A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - Kiskorúak cselekvésképessége

388 A JOG. Hogy mennyiben volna az urnából kihagyandó az oly ügyvéd neve, ki bizonyos időtartamon belül valamely az ügyvédi hivatással össze nem egyeztethető kötelességszegés miatt akár fegyelmileg, akár bűnfenyitő uton büntetve lett, törvény által lenne szabályozandó. Hogy az ilykép választott tömeggondnok, mindig azon járásbíróság területén lakó ügyvédek közül lenne kinevezendő, hol a tömeg létezik, a helyettesek pedig mindig a törvényszék székhelyén lakók közül — a dolog természetében rejlik. íme ezek szerintünk azon eszközök, melyek az ügyvédet a bíróságtól míg egyrészről teljesen függetlenné tennék, másrészről igazságszolgáltatásunk javulására is nagy mértékben vezetnének. y ii. Ezzel azonban, ha előidéztük is némileg az ügyvédek helyzetének javítását és független ellenőrévé tettük azokat az igazságszolgáltatásnak, még eleget nem tettünk. Mert ha egy hivatása magaslatán álló, szellemileg ís képzett ügyvédi kart is akarunk teremteni, ugy társadalmunk, mint igazságszolgáltatásunk előnyére, akkor kell, hogy annak megélhetését is biztosítsuk. Az erre vezető módok és eszközök, mint tudjuk, már sokszor és sokfélekép elmondattak. De lehet-e azokat eléggé ismételni ? Valóban nem. A sajtó, intéző köreink és a nagyközönség mind igen jól tudja már azt, hogy az ügyvédek anyagi létét megrontja a t ú 1 p r o d u c t i ó, a zúgir ászát és a fentebb vázolt függő viszony. Az azok javítására irányuló óhaj azonban mégis csak pium desiderium maradt és félő, hogy még sokáig az marad. Mi részünkről, legalább még a most készülő ügyvédi rendtartási javaslathoz sem fűzünk nagy reményeket. Mert ha megvan is annak szerzőjében az akarat hasznosat és jót teremteni, mire mint szentesitett törvény alkalmazásba kerül az, nagyon félő, hogy a javaslatnak csak váza marad meg, s oly eltorzított alakban, hogy arra még szerzője sem ismer reá. Igazságügyünk, társadalmunk és az annyit zaklatott ügyvédi kar érdekében mi ugyan mást óhajtunk, de olyan kormány és törvényhozástól, mely alig pár éve teremtette meg az új bélyegtörvényt, mely az ügyvédnek a börtönt is kilátásba helyezi, mely hogy az ügyvéd megélhetését még nehezebbé tegye, egy oly fércmunkát szentesitett, mint a bagatelltörvén y, mely összetett kézzel nézi mint pusztít és ássa alá a hitelt a zugirászat, s mely most mindezeken felül a bélyegilletékek felemelését helyezte kilátásba: részünkről jót valóban nem remélhetünk. Azon szemüvegen, melyen ott nézik az állapotokat, nem képesek meglátni azt, hogy a mily mértékben sülyed az ügyvédi kar, a mily mérvben megnehezittetik annak megélhetése : azon arányban rántja magával az igazságszolgáltatás szent ügyét s száll vele alá a társadalom, melyet állásánál és értelmiségénél fogva egyaránt képesített vezetni. Kétségtelen, már régen tür és talán még sokáig fog^ is tűrni a magyar ügyvédi kar és küzdeni fog megélhetéseért, a még rendelkezésére maradt eszközökkel, de a mily mertékben növelni fogják intéző köreink ezen osztálynál a szellemi proletariátust, a társadalom e legveszedelmesebb faját, azon mértékben fogy majd annak türelme ^ is az igazságszolgáltatás és társadalmunk kára és veszélyére egyaránt. Az utolsó bogár is küzd megélhetéseért a természet nagy egyetemében, a társadalom minden tagja törekszik saját megélhetését biztosítani és a neki kijelölve levő tért elfoglalni és betölteni és csak az ügyvéd legyen az, ki magának ott ne igényelhessen semmit? Az szerintünk nem lehet. Mi valóban kíváncsiak vagyunk, hogy mikor ébrednek tudtára ennek intéző köreink, mikor fogják a szükséges intézkedéseket alkalmazásba venni, | hogy a társadalom ezen osztályának is megélhetése