A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 44. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 7. r.

354 A JOG. mellett történhessen; ha ugy vannak meggyőződve, hogy az igazság felderítésének elpalástolására csak kínálkozó alkalmat nyújt ezen rendszer: akkor mi se igyekezzünk bátrabbaknak látszani, mint a continentális törvényhozások, hanem mondjuk ki határozottan, hogy a terhelt és a tanuk formális kihallgatásánál az előnyomozás és az elővizsgálat stádiumában sem a vádló sem a védő , jelen nem lehet. Legalább megvan az egyenlőség; de a javaslat | rendszerének eredménye szerint a védelem álláspontja lenyomat- j nék. mert a vádló mindig jelen lenne vagy lehetne a kihallgatásnál, a védő azonban a »vizsgálat eredményének meghiusithatása« könnyen kezelhető címén kizáratnék. Ha — hogy csak a legújabb perrendekre történjék hivatkozás — Németország (190., 191. §-ok), Ausztria (97. §.) az ügyieleket (vádló, védő) a terhelt és tanuk formális kihallgatásánál kizárta, ha a legújabb belga javaslat (106. melynek indokolását felszólaló fölolvasta) nem merte utánozni a francia javaslatot, mely a mi javaslatunk mintájául szolgált: ugy talán mi is megelégedhetnénk azzal, hogy az ügyfél-nyilvánosságot a szemlék eszközlésénél, házkutatásoknál, lefoglalásoknál, oly tanuk kihallgatásánál, a kik előreláthatólag a főtárgyaláson meg nem jelenhetnek, I teljesen biztosítsuk ugyan, de a terhelt és a tanuk rendszeres kihallgatásánál az ügyfél-nyilvánosságot kizárjuk. Ezen indítvány értelmében kéri a javaslat átdolgozását. C s e m e g i Károly utalva arra, hogy a legnemesebb törekvés vehető észre mindenütt azon irányban, hogy az előkészítő eljárás j a titokzatosság, az inquisitio homályából kiszabadittassék, ezen törekvés eredményeként kéri a javaslat ezen §-ában kifejezett nagyfontosságú, sőt egyenesen a javaslat jellegét képező elvet tekinteni. Anglia, Skóczi teljesen nyilvánossá tették az elővizsgálatot. Bármily szabadelvű és nemes rugókból származik is az elővizsgálat nyilvánosságának intézménye, ezen határig ő se tartaná célszerűnek elmenni, de az ügyfél-nyilvánosság érvényesülése elől kár volna elzárni az utat. Különösen nálunk, a hol a vizsgálatok a legnagyobb túlzással, sőt gyakran torturával vitetuek, a szükségszerűség követelménvével lép föl, hogy a négyszemközti kihallgatások visszaéléseinek gát vettessék. A javaslat leszámolt gondosan azon körülményekkel, a melyek fenforgása esetében a szabály alkalmazása veszélylyel járhat. Nem tette feltétlenül kötelezővé a 76. §-ban kifejezett elvet; mihelyt a vizsgálat sikere veszélyeztetve látszik, már megvan a mód a kizárás alkalmazására. Nem áll az, hogy a szabály nem maradna a gyakorlatban is szabály és a kivétel lenne szabálylyá, mert a védőt illető jognak korlátozása csak indokolt birói határozatban történhetik. Minthogy tehát a javaslat egy nemes rugóktól származó elv törvényesítése elől nem zárja el az utat, az abból esetleg származható veszély megelőzésére pedig hatályos eszközökről gondoskodik ; minthogy a legújabb francia előmunkálatokban ezen elv különösen a senatus által átdolgozott formában diadalt aratott; minthogy a nálunk divó vizsgálati eljárás múlhatatlanul kiemelendő a titokzatosság rejtekéből: ennélfogva ajánlja a javaslat álláspontjának elfogadását. Ausztria és külföld. A közjegyzőség Svédhonban. A magyar jogászközönségnek csak néhány hónap előtt volt alkalma sűrűbben foglalkozni a közjegyzőséggel, midőn hazai törvényhozásunk a fejlettebb jogélet e fontos tényezője valódi jelentőségének teljes tudatában az intézmény tökéletesbitésén és megszilárdításán fáradozott, jelesül egyrészt a közjegyzői minősítés és fegyelem szigorítása, másrészt a közjegyző hatáskörének tágítása és, mi azzal egyértelmű, jövedelmi forrásainak szaporítása által az intézmény erkölcsi és anyagi létalapjait megerősíteni és kiszélesíteni törekedett. Epen most tehát fokozott érdekkel vehetünk tudomást azon jelenségről, hogy manapság már összehasonlithatlanul egyszerűbb gazdasági és társadalmi viszonyok közt élő nemzetek is azon vannak, hogy a közjegyzőséget maguknál meghonosítsák avagy kielégítően szervezzék és igy a jogélet ezen egészséges regulatorának üdvös működését maguknak biztosítsák. Érdekes példa erre az 1882. évi október hó 6-án szentesitett és 1883. január l én életbe lépett svéd közjegyzői törvény. Svédhonban ezen törvény alkotását megelőzőleg sem volt ugyan ismeretlen a közjegyzőség, de mindaddig fejletlen és szervezetlen maradt. Az intézmény az egységes, szilárd alapot nélkülözte ; törvény nem szabályozta, csak az egyes tartományok statútumaiban voltak reá vonatkozólag egyes