A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 43. szám - A felülfoglaltató jogáról
A JOG. határozott tényt állit, hogy p. o. X. ezt vagy azt a tényt elkövette, mely t é n y, ha igaz, criminalitást involválna, vagy infamissá tenné az illető embert, kiről a tény állíttatott. Mi tehát a btk. 258. §-a értelmében a rágalmazási vétség tárgyi tényálladékának alapja, illetőleg főfeltétele? egy tény. Részvénytársaság, mint ilyenről, azonban nem állitható, hogy elkövethet tényt, illetőleg cselekvényt. A részvénytársaságnak, mint ilyennek, nincsen szive, mely érez, nincsen feje, mely gondolkodik, nincsen teste, melylyel cselekvéseket véghez vihet. Részvénytársaság, mint ilyen, nem élő lény, hanem egy abstractio, egy fictio, egy elvont fogalom, mely nem követhet el bűncselekvényt, mely nem fogható bűnperbe és valamint nem létezik az a biróság a világon, mely képes volna ez elvont ogalmat, azaz a részvénytársaságot, mint ilyent bezárni, ép ugy nem lehet e fictio a közmegvetés tárgya. Már pedig mi a btk. 258. §-a értelmében a rágalmazási vétség tényálladékának criteriuma? hogy t. i. valakiről olyan tény állíttatott, mely vagy büntetésre méltó cselekvényt képez, vagy az illetőt a közmegvetésnek t e s z i k i. Már pedig, ha az áll — s ezt talán senki sem tagadhatja hogy a részvénytársaság, mint ilyen ellen, bűnvádi eljárás nem indítható, hogy bűncselekmény elkövetésével nem vádolható és ha áll, hogy a részvénytársaság, mint ilyen, közmegvetésnek tárgya nem lehet, akkor állannak consequentiája is, hogy t. i. részvénytársaság, mint ilyen ellen, a rágalmazási vétség el nem követhető, illetőleg a társaság, mint ilyen, nem rágalmazható. Szerény nézetem szerint, a jogász előtt, nem is vitás elemi tételt képez, h o g y a részvénytársas á g, mint ilyen, nem lehet passiv a1anya a rágalomnak; különben bátor leszek e tétel hátterét is indokolni és röviden megvilágítani. Mi a részvénytársaság fogalma? A részvénytársaság több fisicai élő személy collectiv egységét képezi, egy előre meghatározott, közös vagyoni cél elérésére. A törvény az ily társaságot a személyiség attributumaival ruházza fel ugyan, azonban nem általában, hanem csakis szabatosan körülhatárolt terén, csakis a vagyonjog területén: önálló jogalany annyiban, hogy vagyonjogokat szerezhet és gyakorolhat. De miután a társaság, mint ilyen, nem egy fisicai existentiával biró lény, hanem egész emberösszesség abstract egységének fogalma, ennélfogva cselekvési képessége nincs, még a vagyonjog terén sem; a mit tesz, csakis hivatalnokai, képviselői, intéző közegei, szóval e célra rendelt egyes szerint a törvényben kijelölt bírósági szakosztály (Divisio) helyett egy másik szakasz előtt is érvényesíthetők; de alapos okok mellett maga alperes is indítványozhatja a pernek ily átutalását, sőt az illető bíróság — szakaszának túlterheltsége esetére — ex officio is gyakorolhatja ezen áthelyezési (transferred) jogot. Több rendbeli peres ügyek (u. m. a malicious prosecution, libel, slander, seduction, breach of promise of marriage), * bár a >High Court of Justice« előtt inditandók meg, mindazáltal jogosítva van alperes — a mennyiben az ellenfél pervesztés esetére cautiót nem deponált — az ügynek az alsóbb rendű grófsági birósághoz (County Court) való utasítását kívánni. A »High Court of Justice«, valamint a »County Court« és »Lord Mayor Court« biráinak szabadságában áll a ténykérdések praejudicialis eldöntését külön »Common Jury« elé, ha pedig túlnyomólag technikai, hajózási, könyvelési stb. vitás kérdésekben kell dönteni, qualificált szakértőkből alakított »Special Jury« elé utasítani. Ezen Juryk verdictjei a birói ítéletek alapjául szolgálható praejudiciumot akkor képeznek s illetve a mennyiben perdöntő határozatról van szó, az bírói sanctióval akkor látandó el, ha a verdictre az összes esküdtek egyértelműleg adták szavazatukat. A »High Court of Justice« bírája ezenkívül jogosítva van a bonyolultabb ténykérdéseket, vagy túlnyomóan műszaki és más ily szakképzettséget igénylő kérdések megfejtését arra alkalmas szakemberekre bizní, (pl. vitás elszámolási ügyet