrehajtás foganatosítására, illetékes lesz esetleg az ügygondnok kirendelése, a sorrendi tárgyalás megtartása s a vételár felosztására is. Önsegélyre képtelen személy kitétele vagy elhagyása. * Irta : Dr. ILLÉS KÁROLY. 287. §. Azon szülő, a ki koránál vagy állapotánál fogva önsegélyre képtelen gyermekét félre eső vagy rendszerint járatlan helyre teszi ki, vagy oly körülmények közt hagyja el, hogy annak megmentése a véletlentől függ: a gyermekkitétel bűntettét követi el, és három évig terjedhető fegyházzal büntettetik. A ki pedig önsegélyre, koránál vagy állapotánál fogva képtelen személyt, kit ápolni köteles, vagy a ki felügyelete alatt áll, kitesz, vagy segély nélküli állapotban elhagy: három évig terjedhető börtönnel büntetendő. Azon kitétel '»v a 1 a m e 1 y félreeső rendszerint járatlan helyre kit esz i« összefüggésben áll a 254. §. azon kitételével »rendsz érint járt helyre kiteszi*. A járatlan helyre kitétel joggal tekintetik a gyermek élete elleni cselekménynek : míg az ellenkező esetben a dolus csakis a családi állás elleni cselekményt képez. (Anyaggy. II. 499. 1.) Jegyzetek. I. A 287. §. magyarázata első sorban attól függ, vájjon abban csak egy bűntett tényálladékát látjuk-e, mely súlyosabban büntetendő, ha azt a szülő gyermeke irányában követi el (1. bek.), mint azon esetben, ha a bűntett alanya nem a szülő, hanem más, ki az önsegélyre képtelen személyt ápolni köteles, vagy a kinek felügyeletére az bizva van (2. bek.), — vagy vájjon ezen két esetet nemcsak a büntetés mérve, hanem a tényálladék lényeges ismérvei tekintetében is két különálló bűntettnek tartjuk-e ? A kérdés nem vitátlan ; mert a míg némelyek a §. 2. bekezdését úgy értelmezik, hogy »a §.1. bekezdésében előforduló kitételek (félreeső, rendszerint nem járt helyre stb.) ide is értendőid (Schnierer id. m. 2. kiadás 431. 1.): addig mások szerint »az elkövetési módra nézve is van különbség az 1, és 2. pont között, a mennyiben a 2. pont szerint elégséges a kitétel vagy segély nélküli állapotban való elhagyás a nélkül, hogy itt az elhagyás részletei oly megszorítással volnának megállapítva, mintáz 1. pontban« (Btj. T. XII. 8. L). Az utóbbi felfogás nyilvánul a kir. Curia gyakorlatában is, m< Ív szerint oly esetben, midőn a gyermek kitétele vagy elhágyása * Mutatvány szerzőnek a magyar büntető törvénykönyvek magyaré ats cimü kézikönyvének sajtó alatt levü II, kötetéből. rendszerint járt helyre történt ugyan, de nem a családi állás ellen irányzott szándékkal, a midőn tehát sem a 254. §, sem a 2*7. í?. 1. bekezdésének esete nem látszik fenforogni. ezen §. 2. bek. mintegy kisegítőül alkahnaztatik (XIL 10., 13. és 54. L). így például egy esetben midőn vádi. 6 hónapos törvénytelen gyermekét nappal a gyermek törvénytelen apja háza előtt levő kertbe I (tehát rendszerint járt helyre; kitette, azért alkalmaztatott a 2*7. ij. i 2. pontja, mert nem igazoltatott, hogy vádi. »gyermekét családi állásától megfosztani, vagy annak családi állását megváltoztatni szándékozott volna« (XII. 155. l.j. Ezen felfogás szerint tehát a szülő gyermeke irányában háromféle módon követheti el a kitételt vagy elhagyást: t. i. a) az által, ha gyermekét oly módon teszi ki vagy hagyja el, hogy megmentése véletlentől függ (287. §. 1. bek.); b) oly módon, hogy a cselekmény nem veszélyezteti a gyermek életét, vagy testi épségét, hanem családi állását támadja meg (254. §.); c) akként, hogy a gyermek jogai egyik irányban sem képezik tárgyát a veszélynek, illetve megtámadásnak, (287 §. 