szabványok találhatók ; egyben mégis megegyeztek mindezon különböző statútumok, abban t. i., hogy mindegyiknek rendelkezései értelmében csak bírósági személy láthatta el a közjegyzői teendőket. Az 1882-iki törvény, melyet Olivecrona, a stockholmi legfőbb itélőszéknek bírája, franciára lefordítván, az egész művelt világ számára tett hozzáférhetővé, a nélkül, hogy a régi hagyományokkal teljesen szakitana, jelesül a nélkül, hogy a birói és közjegyzői tisztet összeférhetlennek nyilvánítaná, megadja a lehetőséget, hogy a közjegyzőség önálló hivatáskép is gyakoroltathassák és ezzel egyidejűleg egységes alapot nyújtva a közjegyzői intézménynek, megteremtette az előfeltételeket arra, hogy ezen intézmény Svédhonban is idővel a fejlettség azon fokára emelkedjék, melyen egész Közép-Európában találjuk. Az új svéd törvény rövid, csak 13 cikkből áll és a szervezetnek pusztán alapvonalait foglalja magában. A közjegyzői munkakört, a közjegyző kötelességeit és felelősségét meghatározó szabványok nem tartalmaznak valami különöset, közjegyzői kamarákat nem ismer a törvény, a közjegyzők feletti felügyeletet az államügyészségre bizza és hivatali bűntetteknek s vétségeknek minősiti az általuk tisztükben elkövetett törvénysértéseket s szabálytalanságokat. Közjegyzővé e törvény szerint csak az nevezhető ki, a ki teljes cselekvési és korlátlan vagyonrendelkezési képességgel bír, a birói qualificatiót megszerezte és a modern nyelveknek valamely egyetemi vagy más felső tanintézeti tanár által kiállított bizonyitványnyal igazolhatja, hogy a francia, német és angol nyelvben a hivatásának betöltéséhez szükséges jártassággal bir. A schöffentanácsok vagy első folyamodásé törvényszékek kebelében létező valamely hivatallal egyesitett közjegyzői állások kivételével ezen állások szervezésére és betöltésére az illető város kereskedelmi és hajózási bizottsága van hivatva. A szervezés kérdésében érvényes határozathozatala a bizottsági tagok legalább felének jelenlétét tételezi fel; ha a szavazatok egyenlően megoszolnak, a kérdés elejtettnek tekintendő. Ha egy közjegyzői állás szervezése határozatba ment, a bizottság pályázatot tartozik kiírni ; csak azon pályázó tekinthető érvényesen megválasztottnak, kinek személyében a bizottsági tagoknak legalább fele szavazott. Ha valamely közjegyzőnek helyettesítése válik szükségessé, a helyettest a helyettesitendőnek javaslatára, a város kereskedelmi és hajózási bizottságával egyetértve, a schöffentanács nevezi ki. Közjegyzőnek alkuszi teendőket teljesíteni, kereskedést vagy hajózást folytatni nem szabad ; olynemű kereskedelmi míveletektől is kell tartózkodnia, milyenektől a váltóügynökök az őket illető szervezeti szabályzat által eltiltvák. Dr. Biermann Mihály, akad. jogtanár. Irodalom. Az osztrák kötelmi jog (Das österreichische Obligationsrccht in systematischer Darstellung mit Einschluss der Handels- und wechselrechtlichen Lehren) irta :dr. Hasenöhrl Victor, II. kötet első fele. Bécs, 1886. Manz-féle udvari könyvkereskedés. Nagy 8° IV. és 318 1. Ritkán fogadtatott egy munka oly egyértelmű tetszéssel a szaksajtó és irodalom részéről, mint szerző kötelmi jogának 1881. évben Eraumüller Vilmos kiadásában megjelent első kötete. A kötelmi jog irodalma Ausztriában évtizedeken át egészen parlagon hevert; néhány kisebb monográfián kivül, minő p. o. Hoffman Ferencnek 18 74-ben megjelent »Die Entstehungsgründe der Obligationen«, »die Lehre vom titulus und modus acquirendi und von der justa causa traditionis«, »über das Periculum beim Kaufe«, D r. M a g e s Alajosnak »Die Gesammtschuldverh'áltnisse des österr. Rechtes« Pavlicek, Pfaff, Pfersche, Randa és mások idevágó kisebb dolgozatai, — nem akadt senki, a ki a kötelmi jogot rendszeresen feldolgozta volna, — meglehet azon oknál fogva, mert azon időben egy általános, Némethonnal közös kötelmi jog alkotása volt közel kilátásba helyezve. A viszonyok azóta gyökeresen változtak; a politikai átalakulások folytán Ausztria összeköttetése Némethonnal nemcsak lazult, de teljesen megszűnt és az osztrák törvényhozás is külön önálló utakon kezdett haladni, — ugy hogy ma már szó sem lehet többé a német birodalommal közös egyirányú kötelmi jogról. De igy is évtizedek fognak lefolyni, mig az ausztriai polg. tvk. idevágó szakaszai helyébe egy új kötelmi jog lépend. Ily körülmények közt teljesen helyén lévő dolog volt a fönnálló kötelmi jognak rendszeres és alapos feldolgozása. Es szerző, a ki eme feladatát már munkája első kötetében oly nagy sikerrel oldotta meg, annyi érdekes kérdést pendített meg és segített éles eszűen megoldani, — ép oly alapossággal tárgyalja ezen közel 5 év múlva megjelent 2-ik