A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 44. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 7. r.

A JOG. 175 reaetbeaí igényelt 25 frt 30 kr. kártérítési összeg iránti kártérítési összeg iránti követelésétől az elsó tárgyalás alkalmával elállott és ebbeli jogát külön keresetre fentartotta ; mindezeknél fogva felperesi keresetnek hely adható nem volt. (1886. január 27. 6,717. sz. a.) A in. kir. Curia (3,588/86. sz. a. 1886. okt. 15-én): A kir. ítélő tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok : Az A. alatti árverési feltételek 6. pontjában kiköttetett, hogy az idő, melyre alperesek erdőjük egy részének használatát felperesnek kiadták, 1885. április 1-én veszi kezdetét és tart 1894. december végéig. Ugyanazon árverési feltételek 3. pontja szerint tartoztak volt alperesek a kibasználandó erdőterületet a szerződés életbe lépte és a tényleges használat megkezdése előtt, tehát a fentebbi ponthoz képest még 18S5. április l. előtt az erdőrendezőség közbejöttével kiszakittatni, határozatait szembetűnő jelekkel és határdombokkal megjelöltetni és az ezek közötti területet 10 egyenlő részletre felosztatni és az átadást a helyszínén eszközölni. Ugyanazon árverési feltételek 25. pontja szerint pedig tartoztak volna alperesek a szerződés jóváhagyását is az illető közigazgatási hatóságnál kieszközölni. Alperesek azonban, ezen kötelezettségeik egyikét sem teljesítették ; a kijelentést és átadást a fentebbi határidőre nem foganatosították, a szerződés jóváhagyását pedig a per folyama alatt sem eszközölték ki; jóllehet felperes maga részéről kötelezettségének, mind a bánatpénz, mind a haszonbér címén kikötött összeg megfelelő részének befizetésével kellő időben eleget tett. Minthogy pedig a felperesnek átengedett erdöhasználat megkezdésének határidejére vonatkozó fentebbi megállapodás a felek közt az árverési feltételek 31. pontja értelmében megkötött szerződésnek egyik lényeges részét képezi és ezen határidő elmulta miatt a szerződés annak tartalma szerint többé nem teljesíthető, valamint felperest nem lehet szorítani arra, hogy az átadási határidő lejárta után, a szerződés teljesítését követelje, vagy az alperesek részéről neki az átadásra nézve utóbb tett ajánlatot elfogadja, ugy viszont alperesek sincsenek jogosítva a felperestől bánatpénz és haszonbér címén felvett összeget megtartani. Ezeknél fogva ez esetre az osztr. ált. ptk. 919. §. nem alkalmazható s ugyanazon ptkv. 35. §-a értelmében a felperestől bánatpénz fejében 2,000 frt és a haszonbér fejében felvett 11,043 frt, összesen 13,043 frt és az ezen összeg után . . . megfizetésére, — még pedig minthogy egyetemleges kötelezettségüket nem kifogásolták, egyetemleg kötelezni kellett stb. Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben A biztosítási díjak iránti perek, még ha a per tárgya 50 frton alul volna is, semmi esetre nem tartoznak bagatell eljárás alá. A Iiosszufalusi kir. járásbíróság" Dr. Weisz Ignác ügyvéd által képviselt adriai biztosító társulat magyarországi képviselősége felperesnek P. Prekup elleni 3 frt 46 kr és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a 3 frt 16 kr tökét felperesnek megfizetni stb. Indokok: (makacsságból) 1886. april 30. 1454. sz. a. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az első birói ítélet megsemmisíttetik s a keresetlevél visszaadása rendeltetik; mert a kereskedelmi törvény 258. §. 4. pontja értelmében biztositások elvállalása képezvén feltétlen kereskedelmi ügyletet, ily ügyletnek a biztosítási szerződés csak is a biztositott elvállaló felperesi társulatra, de nem egyszersmind a biztositott alperesre nézve is tekinthető; minek következtében, mivel az ügylet, a melyből a kereseti összeg származtatik, alperesre nézve kereskedelmi ügyletet nem képez s alperes nem is lévén kereskedő, a jelen kereset a kereskedelmi eljárást szabályozó J. M. R. 5. §. értelmében a kereskedelmi hatóság hatáskörébe nem tartozik, hanem tekintettel a kereseti összegre, az 1877. évi 22. t.-cz. szerinti kisebb polgári eljárásra ; mivel pedig az utóbbi eljárástól a felek akaratjával sincsen helye az eltérésnek, ennélfogva stb. (188 '>. május 22. 263. sz.) A m. kir. Curia : (992. v. sz. a. 1886. okt. 15-én.) Tekintve, hogy a biztosítási díj megfizetésére irányzott keresetek, melyek magának a biztosítási ügyletnek lévén folyományai, legtöbb esetben azon kérdésnek elbírálását is szükségessé teszik, ha vájjon maga a biztosítási ügylet joghatályában fennáll-e ? Tekintve, hogy a biztositott s biztosító közötti jogviszonyt a kereskedelmi törvény szabályozza, az e jogviszonyból felmerülő vitás kérdések eldöntésével tehát a kereskedelmi törvény szabványai alkalmazandók ; nyilvánvaló, hogy a biztosítási díjak iránti perek az 1877. j évi XXII. t.