biztosítva, s az őt joggal már képzettségénél fogva is megillető résznek birtokába jusson ? Annyi tény és ennek észlelete elől senki sem zárkózhatik el, hogy dacára a mostoha bánásmódnak, melyben a magyar ügyvédi kar a legilletékesebb oldalról részesül, még mindig hatalmas és számot tevő tagja a társadalomnak, s minden megpróbáltatással szemben elég erős szellemi képzettséggel bir, hogy helyét megállja. S ha mégis mind hango' sabban követeli a társadalomban őt joggal megillető részt, csak azt igazolja, hogy féltékenyen őrzött jó hírneve és becsülete megtartására törekszik, midőn az e célból szükséges eszközökért lankadatlanul küzd. Óhajtjuk, hogy a minket fogva tartó pessi mismust a tények mielőbb megcáfolják, óhajtjuk, hogy intéző köreink a helyzetet végre felismerve, megtisztítsák társadalmunkat a zugirászat szennyétől és a túlproductiónak határt szabva, ha csak egyelőre is, az ügyvédek száma megköttessék. Mert az eddigi tapasztalat már kétségtelen tudtára juttatott annak, hogy jelen közleményünk első részében fejtegetett reformon kivül ugy az ügyvédi kar, mint a társadalmunk kimondhatlan előnyére csak ezek azon eszközök, melyek az óhajtott célhoz juttatnak. Minden más mód csak toldozás lesz, de eredményre nem vezet. Mi óhajtjuk, őszintén óhajtjuk ezen itt elősorolt reformok mielőbbi létesítését, de nem fojthatjuk el azon aggályunkat sem, hogy azok életbeléptét még a nagyon távoli ködhomálya födi ezen nemzedék elől. Hogy mikép óhajtjuk mi a zugirászat megszünte! tését, és az ügyvédek számának megkötését — arról majd legközelebb. Kiskorúak cselekvésképessége. Irta : Dr. DELL'AD AMI REZSŐ, budapesti ügyvéd. Két curiai ítélet kritikai fejtegetése alkalmából dr. Schwarcz Gusztáv rámutatott dr. Herczegh Mihálynak téves , tanítására, mely szerint a kiskorú terhes jogügylete feltétlenül érvényes, ha reá nézve előnyös, ellenben érvénytelen, ha káros, p o. ha egy napon vesz egy ingatlant értékén aluli áron, egy másikat értékét meghaladó áron, amaz hatályos, emez semmis szerződés lesz. Hogy e tanitás valóban vastag tévedésen alapszik és hogy annak terjesztése ex cathedra és tankönyvekben veszélyes eszmezavart szül az ifjúságban, kézen fekvő mindenki előtt, ki a hazai, sőt e részben hasonló bármely jog elemi tanait elsajátította. Annál érdekesebb volt clr. Herczegh Mihály tanár ur makacs védekezése. O ugyanis a való világos tények csodálatos j megfordításával azt állítja, hogy az ő tanítása nemcsak a hazai, | hanem a római, német, francia és természetjognak is megfelel és már ő előtte is Stobbe, Ihering, Modestinus, Locré, Laurent, Frank és Wenzel személyében communis : opinio doctorum volt. A kiskorúak törvényes oltalmából j folyik szerinte, mert a jogelvek merev következetességgel nem alkalmazhatók, e méltányos distinctio, mely a kiskorú ügyes | speculatioját a gyám, szülő, gyámhatóság »ö n f e j ü s k ö d ő« ellenzése dacára érvényre emeli. Felesleges mondanunk, hogy az idézett irók annak ellenkezőjét tanítják, mit e vitás kérdésre nézve Herczegh Mihály nekik imputál, kit tévedésbe vitt a contractum c 1 a u d i c a n s-nál egyoldalú támadási jog, a semmiségi kereset kedvezményes nyújtása, melylyel nem élhet azon fél, kinek részéről a szerződés érvényes, mert a szerződési képesség részéről fennforog. Ehez azonban Herczegh Mihály tanítása, mely szerint a megtámadott nagykorú fél is excipiálhatná a haszon miatti érvényt, a kiskorú pedig kereseti, sőt esetleg kártérítési joggal neki mehetne »önfejüsködő« apjának, gyámjának és valamennyi gyámhatóságnak, ugy viszonylik, mint az abrakadabra a logikához. Hogy a code civil anyaggyüjteményéböl BigotPréameneu helyett Locré került a fogott doctorköztársaságba, mellékes error in persona.