A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 38. szám - A vaspályák kártéritési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 6. r.

A JOG. 151 is létesült, minélfogva sorsjegyeinek visszaadására, vagy azok értékének megfizetésére alperest kötelezni kéri. Minthogy azonban felperes beismerte, hogy a 3. /• alatti nyilatkozatot sajátszerüleg irta és aláirta, minthogy továbbá azon alperes áltat tagadott állítását, hogy ezt erkölcsi kényszer, illetőleg megfélemlítés folytán, tette volna, nemcsak hogy nem bizonyította, de valószínűvé sem tette, a mennyiben a keresetben előadott tényállás, hogy t. i. alperesi ügynök és egy társa felperessel egyedül voltak a szobában egymagában, felperes szabad akaratának korlátozására nézve vélelmet sem állapit meg, egyéb körülményt s arra vonatkozó bizonyítékot pedig, mely a sorsjegy vételnél kényszer feuforgását igazolná, felperes fel nem hozott, miután a hasonló ügyletek körüli járatlanságára való hivatkozás főleg a 3 •/. alattival szemben, melyből kiviláglik, hogy felperes az ügylet lényegével és a fedezetül adott sorsjegyek rendelkezésével tisztában volt, birói figyelmet nem érdemel: mindezeknélfogva a pts. 167. §. a) pontja értelmében felperes ellenében teljes bizonyítékot képező 3. •/. alatti nyilatkozat tartalma, mely szerint felperes egy 1,000 frtos kötvényre vonatkozó járadéktervet alperestől megvett és az első 320 frtos részlet fedezetéül a keresetben emiitett 7 db. sorsjegyet oly kikötéssel adta át felperesnek, hogy utóbbi azokat a 320 frtnak felperes által történendő fizetése mellett felperesnek természetben visszaadni rartozik, valónak tartandó és tekintve, hogy felperes nem is állítja, hogy az emiitett összeget megfizette volna, kétségtelen, miszerint a sorsjegyek visszaadását nem követelheti. A vétel létrejöttére nem bir befolyással az a körülmény, hogy felperes a 2. •/. alatti feltételektől eltérőleg nem havi, hanem negyedévi részletfizetéseket kötött ki, mert nem is állítja határozottan, hogy alperes ügynöke ezen fizetési módozatot visszautasította volna, sőt alperes az őt kötelező A) alattit felperesnél hagyván s a fedezetül adott sorsjegyeket elfogadván, kétségtelen, a mint különben alperes a per során ki is jelentette, hogy az emiitett módozatba beleegyezik. Az 1H83 : XXXI. t.-c. 13. §-a 3. bekezdésének azon határozmánya sem vétethetett tekintetbe, mely szerint ez azon kötvény hatálya előtt kötött részletügylet felbontását a vevő feltétlenül követelheti; mert eltekintve attól, hogy felperes keresetét a törvény ezen rendelkezésére nem alapította, erre ugyanazon törvényszakasz 4. bekezdése szerint csakis a törvény életbeléptétől számított 6 hó alatt lett volna jogosítva, holott keresetét folyó évi június 12-én indította. Alperesnek ugyanezen ügyletből kifolyó visszonkeresetének az 1881 : LIX. t.-c. 8. §. a) pontja alapján felperes kifogása dacára helyt kellett adni és tekintve, hogy felperes 2. •/. alattiban az 1877. évi október 15-én túl negyedévi 30 frtos részletek megfizetésére kötelezte magát, mindaddig, mig a 320 frtos első részlet betudásával az egész vételár, vagyis 1,820 frt törlesztve leend; tekintve továbbá, hogy fe'peres nem is állítja, hogy ezen kötelezettségnek megfelelt volna, ugyanőt az 1878. január lő-től kezdve folyó év április 15-ig esedékessé vált negyedévi részletek, vagyis 30 frtos részlet összesen 9t)0 frt tőkének megfizetésére kötelezni kellett. Ezen felüli visszonkeresetével azonban alperes elutasítandó volt, mert azt, hogy fedezetül adott 7 darab sorsjegyet hites alkusz közbenjöttével oly módon adta volna el, hogy azokért az árfolyam 17 frt 50 krral kevesebb vételár folyt be, mint 320 frt: felperes tagadásával szemben perrendszerüleg be nem bizonyította. Ugyanis M. Sándor kihallgattatni kért tanú alperes előadása szerint az eladást maga eszközölvén, még ha a 6. •/• kérdőpontok első és másodikára igenlőleg vallaua is, vallomása alperes pótesküjével kiegészíthető nem lenne, már pedig az eladás tényének teljes bebizonyítása nélkül alperes, felperes ellenében a 10 frtnyi közbenjárási díjat sem érvényesítheti, minélfogva az emiitett tanú kihallgatását és ebből folyólag az intő-levelek megkapására vonatkozólag felperesnek kínált főesküt is mellőzni kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1836. febr. 1. 6,169. sz.): Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik és köteleztetik alperes, hogy saját tetszése szerint felperesnek, vagy a 26,162. és 50,837. sz. hercze<?" Pálfy-féle sorsjegyet, továbbá a 72,769. és 72,776. sz. Salra-féle sorsjegyet, a 15,540. és 39,763. sz. S. Genois-féle sorsjegyet és a 13,645. sz. Buda városi sorsjegyet 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett adja vissza, vagy pedig 332 frt 50 kr. tőkét megfizessen. Indokok : Alperes beismeri, de a 2. ./ alatti vétellevél is bizonyítja, hogy fi.