-cz. 11. §. utolsó bekezdéséhez képest a kisebb polgári • peres ügyekben eljárásra hivatott bíróság illetékessége alá egyátalán nem tartoznak; tekintve ezek szerint, hogy a kir. Ítélőtáblának azon végzése, I mely által ^kimondatott, hogy az 50 frton aluli biztosítási díjakat 1 tárgyazó ily perek az idézett törvényezikk hatálya alá tartoznak B I az első' bíróságnak ítélete az azt megelőző eljárással együtt megí semmisittetett, a fennálló törvénynek meg nem felel: A másodbiróság végzése megváltoztattatik, az eljárás rneg! semmisítésének helye nem találtatik és tekintettel arra, hogy a j kir. ítélőtábla, alperes felebbezése folytán az első bíróság ítéletének felülbírálásába nem bocsátkozott, a másodbiróság oda utasítI tátik, hogy az első bíróság ítélete ellen alperes által beadott ! felebbezésre tekintettel új határozatot hozzun, stb. Bűn-ügyekben. Az, a ki mást rábir arra, hogy az ö méhmagzatát wlhajtsa és az e résrböl szükséges müveleteket magán végrehajtatni engedi, a magzatelhajtás tettese gyanánt büntettetik. A budapesti kir. törvényszék: K. Róza és K. Józsefné, ! született P. Krisztina a B. T. K. 285. §-ába ütköző magzatelhajtás bűntettében bűnösnek, s ezért K. Róza a P>. T. K. 23-"> ! és 289. §-a alapján nyolc havi börtönre, három havi hivatalvesztésre ítéltetik, K. Józsefné ezért és a folyó évi 893. számú | curiai ítéletben minősített magánokirat-hamisítás bűntettéért, j ugyanazon ítélet büntetésmértékére vonatkozó részének hatályon i kivül helyezése mellett, a B. T. K. 285., 289., 96., 99. és Í04. : §§-ai alapján egy és fél évi börtönre és öt évi hivatalvesztésre ítéltetik. Fogva levő R. Alajosné a B. T. K. 285. J. §-ába ütköző magzatelhajtás bűntettére való felbujtás miatt emelt vád és köI vetkezménveinek terhe alól fölmentetik és azonnal szabadlábra ' helyeztetik. Indokok : K. Róza beismeri, hogy akkor, midőn terhes j állapotát észre vette, ismerőseinek panaszkodott szerencsétlen! sége felöl, hogy szeretne tőle szabadulni, ekkor Gy. Luiza nevű ismerőse vigasztalta s azt tanácsolta, hogy borban főtt sáfrányt : igyék, majd megszabadul magzatától; vádlott azt meg is tette, azonban semmit sem eredményezett, nem eredményezett pedig I azért, mert dr. Ajtay Sándor törvényszéki orvos véleménye szerint nem is alkalmas szer magzatelhajtásra, különösen az ajánlott és alkalmazott mértékben. Ezután özvegy R. Alajosné előtt panaszkodott, ki ajánlotta neki K. Józsefné szülésznőt mint olyat, ki 5 frtért elhajtja ; ehhez K. Róza vádlott elment, megmondta, hogy ki ajánlotta s mit akar. Nevezett bába elfogadta ajánlatát, lefektette és nemző részébe nyúlva, ott egy kötőtűvel szúrt, mit másnap ismételve, erős vérzés állott elő és a szakértő orvos véleménye szerint ekkor a magzatelhajtás megtörtént. Másodrendű vádlott K. Józsefné szintén beismeri, hogy K. Róza hozzá ment, őt megvizsgálta, terhességet panaszolt s ezt a véres hólyagról ő is sejtette (illetve ] tudnia kellett) s K. Róza kérésére oly műtétet végzett rajta, minek következtében K. Róza méhmagzatát elvetélte, mi által igazoltnak vétetett a B. T. K. 235. §-ába ütköző magzatelhajtás j büntette s tekintettel arra, hogy K. Józsefné magánokirathamisitás büntette miatt jogerejüleg elitéltetett, mely büntetése azoni ban még végre nem hajtatott, a B. T. K. 104. §-a alapján össz1 büntetés volt kiszabandó. Özvegy R. Alajosné tagadja, hogy ö oly célból küldte volna K. Rózát K. Józsefnéhez, hogy az méhmagzatát elhajtsa ; csak K. Róza azon panaszára, hogy rendes havi baja kimaradt, azt mondta, hogy nézéssé meg K.-néval, a ki majd meg fogja mondani, hogy mi baja van. Eltekintve azonban ettől, K. Roza vallomásából kitűnik, hogy ő a magzat elhajtását már elhatározta és arra vonatkozólag kísérletet is tett és így a bűntett elkövetésére nem R. Anna által biratott reá, következőleg ezen vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentendő s azonnal szabadlábra helyezendő" volt. Ellenben K. Róza és K. Józsefné az ítélet rendelkező részében irt módon büntetendők voltak. K. Róza büntetésének kiszabásánál enyhítő körülménynek vétetett, hogv törvénvteleu | gyermeket szült volna és mint cselédnek nagy terhére lett volna, valamint a tanúsított őszinte megbánás. ^1685. dec. 4-én 42.503. sz. i A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőfokú bíróság által ; K. Róza vádlottra kimért nyolc havi börtönt a kir. ítélő tábla | mai naptól számítja, de ebből a vádlott által az 1835. november 16-ik napjától mai napig szenvedett vizsgálati fogsággal egy I hónapot a B. T. K. 94. §-a .értelmében kitöltöttnek nyilvánít. Másodrendű vádlottat illetőleg pedig, minthogy K. Róza