2. bek.), — mely eredmény azonban egyszersmind magában foglalja ezen felfogás eriticáját is. Kiindulási alapul el kell fogadnunk azon tényt, hogy a 287. § ban meghatározott bűntett az ember élete ellen irányzott büntettek sorozatába vétetett fel, tehát benső lényénél fogva szükségkép és minden esetben olyan, a mely legalább is veszélyezteti az életet, — s miután a §. 2. bek. e tekintetben kivételt nem képezhet: annak lényege szintén a kitett vagy elhagyott személy élete vagy testi épségének veszélyeztetésében áll. Ha már most figyelembe vesszük a kitevő illetve kitett személyek közötti különbséget: úgy azt találjuk, hogy a mennyiben a szülő gyermekét teszi ki, ezzel vagy azt szándékozik elérni, hogy annak eltartását és felnevelését, élete veszélyeztetése nélkül, másra hárítsa, vagy azt, hogy gyermekétől, nem törődve annak jövőjével s élete veszélyeztetésével, minden áron megszabaduljon, — mig azon egyén, ki csak az ápoló vagy felügyelő viszonyában áll valamely önsegélyre képtelen személyhez, csupán ebbeli kötelezettségétől akar megszabadulni a kitétel vagy elhagyás által; s ha ezt oly módon teszi, hogy az önsegélyre képtelen személy élete vagy testi épsége veszélyeztetve nincs: nem követ el büntetendő cselekményt, ha pedig a kitétel vagy elhagyás által az illetőnek élete is veszélybe jut (midőn t. i. megmentése a véletlenre bizatik : ez esetben a 287. §. 2. bek. alkalmazandó. Ezen megkülönböztetésből nyilvánvaló, hogy az ápoló vagy felügyelő nem követheti cl másként a 287. §. szerint büntetendő" kitételt vagy elhagyást, mint a szülő, s viszont, hogy a mennyi ben az utóbbi, mint gyermekének egyszersmind ápolója elkövette azt, a mit a 287. §. 2. bek. szerint az ápolónak elkövetnie kell, hogy cselekménye büntethető legyen: u. ekkor már veszélynek tette ki gyermeke életét, tehát oly cselekményt követett el. mely a 287. §. 1. pontjába ütközik. Ha pedig a szülőre ezen pont azért nem alkalmazható, mert gyermekét rendszerint járt helyre tette ki, tehát életét vagy testi épségét nem veszélyeztette : ekkor épen ezen oknál fogva a §. 2. bek. sem alkalmazható, hanem cselekménye vagy a 254. §. alá esik. vagy büntetlen marad. Ha a gyermek élete veszélyeztetve nincs s e mellett családi állása sem támadtatik meg : ez esetben a cselekmény ha egyáltalában büntethető volna, szükségkép még a 254. §. büntetésénél is enyhébben lenne büntetendő — és így oly esetben, midőn nemcsak a 287. §. 1. bek., de a 254. §. sem alkalmazható; a 287. §. 2. bek. annál kevésbé szolgálhat kisegítőül, mert ennek büntetése három, mig a 254. §. szerinti bűntetté csak egy évig terjedhető börtön. Ezek szerint kétségtelen lévén, hogy a 287. §. csak egy bűntett tényálladékát foglalja magában, s hogy az 1. és 2. bek. csak a bűntett alanya s büntetésnek ehhez arányosított súlva szerint különböznek egymástól: az alábbiakban a ténválladék egvséges kifejtése mellett csupán a jelzett pontok tekintetében fogjuk a különbségeket kiemelni. 2. A kitétel vagy elhagyás bűntettének alanya csak a szülő, vagy az önsegélyre képtelen személy ápolója vagy felügvelője lehet. a) »Szül8« alatt a gyermek vér szerinti atvja és anyja, tekintet nélkül azok törvényes vagy törvénytelen voltára, értendők, — ellenben az örökbe fogadó- és tápszüíők, valamint a mostoha I apa és anya nem tartoznak a szülő elnevezés alá, hanem azon személyek közé sorozandók, kik az illető gyermeket ápolni kötelesek. U. e. cathegoriába tartoznak, tehát szintén a §. 2. bek. szerint büntetendők a nagyszülők is, mert a törvény ott, a hol intézkedését ezekre is ki akarja terjeszteni, nem a »szülő~, hanem a delmenö ágbeli rokon* kifejezést használja ^280. és 281. §•)•