Chief Clerkre, becsléseket Taxing Master-re stb. ), a kik azután, mint az illető biró szakreferensei (Referees) szerepelnek s ez eljárás »Refer e n c e-nek neveztetik. * Vagyis némely károsilási, továbbá a becsületsértési, rágalmazási, nőcsábitás és házassági igéret mcgszegésből származó peres igények. emberek által teheti. Tehát még sokkal kevésbé szerepelhet társaság, mint önálló büntetőjogi alany, mert a ki egyáltalán nem képes cselekvésre, bűncselekmény elkövetésével nem rágalmazható. Bűnös lehet és rágalom áldozata lehet társaságnál, annak egyes hivatalnoka, saját egyes tényei miatt, a társaság egyes I igazgatói, felügyelői és egyéb hivatalnokai egyénileg felelősek, egyénileg bűnperbe foghatók, egyénileg rágalmazhatok és közmegvetésnek kitehetők, de részvénytársaság, mint ilyen, bűnvádi perbe soha nem fogható, sem róla oly tény nem is állitható, mely ellene bűnpert okozhatna. Vannak ugyan egyes testületek és hatóságok, melyeket a törvény magasabb állami szempontból vagy a közérdek miatt a rágalmazás ellen megvédeni köteles. Jelesül ezek mind állami kzcélokra rendelt hatóságok és köztestületek, u. m. a biróságok, közhatóságok, országgyülés delegatio, hadsereg, honvédség, hadi tengerészet, stb. stb. A btk. 258. §-a értelmében ezen jogi személyek testületek, hatóságok, stb. ellen is a rágalmazás vétsége el nem követhető. Ugy látszik, tudta és érezte ezt a magyar törvényhozás és azért ezekről külön intézkedett a sokszor idézett törvénykönyv. A magyar büntetőtörvénykönyv ezeket taxatíve felsorolja a 262., 269., 270. és 271. §-okban. De ha testület, mint ilyen, vagyis ha jogi személy, kivétel nélkül rágalmazható, ha a btk. 258. §-a testületekre, társaságokra is alkalmazható, akkor egész felesleges lett volna külön intézkedni ezen egyes közérdekű testületekről. Azért intézkedik törvényünk külön eme közérdekű kivételekről, mert különben eme testületek védve nem lettek volna. Vagyis a 258 §. szabály, a 262., 269., 270. és 271. §-o k pedig kivételek. De a törvényben taxative felsorolt és megnevezett politikai és egyéb közérdekű testületeken kivül rágalom csakis a 258. §-a esetében itélhető meg. A részvénytársaság, mint magánjogi vagyoni célokra alkotott egység büntetőjogi értelemben vett tényekkel nem rágalmazható, hanem róla legfeljebb álhirek terjeszthetők, mely álhírek által hitele megrendülhet és ez által vagyoni kárt szenvedhet. De a hitel nem képezi a rágal mi bűncselekmény o b j e c t u m á t. Hitelének — álhir terjesztése általi — megrenditése lehet esetleg polgári jogcím, ilyen miatt részvénytársaság felléphet esetleg kártérítési igénynyel a civilis uton, de mint vádló, hogy egyénileg büntetendő vagy infamis cselekvéssel rágalmaztatott — a test és lélek nélküli jogi személy — a társaság maga, mint ilyen, fel nem léphet. A cikk elején megemlített verdict, illetőleg az ítélet ellen vádlott részéről semmiségi panasz adatott. Vádlott az egész eljárást, a nmts. m. kir. igazságügyminiszteriumnak 1867. évi május 17-én kelt rendelete 91. §-a d) pontja alapján megsemmisiteni kérte. A nagyméltóságú m. kir. Curia tehát határozni fog! A felülfoglaltató jogáról. Irta: dr. KELEMEN SAMU, ügyvéd Szatmáron. Magurányi József ügyvéd ur felveti a »Jog« 38-ik számában a kérdést, hogy joga van-e a felülfoglaltatónak arra, hogy az őt megelőző végrehajtató zálogjogának érvényét megtámadja és különösen lehetséges-e ez, az elsőbbségi igénytárgyalás keretében. A kérdés nem új. Imling Konrád táblai biró ur szóba hozta ugy a »Végrehajtási törvényt« magyarázó munkájában, mint a »Jogtudományi Közlöny< 1883-ik évfolyamában. A judicatura is — és a kir. tábla ebben a tekintetben következetesen járt el — egyértelműen tagadólag döntötte azt el. És ha ezek után még szükségét látom, hogy hozzászóljak a kérdéshez, két szempont vezet. Az egyik, hogy mint a Magurányi ur cikkében felhozott konkret eset igazolja, az elv épen nem vált jogászainknál közmeggyőződéssé, de főleg az, hogy sokan vannak abban a nézetben, hogy a törvénynek ilyen magyarázata vagy rendelkezése kaput nyit a visszaéléseknek. Vegyük szemügyre az állításokat.
