A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 41. szám - A hirdetményi eljárás

330 A JOG. lás sokkal hathatósabb eszköz a visszaélések meggátolására, mint a hirdetményi eljárás. Az, hogy a mi a hírlapban közététetett, mindenkinek legkönnyebben juthat tudomására, végre is csak egy feltevés, mely nem mindig igazolt. Még a rendes hirlapolvasók között is kevés foglalkozik a hirdetmények elolvasásával. Mikép jusson tehát a falvak irni-olvasni nem tudó népe ily uton valaminek tudomására? Tapasztalatilag igazolt tény — legalább hazánk sok vidékén — hogy sokkal könnyebben jutnak az érdekeltek a hagyatéki tárgyalás tudomására, ha valamelyik falubeli megidéztetik, mint az esetben, ha bármennyiszer is hirlapilag közzététetik. A kik ily hagyatékok tárgyalásával foglalkoznak, tudják, hogy csak az egyik érdekeltet kell a tárgyalásra megidézni és mindazok, a kik a hagyatékhoz valami igényt vélnek támaszthatni, idézés nélkül is megjelennek. És a gyakorlat valóban túlnyomólag ez álláspontra helyezkedett, a nélkül azonban, hogy az »i g a z o 1 á s t« oly szigorúan venné és a hirdetményi eljárást teljesen kizárná. Rendesen azon körülménynek igazolása, hogy végrendelet nem maradt hátra, nem kivántatik meg. De mindemellett is a gyakorlat nagyon tartózkodó a hirdetményi eljárással szemben. Csak a temesvári kir. törvényszék gyakorlatára akarok hivatkozni. A hirdetményi eljárás iránti kérelemnek a legritkább esetekben adatik hely. Minden lehető indok felhasználtatik, hogy a hagyatéki eljárás megindítása és tárgyalás végetti kiadása indokoltassék. Hol az mondatik, hogy nem világos, miszerint a hagyaték kizárólag kérelmező örököst illetné, hol világosan adatik azon gyanúnak kifejezés, hogy a hirdetményi eljárás tárgyalás helyett azért kérelmeztetett, hogy örökösök eltitkoltassanak. Sőt a hirdetményi eljárástól való tartózkodás túlzásba megy át, a minek ilustrálásául csak egy példát akarok felhozni: Szószerint idézem az illető végzést: »560/886. p. szám. Kérvénye S. D lakosnak, mely szerint S. T. hagyatékát beszavatolni és a hagyatéki vagyonra nézve azokat, bik netán örökösödési joggal birnak, igényeiknek 45 nap alatti bejelentésére hirdetményileg utasítani kéri. Végzés. Miután a halálesetfelvétel szerint kétes, vájjon a kitett ingatlan egészben a hagyatékba tartozik-e, mert annak egy része adásvételi jogcímen M. N. birtokában van, a kérelmezett hirdetményi eljárásnak hely nem adatik, hanem a hagyatéknak rendes letárgyalása elrendeltetik, mely tárgyalásnak az érdekeltek meghívásával leendő foganatosításával kir. közjegyző bizatik meg, stb. Kelt a temesvári kir. törvényszéknek, stb., stb.« Az eset ugyanis a következő volt: S. D. fia és egyedüli örököse S. T.-nek. A beszavatoltatni kért ingatlanok S. T. néven állanak a telekkönyvben, a mi hiteles telekkönyvi kivonattal igazoltatik. A kérelem megadásának tehát, ugy látszik, semmi sem állhat útjában. S. D. örökös azonban a hagyatéki ingatlanokból 2 hold földet eladott M. N.-nek és a hirdetményi eljárást ép azért kérelmezte, hogy telekkönyvi tulajdonossá válván, M. N.-nek is adhasson telekkönyvi átíratásra alkalmas szerződést. A községi jegyzőnek azonban eszébe jutott a halálesetfelvételbe azon megjegyzést felvenni, hogy »a hagyatéki ingatlanokból 2 hold adás-vevés címén M. N. birtokában van« és ez elég volt arra, hogy a bíróság a hirdetményi eljárásnak helyt ne adjon. Ez eset elbírálása természetesen hibás, mert M. N.-nek igénve ez ingatlanhoz, miután neki örökösödési joga nincs, a hagyatéki tárgyalás során nem is volt rendezhető ; továbbá az, hogy valaki a hagyatéki ingatlanokból valamit birtokol vagy birlal, nem szolgálhat akadályul a beszavatolásra, ha örökhagyó a telekkönyvi tulajdonos. De mindenesetre érdekes illustratiója ez annak, hogy a gyakorlat mennyire idegenkedik a hirdetményi eljárástól — és joggal. Es ez okból tartom én helyesnek Csilléry biró urnák nézetét, hogy az általa idézett esetben a hagyatéki eljárás megindítása elrendelendő és az iratok tárgyalás végett egy kir. közjegyzőnek adandók ki, Ausztria és külföld. Az Egyesült-Államok jog-szolgáltatása. Minden egyes államnak meg vannak a maga törvényei ; ezeknek és az eljárás alapja a közönséges angol jog — Louisianát kivéve, melynek