-lperes a vételügyletet nem ugy volt hajlandó megkötni, a mint az neki alperes, illetve ügynöke által, a 2. ./ és C. alatti szerint ajánlva lett, hanem attól részletfizetések határidejére nézve eltérő módosítással. Minthogy pedig a per tárgyát képező ügyletben a 2. M C. alatti tartalma szerint részletfizetések teljesítésének idejetol van a szerződő felek legfőbb joga és kötelezettsége függővé teve. És minthogy e szerint a részletfizetések batáridejének meghatározása ez esetben a szerződés egyik leglényegesebb alkatrészét képezi: a szerződés peres felek között csak akkor volna létrejöttnek tekinthető, ha felperes eltérő ajánlatát, alperes kifejezetten elfogadta és a negyed évi részletfizetésekhez képest a szerződés és többi feltételeit is megfelelően módosította volna. Hogy azonban ez megtörtént, a perben be nem bizonyittatott. Mert alpere3 azt nem is állítja, hogy felperesnek személyesen kijelentette volna, miszerint vele a szerződést az általa tett lényeges módositás mellett is megkötni hajlandó; azt pedig, hogy a C. alatti felperesnél maradt, a szerződés megkötéséhez megkívántató formaszeríí nyilatkozat hiányát nem pótolja, mivel a C j alatti nem azon értelemben van szerkesztve, a mint felperes ' magát kötelezni akarta. Mert továbbá alperes ügynöke, ki magát hamisan felügyelőnek (inspector) nevezte és kinek ezen viselkedése is hozzájárult, hogy az ügylet minőségének felismerése lehetőleg megnehezítve legyen, a C. alatti, alperes által egyedül aláirt okirat alapján, ezen ; okirat tartalmától eltérőleg szerződés megkötésére meghatalmazottnak nern tekinthető; más okirat pedig, melylyel alperes ellenében ' azt igazolhatta volna, hogy az ügynök alperes nevében a C. alattitól eltérő alapon is szerződhetett, felperes birtokában nem maradt, ilyen meghatalmazást felperesnek az ügynök fel sem mutatott és mert ha alperes ügynöke eljárását magára nézve kötelezőnek s a szerződést ugy, mint felperes azt ajánlotta a 2. ./ alatti értelmében létrejöttnek tekintette, kötelessége lett volna erről ! alperest azonnal értesíteni, az úgynevezett »Renten-Plant« ezen I értelemben kiállítani és felperesnek megküldeni. A mennyiben ezek szerint peres fek;k között a szerződés | létre nem jött, nem nyert jogot alperes 320 forint első részlet követeléséhez és nincs joga az ezen részlet biztosításául zálogba adott értékpapírok megtartásához sem. Az A. illetve 3. '/ alattiban foglalt jogügylet nem önálló, annak joghatálya a fő, vagyis a vételi szerződés létrejöttétől I függött. Es miután a fentiek szerint a vételi szerződés létre nem jött, alperest a kérdésben forgó sorsjegyek visszaadása, illetve i ezek értékének megfizetése ellen ezen okiratok sem védik. A mennyiben alperes a sorsjegyeket természetben vissza nem adja, vagyis vissza nem adhatja, őt azok felperes által felszámított teljes értékében kellett elmarasztalni, mert azok eladásához jogosítva nem volt, ha mégis olcsóbban eladta volna, ezt csak saját veszélyére tehette, stb. Alperes viszonkeresetének alaptalansága, a fent kifejtettekből önként következtethető. De ha létre jött volna is peres felek között a szerződés, a C. alatti értelemben, a szerződés teljesítését, vagyis további részletek megfizetését, annak alapján nem követelhe.i; mert ő maga részéről a szerződést már nem teljesítheti, a mennyiben felperest a C. alattiban ígért nyeremény jogosultságban, miután az ott kitett húzások már elmultak, nem részeltethetné, ez pedig azon értéknek a mit alperes adandó volt, nagy részét képezi; és mert a C. alatti szerint nem is volna joga felperestől a részletek megfizetését követelni, mivel a későbbi részletfizetés elmulasztásának joghatálya azon okiratban akként van szabályozva, hogy a késedelmes vevő, az addig befizetett részleteket elveszti; egyéb követelni valója azonban az eladónak nincs, stb. A m. kir. Curia (1886. szept. 1. 390. sz. a.j: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Ha való lenne is alperes budapesti lakosnak azon állítása, hogy Z. Ede és B. József ügynökei, kik a részükre biztosított provisióért azzal lettek megbízva, hogy a C. alattiban körülirt ügyletet az abban részletesen kijelölt s maga alperes által kikötött feltételek alatt a felkeresendő vidéki lakosokkal megkössék, — jogosítottak voltak arra is, hogy a C. szerint megállapított feltételeket módosíthassák és hogy ehhez képest az ügylet megkötésére a C. alattitól eltérő feltételek mellett vállal kőzni kívánóknak ily irányban tett módosításokat, alperest kötelezőleg elfogadhassák, a vételügyiet jelen esetben teljesedésbe J mentnek még sem tekinthető: mert felperes a kereseti sorsjegyek zálogbaadása mellett I fedezett első részlet törlesztésével egyidejűleg a 2. . szerint ha| tározottan kijelentette, hogy a vételi ügylethez C3ak az esetbea I járul, ha a további részletfizetéseket nem havonként, mint a C.