törvényei a Code Napoleon-on alapulnak. A legjobb törvény, mely még ma is változatlanul alkalmaztatik, a Habeas Corpus-törvény, mely csak háború vagy köztársaság idejében függeszthető fel, s mindenkit önkényes fogság ellen megvéd. Az ügyvédi kényszer oly szigorúan van ott behozva, hogy ügyvéd nélkül sem felperes-, sem alpereskép nem lehet föllépni, még a békebiróság előtt sem, hol pedig a törvény mindenkinek megadja a jogot saját ügyében eljárhatni. Nagy baj azonban, hogy az eskü — mert nagyon gyakran alkalmaztatik — sokat veszített ünnepélyességéből. Egy államban sem esküsznek annyit mint Amerikában, minden legkisebb alkalomnál, minden hivatalos okmánynál esküt használnak, az eskü csupán formalitásnak tekintetik és az esküt tett fél gyakran azt sem tudja, mire esküdött. — Egy országban sem esküsznek oly gyakran hamisan, de egy országban sem büntettetik a hamis eskü oly ritkán, mint Amerikába. A polgári ügyekbeni eljárás a kereset megindításával kezdődik, mire a Clerc megidézi alperest. 11a a veszély valószínűvé van téve, alperes összes vagyonára a végrehajtás elrendeltetik és ha alperesnek vagyona nincs, szabadságvesztésre ítéltetik. — Rendes körülmények közt a végre hajtás az itélct jogerejüségétől számított 30 nap múlva rendeltetik csak el. Az eljárás a lehető legprimitivebb módon megy végbe, veszekedések, a felek és tanuk megsértése, sőt verekedések is napirenden vannak. A biró magaslatán ül és hallgat és csak ha a felek valami iránt megkeresik, akkor dönti el a vitás kérdést. — Napokon át folynak a beszédek, mert az egyik fél célja a másiknak mennél több költséget okozni. — Az ítélet a Supreme Court-hoz fellebbeztetik, mely az ügyet tárgyalván, az Ítéletet vagy helybenhagyja, vagy megváltoztatja, esetleg feloldja, vagy kiegészítés végett visszaküldi. Gyakran évekig tart, mig felperes jogérvényes Ítélet birtokába kerül, de akkor alperes már gondoskodott róla, hogy felperesnek csak azon jó tudata maradjon meg, hogy a pert megnyerte, mert ugy sem találhat alperesnél semmit. A büntető ügyekben épen ily primitív az eljárás. Egy személy hit alatt tett feljelentése folytán akárki szabadságától megfosztathatik, mig a dolog a vizsgálóbíró elé kerül, ki aztán vagy tovább ott marasztalja vádlottat, vagy kezesség mellett szabadlábra helyezi. A jury tagjainak megvesztegetése, hamis tanuk pracparálása szükséges tartozéka az ily igazságszolgáltatásnak, ^ mert a jury tagjai rendszerint a legalsóbb néposztályokból vétetnek. Nagy hiánya a jurynak az is, hogy csak egyhangú szavazata dönt és igy — ha a tagok valamelyike makacskodik — az egész eljárás megsemmisül. Ha a vádlott felmentetik, másodszor ugyanezen panasz folytán nem vádolható. Legjobb dolguk van ott az ügyvédeknek, mert jogkörük szabadsága és hatalmuk igen nagy, ugy hogy müveit birói kaihiányában mindent kivihetnek a mit akarnak. Egy országban, hol a pénznek oly nagy a befolyása, igazságról nem lehet szó — pénz nélkül nincs jog, a szegény embernek bármi alapos joga vagy panasza lehet — pénz nélkül nem juthat semmihez. Hogy a nép mennyire nem bizik saját biráiban, mutatja azon körülmény, hogy büntettek esetében a nép maga szolgáltat magának igazságot az által, hogy a megkapott bűnöst az első fára felakasztja. Ha egy nép jellemét igazságszolgáltatásának mivolta szerint meg akarjuk Ítélni, ugy Amerika népe a többi civilizált népek mögött messze elmaradt és minden előnyök, miket más irányban ezen állam nyújt a hiányos igazságszolgáltatást nem pótolják. t> Auslaild." Irodalom. Beccaria: Bűntett és büntetés. Fordította és bevezette dr. Tárnai János. Budapest 1887. Révai Leo kiadása. 8° 120 1. Ára 1 frt 40 kr. Azon halhatatlan munka, mely megjelenése által a büntetőjog és különösen a bűnvádi eljárás terén valóságos forradalmat idézettelő és mely egy emberiebb fölfogás kiinduló pontja lett, nem csupán a tudomány, de mi több, közvetlen a törvényhozás terén, végre valahára jó és modern magyarsággal élvezhető alakban fekszik előttünk. Egy félszázadnál több mult el, hogy Császártól a munka első magyar fordítása megjelent. Tarnai, a »Magyar Igazság« érdemes szerkesztője, tehát igen | háládatos munkát végzett, a midőn nem csak valódi magyarság| gal újra lefordította Beccaria művét, hanem azt egy önáiló kis